Adatok
kb.137
0 bejegyzést írt és 50 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Nem tudom, titeket is foglalkoztat-e a „túlvilág” kérdése. Tudatosan kerülöm az „örök élet” kifejezést. Keresztényként ugyanis nem az eddigiek folytatását várjuk, hanem valami gyökeresen új dolog eljöttét. A fizikai életünk örökké tartó folytatása…..
kb.137
2010.08.03 06:40:57
hvg.hu/kultura/20100802_virtualis_tura_szent_peter_bazilika_vatik#utm_source=hvg_daily&utm_medium=email&utm_campaign=newsletter2010_08_02&utm_content=latest
- Apó, engem nagyon érdekelne hogyan képzeled, mi van a halál után? - Nem tudok erről sokat mondani. Mikor, hogyan fogok Istennel és szeretteimmel találkozni azt nem tudom. Abban azonban biztos vagyok, hogy Isten azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön. Arra is gondolok, hogy valamilyen…..
kb.137
2010.05.09 20:35:20
@izrael miszteriuma:
A nekem címzett példáid a tudatmódosulás költőies konstrukciói, különösen a felejtésre utalás. Logoszról nekem a prózai eszesedés jut eszembe, s nem az információink részbeni törlése. Most „tükör által homályosan látunk”, de ha megértjük majd az isteni fényességben - www.youtube.com/watch?v=qgxWT93NkKs – az Élet Okát és azt, hogy miért éppen mi lettünk cselekvő valósággá a számtalan lehetőség közül, akkor az abszolúttá váló belátásunk – ami a felejtésnek szöges ellentéte – miatt válik cselekedtetni képtelen mementóvá (=hal meg örökre) személyiségünk árnyoldala. Mondhatnám, megszüntetve megőrizzük személyiségünket, a Megszentelő Kegyelmet. Az abszolút belátás múltunk ellenére teljes kiegyensúlyozottságot ad, jót cselekedni pedig számtalan egyéni módon lehet mindenkor.
A példák abban nekem is irányadóak, hogy mindig a botrányok áldoztai a fontosak első sorban, földön, égen.
A nekem címzett példáid a tudatmódosulás költőies konstrukciói, különösen a felejtésre utalás. Logoszról nekem a prózai eszesedés jut eszembe, s nem az információink részbeni törlése. Most „tükör által homályosan látunk”, de ha megértjük majd az isteni fényességben - www.youtube.com/watch?v=qgxWT93NkKs – az Élet Okát és azt, hogy miért éppen mi lettünk cselekvő valósággá a számtalan lehetőség közül, akkor az abszolúttá váló belátásunk – ami a felejtésnek szöges ellentéte – miatt válik cselekedtetni képtelen mementóvá (=hal meg örökre) személyiségünk árnyoldala. Mondhatnám, megszüntetve megőrizzük személyiségünket, a Megszentelő Kegyelmet. Az abszolút belátás múltunk ellenére teljes kiegyensúlyozottságot ad, jót cselekedni pedig számtalan egyéni módon lehet mindenkor.
A példák abban nekem is irányadóak, hogy mindig a botrányok áldoztai a fontosak első sorban, földön, égen.
kb.137
2010.05.21 21:39:48
@Nictuku: Az én konstrukcióm szerint ha valaki belátja, hogy a személy fogalma nem azonos a megszemélyesítés fogalmával, az nem agymosott lesz, hanem okosabb. Emiatt nem lesz kétsége afelől sem, hogy okosabban is önmaga maradt. Sőt, okosabban az igazi. A szellemi képességek változása nem változtat az önazonosságon. Gyermekként, felnőttként, idősként is ugyanazokként vagyunk mások. Robotolva, tanulva, a Nobel-díj átvételekor, elmebajban és haldokolva is. Ha feltámadunk, nemkülönben. A variálás: irodalom.
Újra itt van Halottak Napja. Ilyenkor kimegyünk a temetőbe, és meglátogatjuk szeretteinek sírját. Ez nem csak keresztény szokás. Hosszú évekig éltem buddhista országban, és ott is minden évben megtartják a halottak hetét. Látogatják, virágokkal díszítik a sírokat, mécseseket…..
kb.137
2009.11.07 01:52:52
@izrael miszteriuma:
A linkelt mű lényege nekem: "Az egyház kialakítása emberek műve - pontosabban az emberekben ható Szentlélek műve." Ehhez képest a többi fejtegetés lényegtelen ugyan, de kommentálom annyiban, hogy Krisztusban - szerényen szólva – volt valami időtlen isteni is (amit, persze, a megkeményített szívű zsidók nem tudhattak), ő nem jósolt, hanem tudását közölte annyira, amennyire kellett. Tudva azt is, hogy a zsidók akkor nem fogadják el őt. Csak lehetett valami fogalma arról, hogy tanítása az egész emberiségnek szól és a tanítás nem terjed magától: az emberek szervezetben tevékenykednek. Aligha lepődött meg a mennyben Krisztus, hogy nevében Egyház lett. A Szentlélek tulajdonsága lehet az is, hogy közvetít a Rész és az Egész között.
Éppen Logosz nem tudta volna azt, hogy a másnapra is lehetséges esemény számtalan évet késhet még?
A linkelt írás nagyon arra koncentrál, hogy Krisztus nem…, emiatt még a Szentháromságot is majdnem megfelezi. Vannak, akiknek ez a tagadás igen fontos. Nálam nem tört át.
Az eredeti témához: Szeretném, hogy ha az ígért könnyű létben a szeretet mellett mindig megmaradna a tanulás, a megismerés, az alkotás öröme is. Logosz népéhez ez illenék, a megismerni való pedig kimeríthetetlen. Én szeretnék emlékezni, földi magamra is. Nem lehet kifogásom az ellen, ha személyiségem inkompatibilis elemei kikerülnek a forgalomból, csak hát a maradék én nem én leszek. Pokoli lehet majd. A jobbik esethez előképnek veszem a földi életem legcsodálatosabb pillanatát s megszorzom számtalanszor. Ez így leírva üresnek minősíthető, de nekem van tartalma.
A linkelt mű lényege nekem: "Az egyház kialakítása emberek műve - pontosabban az emberekben ható Szentlélek műve." Ehhez képest a többi fejtegetés lényegtelen ugyan, de kommentálom annyiban, hogy Krisztusban - szerényen szólva – volt valami időtlen isteni is (amit, persze, a megkeményített szívű zsidók nem tudhattak), ő nem jósolt, hanem tudását közölte annyira, amennyire kellett. Tudva azt is, hogy a zsidók akkor nem fogadják el őt. Csak lehetett valami fogalma arról, hogy tanítása az egész emberiségnek szól és a tanítás nem terjed magától: az emberek szervezetben tevékenykednek. Aligha lepődött meg a mennyben Krisztus, hogy nevében Egyház lett. A Szentlélek tulajdonsága lehet az is, hogy közvetít a Rész és az Egész között.
Éppen Logosz nem tudta volna azt, hogy a másnapra is lehetséges esemény számtalan évet késhet még?
A linkelt írás nagyon arra koncentrál, hogy Krisztus nem…, emiatt még a Szentháromságot is majdnem megfelezi. Vannak, akiknek ez a tagadás igen fontos. Nálam nem tört át.
Az eredeti témához: Szeretném, hogy ha az ígért könnyű létben a szeretet mellett mindig megmaradna a tanulás, a megismerés, az alkotás öröme is. Logosz népéhez ez illenék, a megismerni való pedig kimeríthetetlen. Én szeretnék emlékezni, földi magamra is. Nem lehet kifogásom az ellen, ha személyiségem inkompatibilis elemei kikerülnek a forgalomból, csak hát a maradék én nem én leszek. Pokoli lehet majd. A jobbik esethez előképnek veszem a földi életem legcsodálatosabb pillanatát s megszorzom számtalanszor. Ez így leírva üresnek minősíthető, de nekem van tartalma.
kb.137
2010.04.16 15:20:13
Szeretném folytatni a témát, amit rendtársam megkezdett. Az elmúlt napokban utána olvastam a dolgoknak és az ennek során megfogalmazott gondolataimat szeretném most megosztani veletek. Elnézést, hogy hosszú lesz...
kb.137
2010.04.10 00:01:35
Végre:index.hu/kulfold/2010/04/09/a_papa_talalkozna_a_pedofil_papok_aldozataival/
Először a bűnbánat, sokkal utána a bűnmagyarázat. Kár, hogy nem így volt. Igaz, szexuális bűncselekményeknél az áldozatnak szóló tapintat már a világi ítélkezésben is erősen verseng a bűnüldözéshez fűződő érdekkel, de nagyon megelőzni nem fogja, mert a jövőbeli lehetséges áldozatokra is gondolni kell. A bűn, de különösen a bűnismétlés megelőzése vallásunk figyelmeztetéseinek is lényeges része. A bűnmagyarázatok túltengése miatt nem látom az áldozatok sorsát, a tapintat, a bűnmegelőzés szolgálatát. Tudom, ez a mai hisztérikus közegben ellenszenves témának minősül, de ki kell dolgozni. Canossa után.
Sokan mondták, írták már azt az igazságot, hogy az Istenbe vetett hit mindenek ellenére megmarad, s a hívők közt mindig lesznek szószólók is. Ez azonban nem mentheti hierarchiánk hibáját, a bűnismétlés megelőzésének elmulasztását. A pap, az orvos, a bíró azért van, hogy sokkal kiválóbb legyen, mint a többi ember. Én az ártatlanság vélelmét is finomítanám: ez az elv a közember szerény védelmét szolgálja a hatalommal szemben, de nem védheti a lelki, fizikai hatalomgyakorlót: ő előttem a bűnössel azonos megítélés alá esik, amíg nem tisztázza magát a vád alól. (Olyan fokban bűnösnek, mint amennyire gyakorlatban ártatlanként kezeljük ítélet előtt a vélelemmel védetteket a fogdákban.) Ezért pl. bírónak, rendőrnek, orvosnak, papnak tudnia kell elkerülni a visszaélésére utaló helyzeteket is. Alighanem egyedül vallom ezt, a Zsanett ügy is cáfolt – most viszont könnyen akadhat támogatóm valahol…
Nem mentheti a vallási szervezeteink hibáját az sem, hogy a szekularizáció után az állami oldal sem törődött kellően a bűnismétlés megelőzésének közös gyakorlati követelményeivel.
Értő szemeknek mindkét oldalon látniuk kellett volna, ha a kialkudott szabályok a mindennapokban nem érvényesülnek. Egyházunk előtt kell most alázattal söpörnünk – majd söpör a szomszéd is magának.
Először a bűnbánat, sokkal utána a bűnmagyarázat. Kár, hogy nem így volt. Igaz, szexuális bűncselekményeknél az áldozatnak szóló tapintat már a világi ítélkezésben is erősen verseng a bűnüldözéshez fűződő érdekkel, de nagyon megelőzni nem fogja, mert a jövőbeli lehetséges áldozatokra is gondolni kell. A bűn, de különösen a bűnismétlés megelőzése vallásunk figyelmeztetéseinek is lényeges része. A bűnmagyarázatok túltengése miatt nem látom az áldozatok sorsát, a tapintat, a bűnmegelőzés szolgálatát. Tudom, ez a mai hisztérikus közegben ellenszenves témának minősül, de ki kell dolgozni. Canossa után.
Sokan mondták, írták már azt az igazságot, hogy az Istenbe vetett hit mindenek ellenére megmarad, s a hívők közt mindig lesznek szószólók is. Ez azonban nem mentheti hierarchiánk hibáját, a bűnismétlés megelőzésének elmulasztását. A pap, az orvos, a bíró azért van, hogy sokkal kiválóbb legyen, mint a többi ember. Én az ártatlanság vélelmét is finomítanám: ez az elv a közember szerény védelmét szolgálja a hatalommal szemben, de nem védheti a lelki, fizikai hatalomgyakorlót: ő előttem a bűnössel azonos megítélés alá esik, amíg nem tisztázza magát a vád alól. (Olyan fokban bűnösnek, mint amennyire gyakorlatban ártatlanként kezeljük ítélet előtt a vélelemmel védetteket a fogdákban.) Ezért pl. bírónak, rendőrnek, orvosnak, papnak tudnia kell elkerülni a visszaélésére utaló helyzeteket is. Alighanem egyedül vallom ezt, a Zsanett ügy is cáfolt – most viszont könnyen akadhat támogatóm valahol…
Nem mentheti a vallási szervezeteink hibáját az sem, hogy a szekularizáció után az állami oldal sem törődött kellően a bűnismétlés megelőzésének közös gyakorlati követelményeivel.
Értő szemeknek mindkét oldalon látniuk kellett volna, ha a kialkudott szabályok a mindennapokban nem érvényesülnek. Egyházunk előtt kell most alázattal söpörnünk – majd söpör a szomszéd is magának.
A média égboltozata vakító fényű állócsillagok világa.
