Regisztráció Blogot indítok
Adatok
Csacsika

0 bejegyzést írt és 13 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
Csacsika 2021.10.11 15:30:09
  Pároknak, barátoknak ajánlom ezt az édes cicapárt...
Betti kérte !..
Csacsika 2021.10.11 15:15:16
Csacsika 2021.10.11 15:23:03
Sziasztok itt is vagyok!..
Csacsika 2021.10.11 15:22:02
Nagyon sokan panaszkodnak nekem az ismerősök közül, hogy túl bizalmas, vagy törvényellenes kérdéseket kapnak az állás interjún. Gyakori, hogy éppen gyerekkel, magánélettel, párkapcsolattal összefüggő indiszkréciótól szenved az, aki munkát keres. Ám a munkáltató gyakran nem…..
Csacsika 2009.07.28 09:46:11
Bocsánat, nem olvastam végig az összes hozzászólást. Szóval szerintem egyáltalán nem az a döntő, hogy kinek hány gyereke van. Kérdezzék meg, mert joguk van tudni, de ne ez alapján döntsenek. Valaki írta, hogy azért kérdezik, mert bérezési vonzata van (betegszabadság, pótszabadság). Ugyanakkor tudom (4 évig dolgoztam munkaügyi előadóként), hogy egy gyermekes anyuka félti az állását, és éppen ezért sokkal megbízhatóbb munkaerő tud lenni, mint a "függetlenek". Tisztelet a kivételnek!!! Ezzel nem sértegetni akarok bárkit is, csak írom a tényeket. Az anyuka ugyanis tudja, hogy a gyermekeit el kell tartania valamiből, és nagyon nagy szüksége van a munkára, ezért nagyon odafigyel arra, hogy mit, mikor és hogy csinál. Reggel bejön, és a munkáját végzi, nem vihog hátul a "függetlenekkel" a napi 8 órából kettőt. Számtalan esetben egy óra alatt többszörös munkát végez, mint akár másik két "független". Ha a gyerkőc beteg lesz, nem biztos, hogy szalad haza, hanem felhívja a nagymamát, hogy el tudna-e érte menni, esetleg otthon tudna-e maradni vele 2-3 napot. Ha nem, persze otthon kell maradnia, de szinte biztos, hogy úgy megy el (ha nem el kell rohannia), hogy nem hagy hátra fontos munkát, és tényleg csak addig marad otthon, amíg muszáj. Persze itt is vannak kivételek, de én mindig ezt láttam. A "függetlenek" pedig mivel függetlenek, talán azért sem olyan lelkiismeretesek, és főleg még a 20-as éveikben járók azok, akik állandóan beteget jelentenek, mert "lógni" szeretnének egy kicsit. Ha egy évet vissza kellett néznem, bizony kiderült, hogy a gyermekes apukák és anyukák jóval kevesebbet voltak betegszabadságon, mint a gyermekkel nem rendelkezők! Tehát szerintem ezzel egyáltalán nem szabad vagdalkozni.
Egy mondatban összefoglalva, ez is emberfüggő!!! A felelősség kialakul a szülőkben, szerintem ezért is figyelnek jobban oda a munkahelyük megtartására is, és ezért is képesebbek bizonyos kompromisszumokra.
Én ahogy olvastam az anyuka írását, inkább az a baj, hogy ő nem is akar visszamenni dolgozni. Valahogy tolja maga előtt a dolgokat. Egy pszichológus jobban le tudná írni mire is gondolok, de a lényeg: nem egy olyan ember írását olvastam, aki mindenképpen el akar helyezkedni.
Csacsika 2009.07.28 10:27:40
@sambalabammbumbumm:

Igen, ilyen is van, én viszont erre is azt mondom, hogy gyerekfüggő is a dolog, és most hosszú leszek, mert ezt egy mondatban nem lehet. A gyermeki lélek, nem ilyen egyszerű, szóval akit nem érdekel, ne olvassa el.
Egyik barátnőm hiába hordja a gyereket heti 6 alkalommal különböző foglalkozásokra, semmi nem marad meg a gyerekben. Sem a beszéd, sem a versek, sem az úszás SEMMI!!!!! Egész nap foglalkozik vele, a nagymamákról már nem is beszélek, mégis "butácska" a kis srác. (Még csak szót sem fogad.) Én meg olyan anyuka lennék, amit te írtál :-D. A gyereknek bekapcsolom a tévét, én meg ("internetezek :-DDD) port törlök, főzök, kiviszem a szemetet és ha még elvan egy kicsit, netezek. "Mégis" tök okos, el vannak tőle ájulva. Én sem tudtam, akárcsak te sem, hogy egy tévé is tud hasznos lenni, csak tudni kell, mit nézhet. Azóta kiderült számomra, hogy a gyerekműsorokkal ő is ugyanolyan élményt kap, mint mi, és igenis, a tévéből is tanul, akárcsak a mesékből. Másfél éves koráig én sem kapcsoltam be, még magam miatt sem, mondván, hogy húúúú, az milyen rossz!!! Aztán rám szóltak többen - többek között a védőnő, a gyerekorvos és az asszisztens hölgy is-, hogy ne legyek már ilyen konzervatív!!! Régen mondták ezt, mert egész nap híradó ment, meg filmek, meg gyilkolászás, s ment reggel meg este fél-fél óra mese és kész. Ma viszont már nagyon sok gyerekeknek készült műsor van, sőt gyerekcsatornák is léteznek. A gyereknek is szüksége van a kikapcsolódásra, és nagyon hasznos egy-két műsor, amit úgy kell felfogni, hogy nemhogy nem baj ha nézi, sőt néznie kell!!!! Le lettem "ugatva" , aztán meg anyum is mondta, hogy ő is az esti mese alatt tudott csak megfürdeni, mert akkor leültünk a tévé elé, és el sem mozdultunk, s mégis ember lett belőlünk, szóval megadtam magam, és láss csodát! Azóta nincs üvöltés, csak mosolygás, és én is nyugiban el tudom közben végezni a dolgom. Ugye külön vagyunk így egy ideig, közben el is játssza vagy elénekli a látottakat, így aztán van is mit videóra vennem. Miután pedig ráun, szívesebben ül le velem játszani, mintha egész nap nyaggatnám azzal, hogy most ezt tanuljuk, meg azt tanuljuk....
