Regisztráció Blogot indítok
Adatok
kizoli

0 bejegyzést írt és 2 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

2007.04.24. óta tag.
Admin Szerkesztő Tag Vendég
Rémálom blog Szép új világ? 2008.01.19 19:03:00
Először is boldog új évet mindenkinek! Decemberben alapjáratra tettem a szcientológia iránti érdeklődésemet, hála Istennek, Buddhának, a Sorsnak, Xenunak vagy akárkinek, nem volt személyesen aktuális téma. De most új év (remélem jobb lesz, mint az előző), nézzük, mi a…..
kizoli 2008.01.21 13:56:32
Rémálom blog Kedves Hozzászólók! 2007.06.04 12:07:00
Néhány gondolat, hogy hol is tartunk most. A lánnyal kapcsolatban semmi változás, ezért nem is született új poszt. Szeretnék valami nagyon fontosat kérni tőletek, kedves Szcientológusok. Ha lecsupaszítjátok a rémálom történetet, mindenféle tanult szci ideológia nélkül mit…..
kizoli 2007.06.11 22:44:48
jaga: „Nekem iszonyatosan bejött, hogy a szcientológiában szigorú irányelv, hogy nem lehet LRH írásait megváltoztatni. Miért? Egyszerű. Csak így tartható fenn a vallás eredeti célja, és csak így maradhat fenn az eredeti filozófia, elképzelés, és magának az egész vallásnak a terjeszkedése. És még azért is (ez a legfontosabb számomra), hogy mindig egyetértés legyen egy témával kapcsolatban, hiszen ha csak egy példány létezik, egy eredeti, akkor mindenkinek ugyanazt jelenti a dolog. Így van ez a szavaknál is. Ha pl én holnaptól a cipő helyett a monokli szót használnám, akkor hülyének néznének a cipőboltban, amikor vásárolni szeretnék.”

Figyelemmel olvastam a bejegyzését, s a következő jutott eszembe róla.
A pozitivista hermeneutika azt válaszolná erre: hogy egy adott szövegnek sok értelmezése van. S ezek közül a helyeset úgy lehet megtalálni, ha a mű keletkezésének minden körülményét feltárjuk (értse ezalatt a szerző teljes életrajzát részletekbe menően, az aktuális tudatállapotát, írásának körülményeit). És amire a szerző gondol, az a helyes értelmezés. De azt már ők is felismerték, hogy a fordítás már egy bizonyos értelmezés, nem az eredeti mű. Az irányzatot a XX. század elején meghaladták.
Saussure, ugyan nem egy mai gyerek, de már ő is felhívta a figyelmet a nyelv önkényes voltára, vagyis, hogy a szavak jelentése mind megegyezésen alapul, de magának a hangsornak nincsen köze ahhoz, amit jelöl. Minden nyelv másképp bontja a világot szavakra, ez az oka annak, hogy a fordítást nem tekinthetjük a primer szöveg tökéletes tükörképének (értse: torzít). Ez volna a strukturalista nyelvészet álláspontja. Természetesen ezt is meghaladták.
Az angolszász újkritika, élén T.S.Eliottal és Richards-cal ezt a dolgot a következőképp fogja fel: Minden szövegnek szinte végtelen értelmezési lehetősége van, főleg ha elég hosszú. Az értelmező feladata az, hogy megnézze, hogy az elemeire bontott, majd újra összeillesztett jelentések közül, melyik a legkoherensebb. Ők ezt tartják a helyes értelmezésnek. Ez azonban a legritkább esetben (vagy akkor sem) egyezik meg a szerzői intencióból fakadó jelentésnek.
A pszichoanalitikus irodalomelmélet úgy magyarázza ezt a jelenséget, hogy a szerző tudattalanja is erőteljesen működik írás közben, ennek mechanikája kvázi párhuzamba állítható a freudi elszólások, a viccek, a nyelvbotlások és az álmok mechanikájával. Egy szimbolista értelmezésen alapuló értelmezést javasol. Későbbi képviselőik szerint a tulajdonképpeni szöveg nem más, mint a tudattalan vágyak álcázott megjelenése. Afféle kompromisszum. Valójában azonban, a tudattalan gyermeki vágyak allegóriája. Ők már az olvasó felől nézték a dolgot, mert azt állították, hogy mindenki azokat a szövegeket szereti, amiben felismeri saját (tehát nem bárki, mindenki) tudattalan törekvéseinek reprezentációját (Holland, Morris). Lacannal már nem is fárasztanám, aki abból indult ki, hogy az ember sosem azt mondja, amit akar, a mindenkor jelenlévő tudattalan tartalom és a nyelv működési mechanizmusának sajátosságai miatt.
Roland Barthes S/Z című művében már olyasmiket állít, hogy ha létezik egy objektív valóság, ezen, ahogy a szerző leképezi a tudatában, a valósághoz képest már torzulás tapasztalható. Aztán a tudatban ezt pontatlan kategóriákra bontja a nyelv (szavakra). Majd, mikor ezt leírja, újabb torzításokon esik át, mert a sok lehetséges megfogalmazás közül lehetetlen mindig megtalálni a legtökéletesebbet. Ezután az olvasó elolvassa, s saját fejébe úgy építi újra a jelentést, hogy az teljesen bizonyosan nem az lesz, amit a szerző papírra vetett. Számolja csak össze, hány torzításon keresztül látja Ön a MESTER gondolatait. Ha a fordítást is beleszámoljuk (a fordító is egyszer felfogja, egyszer leírja, ahogy a szerző), akkor ez a másolat másolatának a másolatának a másolatának a másolata.
Tehát az Ön példája, egy cipő, egy ötszörös másolaton átesett „cipő”. Meg tudná mondani, hogy Hubbard tornacipőre, vagy egy elegáns férfi, vagy egy női lakkcipőre gondol?
Nem is beszélve arról, hogy Barthes azt mondja, hogy a szövegben található nem világos részeket az olvasó maga kiegészíti, hogy tovább tudjon haladni a szöveggel.
Derrida viszont ezt az egészet megkérdőjelezte, azzal az állításával, hogy még a tudomány tényeiről (biológia, fizika) sem lehet tökéletes pontossággal beszélni, mivel minden a nyelven keresztül szűrődik át, és a nyelv struktúrája mindenre rányomja a bélyegét. Azaz, filozófiai értelemben, az igazi Valóságról, pontosan beszélni lehetetlen. Egyébként ez a dekonstrukció állásfoglalása.
Ugyan, én, a XIX. század végétől kezdtem el leírni a szöveg jelentéséhez való hozzáállást, még a sokkal korábbiak, az ókori zsidó, és görög hermeneutika (szövegértelmezéssel foglalkozó tevékenység) sem tett volna olyan korlátolt kijelentést, hogy egy szöveg csak egy valamit jelenthet. De ha mindezek fényében is alá tudja támasztani álláspontját, mely szerint a szcientológia egységességének oka az, hogy mindenki ugyanazt a Hubbard szöveget olvashatja (persze sokan sokféle nyelven), kérem ne habozzon válaszolni.

Tisztelettel.

felhasználási feltételek adatvédelmi tájékoztató segítség jogi problémák dsa impresszum médiaajánlat süti beállítások módosítása