Zenészek, diktátorok, futballisták, vagy netán ezek ötvözete, a nagy testvér győztesei, az élet apró incidensei mellett (válás vagy éppen egy átmeneti idegösszeroppanás) is megkapóan megközelíthetetlennek, és éppen…..
kb.137
2010.01.17 20:44:35
@türkiz: @YganA: @álomfejtő: A Katekizmusunk Aquinói Szent Tamásra utaló 310. pontját igyekeztem lefordítani LHB elvére. www.katolikus.hu/kek/kek00198.html#K310 Az ő elvén tovább szó(tánco)lva: okunk az Összes Információ, célunk az okunk megismerése. Másutt e blogon már utaltam rá, hogy szerintem az információ alapú, két agyféltekés gondolkodás az a módszer, ami javunkra repesztheti a fizikalizmust s majd eszmeérdek nélkül gyönyörködhetünk a pillangókban. (@álomfejtő: Nem a féreg, hanem a hernyó volt az ominózus szó – a féreglyuk vagy féregjárat, mint ismeretes, a fizikában elfogadott, magas rangú kifejezés: http://hu.wikipedia.org/wiki/Féregjárat
Esztétikai ellensúlya a bájos kvark:-)
@Pandit: Szerintem minden hívő egyéni úton jár a KEK 310. passzusán való töprengésekor. Jó lenne mindet egyéni utat ismerni, de ez alighanem vágy marad. Gödel rokkantsági tétele miatt egyébként még a keresztényien fontos kérdéssé empatizált LBH írás sem teszik lehetővé a kiütéses vallásos válaszértekezést. A döntő fölényt a jövőnk nyitottságába vetett, gödelreziztens hit adja, ha adja. A nyomtalan eltűnésünkön alapuló fizikalizmust viszont zavarja a hitt jövőnk.
Nekem elégséges válasz, engem nyugalomban tart világunkat úgy szemléltetni, hogy mindenestől az őt létrehozó, időtlen, dimenziótlan Összes Információ, (a Valóság) megismerésének megtestesült Lehetősége, olyan szinten, hogy örökké is tarthat, mintegy leképezve az időtlenséget a teremtett, kvantált időnkre.
Akárhányszor írom ezt le, más meg mást, nem segít LHB-n, mert nem mer velünk hinni a jövőnkben, bár mi elhadart simogatásnak tekintjük a pofont is.
Esztétikai ellensúlya a bájos kvark:-)
@Pandit: Szerintem minden hívő egyéni úton jár a KEK 310. passzusán való töprengésekor. Jó lenne mindet egyéni utat ismerni, de ez alighanem vágy marad. Gödel rokkantsági tétele miatt egyébként még a keresztényien fontos kérdéssé empatizált LBH írás sem teszik lehetővé a kiütéses vallásos válaszértekezést. A döntő fölényt a jövőnk nyitottságába vetett, gödelreziztens hit adja, ha adja. A nyomtalan eltűnésünkön alapuló fizikalizmust viszont zavarja a hitt jövőnk.
Nekem elégséges válasz, engem nyugalomban tart világunkat úgy szemléltetni, hogy mindenestől az őt létrehozó, időtlen, dimenziótlan Összes Információ, (a Valóság) megismerésének megtestesült Lehetősége, olyan szinten, hogy örökké is tarthat, mintegy leképezve az időtlenséget a teremtett, kvantált időnkre.
Akárhányszor írom ezt le, más meg mást, nem segít LHB-n, mert nem mer velünk hinni a jövőnkben, bár mi elhadart simogatásnak tekintjük a pofont is.
Van egy frappáns és többnyire lefordíthatatlan kifejezés, amit mi magyarok oly találóan tudunk használni annak a kifejezésére, hogy egy bizonyos axiómarendszerből lehetetlenség tetszőleges eredményre jutni. Úgy hangzik, hogy „fából vaskarika” (egyesek tanult…..
kb.137
2010.01.07 21:06:20
@YganA:
Úgy látszik, lekéstem az engem is érzékenyen érintő poszt vitáját, de jó volt olvasni, hogy – élve bonne biztatásával – tovább gondoltad a témát:
„… a Jóisten egy nagy Assessment Centert rendezett nekünk, szabad akaratunkkal tehetünk-vehetünk mindenfélét, jót-rosszat, de a személyes teljesítményünkön kívül nyilvánvalóan figyeli azt is, hogyan működünk, mint Csapat. És csak az irgalmasságában bízhatom, ha akár az első, akár a második szempontra gondolok, mert ez utóbbi főleg – érzésem szerint – egyelőre elég rozogán áll.”
Az egyetértés szándékával teszek rá egy lapáttal:
Az ÉN, a személyiség, szerintem is az akárhány dimenziós háló-lény (=a földi élet) szuverén csomópontja a maga adottságaival együtt, de számtalan kétirányú, egymást keresztező, vissza is ható kegyértékkel és fullánkkal kapcsolódva a többi Énhez.
A háló-lény szempontjából a csomópontok és közöttük lévő szálak azonos fontosságúak, együtt meghatározóak.
Engem is régóta kísért az a gondolat, hogy az Értékelő Központnak az egész háló állapota, léte a döntő szempont. Az is következhet ebből, hogy a teremtés lényege nem a számtalan csomópont és kegyérték létrehozása, pillanatonkénti fenntartásuk, hanem a háló egésze.
Megkockáztatom, hogy az egésznek is van Ádámtól (rajtunk át) eredő fullánkja, s ha él vele, belehal. Valóban rozogán állunk, ezért lehet visszaható bűn is - és mi, a szétfoszló háló szálait szülő csomópontok, még inkább csak a végtelen irgalmasságban bízhatunk, hiszen az emberiség pusztító képessége rohamosan növekszik, az értelem szülte tisztesség omladozik, az érzelmeket egyre inkább az élvezetek uralják.
Úgy látszik, lekéstem az engem is érzékenyen érintő poszt vitáját, de jó volt olvasni, hogy – élve bonne biztatásával – tovább gondoltad a témát:
„… a Jóisten egy nagy Assessment Centert rendezett nekünk, szabad akaratunkkal tehetünk-vehetünk mindenfélét, jót-rosszat, de a személyes teljesítményünkön kívül nyilvánvalóan figyeli azt is, hogyan működünk, mint Csapat. És csak az irgalmasságában bízhatom, ha akár az első, akár a második szempontra gondolok, mert ez utóbbi főleg – érzésem szerint – egyelőre elég rozogán áll.”
Az egyetértés szándékával teszek rá egy lapáttal:
Az ÉN, a személyiség, szerintem is az akárhány dimenziós háló-lény (=a földi élet) szuverén csomópontja a maga adottságaival együtt, de számtalan kétirányú, egymást keresztező, vissza is ható kegyértékkel és fullánkkal kapcsolódva a többi Énhez.
A háló-lény szempontjából a csomópontok és közöttük lévő szálak azonos fontosságúak, együtt meghatározóak.
Engem is régóta kísért az a gondolat, hogy az Értékelő Központnak az egész háló állapota, léte a döntő szempont. Az is következhet ebből, hogy a teremtés lényege nem a számtalan csomópont és kegyérték létrehozása, pillanatonkénti fenntartásuk, hanem a háló egésze.
Megkockáztatom, hogy az egésznek is van Ádámtól (rajtunk át) eredő fullánkja, s ha él vele, belehal. Valóban rozogán állunk, ezért lehet visszaható bűn is - és mi, a szétfoszló háló szálait szülő csomópontok, még inkább csak a végtelen irgalmasságban bízhatunk, hiszen az emberiség pusztító képessége rohamosan növekszik, az értelem szülte tisztesség omladozik, az érzelmeket egyre inkább az élvezetek uralják.
kb.137
2010.01.09 00:51:03
@fasírt:
Végtelenül kis expozíciós idővel készült „pillanatfelvételként” értelmezem azt, amit leírtál.
Az én háztáji okoskodás-tervezetem szerint az álláspontod a valóságot hűen tükrözi az expozíciós időben. Biztosan tudunk magunkra gondolni, de háttérben megjelenik személyiségünk egésze: a részben tömör, részben áteresztő individuum-határ tudata, kapcsolatunk Istennel, környezetünkkel. Szóval úgy van igazad, hogy nyomban az ellentétébe csap át – de attól még az igazad létezett végtelenül kis ideig, ami a mi létezésünk alap-időszakasza a teremtett időnkben…
Én az individuum-határ áteresztő részét a tömör résszel azonos fontosságúnak tekintem, lényegében ugyanazért, amiért bonne: a tömörség a létrejöttünkhöz, az áteresztő képesség (Te is írtad) a fennmaradásunkhoz kell – csak a nyitott rendszereket nem fenyegeti az entrópia.
Lásd a fogamzás csodáját: két zárt sejt egyesül, s csak együtt azonnal megöröklik – kizárólag az anyától - a táplálék saját energiává alakításához szükséges DNS-t, a megmaradás, az ÉN-tudat (a tömörség) és a kapcsolatok (az áteresztés) alapvető feltételét.
A földi élet és a világ egésze a kapcsolataik – köztük az Istennel való kapcsolata - miatt nyitott s fejlődőképes. A nyitottságot már a fizikalizmus is kezdi látni, persze, a saját rendszerében. (Számomra a Vákuumja a kedves: egyes kísérleteknél részecske jön elő belőle valahogy.)
Szerintem Gödelnek a posztban hivatkozott tétele is a nyitottságot bizonyítja: nincs abszolút kerek értekezés - egy kis körcikk mindig hiányozni fog. Ezzel egyrészt mentegetem hiányosságaimat, másrészt ismét belátom, Isten útjai kifürkészhetetlenek, s becsülöm nyitottságunk sajátos zálogait, a hittitkainkat.
Végtelenül kis expozíciós idővel készült „pillanatfelvételként” értelmezem azt, amit leírtál.
Az én háztáji okoskodás-tervezetem szerint az álláspontod a valóságot hűen tükrözi az expozíciós időben. Biztosan tudunk magunkra gondolni, de háttérben megjelenik személyiségünk egésze: a részben tömör, részben áteresztő individuum-határ tudata, kapcsolatunk Istennel, környezetünkkel. Szóval úgy van igazad, hogy nyomban az ellentétébe csap át – de attól még az igazad létezett végtelenül kis ideig, ami a mi létezésünk alap-időszakasza a teremtett időnkben…
Én az individuum-határ áteresztő részét a tömör résszel azonos fontosságúnak tekintem, lényegében ugyanazért, amiért bonne: a tömörség a létrejöttünkhöz, az áteresztő képesség (Te is írtad) a fennmaradásunkhoz kell – csak a nyitott rendszereket nem fenyegeti az entrópia.
Lásd a fogamzás csodáját: két zárt sejt egyesül, s csak együtt azonnal megöröklik – kizárólag az anyától - a táplálék saját energiává alakításához szükséges DNS-t, a megmaradás, az ÉN-tudat (a tömörség) és a kapcsolatok (az áteresztés) alapvető feltételét.
A földi élet és a világ egésze a kapcsolataik – köztük az Istennel való kapcsolata - miatt nyitott s fejlődőképes. A nyitottságot már a fizikalizmus is kezdi látni, persze, a saját rendszerében. (Számomra a Vákuumja a kedves: egyes kísérleteknél részecske jön elő belőle valahogy.)
Szerintem Gödelnek a posztban hivatkozott tétele is a nyitottságot bizonyítja: nincs abszolút kerek értekezés - egy kis körcikk mindig hiányozni fog. Ezzel egyrészt mentegetem hiányosságaimat, másrészt ismét belátom, Isten útjai kifürkészhetetlenek, s becsülöm nyitottságunk sajátos zálogait, a hittitkainkat.
A napokban jött ki a nyomdából Mustó Péter SJ legújabb könyve. Péter atyát a fiatalok közül mindenki szereti a magyarországi jezsuita provinciában. Talán, mert olyan sok szeretet veszi körül; a jóság belső kisugárzása. Tekintélye van, pedig nem autoriter ember. Könyvénél…..
kb.137
2009.12.31 13:01:34
@izrael miszteriuma:
Közvetlen Írás-előzmény hiányában is szokták mondani a traktálóknak és a drogmentegetőknek is: Úgy kínálj, mintha a Messiásodnak kínálnál.
Közvetlen Írás-előzmény hiányában is szokták mondani a traktálóknak és a drogmentegetőknek is: Úgy kínálj, mintha a Messiásodnak kínálnál.
kb.137
2009.12.31 14:02:58
@kis_csirke:
A mennyiségre utaló kérdésedre valóban csak gondolataimat írhatom le, érvek és a kinyilatkoztatott befejezés felhívása nélkül.
Én a minap már letettem a feltételezés-voksomat: Ha a rossznál mindig eggyel több a jó (hitben, szándékban, szóban, tettben), kifullad az önpusztító rossz. Ez a hit a jó és a rossz tényleges megszámolása nélkül is elegendő a költői tisztesség-dilemma egyéni eldöntéséhez. Nem elegendő azonban az Egyházunk meghatározó társadalmi hitelességhez, tekintélyéhez, s nem elég a „szent, katolikus és apostoli” jelzők hibátlan magyarázata sem, mert jelentésük csak számunkra természetes, de mások hitkultúrájában nem az. Ehhez egyre nagyobb maroknyi keresztény békés nyitottsága és tisztessége kell.
Hiszem, hogy a földi élvezetek diktatórikus birodalma is felbomlik idővel.
A mennyiségre utaló kérdésedre valóban csak gondolataimat írhatom le, érvek és a kinyilatkoztatott befejezés felhívása nélkül.