A másik: én nem tehettem meg anyagilag SEM azt, hogy itthon nyelvet tanuljak, SEM azt, hogy különböző foglalkozásokra járjak vele. Mégis másfél évesen víz alatt úszott, két éves korára rengeteg mondókát ismert (Minimax-on is rengeteg mondóka van), s mindezt úgy, hogy én egy mondókát sem ismertem. :-( Most már tanultam tőle párat. :-DDD
A harmadik meg: hiába ültem le vele a szőnyegre, hogy akkor most játszunk, vagy játszva tanulunk!!!! Nem akart velem játszani!!!! Másfél - két éves koráig vígan elvoltunk, utána már "megunt". Kevés voltam neki, és el is zavart!! A szívem szakadt meg. Akkoriban kezdtem el erről olvasni, (a neten :-DDDD) hogy tudomásul kell vennem, van olyan gyerek, aki igényli a magányt, és van olyan gyerek, aki egész nap szívesen játszik a felnőttekkel. Miért is kellene egy kalap alatt nevelni minden gyereket? Leegyszerűsítve, mindig változnak az igényei (meg fejlődik is ugyebár) , ilyenkor nekem is kell egy kis áttérési idő, fel kell mérnem, hogy mik lettek az ő szükségletei, és ehhez viszonyítva mik lettek az enyémek. Szerintem nem is jó, ha elhatározunk valamit, hogy mikor megszületik majd a gyerek, én ezt és ezt fogom vele csinálni, és ezt és ezt meg nem. Én is ezt mondtam, míg nem volt gyerekem, és mondom, vagy egy éves koráig úgy is csináltam, aztán jött a kiborulás. Mióta "engedek", s átállunk, sokkal kiegyensúlyozottabbak és boldogabbak vagyunk. Szerintem ez többet ér bármilyen foglalkozásnál.
Visszatérve arra, az igényei változnak. Van olyan nap, hogy be sem szabad kapcsolni a tévét, mert nem érdekli aznap, nem köti le, van olyan is, hogy akár két óra hosszát is ül előtte, és van olyan is, hogy SZINTE egész nap kéri, hogy hadd nézhesse, és csak kisebb szüneteket tart. Most mondjuk volt egy hét, hogy egyáltalán be sem kapcsoltuk. Tehát ez is változó, neki is vannak igényei, és ezt nem szabad elfelejteni!
S még egy példát el kell mondjak. Egy gyerekkori haveromnak fél évvel fiatalabb a kisfia mint az én lányom. A felesége nagyon korán visszament dolgozni, mert nem tudták fizetni a lakáshitelt. Szóval a kisfiú mindig máshol landolt. Hol a bölcsiben volt, hol az egyik nagymamánál, hol a fogadott nagymamánál, hol a másik nagypapánál szóval vándorolt állandóan. A hét napból kb. másfelet volt otthon a szüleivel. Most lehet azon vitatkozni, hogy ez jó-e a gyereknek, vagy sem, de egyet kell nézni.... hogy a kisgyerek kiegyensúlyozott-e? És igen, az. Valószínűleg ha ő most beteg lenne, és az anyukája vigyázna rá a nagymama helyett, lehet, hogy nem is gyógyulna meg, mert nem lenne ismerős a helyzet neki. Hátulütője is van, az pedig az, hogy 3 évesen még nem szobatiszta, mert egyik helyen így tanították neki, másik helyen úgy, csóri persze, hogy nem tudja, hogy most hogy kell, DE!!!! már EGY ÉVESEN frankón dumált!!!! Miért is? Mert a gyerek siránkozásait nem érti csak az anyuka. Neki mindig el kellett mondania, már fél éves korától benne volt a késztetés ugye, hogy elmondja, hogy most éhes, most fázik, most bepisilt és csípi. Míg én a lányom nyafogásából tudtam, hogy mi a baja, meg sem kellett szólalnia, addig ő rá volt kényszerülve, hogy hamar beszélni kezdjen, hogy megértsék őt.
A gyereknevelésnek tehát nagyon színes a skálája, szerintem egy anyát sem lehet leszólni semmiért, addig, amíg azt a gyerkőcöt nevetni látjuk.Tehát mi a tanulság? Minden éremnek két oldala van. Nem hiszem, hogy az az anya, aki "leteszi a gyereket a tévé elé" és nem tanul közben angolul, hú de rossz anya lenne. :-DDD
(De ha már itt tartunk, mit csinált a "példás" anyuka a gyerekkel, míg ő angolt tanult? Gyanítom, hogy a tévét nézte. :-DDDD)
Nagyon valószínű, hogy amikor megjelenik a Billboard listája a jövő héten, Michael Jackson több albuma is újra felbukkan majd az éllovasok között. Jacko halála már másnap éreztette a hatását a zenekereskedelemben, akadtak olyan boltok, ahol egyszerűen elfogytak a lemezek. A…..