Regisztráció Blogot indítok
Adatok
Rayman

0 bejegyzést írt és 1 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
Vihar, felsővezetékszakadás, káosz oké. De miért nem lehet tájékoztatni? És mióta góré Isaszeg a Keletivel szemben?  Július 18. Keleti pályaudvar, 18:15. Már a 17:38-as hatvani személynek is egy órás késése volt. Ezt követően a 18:38-asnak is. A 19:38-asnak szintén.…..
Rayman 2009.07.21 07:46:54
Nem változott semmi.

Az új évezred nekem is változást hozott, mint ahogy számtalan honfitársamnak. A munkalehetőség "bősége" miatt, Budapesten kerestem megélhetést.
Ez egy sátoraljaújhelyi polgárnak nem kis utazgatással jár. Ennek már kilenc éve, azóta hetente megteszem az utat oda-vissza ingázva.
Jó lenne azt írni, vonattal járok és semmi probléma. De autóval járok, a rossz tapasztalatok miatt. Az a kb. 450 retúrjegy, amit az évek során nem vettem meg, nem számottevő egy ilyen hatalmas cég számára. De ha belegondolunk abba, hogy hány ember választja inkább az autópályákat, már nagyon nagy számokban kell gondolkodni a kieső bevételekről.
Persze eleinte megpróbáltam a vonatot. A nagyon korai indulási időpontot kivéve egészen
elviselhető volt. Azóta már ez sem lehetséges, eltörölték az IC. kiegészítő vonatokat és Szerencsig személyvonattal kell ledöcögni.
Pénteken hazajutni, az már egy más fogalom.
- A nyolcvanas években Tapolcán voltam katona, emlékeztem a zsúfolt munkásvonatokra. Ahogy bedöcögtünk Miskolcra lekapcsolták a vonat felét, ami szinte üresen elment Ózdra. A többség meg összehúzódott a peronon mint azok a bizonyos szardíniák a dobozban.-
Nos az ezredfordulón ugyan ez volt a helyzet, csak mivel a már minden gyárat bezártunk a környéken, annyi az ingázó hogy nehezen lehet helyjegyet szerezni a vonatokra. Előtte érdemes volt napokkal megvenni, vagy megrendelni.
Az a jegyvásárlási mizéria, sorban állás rohanás sok ember életét megkeserítette.
Nem beszélve arról, hogy a szerelvények ugyan azok voltak, csak sokkal jobban le voltak vannak lakva.
Eltelt hát majdnem egy újabb évtized a sínek között.
Ha nagyon ritka alkalommal kénytelen vagyok
vonattal menni, meglepődve látok néhány ismerős arcot akik régen is itt voltak, mikor rendszeresen vonatoztam. Ott vannak a forgalmi irodában, a mozdony vezérállásban és a vagonok között. Kicsit szíven üt a dolog, hogy ezek az emberek még mindig itt vannak, életben tartják ezt a szolgáltatást, pedig én hányszor lemondtam már róla.
Egy kicsit öregebben, egy kicsit kopottabban, de a vasút azért nem állt meg. És ez nem a budapesti vezérkarnak köszönhető.

A vasútnál nem változott semmi.