Én a minap már letettem a feltételezés-voksomat: Ha a rossznál mindig eggyel több a jó (hitben, szándékban, szóban, tettben), kifullad az önpusztító rossz. Ez a hit a jó és a rossz tényleges megszámolása nélkül is elegendő a költői tisztesség-dilemma egyéni eldöntéséhez. Nem elegendő azonban az Egyházunk meghatározó társadalmi hitelességhez, tekintélyéhez, s nem elég a „szent, katolikus és apostoli” jelzők hibátlan magyarázata sem, mert jelentésük csak számunkra természetes, de mások hitkultúrájában nem az. Ehhez egyre nagyobb maroknyi keresztény békés nyitottsága és tisztessége kell.
Hiszem, hogy a földi élvezetek diktatórikus birodalma is felbomlik idővel.
Évek óta folyik a vita a cigánygyerekek oktatási integrációja körül. Sok esetben maguk a romák is különböző véleményt fogalmaznak meg. Juhász Júliának az OSIRIS kiadásában megjelent: „Találkoztam boldoguló cigányokkal is” kötetében olyan sikeres életutat bejárt…..
kb.137
2009.12.27 12:47:18
Személyes tapasztalataimat erősítette fel a megírásig egy friss olvasmányom: Abaújban, a terep első vonalában küzdő egyik tanítónő Neten talált friss verse:
dokk.hu/versek/olvas.php?id=21903
Cigánygyerekekkel együtt jártam általánosba. Akkoriban kezdett természetessé válni ez az elrendelt integráció. Egyre jobban illeszkedtünk egymáshoz, kivétel nélkül. Tudtunk együtt gátat építeni gyeptéglákból a patakban, együtt fürödtünk a felduzzasztott vízben. Talán harmadikban, egy Karácsony előtti órai beszélgetésen megtudtam azt is, hogy mindannyian lábast (szüleink lábánál) alszunk Karácsony éjszakáin. Emlékezetes felismerésemnek bizonyult. Iskola végeztével integrált osztálytársaink két- három év múlva újra teljesen cigányok lettek, de a fiúk dogoztak és sok olcsó kolbászra valót kerestek a cigányság saját, egyre növekvő szövetkezeti kovácsüzemében. Tanulmányaim miatt csak ritkán hazajárva már alig találtuk meg a régi pajtási hangot egymással. Jóval később a korosodás segített nekik is, nekem is. Egy kedves, komoly, halk szavú, szorgalmas lány nem bírt újra teljesen cigánynak lenni. Tizenhat évesen egy napon kitakarított, megfőzte az ebédet és búcsúcsút mondott az életnek. Éveim múltával egyre több imát érdemel.
Tudom, az eltelt évtizedekben szinte már az égig nőttek a méltóságigények, tövüknél egyre több indulat terem. Egyik unokaöcsém tanári küzdelmét s kudarcát ismerve minden elismerésem azoké, akik mégis naponta küzdenek az iskolai békességért, ami nekem még megvolt.
dokk.hu/versek/olvas.php?id=21903
Cigánygyerekekkel együtt jártam általánosba. Akkoriban kezdett természetessé válni ez az elrendelt integráció. Egyre jobban illeszkedtünk egymáshoz, kivétel nélkül. Tudtunk együtt gátat építeni gyeptéglákból a patakban, együtt fürödtünk a felduzzasztott vízben. Talán harmadikban, egy Karácsony előtti órai beszélgetésen megtudtam azt is, hogy mindannyian lábast (szüleink lábánál) alszunk Karácsony éjszakáin. Emlékezetes felismerésemnek bizonyult. Iskola végeztével integrált osztálytársaink két- három év múlva újra teljesen cigányok lettek, de a fiúk dogoztak és sok olcsó kolbászra valót kerestek a cigányság saját, egyre növekvő szövetkezeti kovácsüzemében. Tanulmányaim miatt csak ritkán hazajárva már alig találtuk meg a régi pajtási hangot egymással. Jóval később a korosodás segített nekik is, nekem is. Egy kedves, komoly, halk szavú, szorgalmas lány nem bírt újra teljesen cigánynak lenni. Tizenhat évesen egy napon kitakarított, megfőzte az ebédet és búcsúcsút mondott az életnek. Éveim múltával egyre több imát érdemel.
Tudom, az eltelt évtizedekben szinte már az égig nőttek a méltóságigények, tövüknél egyre több indulat terem. Egyik unokaöcsém tanári küzdelmét s kudarcát ismerve minden elismerésem azoké, akik mégis naponta küzdenek az iskolai békességért, ami nekem még megvolt.
kb.137
2009.12.27 21:53:00
@zzzsuzsa:
Reagálásod azt mutatja, hogy ezúttal is érthetetlenül tettem írásba gondolataimat. Kérlek, Te vedd úgy, hogy visszavonultam állásaimból. Méltatlanul félre vinné a témát, ha elkezdenék magyarázni, magyarázkodni, magyarázatot kérni.
Régi gondolataim megírásra késztető mű szerzőjének védelmében viszont szólnom illik: a forrásnál lévő adatok kétségtelenné teszik, hogy a verset olyan tanítónő tette fel a Netre, aki évek óta tanítja a helyi cigánygyerekeket is írásra és olvasásra. Nyelvezete tehát nyilvánvalóan szándékosan olyan, amilyen. Mondhatni a kultúra mentén való megközelítés fonákja. Irodalmi értékelésére nem vállalkozom, de a tőlem is idegen mentalitású forráshely igen kritikus versíró közösségében egyöntetű sikere volt a vershez tartozó üzenőfal szerint.
Reagálásod azt mutatja, hogy ezúttal is érthetetlenül tettem írásba gondolataimat. Kérlek, Te vedd úgy, hogy visszavonultam állásaimból. Méltatlanul félre vinné a témát, ha elkezdenék magyarázni, magyarázkodni, magyarázatot kérni.
Régi gondolataim megírásra késztető mű szerzőjének védelmében viszont szólnom illik: a forrásnál lévő adatok kétségtelenné teszik, hogy a verset olyan tanítónő tette fel a Netre, aki évek óta tanítja a helyi cigánygyerekeket is írásra és olvasásra. Nyelvezete tehát nyilvánvalóan szándékosan olyan, amilyen. Mondhatni a kultúra mentén való megközelítés fonákja. Irodalmi értékelésére nem vállalkozom, de a tőlem is idegen mentalitású forráshely igen kritikus versíró közösségében egyöntetű sikere volt a vershez tartozó üzenőfal szerint.
kb.137
2009.12.28 10:45:29
@zzzsuzsa: Szerintem nincs nagy gond. A világ nagy részben félreértések miatt működik. Nélkülük unatkoznánk. Mondják, Éva unatkozott, s mi lett a vége...:-)
Sokszor félre értjük egymást és az Írásokat is, de szerencsére mindig eggyel több a megértés. Hogy így maradjon, én is igyekszem megérteni azt, ha nem értenek. Sértődés kizárva. Nem színből, hiszen a jelenkor szakmai jellegű vitájának hangvételétől eltérve irodalmiaskodva szóltam a múltról, ráadásul korabeli közbeszéddel kifejezve a kapcsolatváltozást is. Természetes, hogy a pontosságra törekvő jelenkori szakmai vita hevében
többek szemében is értelmetlennek, pontatlannak minősülhetettem s felment tőle a látást gátló pumpa is. Lesz, akit nem zavar az ilyen hangnemváltás, de többen joggal kérdezhetik: He? Utólag éreztem, rosszul szóltam az igazamat s elpirultam...Csak én kérhetek bocsánatot.
Sokszor félre értjük egymást és az Írásokat is, de szerencsére mindig eggyel több a megértés. Hogy így maradjon, én is igyekszem megérteni azt, ha nem értenek. Sértődés kizárva. Nem színből, hiszen a jelenkor szakmai jellegű vitájának hangvételétől eltérve irodalmiaskodva szóltam a múltról, ráadásul korabeli közbeszéddel kifejezve a kapcsolatváltozást is. Természetes, hogy a pontosságra törekvő jelenkori szakmai vita hevében
többek szemében is értelmetlennek, pontatlannak minősülhetettem s felment tőle a látást gátló pumpa is. Lesz, akit nem zavar az ilyen hangnemváltás, de többen joggal kérdezhetik: He? Utólag éreztem, rosszul szóltam az igazamat s elpirultam...Csak én kérhetek bocsánatot.
Talán kevesen tudják, hogy nem is olyan messze Budapesttől, Leányváron, egy alkoholistákat mentő ház működik papok, püspökök, szerzetesek számára. Állandóan telt házzal. Alig képesek befogadni az egyház gyermekeinek vezetőit, a nyáj pásztorait. Van rendtársam, aki évekig…..
kb.137
2009.12.21 22:10:16
A hangvételi problémák elvitték a figyelmet a poszt fő kérdéseiről, amiket Felicitasz a (2009.12.19. 22.20.11) alatti bejegyzésének végre kiszegezett: 1. Hogyan lehet egy "nem akarót" "akaróvá" tenni. Hogyan lehet valakit eljuttatni a vágyig, hogy ő maga akarjon változtatni. 2. Milyen körülmények volnának azok, amelyekre többé nem lehetne determinisztikus érvelésekben hivatkozni? - valamire csak hivatkoznak a drogozó aranyifjak is. - Válaszolok, hogy tárgyszerűn is lehessen bosszankodni fejtegetésem domborzatán és offjaimon.
Az első kérdésre a poszt indítójában hivatkozott Alcoholics Anonymous programja szerintem választ ad: „..amíg azt hiszed, hogy ura vagy önmagadnak és kontrollálni tudod magad, addig nincs kiút…”. Tehát a valóságnak megfelelően kétséget kell ébreszteni a delikvensben saját korábbi engedékenységével, döntésével, indokaival szemben, majd a protokollt alkalmazva (a részletek ott) fel kell benne építeni egy másik Ént és ezt kell a vágyak uralkodójává tenni. Ehhez apparátus kell. Sok nagy, sokáig. Közemberként a rászorultak életben maradásához tudunk segítséget adni, meg ahhoz, hogy az egészségügyi szakma tehesse a dolgát.
(A poszt indítójának befejező mondatai, példái nekem csak arra utalnak, hogy alapvetően tudatfüggők vagyunk valamennyien, életösztönöstől. Ettől vagyunk emberek. A Felicitász említette „apók” az élvezetek iránti vágyaikon kellően uralkodnak, náluk tehát nincs függőség.)
A második kérdés egyik fontos elemére saintlouisdefrance a (2009.12.18. 14:36:06) alatti bejegyzésében már lényegre törő választ adott: kellő igényességgel és mértéktartással fogyasztva a drogok is egy magas civilizáció természetes elemei. Ez az álláspont is mutatja, hogy a körülmények sohasem mentesülhetnek a felelősség alól, ha a személyiség az értelme és az élvezetei közötti harcban mértéket tévesztve mégis elbukik s érzelmei felőrlődnek…
(Valóban magasan civilizáltak vagyunk a korábbi önmagunkhoz képest, mert vakhitem szerint már képesek vagyunk fajunkat és a földi életet elpusztítani egyre rafináltabb élvezeteinkkel. A hatalom alsó hangon is különleges élvezet, hadakkal spékelve gyönyör, atomhatalom döntéshozójának lenni pedig maga a megtestesült kéj az e posztban tárgyalt élvezetekhez képest. Mindig csak hinni akarom, hogy a köznapi tudatmódosítók és az atomélvezet összeadódásának veszélye is a magas civilizációk természetes eleme.)
Az üdvtörténeti cél is valami kellemes állapot. Én a megismerés és az alkotás örök élvezetében reménykedem, tehát az „élvezetnyomás” túlerejében. Fasirt hozzászólásában említett „szenvedésnyomás” csak az időszükséglet s mások teljesítménye legyen.
Már megírtam levelem, amikor elolvastam @Felicitasz: legújabb bejegyzését – egy rövidet reflektálok még, mert hátha mégsem nem hagy minket magyarázatok nélkül az Úr: A természeti rossz és az emberi gyarlóság oka szerintem az, hogy „csak” a tökéletesség lehetősége vagyunk és leszünk (ha maradunk), súly alatt tudunk növekedni, mint a dicsőség jelképei, pálmák. Csak így lehet a saját szemünkben érdemünk vagy kudarcunk, amit elérünk.
Hitünk így lehet méltó a dicséretre, a dicsőségre és a tiszteletre (1Pét 1,7), - szerintem nemkülönben mi is, Éváig, Ádámig visszamenőleg.
Az első kérdésre a poszt indítójában hivatkozott Alcoholics Anonymous programja szerintem választ ad: „..amíg azt hiszed, hogy ura vagy önmagadnak és kontrollálni tudod magad, addig nincs kiút…”. Tehát a valóságnak megfelelően kétséget kell ébreszteni a delikvensben saját korábbi engedékenységével, döntésével, indokaival szemben, majd a protokollt alkalmazva (a részletek ott) fel kell benne építeni egy másik Ént és ezt kell a vágyak uralkodójává tenni. Ehhez apparátus kell. Sok nagy, sokáig. Közemberként a rászorultak életben maradásához tudunk segítséget adni, meg ahhoz, hogy az egészségügyi szakma tehesse a dolgát.
(A poszt indítójának befejező mondatai, példái nekem csak arra utalnak, hogy alapvetően tudatfüggők vagyunk valamennyien, életösztönöstől. Ettől vagyunk emberek. A Felicitász említette „apók” az élvezetek iránti vágyaikon kellően uralkodnak, náluk tehát nincs függőség.)
