Adatok
Karibi Pálma
0 bejegyzést írt és 3 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Hiszti rohamok leküzdése végett Ezúttal a gyermekneveléshez ad néhány tanácsot Fleisz Kinga pszichológus, pontosabban ahhoz, mit tegyünk, ha hisztis a gyermek. Bizonyára sok szülőnek okozott már kellemetlenséget, amikor bevásárlás közben megkívánt valamit a…..
Nemrég láttuk a kiállítást a Szépművészetiben. Elég jó az 'anyag', sok-sok gyönyörű kép, némelyik előtt szinte földbe gyökerezik a láb ...Mármint gyökerezne, ha a tömeg nem sodorna tovább.Az ilyesmi (mármint a kiállítás zsúfoltsága) egyrészt szubjektíve eléggé…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Kislányom 5.5 éves. Jelenlegi párommal 4 éve vagyunk együtt, kapcsoltunk a kislányom apjával zátonyra futott nem sokkal a gyermekünk megszületését követően. A lányom természetesen óvodába jár, éli a mindennapos kis életét a társai között és közöttünk, vagyis a családban.
Közel egy hónapja - miután egy hetet töltött a nagymamánál vidéken - gyakorlatilag minden napossá váltak a hisztik, a dühkitörések.
Fejbe vágott a távirányítóval (minden előjel nélkül!), amikor azt mondtam neki, hogy nem nézünk több mesét mert késő van. Ebben a pillanatban először nem tudtam felállni a döbbenettől, majd felálltam és egy elkiabált: -Hogy képzeled, ilyet nem csinálunk! közepette rávágtam kettőt a kezére. Előtte soha nem ütöttem meg, akkor pedig nagyon sajnáltam, de nem bántam meg.
Általában - bár nem ilyen durva reakciót - de a kislányomnál a "NEM" váltja ki a hisztit. Ha nem az van, amit ő elképzel, vagy nincs több mese, mert 10 óra van, vagy megkérem, hogy ne igyon annyit éjszakára és elveszem a poharat (miután magába töltött 3 dl-t), ha 15x rászólok, hogy induljunk már mert elkések a munkából, majd a 16-ik már ideges nógatás részemről, egyszerűen elkezd üvöltve sírni, mutogatni, és leginkább nem hajlandó azt megtenni, amit kérek tőle. Így van ez, tegye azt bármelyikünk is, a párom vagy én. Amikor az utolsó nyilvánvaló hisztirohamnál be akartuk tenni a szobájába, elkezdett szaladni, hogy -Márpedig őt ugyan nem tesszük be. Persze utolértem és betettük, de közben mindenféle hülyének titulált illetve mamlasznak. Nehéz ezeket a szavakat figyelmen kívül hagyni. Valahogy megemészti az ember, de érzelmileg nagyon tud fájni. (Uram isten, elrontottam a gyereket, mi van vele, csak az enyém ilyen...stb.) Ezzel kapcsolatos az egyik kérdésem. Biztatod egy előző írásodban a szülőket, hogy kitartás, ha következetes az ember előbb-utóbb elmúlik, én lassan elveszítem a hitemet...Mit lehet tenni, mit lehet mondani egy ilyen helyzetben?
A másik kérdésem: a lányom gyűjtögető típus. Happy meal-es dobozok, kupakok, kinder tojás játékok, fecnik, újságkivágások, képtelen elengedni valamit, amihez valaha is köze volt. Ez - azon kívül, hogy őskáoszt eredményez a lakásban - a legrafináltabban kiválasztott ikea gyerekbútorokkal is tarthatatlan. Elöntenek bennünket a lányom kütyüi. SEMMIT sem lehet kidobni, a legdöbbenetesebb az, hogy MINDENT nyilván tart. Rájöttem, hogy NEM TUD ELENGEDNI. A holmijain túl - és talán a következőkben leírtaknak köze van a mostani lelki állapotához - helyzeteket, embereket sem tud elengedni. Az óvónő szerint, a csoportban bekövetkezett változásokra a lányom a legérzékenyebb. 2 legjobb (magyar) barátnője elmegy az oviból, iskolába. A 3 barátnője hazaköltözött Ázsiába. "Egyedül maradt". Siratja őket és vigasztalhatatlan.GONDOLOM ÉN. Néha felbukkan a szavai, gondolatai között ez a téma, de leginkább magába tartja és nem beszél róla. Talán mert nincsenek rá szavai, vagy talán mert nem is tudja, hogy ez a baja. Az óvónője, - akihez nagyon kötődött érzelmileg -, elment szülni 3 hete. Tegnap megkérdezte a lányom:-Miért született kisbabája? Minek? Hogyan lehet segíteni elengedni? Hogyan lehet segíteni feldolgozni egy gyereknek ezt?
3. A lányom irányító típus (talán minden gyerek ilyen, ehhez nem értek:-). Mások otthonában még jól elvan, de ha hozzánk jön valaki, árnyékként követi egy idő után a kisgyereket, hogy: -Nehogy elmozdítson valamit. Ezzel vagy azzal ne játsszon, azt ne vegye a kezébe. Egy darabig hagyjuk. Talán azért hagyjuk, mert egyikünk sem tudja kezelni ezt a helyzetet. Miközben úgy érzem, hogy a legféltetettebb üveggömbjét nem biztos, hogy oda kell adja játszani bárkinek is (megkérheti, hogy kérlek ezt nézd meg, de ne játsszunk vele)addig jobban szeretném, ha megosztaná a dolgait, a játékait, de ezáltal leginkább a játék örömét a pajtásival. Ez nem mindig megy. Ráadásul egy idő után inkább velünk felnőttekkel - és nem a kis pajtással szeretne játszani. Nagyon jó szíve van, sok mindent átad, odaad (ezért dicsérjük). Köszönöm a véleményedet, tanácsodat, figyelmedet.
Pálma