A második kérdés egyik fontos elemére saintlouisdefrance a (2009.12.18. 14:36:06) alatti bejegyzésében már lényegre törő választ adott: kellő igényességgel és mértéktartással fogyasztva a drogok is egy magas civilizáció természetes elemei. Ez az álláspont is mutatja, hogy a körülmények sohasem mentesülhetnek a felelősség alól, ha a személyiség az értelme és az élvezetei közötti harcban mértéket tévesztve mégis elbukik s érzelmei felőrlődnek…
(Valóban magasan civilizáltak vagyunk a korábbi önmagunkhoz képest, mert vakhitem szerint már képesek vagyunk fajunkat és a földi életet elpusztítani egyre rafináltabb élvezeteinkkel. A hatalom alsó hangon is különleges élvezet, hadakkal spékelve gyönyör, atomhatalom döntéshozójának lenni pedig maga a megtestesült kéj az e posztban tárgyalt élvezetekhez képest. Mindig csak hinni akarom, hogy a köznapi tudatmódosítók és az atomélvezet összeadódásának veszélye is a magas civilizációk természetes eleme.)
Az üdvtörténeti cél is valami kellemes állapot. Én a megismerés és az alkotás örök élvezetében reménykedem, tehát az „élvezetnyomás” túlerejében. Fasirt hozzászólásában említett „szenvedésnyomás” csak az időszükséglet s mások teljesítménye legyen.
Már megírtam levelem, amikor elolvastam @Felicitasz: legújabb bejegyzését – egy rövidet reflektálok még, mert hátha mégsem nem hagy minket magyarázatok nélkül az Úr: A természeti rossz és az emberi gyarlóság oka szerintem az, hogy „csak” a tökéletesség lehetősége vagyunk és leszünk (ha maradunk), súly alatt tudunk növekedni, mint a dicsőség jelképei, pálmák. Csak így lehet a saját szemünkben érdemünk vagy kudarcunk, amit elérünk.
Hitünk így lehet méltó a dicséretre, a dicsőségre és a tiszteletre (1Pét 1,7), - szerintem nemkülönben mi is, Éváig, Ádámig visszamenőleg.
Nemrég hallottam két férfit beszélgetni. Az idősebb arról beszélt, hogy milyen kár, hogy nem nősült meg. A fiatalabb kérdezte, hogy miért kár, mire az idősebb mondta, hogy lenne, aki a ruháját kimossa, kivasalja, a szobáját kitakarítsa, a dolgait rendben tartsa. Erre a fiatal…..
kb.137
2009.12.11 00:20:29
@Kajla:
Egyetértek, de nézzünk más szemüvegével is:
Forrás: www.tibet.hu/_fornow/sari2.html
Amikor az isteni nemzőatya, Tvastri, meg akarta teremteni a nőt, meg kellett állapítania, hogy már felhasználta minden anyagát a férfi teremtéséhez, és nincs miből előállítania a nőt. Így alapos megfontolás után fogta a Hold keringését, a kúszónövények kerekded mozgását, az indák simulékonyságát, a füvek remegését, a nád magasba nyúló karcsúságát, a virágok frissességét, a levelek súlytalanságát, az elefántormány vékonyodó karikáját, az őzek szemének pillantását, a méhraj laza rendjét, a napsugarak örömteli ragyogását, a felhők zokogó panaszát, a nyuszik félénkségét, a pávák hiúságát, a papagáj keblének puhaságát, a gyémánt keménységét, a méz édességét, a tigris kegyetlenségét, a tűz izzásának meleg fényét, a hó hidegét, a szajkó fecsegését, a kakukk csalogató hívását, a daru kétszínűségét és a fogoly hűségét, s amikor mindez együtt volt, megteremtette belőlük a nőt, és odaadta a férfinak."
Örüljünk, amíg Velük, a Csodákkal együtt pátyolgathatjuk a családot és magunkat. Megállíthatatlanul növekszik a méltóságigényük, s ha nem örülünk nekik eléggé, nem lesz trauma az új nemzedékeknek a zaklatott családi élet, a családok széthullása, mert a Csodák nem fognak vállalni állandóra egy felnőtt férfit plusz tehernek a gyermekeik mellé. Örülhetünk majd, ha időnként arra alkalmaznak minket, amire születtünk.
Egyetértek, de nézzünk más szemüvegével is:
Forrás: www.tibet.hu/_fornow/sari2.html
Amikor az isteni nemzőatya, Tvastri, meg akarta teremteni a nőt, meg kellett állapítania, hogy már felhasználta minden anyagát a férfi teremtéséhez, és nincs miből előállítania a nőt. Így alapos megfontolás után fogta a Hold keringését, a kúszónövények kerekded mozgását, az indák simulékonyságát, a füvek remegését, a nád magasba nyúló karcsúságát, a virágok frissességét, a levelek súlytalanságát, az elefántormány vékonyodó karikáját, az őzek szemének pillantását, a méhraj laza rendjét, a napsugarak örömteli ragyogását, a felhők zokogó panaszát, a nyuszik félénkségét, a pávák hiúságát, a papagáj keblének puhaságát, a gyémánt keménységét, a méz édességét, a tigris kegyetlenségét, a tűz izzásának meleg fényét, a hó hidegét, a szajkó fecsegését, a kakukk csalogató hívását, a daru kétszínűségét és a fogoly hűségét, s amikor mindez együtt volt, megteremtette belőlük a nőt, és odaadta a férfinak."
Örüljünk, amíg Velük, a Csodákkal együtt pátyolgathatjuk a családot és magunkat. Megállíthatatlanul növekszik a méltóságigényük, s ha nem örülünk nekik eléggé, nem lesz trauma az új nemzedékeknek a zaklatott családi élet, a családok széthullása, mert a Csodák nem fognak vállalni állandóra egy felnőtt férfit plusz tehernek a gyermekeik mellé. Örülhetünk majd, ha időnként arra alkalmaznak minket, amire születtünk.
Az alábbiakban nagyon nagy együttérzéssel és compassioval, együttszenvedéssel szeretnék beszélni arról, amit „sérült férfiasságnak” is mondhatnék. Csak utalásszerűen hadd említsem az ezen a területen támadó nehézségeket: a homoszexualitást nagyon merész dolog…..
kb.137
2009.12.10 23:47:06
@og-zol: Áldás, békesség neked is és - @Felicitasz: szavaira utalva - lehessünk valamennyien mindig tisztességesek.
@Felicitasz: "(Enciklikai változatban a hajam égnek áll a mondattól, hogy "őket Isten a szüzességre hívta meg". Elképesztő, hogy ilyet Istennek tulajdonítva ki lehet jelenteni.)"
Háztájimban az inkriminált őszinte mondat úgy jelenik meg, hogy
ha az emberiség együttes létérdeke az új nemzedékeinek megszületése, tipikus épsége, feltétlen tisztessége,
és az újak hajlamaira hat a felnőttek magatartása, az utóbbik akkor viselkednek tisztességesen, ha atipikus magatartásukkal nem teszik ki a létérdekekeket veszélyeztető kísértésnek a sérülékeny új nemzedékeket.
Hatalmas lehetőséget kaptunk, óvnunk kell magunktól is.
Nem tartod arányosnak - azaz tisztességesnek - az enciklikai védekezést?
@bonne: írta jól?: "Az együttérzésnek kellene nagyob súllyal szerepelnie."
Hogy lehet jól (jobban) "teríteni" a szeretetet, az együttérzést és az érzelemfüggetlen tisztességet kortársaink egyes csoportjai és utódaink között, ha a mai különféle tudományos álláspontok nem feltétlenül azonosak a holnapi különfélékkel?
A Gondviselésben bízva, az emberi személyiség tiszteletétől indíttatva jelentsük ki: az emberiség természetes génhibái nem veszélyeztethetik olyan mértékben létérdekeit, hogy indokolt lenne az atipikus szexuális irányultságnak megfelelő tisztességes életmód egyházi tilalma?
@Felicitasz: "(Enciklikai változatban a hajam égnek áll a mondattól, hogy "őket Isten a szüzességre hívta meg". Elképesztő, hogy ilyet Istennek tulajdonítva ki lehet jelenteni.)"
Háztájimban az inkriminált őszinte mondat úgy jelenik meg, hogy
ha az emberiség együttes létérdeke az új nemzedékeinek megszületése, tipikus épsége, feltétlen tisztessége,
és az újak hajlamaira hat a felnőttek magatartása, az utóbbik akkor viselkednek tisztességesen, ha atipikus magatartásukkal nem teszik ki a létérdekekeket veszélyeztető kísértésnek a sérülékeny új nemzedékeket.
Hatalmas lehetőséget kaptunk, óvnunk kell magunktól is.
Nem tartod arányosnak - azaz tisztességesnek - az enciklikai védekezést?
@bonne: írta jól?: "Az együttérzésnek kellene nagyob súllyal szerepelnie."
Hogy lehet jól (jobban) "teríteni" a szeretetet, az együttérzést és az érzelemfüggetlen tisztességet kortársaink egyes csoportjai és utódaink között, ha a mai különféle tudományos álláspontok nem feltétlenül azonosak a holnapi különfélékkel?
A Gondviselésben bízva, az emberi személyiség tiszteletétől indíttatva jelentsük ki: az emberiség természetes génhibái nem veszélyeztethetik olyan mértékben létérdekeit, hogy indokolt lenne az atipikus szexuális irányultságnak megfelelő tisztességes életmód egyházi tilalma?
0. Vagyis bevezető. A hír, miszerint a Vatikán tárt karokkal fogadja a tradicionalista anglikán papokat és híveket enyhén szólva is vegyes fogadtatásra talált. A sajtótájékoztató másnapján a Guardian egy nagyon de nagyon meglepett Rowan Williams portréval a címlapján közölte:…..
kb.137
2009.11.27 18:56:13
@izrael miszteriuma:
Kérdésed is magában foglalta a válasz veszélyét – s én készséggel megvallom Illésre utalásom sajátosan kanyargó eredőit, röviden…
Jézus, közvetlenül a kettős üdvtörténeti szakadás (emberi halála és népének hitbeli szétválása) végső fájdalma előtt, „Éli, Éli, lamma szabaktani” szavak után - Krisztusként is - talán Illést hívta segítségül, nyilvánvalóan nem magának, hanem - népének kultúrája mentén - zsidóknak, bár korábban Illés eljövetelét Keresztelő János küldetésére alkalmazta: Mt 17,1-13. Lehet, hogy az illési cselekvést Krisztus sem egyszerinek, hanem folyamatnak tekintette, ami Keresztelő Jánossal már elkezdődött. Nemcsak a feltétlenül vállalt sebei és az emberi halálfélelem fájtak neki, hanem népének isteni természettel tudott jövőbeli sorsa is.
A kétséget szülő írásomban, szándékom szerint, utódhitünket érintő minden szakadásról is szóltam, az utolsó bekezdésemben hitbeli elődeinkre, a zsidókra is utalni akartam – kultúrájuk mentén: legyen Illésük, hasson jobban Illésünk. Gondolatom szerint e bekezdésben a „kultúrájuk mentén” kifejezés azt a tartalmat is hordozza, hogy az illési folyamatban nekünk kell utódként és elődként is bölcsen elől járnunk.
(Mentségem, hogy sokszor felteszem vadonatúj lemezjátszómra a szovjet létére kiváló Glinka Kvartett 100 Ft-ért magyar boltban kb. 30 éve vett bakelit albumának lemezeit – rajtuk Haydn remekművével: Jézus hét szava a kereszten. Sokkal jobban tetszik, mint a zenekari és az oratóriumi változataim. Jobb előadásban sem halottam még. Hozzá hasonlító részlet: www.youtube.com/watch?v=f3nd9mWvx-Q
Für alle fälle: Az „Éli, Éli, lamma szabaktani” írásmódjának forrása a lexikon.katolikus.hu – az Mt 17,1-13 utalás pedig a Szent István Társulati Bibliára vonatkozik.)
Kérdésed is magában foglalta a válasz veszélyét – s én készséggel megvallom Illésre utalásom sajátosan kanyargó eredőit, röviden…
Jézus, közvetlenül a kettős üdvtörténeti szakadás (emberi halála és népének hitbeli szétválása) végső fájdalma előtt, „Éli, Éli, lamma szabaktani” szavak után - Krisztusként is - talán Illést hívta segítségül, nyilvánvalóan nem magának, hanem - népének kultúrája mentén - zsidóknak, bár korábban Illés eljövetelét Keresztelő János küldetésére alkalmazta: Mt 17,1-13. Lehet, hogy az illési cselekvést Krisztus sem egyszerinek, hanem folyamatnak tekintette, ami Keresztelő Jánossal már elkezdődött. Nemcsak a feltétlenül vállalt sebei és az emberi halálfélelem fájtak neki, hanem népének isteni természettel tudott jövőbeli sorsa is.
A kétséget szülő írásomban, szándékom szerint, utódhitünket érintő minden szakadásról is szóltam, az utolsó bekezdésemben hitbeli elődeinkre, a zsidókra is utalni akartam – kultúrájuk mentén: legyen Illésük, hasson jobban Illésünk. Gondolatom szerint e bekezdésben a „kultúrájuk mentén” kifejezés azt a tartalmat is hordozza, hogy az illési folyamatban nekünk kell utódként és elődként is bölcsen elől járnunk.
(Mentségem, hogy sokszor felteszem vadonatúj lemezjátszómra a szovjet létére kiváló Glinka Kvartett 100 Ft-ért magyar boltban kb. 30 éve vett bakelit albumának lemezeit – rajtuk Haydn remekművével: Jézus hét szava a kereszten. Sokkal jobban tetszik, mint a zenekari és az oratóriumi változataim. Jobb előadásban sem halottam még. Hozzá hasonlító részlet: www.youtube.com/watch?v=f3nd9mWvx-Q
Für alle fälle: Az „Éli, Éli, lamma szabaktani” írásmódjának forrása a lexikon.katolikus.hu – az Mt 17,1-13 utalás pedig a Szent István Társulati Bibliára vonatkozik.)
kb.137
2009.11.27 22:42:07
@felician :
Az első bekezdésbeli figyelemfelhívásod állításait sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudom. Verifikálhatatlanok. Lelked rajtuk.
„Az emberfüggetlen igazság fix viszonyítási pontjaitól” valóban távol állok, megközelítésemmel s az emberiség többségével együtt. Nem bírunk függetlennek lenni magunktól, így mérjük a mindenséget is, bármilyen szépen hangzik a divatos függetlenedési szándék. Nem tudom, az Úr esetleg nem teremtményközpontú-e, bárhol is teremtett esetleg értelmes lényeket a világegyetemben.
Nyilvánvaló, hogy a kifogásolt mondatomba bármelyik hívő emberi akármelyik gyarlósága nyugodtan beírható, hiszen mindegyik árt – súlyának megfelelő mértékben - hitünk társadalmi hitelének. Érvelési hibámmal való érvelésedhez azt a kérdést kellett volna feltenned, hogy miért önkényeskedem a hitszakadások hangsúlyozásával, amikor minden más gyarlóság is ártalmas.
Erre a kérdésre azt írtam volna, hogy egyrészt ez a poszt a hitszakadásról és következményeiről szól, offtopic lett volna akár a saját gyarlóságom ártalmaival vagy számtalan egyéb gyarlóság szerepével foglalkoznom az áteredő bűntől kezdődően a háztájimban vizionált visszaható bűnig, másrészt úgy tapasztalom, hogy az emberi kapcsolatokban a legeslegnagyobb traumát a szakadások okozzák, annak ellenére, hogy lehetnek benne hasznos elemek is.
Te a reformációs szakadás hasznát állítod, de ez csak feltételezés, mert semmi nem igazolja, hogy nélküle Róma nem lett volna képes megújulni előbb vagy utóbb. Off - Feltételezek én is egy jókorát: hitbeli egységben maradva a féktelen liberalizmus nem fokozódott volna cunamivá, nem lettek volna világháborúk, s különféle októberek, elmaradt volna a Holokauszt. Persze, mondható, hogy a Holokausztnak volt haszna is: megtudtuk, hogy az aljasságnál van nagyobb gonoszság is, csak még nincs rá jelzőnk. S van még lejjebb is: az atomhatalmak döntéshozói mind az emberiségirtás permanens előkészületében bűnösek évtizedek óta. Ez a bűnök bűne, akár megkísérlik az emberiségirtást bármilyen indokkal, akár nem. A tisztesség vallásai tudnák - egységben - valamelyest rendbe tenni a világunkat, ha emberiségközpontúan összevetnék a hitérdekeket a létérdekekkel. Addig is nekem erkölcsi axiómám marad, hogy már ma vakon kell hinnünk: az emberiség képes elpusztítani magát a földi élettel együtt. (A tisztesség mellett ezért is kellenének Rómába is a nők, akik az emberiség - és az emberi ész - nagyobbik részét képviselnék. A Bibliában írtnál több tisztesség szeretetből mindig vállalható.) A válasszal szünetem miatt késtem. On
Az első bekezdésbeli figyelemfelhívásod állításait sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudom. Verifikálhatatlanok. Lelked rajtuk.
„Az emberfüggetlen igazság fix viszonyítási pontjaitól” valóban távol állok, megközelítésemmel s az emberiség többségével együtt. Nem bírunk függetlennek lenni magunktól, így mérjük a mindenséget is, bármilyen szépen hangzik a divatos függetlenedési szándék. Nem tudom, az Úr esetleg nem teremtményközpontú-e, bárhol is teremtett esetleg értelmes lényeket a világegyetemben.
Nyilvánvaló, hogy a kifogásolt mondatomba bármelyik hívő emberi akármelyik gyarlósága nyugodtan beírható, hiszen mindegyik árt – súlyának megfelelő mértékben - hitünk társadalmi hitelének. Érvelési hibámmal való érvelésedhez azt a kérdést kellett volna feltenned, hogy miért önkényeskedem a hitszakadások hangsúlyozásával, amikor minden más gyarlóság is ártalmas.
Erre a kérdésre azt írtam volna, hogy egyrészt ez a poszt a hitszakadásról és következményeiről szól, offtopic lett volna akár a saját gyarlóságom ártalmaival vagy számtalan egyéb gyarlóság szerepével foglalkoznom az áteredő bűntől kezdődően a háztájimban vizionált visszaható bűnig, másrészt úgy tapasztalom, hogy az emberi kapcsolatokban a legeslegnagyobb traumát a szakadások okozzák, annak ellenére, hogy lehetnek benne hasznos elemek is.
Te a reformációs szakadás hasznát állítod, de ez csak feltételezés, mert semmi nem igazolja, hogy nélküle Róma nem lett volna képes megújulni előbb vagy utóbb. Off - Feltételezek én is egy jókorát: hitbeli egységben maradva a féktelen liberalizmus nem fokozódott volna cunamivá, nem lettek volna világháborúk, s különféle októberek, elmaradt volna a Holokauszt. Persze, mondható, hogy a Holokausztnak volt haszna is: megtudtuk, hogy az aljasságnál van nagyobb gonoszság is, csak még nincs rá jelzőnk. S van még lejjebb is: az atomhatalmak döntéshozói mind az emberiségirtás permanens előkészületében bűnösek évtizedek óta. Ez a bűnök bűne, akár megkísérlik az emberiségirtást bármilyen indokkal, akár nem. A tisztesség vallásai tudnák - egységben - valamelyest rendbe tenni a világunkat, ha emberiségközpontúan összevetnék a hitérdekeket a létérdekekkel. Addig is nekem erkölcsi axiómám marad, hogy már ma vakon kell hinnünk: az emberiség képes elpusztítani magát a földi élettel együtt. (A tisztesség mellett ezért is kellenének Rómába is a nők, akik az emberiség - és az emberi ész - nagyobbik részét képviselnék. A Bibliában írtnál több tisztesség szeretetből mindig vállalható.) A válasszal szünetem miatt késtem. On
Szent és bűnös Egyház? Az utóbbi években szentszéki nyilatkozatok és ökumenikus események kapcsán katolikus és nem katolikus teológusok részéről újra meg újra vitatják a zsinati egyháztant, nevezetesen a Lumen Gentium 8. pontját. A párbeszédet a Hittani Kongregáció 2000-ben…..
kb.137
2009.11.25 19:57:11
@Pisti, az aragorn:
Hasznomra volt a három oldalas, tisztességre törekvő elemzés. Köszönöm a linket.
Hasznomra volt a három oldalas, tisztességre törekvő elemzés. Köszönöm a linket.
kb.137
2009.11.26 21:06:03
@izrael miszteriuma:
Fogadjuk el e tekintélyes író kritikáit és remetéskedjünk szabadon, hallgatagon egész életünkben...?
Szerintem a dogmaalkotó hivataliakban is a tapasztalat és Gondviselés munkálkodik, ugyanígy kritikusaikban, nemkülönben bennünk. Szabadon választhatunk a munkálkodások eredményei között, s erősíthetjük, gyengíthetjük egymás hitét. Nyáj vagyunk, s egyben pásztorok. Ez se leányálom, sőt.
Ez a természetes állapotunk, nem a remeteség - rovom magam.
Fogadjuk el e tekintélyes író kritikáit és remetéskedjünk szabadon, hallgatagon egész életünkben...?
Szerintem a dogmaalkotó hivataliakban is a tapasztalat és Gondviselés munkálkodik, ugyanígy kritikusaikban, nemkülönben bennünk. Szabadon választhatunk a munkálkodások eredményei között, s erősíthetjük, gyengíthetjük egymás hitét. Nyáj vagyunk, s egyben pásztorok. Ez se leányálom, sőt.
Ez a természetes állapotunk, nem a remeteség - rovom magam.
Bár ritka egy fiatal jezsuita életében, hogy találkozik a rend legfőbb elöljárójával, ezen a nyáron kétszer is megtörtént ez velem. Először Rómában „futottunk össze”. De szó szerint. Szent Ignác napján egy fiatalokból álló zarándokcsoporttal éppen az ünnepi misére indultunk az Il Gesu templomunk…..
kb.137
2009.09.27 22:55:14
@kemetkemet: összefoglalód a feltett kérdések ismerete nélkül is hasznos volt, olvasásra is sarkallt. Nekem a kölcsönös kritikákkal nincs bajom a frissítéseim után sem. Az integritás őrzése a Hivatal küldetése, akkor is, ha esetenként gyarlón teljesíti s lassan rehabilitál. Pozitívan felejthetetlen számomra Teilhard de Chardin és az „Ősrobbanás” fő tételeinek fogadtatása, az azonnalinak írt események folyamatként való elismerhetősége. (Személyes az ok: a fogadtatás megerősítetett abban, hogy a Biblia első soraiból az időnk teremtésére asszociálhatok, s töprengéseim során más összefüggésben is feltételezhetem, hogy ami az időtlenségben egyszeri-azonnali, az a teremtett időben folyamat - a teremetés egészét is beleértve, s megismerhető az egyszeriség-azonnaliság és a folyamat közötti kapcsolat rendszere is. Mintának ott lesz a fotoni lét időtlensége…)
Másutt már írtam, egyetértek az óvatossággal, ezért elégedetten olvastam a cikkben a jezsuita generális szavait: „A jezsuiták arról híresek, hogy új utakat keresnek, és a Szentatya arra bátorított bennünket, hogy ebben legyünk óvatosak”. Elhiszem, hogy már az óvatossághoz is kell a bátorság a szekuláris kultúra harsánysága, a hitözön, a relativizálás, a belső kritikai hajlam erősödése miatt. Gondolom, emiatt kaptak pápai hangsúlyt védelmi feladatok a 35. Általános Rendgyűlésén.
@zzzsuzsa: @Nick_:
Ha nincs relativizálás, akkor a választott utak, módszerek, eszközök kritikája elkerülhetetlen. Az „emberek is egyek” helyett szívesebben mondanám, hogy mindannyian különféleképpen hasonlítunk egymásra. A keresztény nők például, a férfiakkal azonos egyházi pozíciókban, történelmileg pillanatok alatt a helyes mederbe terelnék a költekezést is. A nőket kellene előbbre léptetni mindenek előtt. A nők egyházi székfoglalására a gazdálkodás ideális hely lenne kezdetnek.
Másutt már írtam, egyetértek az óvatossággal, ezért elégedetten olvastam a cikkben a jezsuita generális szavait: „A jezsuiták arról híresek, hogy új utakat keresnek, és a Szentatya arra bátorított bennünket, hogy ebben legyünk óvatosak”. Elhiszem, hogy már az óvatossághoz is kell a bátorság a szekuláris kultúra harsánysága, a hitözön, a relativizálás, a belső kritikai hajlam erősödése miatt. Gondolom, emiatt kaptak pápai hangsúlyt védelmi feladatok a 35. Általános Rendgyűlésén.
@zzzsuzsa: @Nick_:
Ha nincs relativizálás, akkor a választott utak, módszerek, eszközök kritikája elkerülhetetlen. Az „emberek is egyek” helyett szívesebben mondanám, hogy mindannyian különféleképpen hasonlítunk egymásra. A keresztény nők például, a férfiakkal azonos egyházi pozíciókban, történelmileg pillanatok alatt a helyes mederbe terelnék a költekezést is. A nőket kellene előbbre léptetni mindenek előtt. A nők egyházi székfoglalására a gazdálkodás ideális hely lenne kezdetnek.
kb.137
2009.09.30 16:31:47
@filosz:
Igen, a kulcsszó a segítség, amit mindig igény és széleskörű – formális vagy informális - konzultáció előz meg, de a folyamat nem közös nyilatkozattal, hanem a Hivatal szavával zárul. Valakinek döntenie kell, ha már kétség merült fel…Ezen a blogon is merülnek fel újabb és újabb probléma megoldási módok, nem is olyan régi szervezetszerű állásfoglalások ellenére.
Anthony de Mello esetében, kemetkemet cikkbeli idézete szerint is, csupán figyelmeztetés hangzott el a keresztény hívő értékeinek védelmében, néhány, az 1998-as hivatali dokumentumban felsorolt tétel miatt (ezeket, sajnos, nem sikerült megtalálnom). A tiltó Index (librorum prohibitorum) a Hittani Kongregáció 1966. június 14-i közleményével megszűnt, csak a könyvek és a tömegtájékoztató eszközök figyelemmel kísérése maradt meg.
@zzzsuzsa:
Gondoltam, az eretnekség szó megér néhány keresést.
Civilként úgy értem a 751. kánont, hogy Mello olvasása önmagában nem eretnekség. A kánon szövege pl. a www.freeweb.hu/jegyes/jog/fogalom.html weblapon, értelmezése a letölthető teológiai kisszótárban - www.piar.hu/pazmany/k150.htm - található az eretnekség szónál, de az egész egyházjog is letölthető a gépedre www.ppek.hu/k475.htm címről, s már csak a 92. §-t kell megkeresni a tartalomjegyzékben…Letölthető az egész könyvtár is:-)
Igen, a kulcsszó a segítség, amit mindig igény és széleskörű – formális vagy informális - konzultáció előz meg, de a folyamat nem közös nyilatkozattal, hanem a Hivatal szavával zárul. Valakinek döntenie kell, ha már kétség merült fel…Ezen a blogon is merülnek fel újabb és újabb probléma megoldási módok, nem is olyan régi szervezetszerű állásfoglalások ellenére.
Anthony de Mello esetében, kemetkemet cikkbeli idézete szerint is, csupán figyelmeztetés hangzott el a keresztény hívő értékeinek védelmében, néhány, az 1998-as hivatali dokumentumban felsorolt tétel miatt (ezeket, sajnos, nem sikerült megtalálnom). A tiltó Index (librorum prohibitorum) a Hittani Kongregáció 1966. június 14-i közleményével megszűnt, csak a könyvek és a tömegtájékoztató eszközök figyelemmel kísérése maradt meg.
@zzzsuzsa:
Gondoltam, az eretnekség szó megér néhány keresést.
Civilként úgy értem a 751. kánont, hogy Mello olvasása önmagában nem eretnekség. A kánon szövege pl. a www.freeweb.hu/jegyes/jog/fogalom.html weblapon, értelmezése a letölthető teológiai kisszótárban - www.piar.hu/pazmany/k150.htm - található az eretnekség szónál, de az egész egyházjog is letölthető a gépedre www.ppek.hu/k475.htm címről, s már csak a 92. §-t kell megkeresni a tartalomjegyzékben…Letölthető az egész könyvtár is:-)
kb.137
2009.10.05 19:36:02
Az irodalom volt mindig a kedvenc tantárgyam. Mai napig legszebb időtöltésem. Hogy nem azt választottam hivatásomul, egy kamaszkori emlék súlyát idézi fel bennem. Egyik tanárom egyszer, csak úgy “en passant” megjegyezte, hogy “az emberek kétféleképpen járulhatnak…..
kb.137
2009.09.13 19:48:29
@izrael miszteriuma:
Vettem mindet…:-)
Egyébként főállásban autodidakta szótánctanonc vagyok, így még ebben a kis blogcsendben is a poszthoz társította gondolataimat a rólam való hivésed, azaz feltételezésed, aminek igazságához nem ragaszkodtál. Ellenben a vallás, a vallott hit szándékkal, a szándék pedig tettel egyenlő. A hívő nem csupán belenyugszik, nemcsak elvárja, hanem egyenes szándékkal akarja is, hogy hite szerint alakuljon a világ s a lelkek sorsa, bár nem áll rendelkezésére minden információ – (emiatt nehéz nyuszika432 nevű társunk 2009.01.17. 22:03:33 – alatt a "Ha megérted, akkor nem Isten" című posztnál feltett kérdéseire a válasz – s persze, a kérdéseket is az információhiány okozza. Ha a kérdésekre tudhatnánk a lehengerlő választ, akkor nem emberek lennénk…Azt a legtudományosabb bizonyossággal állíthatjuk, hogy az összes információ birtokosa és kezelője sohasem szeretetlenkedik és nem ésszerűtlenkedik. A hiba a mi halló és közlő készülékeinkben van.)
Újat a fentiekkel aligha mondtam, de a hitem tettként való vállalása az én iránytűm egyik fontos része a poszt utolsó mondatában említett szűk kapu keresésénél. A másik fontos rész: minden hittételt a szeretet szellemében kell értelmeznem, ezért a katasztrófákat, testi és ösztönhibákat okozó természeti rossznál mérhetetlenül erősebb gonosz áldozatának is gondolhatom a bűnös, a gyarló embert.
Az egész blog témái közül különösen a magzatirtás, a homoszexualitás, valamint a rasszizmusban és a nők egyházbeli helyzetében is megnyilvánuló dölyf kérdéseinél nehéz a válaszok szűk kapujának megtalálása, hiszen el kell ismernem, hogy hitünk szerkezethű továbbcsiszolása – hogy egésze is beférjen a kapun - mérhetetlenül bonyolultabb, mint a gyémántcsiszolás.
Vettem mindet…:-)
Egyébként főállásban autodidakta szótánctanonc vagyok, így még ebben a kis blogcsendben is a poszthoz társította gondolataimat a rólam való hivésed, azaz feltételezésed, aminek igazságához nem ragaszkodtál. Ellenben a vallás, a vallott hit szándékkal, a szándék pedig tettel egyenlő. A hívő nem csupán belenyugszik, nemcsak elvárja, hanem egyenes szándékkal akarja is, hogy hite szerint alakuljon a világ s a lelkek sorsa, bár nem áll rendelkezésére minden információ – (emiatt nehéz nyuszika432 nevű társunk 2009.01.17. 22:03:33 – alatt a "Ha megérted, akkor nem Isten" című posztnál feltett kérdéseire a válasz – s persze, a kérdéseket is az információhiány okozza. Ha a kérdésekre tudhatnánk a lehengerlő választ, akkor nem emberek lennénk…Azt a legtudományosabb bizonyossággal állíthatjuk, hogy az összes információ birtokosa és kezelője sohasem szeretetlenkedik és nem ésszerűtlenkedik. A hiba a mi halló és közlő készülékeinkben van.)
Újat a fentiekkel aligha mondtam, de a hitem tettként való vállalása az én iránytűm egyik fontos része a poszt utolsó mondatában említett szűk kapu keresésénél. A másik fontos rész: minden hittételt a szeretet szellemében kell értelmeznem, ezért a katasztrófákat, testi és ösztönhibákat okozó természeti rossznál mérhetetlenül erősebb gonosz áldozatának is gondolhatom a bűnös, a gyarló embert.
Az egész blog témái közül különösen a magzatirtás, a homoszexualitás, valamint a rasszizmusban és a nők egyházbeli helyzetében is megnyilvánuló dölyf kérdéseinél nehéz a válaszok szűk kapujának megtalálása, hiszen el kell ismernem, hogy hitünk szerkezethű továbbcsiszolása – hogy egésze is beférjen a kapun - mérhetetlenül bonyolultabb, mint a gyémántcsiszolás.
kb.137
2009.09.16 22:00:05
@izrael miszteriuma:
„Ha megérted, akkor nem Isten?” Ha már megismételted a posztcímet, lett okom tovább töprengeni rajta, a kérdőjelek kirakása nélkül - kissé hosszan, hiszen Márait is képbe hoztad.
Az előbb három ponttal zártam a posztcím fordítottjára (ferdítettjére) utaló mondatomat. Most folytatom: Ha teljesen megérted Istent, akkor nem ember vagy, hanem Istenember. Jézus emberként tudatában volt a lét összes korabeli információjának, az emberi szabad akarattól is formálódó jövő összes lehetséges változatának. Nem jósolt, hanem időtlen tudását közölte kellő mértékben, a megfelelő időben. Természetesnek vesszük (mert az), hogy a világegyetem és az isteni lét minden információja (dimenziótlan ismerete, adata) elfért egyetlen - idő uralta - emberi agyban. Ennek az agynak nem volt szüksége Hitre, önmaga tagadása pedig nyilvánvalóan fel sem merülhetett benne.
Szerintem ehhez hasonló tudati állapotra utal Márai Sándor a köszönettel vett idézet utolsó mondatában. Annyira természetesé vált számára Isten létezése, mint önnön léte. Ebben a tudati állapotban válik frivolitássá, túlbuzgalommá az istenhit. Több és más, mint a transzcendencia vagy az értelem megvilágosodása. Ez azonosulás sejtése, az emberi minőség, szabadság, felelősség - és restség fennmaradásával. Az ÉN bizonyossága Berkley püspöknél is megvolt. - Az a gyanúm egyébként, hogy Berkley és kritikusai a nők szubjektumára nem fordítottak kellő figyelmet – s ez ma is tart. Az istenhitre igen fogékony nők szülésen alapuló mindennapi realizmusára már akkor is szükség lett volna, most pedig már elengedhetetlen egyházi egyenjogúsításuk megkezdése az előző hozzászólásomban is felsorolt kérdések teológiai és gyakorlati rendezéséhez, hiszen még a beilleszkedésükhöz (és a férfiassá formálásukra tett kísérletek kudarcához) idő kell. A cölibátus ehhez képest személyes ügy, de a nőtlenséggel legalább egyenrangúnak tartom azoknak a problémáknak a társas megoldását, amelyek gyarló emberek házassága nélkül fel se merülnének.
Érdekes lesz majd olvasni George Berkleyt és John Locke vitájáról a természettudományos gondolkodás történelmi fordulata után, amikor racionálisan is nyilvánvalóvá válik, hogy elsődleges az információ, annak csak egyik tulajdonsága a fizikum, amelyből „aki” lett, és a siker reális lehetőségével kutatja léte Okát, aminek megismerése létének célja, de reális lehetőség az is, hogy önmaga áldozata lesz. Természettudományos igazsággá válik János Evangéliumának lényege: az Ige körül forog a világ, s létünk függ tudatunktól. A Templeton-díj nyerteseinek is hála, az információ alapú gondolkodás már megtapadt a természettudományokban is, s kiderül, akaratlanul is társai a Teilhardra is figyelő teológiának. (A teológusok majd minden igét jobban megfontolnak s nem nevezik sötét anyagnak/energiának a világegyetem 96%-át kitevő ismeretlen jelenséget, nem csak a fotont tekintik a fény hordozójának, nem csupán a Higgs-bozont minősítik „isteni részecskének”, - s ajánlanak pl. egy kis fizikát is a jezsuita blogokra, mert hát digitális világunk és gondolkodásmódunk nem minden részében idegen Teremtőjétől).
Még néhány szó a Márai tragikus sorsához: az is kérdés, mennyire ismerheti meg önmagát az ember s mennyire állhat jót magáért előzetesen. Az értelem szerintem tudásból és antitudásból áll. Az értelem része a hit is, az azonosulás sejtése is. Mindkettőn és a transzcendencián is erőt tud venni antitudás, a negatív transzcendencia forrása: az értelem képes értelmetlennek tekinteni magát. A tovább élőkben a szeretetnek szerintem megértésre kell cserélődnie.
„Ha megérted, akkor nem Isten?” Ha már megismételted a posztcímet, lett okom tovább töprengeni rajta, a kérdőjelek kirakása nélkül - kissé hosszan, hiszen Márait is képbe hoztad.
Az előbb három ponttal zártam a posztcím fordítottjára (ferdítettjére) utaló mondatomat. Most folytatom: Ha teljesen megérted Istent, akkor nem ember vagy, hanem Istenember. Jézus emberként tudatában volt a lét összes korabeli információjának, az emberi szabad akarattól is formálódó jövő összes lehetséges változatának. Nem jósolt, hanem időtlen tudását közölte kellő mértékben, a megfelelő időben. Természetesnek vesszük (mert az), hogy a világegyetem és az isteni lét minden információja (dimenziótlan ismerete, adata) elfért egyetlen - idő uralta - emberi agyban. Ennek az agynak nem volt szüksége Hitre, önmaga tagadása pedig nyilvánvalóan fel sem merülhetett benne.
Szerintem ehhez hasonló tudati állapotra utal Márai Sándor a köszönettel vett idézet utolsó mondatában. Annyira természetesé vált számára Isten létezése, mint önnön léte. Ebben a tudati állapotban válik frivolitássá, túlbuzgalommá az istenhit. Több és más, mint a transzcendencia vagy az értelem megvilágosodása. Ez azonosulás sejtése, az emberi minőség, szabadság, felelősség - és restség fennmaradásával. Az ÉN bizonyossága Berkley püspöknél is megvolt. - Az a gyanúm egyébként, hogy Berkley és kritikusai a nők szubjektumára nem fordítottak kellő figyelmet – s ez ma is tart. Az istenhitre igen fogékony nők szülésen alapuló mindennapi realizmusára már akkor is szükség lett volna, most pedig már elengedhetetlen egyházi egyenjogúsításuk megkezdése az előző hozzászólásomban is felsorolt kérdések teológiai és gyakorlati rendezéséhez, hiszen még a beilleszkedésükhöz (és a férfiassá formálásukra tett kísérletek kudarcához) idő kell. A cölibátus ehhez képest személyes ügy, de a nőtlenséggel legalább egyenrangúnak tartom azoknak a problémáknak a társas megoldását, amelyek gyarló emberek házassága nélkül fel se merülnének.
Érdekes lesz majd olvasni George Berkleyt és John Locke vitájáról a természettudományos gondolkodás történelmi fordulata után, amikor racionálisan is nyilvánvalóvá válik, hogy elsődleges az információ, annak csak egyik tulajdonsága a fizikum, amelyből „aki” lett, és a siker reális lehetőségével kutatja léte Okát, aminek megismerése létének célja, de reális lehetőség az is, hogy önmaga áldozata lesz. Természettudományos igazsággá válik János Evangéliumának lényege: az Ige körül forog a világ, s létünk függ tudatunktól. A Templeton-díj nyerteseinek is hála, az információ alapú gondolkodás már megtapadt a természettudományokban is, s kiderül, akaratlanul is társai a Teilhardra is figyelő teológiának. (A teológusok majd minden igét jobban megfontolnak s nem nevezik sötét anyagnak/energiának a világegyetem 96%-át kitevő ismeretlen jelenséget, nem csak a fotont tekintik a fény hordozójának, nem csupán a Higgs-bozont minősítik „isteni részecskének”, - s ajánlanak pl. egy kis fizikát is a jezsuita blogokra, mert hát digitális világunk és gondolkodásmódunk nem minden részében idegen Teremtőjétől).
Még néhány szó a Márai tragikus sorsához: az is kérdés, mennyire ismerheti meg önmagát az ember s mennyire állhat jót magáért előzetesen. Az értelem szerintem tudásból és antitudásból áll. Az értelem része a hit is, az azonosulás sejtése is. Mindkettőn és a transzcendencián is erőt tud venni antitudás, a negatív transzcendencia forrása: az értelem képes értelmetlennek tekinteni magát. A tovább élőkben a szeretetnek szerintem megértésre kell cserélődnie.
Petényi Katalin és Kabay Barna alkotópáros „Hitvallók és ügynökök” című dokumentumfilmjét április 27-én este 9 órától két részben vetítette a Duna Televízió. Nemcsak az újabb nemzedéknek, amely már nem ismerte Rákosi diktatúráját, majd a Kádár-féle…..
kb.137
2009.08.30 22:21:13
@Zalai Láma: Ha jól értettelek: Gazdátlan dologra illendő úgy vigyáznunk, mint a sajátunkra,
s minden igazságunk megszégyenül, ha rosszul érvényesítjük.
Nincs tévém, vendégeskednem kellene az ajánlott filmért. Nem biztos, hogy megteszem. Csak jobban bosszankodnék a rendszerváltók mulasztásán. Ideológiai okokból tagadták az anyagelvű gyónás lehetőségét. Hiába mondták többen, hogy anyagelvűek anyagiakban gondolkodnak, ezért ha már mindenki elismeri a párt vezető szerepét az országunk tönkretételében, a huszonöt milliárd dollár adósságot - a közélettől való búcsújuk keretében, végrehajtás terhével - osszuk el tisztség és tagsági idő arányában a párttagok között, s önkéntes törlesztéseiket tekintsük flagellával súlyosított anyagi gyónásnak. Az utolsó részlet kifizetésekor adjunk nekik búcsúcédulát. Hiszen Mauriac szerint nincsenek tiszta emberek, csak megtisztultak.
A mulasztás már jóvátehetetlen. Rosszul érvényesítjük az igazságot, ha a még elérhető ügynökökön - javarészt áldozatokon – verjük el a port a rendszer működtetőinek térdcsapkodó gúnykacaja, bársonyszéki naésezése közben. Nem félnék gyónni megszenvedett, kollektív bocsánatot nyert embernek, bárhogy dönt a civil szféra.
s minden igazságunk megszégyenül, ha rosszul érvényesítjük.
Nincs tévém, vendégeskednem kellene az ajánlott filmért. Nem biztos, hogy megteszem. Csak jobban bosszankodnék a rendszerváltók mulasztásán. Ideológiai okokból tagadták az anyagelvű gyónás lehetőségét. Hiába mondták többen, hogy anyagelvűek anyagiakban gondolkodnak, ezért ha már mindenki elismeri a párt vezető szerepét az országunk tönkretételében, a huszonöt milliárd dollár adósságot - a közélettől való búcsújuk keretében, végrehajtás terhével - osszuk el tisztség és tagsági idő arányában a párttagok között, s önkéntes törlesztéseiket tekintsük flagellával súlyosított anyagi gyónásnak. Az utolsó részlet kifizetésekor adjunk nekik búcsúcédulát. Hiszen Mauriac szerint nincsenek tiszta emberek, csak megtisztultak.
A mulasztás már jóvátehetetlen. Rosszul érvényesítjük az igazságot, ha a még elérhető ügynökökön - javarészt áldozatokon – verjük el a port a rendszer működtetőinek térdcsapkodó gúnykacaja, bársonyszéki naésezése közben. Nem félnék gyónni megszenvedett, kollektív bocsánatot nyert embernek, bárhogy dönt a civil szféra.
Manapság, ha szétnézünk a könyvpiacon, találhatunk lájtos sztorikat, amelyek elfeledtetik velünk a mindennapok gondjait és megadják azt, hogy egy bizonyos ideig visszavonulhassunk fantáziavilágunkba. Ami még önmagában nem rossz, minden azon múlik, hogyan használjuk és mennyire…..
kb.137
2009.07.31 18:19:54
@Felicitasz: Nagyon frappáns a recenziód, nekem szinte egy kész tanulmány sejlik mögötte. Szerintem megrendíthetnéd Csernust is. A folytatásban szívesen olvasnék az egyre növekvő globális méltóságigényről („öntudatosodásról”), az egész emberi család egyesüléséhez vezető elkerülhetetlen folyamat természetéről.
Férfi létemre hozzád hasonlóan látom a jövőbeli változás irányát. Férfiasan remélem, időben belátjuk, hogy a további romlásunkat elkerülendő, már élnünk kell az emberi szellem hatalmas tartalékával, a női gondolkodással, hitben, tudományban és a gyakorlatban is. Ugyancsak férfiasan vállalom, hogy a kétezer évig szükségszerű dominanciánkkal elrontottunk valamit. Csak a nők lehetnek a megmondhatói, mit.
Én régóta – s egyre erősebben - arra gyanakszom, hogy a társadalmi agilitásra hajlamos és képes nők nagyobb rendszerekben gondolkodnak, mint a hasonló adottságú férfiak, ezért pl. majd jobban tudják és merik integrálni igaz hitünkben az igaz tudományt is. A legjobb értelemben vett vonzerejük is nagyobb lesz, mint ami ma egyáltalán még létezik. (Nem feminista vagyok, hanem humanista.)
@jan: Hal jól kérdezel, akkor igazságos - minden ismeretemet összevetve, meg tudva, hogy a reális összehasonlításhoz szükséges összes információ nem a mi birtokunkban van.
Férfi létemre hozzád hasonlóan látom a jövőbeli változás irányát. Férfiasan remélem, időben belátjuk, hogy a további romlásunkat elkerülendő, már élnünk kell az emberi szellem hatalmas tartalékával, a női gondolkodással, hitben, tudományban és a gyakorlatban is. Ugyancsak férfiasan vállalom, hogy a kétezer évig szükségszerű dominanciánkkal elrontottunk valamit. Csak a nők lehetnek a megmondhatói, mit.
Én régóta – s egyre erősebben - arra gyanakszom, hogy a társadalmi agilitásra hajlamos és képes nők nagyobb rendszerekben gondolkodnak, mint a hasonló adottságú férfiak, ezért pl. majd jobban tudják és merik integrálni igaz hitünkben az igaz tudományt is. A legjobb értelemben vett vonzerejük is nagyobb lesz, mint ami ma egyáltalán még létezik. (Nem feminista vagyok, hanem humanista.)
@jan: Hal jól kérdezel, akkor igazságos - minden ismeretemet összevetve, meg tudva, hogy a reális összehasonlításhoz szükséges összes információ nem a mi birtokunkban van.
kb.137
2009.08.02 00:29:45
@izrael miszteriuma: Igazad van. Láttam, értettem, hogy északi széllel együtt már az elején korrektül - egy mondattal - rövidre zártátok volna a posztot. Nem lett volna ellenemre.
Szerintem Felicitasz jó kanyart vett és tart a közösségi gondok felé. (Ráadásul az én töprengési területem közelében.)
Szerintem Felicitasz jó kanyart vett és tart a közösségi gondok felé. (Ráadásul az én töprengési területem közelében.)
kb.137
2009.08.03 22:20:16
@izrael miszteriuma: Az újabb hozzászólások sem teszik kétségessé minősítésed helyességét. Van nekem is (kis)polgáris adalékom, a "humanista" szavamon túl is, hogy az eredeti témához is szóljak: Egy nőnek az az ideális férfi, aki mégsem kérte meg a kezét. Az ideális nő úgy becsüli férjét, mint ahogy ideálját becsülné. Az ideális férj mindezt tudja, s félálomban elgyengülten, Pilinszky János Életfogytiglan című versét idézi magának verscímestől: Az ágy közös. A párna nem. :-)
Az ábrázolási hagyományokon már aligha lehet változtatni, az egész Bibliát érintően „fizikalista” marad. Csak a szöveges magyarázat segíthet. Az érzelmi rendszerekben, nyelvi eszközökben nálunk jobban eligazodó nők számára ez nem gond, szerintem nekik még az időtlenség és a teremtett időnk (Ter 1.) kapcsolata sem okoz problémát.
@Téglagyári Megálló: Nem hagyhatom ki: merek gyengének lenni, hiszen északi szél és izrael miszteriuma megerősített abban a régi mentségemben, hogy az ideális Férfi - gyengének minősítését is vállalva, - csak a céljához feltétlenül szükséges mértékben mutatta meg erejét, szívesebben "lelkizett". Nők is elfogadják igaz Férfinak. (Igaz, én nagyobb részt szükségből csinálok erényt magamnak.)
Erő kell ahhoz, hogy valaki ne tegye meg mindazt, amit meg tudna tenni. A cölibátus követése vagy megszegése a férfierő jele? (Persze, asszexuálisoknál ez így nem vetődik fel.) Nagyon fontos a nők véleménye, elkerülhetetlen kritikájuk, de - szerencsére - az ő ítélkezési gyakorlatuk se egységes. Felicitasz kiindulópontja, következtetései reményt adnak, arra, hogy a nőkről nőkért nőkkel folytatott beszélgetés nem veszélyezteti a férfiak státuszát.
A keresztények hitben egyek, de hit gondjaiban sokak. Lehet, hogy az itt is felmerült közösségi gondok, a cölibátus, a magzatirtó háború, a nők helyzete, a szexualitás s benne a másság problémái a nők egyházi teljesjogúsítása nélkül nem lesznek megoldhatók. Északi szél azt a tényt, hogy a nők nem lehetnek papok, a rasszizmussal egy szinten kezeli (a Google keresője - szerintem helyesen -megnyolcszorozta a mondatot). Ha a nők annyira mások, mint ahogy mai helyzetük mutatja, lehet-e teljesen hiteles a mai lelki gondozásuk? Első tapasztalataimat a nőnevelésről Németh László műveiből szereztem, még kamaszként. Makacs vegyes érzéseim keletkeztek.
Kispolgáriasan szólva, a Föld meghódításához, felosztásához kellett a férfiak hozamvaksága, amit vakmerőségként emlegetünk, no meg a fizikai ereje (egyik sem része az IQ-nak, az EQ-ról nem is beszélve), ma a világűr a jó terep. A természetet is jó alaposan leigáztuk, ideje lenne okosan gazdálkodnunk azzal, amink még van. Sajnos, ma a gazdálkodásban is a férfias hozamvakság uralkodik, s lett is a világválságnak nevezett pilótajáték-csőd. Okos férfi a családi kasszát az amúgy is többségben lévő asszonyra bízza, tudva, hogy nem fogja különféle illetlen vállalkozásokba fektetni.
Ezt szokást a nők többsége kifejezetten férfias magatartásnak tekinti, sőt, elvárja. Ezért is merem szorgalmazni gyors előléptetésüket.:-)
Az ábrázolási hagyományokon már aligha lehet változtatni, az egész Bibliát érintően „fizikalista” marad. Csak a szöveges magyarázat segíthet. Az érzelmi rendszerekben, nyelvi eszközökben nálunk jobban eligazodó nők számára ez nem gond, szerintem nekik még az időtlenség és a teremtett időnk (Ter 1.) kapcsolata sem okoz problémát.
@Téglagyári Megálló: Nem hagyhatom ki: merek gyengének lenni, hiszen északi szél és izrael miszteriuma megerősített abban a régi mentségemben, hogy az ideális Férfi - gyengének minősítését is vállalva, - csak a céljához feltétlenül szükséges mértékben mutatta meg erejét, szívesebben "lelkizett". Nők is elfogadják igaz Férfinak. (Igaz, én nagyobb részt szükségből csinálok erényt magamnak.)
Erő kell ahhoz, hogy valaki ne tegye meg mindazt, amit meg tudna tenni. A cölibátus követése vagy megszegése a férfierő jele? (Persze, asszexuálisoknál ez így nem vetődik fel.) Nagyon fontos a nők véleménye, elkerülhetetlen kritikájuk, de - szerencsére - az ő ítélkezési gyakorlatuk se egységes. Felicitasz kiindulópontja, következtetései reményt adnak, arra, hogy a nőkről nőkért nőkkel folytatott beszélgetés nem veszélyezteti a férfiak státuszát.
A keresztények hitben egyek, de hit gondjaiban sokak. Lehet, hogy az itt is felmerült közösségi gondok, a cölibátus, a magzatirtó háború, a nők helyzete, a szexualitás s benne a másság problémái a nők egyházi teljesjogúsítása nélkül nem lesznek megoldhatók. Északi szél azt a tényt, hogy a nők nem lehetnek papok, a rasszizmussal egy szinten kezeli (a Google keresője - szerintem helyesen -megnyolcszorozta a mondatot). Ha a nők annyira mások, mint ahogy mai helyzetük mutatja, lehet-e teljesen hiteles a mai lelki gondozásuk? Első tapasztalataimat a nőnevelésről Németh László műveiből szereztem, még kamaszként. Makacs vegyes érzéseim keletkeztek.
Kispolgáriasan szólva, a Föld meghódításához, felosztásához kellett a férfiak hozamvaksága, amit vakmerőségként emlegetünk, no meg a fizikai ereje (egyik sem része az IQ-nak, az EQ-ról nem is beszélve), ma a világűr a jó terep. A természetet is jó alaposan leigáztuk, ideje lenne okosan gazdálkodnunk azzal, amink még van. Sajnos, ma a gazdálkodásban is a férfias hozamvakság uralkodik, s lett is a világválságnak nevezett pilótajáték-csőd. Okos férfi a családi kasszát az amúgy is többségben lévő asszonyra bízza, tudva, hogy nem fogja különféle illetlen vállalkozásokba fektetni.
Ezt szokást a nők többsége kifejezetten férfias magatartásnak tekinti, sőt, elvárja. Ezért is merem szorgalmazni gyors előléptetésüket.:-)
Már régóta foglalkoztat a kérdés, és emlegettem is már többször. Saját életemben kezdtem el felfigyelni arra tizenévesen, hogy nagyon vágyok hazajönni vakációra a gimiből (másik városban tanultam, messze az otthonunktól), mégis, amikor hazaérek, akkor valahogy felszínes lett a…..
kb.137
2009.07.17 21:38:31
@Felicitasz: Értem(?): maga a kérdés felmerülése már eleve ezt a választ indokolta. Asszonyi megérzés....
kb.137
2009.07.17 21:46:13
kb.137
2009.07.24 18:37:52
@Nick_:
Évtizedek tapasztalatával csak megerősíthetem, hogy tartósan hatalmat szerezhetünk indulatainkon (amiknek szerintem van morális tartalmuk), s ez nem álarc felvételét jelenti. Megkockáztatom, hogy minden személyiségnek számtalan igazi arca van. Az álarchoz én álságos szándékot is asszociálok.
Évtizedek tapasztalatával csak megerősíthetem, hogy tartósan hatalmat szerezhetünk indulatainkon (amiknek szerintem van morális tartalmuk), s ez nem álarc felvételét jelenti. Megkockáztatom, hogy minden személyiségnek számtalan igazi arca van. Az álarchoz én álságos szándékot is asszociálok.
Hamarosan megváltozik a mise egyik legfontosabb imaszövege. Az eucharisztikus imában: „Ez a vér értetek és sokakért kiontatik” lesz. Azaz az eddig használt „mindenkiért” szó helyett a „sokakért” fog szerepelni. „Ennek használata 2009. Pünkösd ünnepétől kötelező” - írja a püspöki kar papokhoz szóló…..
IV. Előszó Amikor még gyerek voltam, emlékszem, hogy ujjal mutogattak az ateistákra, hitetlennek lenni olyan volt az emberek szemében, mint leprával élni, talán ez érthető is a kommunista elnyomás miatt – a vallást nemigen támogatták. Későbbi években írók, tanárok…..
kb.137
2009.07.16 22:56:20
Fizikalistának a Biblia nem érv, vele fizikumul kell beszélni. Ez az eszmeforgató kísérletem lehet sikertelen, de a témába vág.
1. A lét mindig magában foglalja az Összes Információt és a Fizikumot, valamint közvetítőjüket, az időtlen információk megfelelő részét energiájával fizikai jelenséggé konvertáló Vákuumot*. Az Egész, a Rész, a Kapcsolatuk háromsága minden fizikai jelenségben is érvényesül**.
2. Az Összes Információ a legmagasabb rendűen szervezett jelenség, azaz határtalan memóriájú, azonnali hatású, szabad akaratú, időtlen személyiség, aki bármikor megszüntethetné magát, előidézve a semmit. Képességei és eszközei az uralt információk arányában haladják meg az emberi értelem képességeit és lehetőségeit.
3. A Fizikum információtulajdonság, létezése mindig szakaszos. Az egyes létszakaszainak és létszüneteinek időtartama a végtelenül kicsihez közelít. Minden végtelenül kis fizikumrészben egyszerre érvényesülő szakaszosság miatt kvantált az energia, objektív s (végső soron) egyirányú az Időnk. Ezt tükrözi az időérzetünk és az okság fogalmunk. A Fizikum örök szakaszossága a lét egészére, így az Összes Információ és a Vákuum időtlenségére is szükségképpen hatással van.
4. Az evilági létezés egyes szakaszai között a fizikai tulajdonságukat, vele energiájukat is elvesztő információk az aktív Vákuumba kerülnek vissza. Az előző létszakaszukhoz képest bekövetkezett változásaik véglegesen az Összes Információ memóriájának részévé válnak. Az Összes Információ az újabb létszakaszhoz szükséges információkat a Vákuum révén ismét megjeleníti végtelenül kis fizikumokként, bennük a történelmükre, az aktuális és a soron következő helyzetükre, állapotukra vonatkozó egyedi adatokkal, a természeti törvények összes információjával, valamint a szükséges energiával.
5. Az Összes Információ a memóriájában hiánytalanul tárolja minden idő és tér valamennyi információját, az emberi szabad akarattól is formálódó jövő összes lehetséges változatával együtt. Minden ismeret birtokában ~Planck-idő alatt Ősrobbanással mindig feltámasztja Fizikummá a megtestesülésüket, energiájukat szakaszosan elvesztő információkat, az egész előző létük minden mozzanatával együtt.
6. Minden mindennel összefügg***, s ha bármi van, a semmi nincs. Információ csak információból, személyiség csak személyiségből származhat. Az élő és élettelen fizikai jelenséget alkotó információk csak a Fizikumból kerülnek ki evilági rendszerük leállásakor, de fizikailag is hibátlanul reprodukálhatóan megmaradnak az információlétben, az Összes Információban, evilági létezésük minden eseménysorával együtt.
7. A fizikai világ az ember eredendő megismerési ösztöne révén az Összes Információ Lehetősége, a siker és a kudarc azonos esélyével. E kétesélyes állapotnak a lényegéhez tartozik a rossz is, de a megismerési ösztönt éppen a rossz – az emberi gyarlóság, a betegség, a tudást pusztító tudás, a természeti csapás, az ártatlanok sérelme - készteti fokozott működésre. A két esély állandósága kell ahhoz, hogy a földi életnek a saját érdeme vagy kudarca lehessen, amit elér.
8. A földi Lehetőséget csak a fegyverrendszereiben és a szennyözönében megtestesülő öngyilkossági képessége, azaz tökéletes globális Antitudása pusztíthatja el örökre, minden benne fogant lénnyel együtt.
9. Az Antitudás birtoklása, létének feltétlen elismerése és kísértésével való folyamatos szembeszegülés nélkül nincs értelem sehol. Az egyre jobban összevegyülő földi emberiség globális Antitudásának tökéletessége pedig olyan alapvető erkölcsi sarktétel, amit csak a bűnök bűnével lehet a gyakorlatban cáfolni vagy bizonyítani. Vakon kell hinni benne, hogy megmaradjon.
10. Az Összes Információ az Ő megismerésére, szellemi meghódítására való szüntelen törekvést várja tőlünk. Ha mi kudarcot vallunk, másutt keletkeztet mindent megtanulni képes tudatot, mert önnön Valóságához feltétlen szüksége van valós Lehetőségére, a Fizikumban végtelenül tökéletesedő értelemre. Tudáshoz, hatáshoz, érzelemhez kell neki a hozzá mindig közelítő elkülönült Más, akinek örök célja, hogy minden benne fogant lénnyel együtt egyre jobban megismerje az Élet Okát s éljen ismeretével.
-----------------
* A hasonló jelentésű inanisszal és vanusszal szemben a vacuus jelentésében nem szerepel a hiány fogalma, úgy jelent üreset, hogy ez az üresség hiánynak vagy fogyatkozásnak nem tekinthető - lásd Finály Henrik: A latin nyelv szótára - latin.oszk.hu/cgi-bin3/index.cgi
** A dimenziótlan finomszerkezeti állandó (α=1/137.03599911) nem tűr kivételt. http://hu.wikipedia.org/wiki/137_(szám)
*** John Gribbin: Schrödinger kiscicái felpakol.uw.hu/map/schrodinger_kiscicai.htm
1. A lét mindig magában foglalja az Összes Információt és a Fizikumot, valamint közvetítőjüket, az időtlen információk megfelelő részét energiájával fizikai jelenséggé konvertáló Vákuumot*. Az Egész, a Rész, a Kapcsolatuk háromsága minden fizikai jelenségben is érvényesül**.
2. Az Összes Információ a legmagasabb rendűen szervezett jelenség, azaz határtalan memóriájú, azonnali hatású, szabad akaratú, időtlen személyiség, aki bármikor megszüntethetné magát, előidézve a semmit. Képességei és eszközei az uralt információk arányában haladják meg az emberi értelem képességeit és lehetőségeit.
3. A Fizikum információtulajdonság, létezése mindig szakaszos. Az egyes létszakaszainak és létszüneteinek időtartama a végtelenül kicsihez közelít. Minden végtelenül kis fizikumrészben egyszerre érvényesülő szakaszosság miatt kvantált az energia, objektív s (végső soron) egyirányú az Időnk. Ezt tükrözi az időérzetünk és az okság fogalmunk. A Fizikum örök szakaszossága a lét egészére, így az Összes Információ és a Vákuum időtlenségére is szükségképpen hatással van.
4. Az evilági létezés egyes szakaszai között a fizikai tulajdonságukat, vele energiájukat is elvesztő információk az aktív Vákuumba kerülnek vissza. Az előző létszakaszukhoz képest bekövetkezett változásaik véglegesen az Összes Információ memóriájának részévé válnak. Az Összes Információ az újabb létszakaszhoz szükséges információkat a Vákuum révén ismét megjeleníti végtelenül kis fizikumokként, bennük a történelmükre, az aktuális és a soron következő helyzetükre, állapotukra vonatkozó egyedi adatokkal, a természeti törvények összes információjával, valamint a szükséges energiával.
5. Az Összes Információ a memóriájában hiánytalanul tárolja minden idő és tér valamennyi információját, az emberi szabad akarattól is formálódó jövő összes lehetséges változatával együtt. Minden ismeret birtokában ~Planck-idő alatt Ősrobbanással mindig feltámasztja Fizikummá a megtestesülésüket, energiájukat szakaszosan elvesztő információkat, az egész előző létük minden mozzanatával együtt.
6. Minden mindennel összefügg***, s ha bármi van, a semmi nincs. Információ csak információból, személyiség csak személyiségből származhat. Az élő és élettelen fizikai jelenséget alkotó információk csak a Fizikumból kerülnek ki evilági rendszerük leállásakor, de fizikailag is hibátlanul reprodukálhatóan megmaradnak az információlétben, az Összes Információban, evilági létezésük minden eseménysorával együtt.
7. A fizikai világ az ember eredendő megismerési ösztöne révén az Összes Információ Lehetősége, a siker és a kudarc azonos esélyével. E kétesélyes állapotnak a lényegéhez tartozik a rossz is, de a megismerési ösztönt éppen a rossz – az emberi gyarlóság, a betegség, a tudást pusztító tudás, a természeti csapás, az ártatlanok sérelme - készteti fokozott működésre. A két esély állandósága kell ahhoz, hogy a földi életnek a saját érdeme vagy kudarca lehessen, amit elér.
8. A földi Lehetőséget csak a fegyverrendszereiben és a szennyözönében megtestesülő öngyilkossági képessége, azaz tökéletes globális Antitudása pusztíthatja el örökre, minden benne fogant lénnyel együtt.
9. Az Antitudás birtoklása, létének feltétlen elismerése és kísértésével való folyamatos szembeszegülés nélkül nincs értelem sehol. Az egyre jobban összevegyülő földi emberiség globális Antitudásának tökéletessége pedig olyan alapvető erkölcsi sarktétel, amit csak a bűnök bűnével lehet a gyakorlatban cáfolni vagy bizonyítani. Vakon kell hinni benne, hogy megmaradjon.
10. Az Összes Információ az Ő megismerésére, szellemi meghódítására való szüntelen törekvést várja tőlünk. Ha mi kudarcot vallunk, másutt keletkeztet mindent megtanulni képes tudatot, mert önnön Valóságához feltétlen szüksége van valós Lehetőségére, a Fizikumban végtelenül tökéletesedő értelemre. Tudáshoz, hatáshoz, érzelemhez kell neki a hozzá mindig közelítő elkülönült Más, akinek örök célja, hogy minden benne fogant lénnyel együtt egyre jobban megismerje az Élet Okát s éljen ismeretével.
-----------------
* A hasonló jelentésű inanisszal és vanusszal szemben a vacuus jelentésében nem szerepel a hiány fogalma, úgy jelent üreset, hogy ez az üresség hiánynak vagy fogyatkozásnak nem tekinthető - lásd Finály Henrik: A latin nyelv szótára - latin.oszk.hu/cgi-bin3/index.cgi
** A dimenziótlan finomszerkezeti állandó (α=1/137.03599911) nem tűr kivételt. http://hu.wikipedia.org/wiki/137_(szám)
*** John Gribbin: Schrödinger kiscicái felpakol.uw.hu/map/schrodinger_kiscicai.htm
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz