Regisztráció Blogot indítok
Adatok
-JzK- (törölt)

0 bejegyzést írt és 4 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

2009.06.19. óta tag.
Admin Szerkesztő Tag Vendég
w Északi fény 2009.10.09 16:30:00
Szalagcím a rossz hírekből lesz, ezért Szlovákia is rendre Slota és Fico otrombaságaival, magyarverésekkel szerepel a magyar újságok címlapján. Esetleg bezzegországként, de csak azért, hogy lehessen emiatt is gyurcsányozni. Pedig a bezzegségnek, a szlovák virágzásnak oka van,…..
-JzK- (törölt) 2009.10.10 05:07:43
Varánusz Tíz kicsi néger 2009.09.14 14:32:00
 Felszaporodtak a kereszténységet, a hitet és a bibliát elfehéredő ujjal maguk elé tartó erkölcsös kommentelők. Nekik és a politika szaros hullámait meglovagló  hiteles politikusoknak (milyen mókás a két szó egymás után) köszönhetően egyre hangosabban és…..
-JzK- (törölt) 2009.09.17 14:16:17
-JzK- (törölt) 2009.09.17 14:54:18
w Szellem a gépben 2009.07.21 06:00:00
A hit hegyeket mozgat, és ha a hegy éppen a hit útjában áll, akkor annál rosszabb a hegynek. Nem a kereszténységről van szó, azon túl vagyunk. A hitet sokkal szélesebb értelemben értjük, ősibb, atavisztikus, elemi hiedelemről van szó, név szerint a kísértetről. A hazajáró…..
-JzK- (törölt) 2009.07.21 07:41:33
Az emberi lélek halhatatlan: Hittétel.

Tagadja a thnetopszi-chiták arab szektája és minden kor materializmusa, melynek humanista változatával szemben az V. lateráni zsinat ünnepélyesen kimondta, hogy az eszes lelek halhatatlan.
Bizonyítás.
Sok racionalista vallás-historikus szerint a régebbi ószövetségi könyvek nem tudnak a lélek másvilági életéről (némely újabbak szerint csak azért olyan hallgatagok, hogy ne hajtsák a sémitáknál rendkívül elterjedt animizmusnak malmára a vizet). Ebben a kérdésben meg kell állapítanunk, hogy a) az egész ószövetség egyenest és közvetlenül nem a másvilágra, hanem az Istenre van beállítva. De épp ebben burkoltan benne van a halhatatlanság hite, mint az Üdvözítő jelzi: „Az Isten pedig nem a holtaké, hanem az élőké; mert mindnyájan neki élnek” (Lk 20,38; Bölcs 15). b) Az is bizonyos, hogy Isten ebben a kérdésben is fokozatosan vitte előre a kinyilatkoztatást hordozó népet a magasabb vallási álláspontra. Ő nem elővételezte Deus ex machina-ként a rendes szellemi fejlődést, hanem annak egyes fázisaiba kapcsolta bele a másvilágra és így a halhatatlanságra vonatkozó kinyilatkoztatásait. c) Nem szabad végezetül figyelmen kívül hagyni, hogy a Szentírás a halhatatlanságot nem elvont bölcseleti tételként kezeli, hanem tényleg megvalósuló formájában, a lest föltámadásával kapcsolatban mutatja be. A kinyilatkoztatás első szakában a másvilágra vonatkozó szemléletek és fogalmak homályossága miatt a szentírók is a tapasztalat benyomása alatt állottak: a jelen élet a maga meghatározott formáival, örömeivel és színeivel szól az emberhez; hozzá képest a másvilági lét színtelen, örömtelen árnyék-lét (Jób 10,21; Zsolt 87,12; 113,17; Iz 38,18 stb.) ha nem is egyforma a jók és rosszak számára (Deut 32,22). S ennek a földi létnek elmúlása, az összes élőknek látszólag egyformán a halálba torkoló útja mélabúra hangolja az ószövetségi elmélkedőt (Jób 14,7-14; Eccl 2,14-16; 3,11-22; 6,6; 9,4-6 stb.). De azért
A legrégibb könyvek is ismerik a lélek másvilági életét: a) Jákob zarándoklásnak mondja a maga és atyái földi életét (Gen 47,9; Heb 11,9); b) a seolba való leszállás, az atyákhoz való gyűjtetés sokszor nem akar egyszerűen az eltemetés kifejezése lenni (Gen 15,5; 25,8; 35,29; 37,35 49,32); c) bizonyság a szellemidézés tilalma és ténye is (Lev 19,31; 20,6.27; Deut 18,11; 1Kir 28,75). Az ilyen kitételek: lelkem az igaznak halálával haljon meg, hebraizmusok (A nefes sokszor a magára térő és személyes névmást is helyettesítheti a héberben, így kell érteni az ilyen kifejezéseket: „meghal az én lelem” = „én meghalok”). A későbbi ószövetségi könyvek és az újszövetség kifejezetten szólnak: «Isten halhatatlanná teremte az embert, és hasonlatosságának képére alkotta őt» (Sap 2 egészen; Ecl 12,7; Sir 11,28; 51,38; Tob 4,3; 12,9.; 2Mak 2,46; 6,26; 7 12,45; Dán 12,1-3.) «Ne féljetek azoktól, kik a testet megölik, de a lelket meg nem ölhetik.» (Mt 10,28; cf. Lk 20,34-38) «Aki életét gyűlöli e világon, az örökkévalóságra megtartja azt.» (Jn 12,25; cf. mindama helyeket, hol az új szövetségben örök életről van szó.)
A szentatyák a tétel képviselésében egyetértenek. Tárgyalásában azonban a korok szellemi áramlatait tükrözik. A népies sztoicizmustól befolyásolt apologéták, kik a szubsztanciát is csak testtel tudták elgondolni, a léleknek külön finom testet tulajdonítottak és a halhatatlanságot Isten külön ajándékának tekintetlék. A Platón felé tájékozódók ellenben a halhatatlanságot a lélek természetes velejárójának nézik; így kivált a kappadókiaiak, kiknek nagy szerep jut a tan spekulatív kiépítésében.
A skotisták Duns Scotus-al együtt azon a nézeten voltak, hogy a lélek halhatatlanságát nem lehet ésszel bizonyítani, hanem csak a kinyilatkoztatásból lehet megismerni (így Caietanus is). Sok humanista azután ennek az agnosztikus álláspontnak hatása alatt magát a tényt is kikezdte. A nagy skolasztikusok azonban Szent Tamással együtt arra az álláspontra helyezkedtek, hogy a lélek egyéni halhatatlansága az ésszel bizonyítható igazságok közé tartozik; s a bölcselet története tanú rá, hogy a kinyilatkoztatáson kívül álló gondolkodók közül is a legjelentősebbek nemcsak vallották a tant, hanem azt értékes megfontolásokkal támogatták.
A halhatatlanság észbeli bizonyításának a következők a logikai mozzanatai:
1. Létmód tekintetében az emberi lélek egyszerű, szubsztanciás valóság, ha mindjárt nem is teljes szubstancia, hanem lényegesen arra van rendelve, hogy a testtel együtt egy teljes szubsztanciát alkosson (a lélek: substantia simplex incompleta). Egyszerűsége adva van lélek-voltában: minden lélek fizikailag egyszerű, azaz nem áll anyagi részekből. Szubsztanciás volta pedig következik tevékenységeinek szellemiségéből. A szellemi tevékenységek ugyanis mint az anyaggal kontrér ellentétben álló járulékok természetszerű hordozójukat nem bírhatják az anyagban; a tevékenység ugyanis mint a lét folytatása egytermészetű, homogén létre utal vissza,mint metafizikai hordozóra. Ezt csak az agnosztikusok tagadhatják. Ha vannak szellemi tevékenységek, akkor van szellemi szubsztancia is. A járulékok a természet rendjén soha sem állnak magukban: gondolatok, elhatározások, fájdalmak stb. mindig valakinek vagy valaminek gondolatai, elhatározásai, fájdalmai. De az emberi szellemi tevékenységeket hordozó szubsztancia nem lehet az abszolút szubsztancia (= Isten) a pantheista, illetőleg a pszichista monizmus értelmében, részint,mert az emberi szellemi lét nem mutatja az abszolút szellemiség jegyeit; részint mert minden emberi én zárt életkört alkot, aktív központisággal; tehát elégséges metafizikai megokolását csak egységes és zárt szubstancialitásban bírhatja.
Ámde, ha az emberi lélek egyszerű szubsztanciás való, akkor természettől nincs alávetve az anyagi bomlás folyamatának; tehát a tulajdon teste sem sodor¬halja magával a romlásba. S jóllehet természettől fogva tevékenységében és fönnállásában utalva van a testre, bizonyos tevékenységei tisztára szellemi jellegűek; ezekben felülemelkedik a test léttartó és anyagszállító befolyásán. Következéskép létében sem lehet mindenestül okvetlenül a testhez kötve. Minden tevékenység mögött ugyanis lét áll; a testen felülemelkedő tevékenység a testtől független létet követel. Ennek a metafizikai ténynek tapasztalati bizonysága, hogy a messze menő testi-lelki parallelizmus dacára is nagy szétágazások vannak itt, sokszor föltűnően a szellemi élet javára: gyönge szervezet sokszor igen erős szellemi életnek hordozója. Tehát létezés-mód tekintetében a lélek alkalmas arra, hogy a testet túlélje.
2. Léttartalom tekintetében az emberi lélek szellem. Mint ilyennek vannak az érzékléstől elvont, de egészen érzékfölötti tartalmai (az Ítéletek, eszmék, vallás-erkölcsi eszmények, különösen a merőben elvontak: vonatkozás-fogalmak, pl. alárendeltség; szellem stb.). Ez más szóval annyit jelent, hogy a lélek tevékenységeinek akkor is lehet tartalma, ha az idegrendszer nem szállít neki anyagot. Másrészt pedig az igazságban és erkölcsben abszolút időtlen élettartalma van. Következéskép van hivatottsága végnélküli létre. Az emberi léleknek azzal, hogy az időtlen igazság és szentség szolgálatára tudja adni magát, van mit csinálnia egy örökkévalóságon keresztül. Ellenben, amely lényeknek egész hivatása kimerül az ön- és faj fönntartásban, azok mint az anyagforgalomnak átmeneti állomásai, mint egyedek, nem hivatottak örök létre: nem tudnának mit csinálni egy végtelen örökkévalóságon keresztül. Tehát a léttartalom oldaláról az emberi lélek nemcsak képes, hanem egyenesen hivatott arra, hogy túlélje a testet, és egyéni mivoltában fönnmaradjon.
3. Hogy a test halála után is az egyéni emberi lélek csakugyan el is nyeri azt az örök életet, melyre hivatott és rátermett, a magára álló elme számára is biztosítja Isten bölcsessége és igazsága: a) Isten bölcsessége ugyanis megbecsüli teremtményeit, melyekhez a leggyöngédebb teremtői szeretet fűzi. Az emberi lélek olyannak került ki a Teremtő kezéből, hogy egyéni halhatatlanságra rátermett. Isten tehát önmagával jutna ellentétbe, ha megsemmisítené. Nem vallana bölcsességre, ha egy művész megsemmisítené azt a remekét, melyen hosszú éveken keresztül dolgozott, és mely hivatva volna arra, hogy nevét a késő utódok közt is dicsőségben tartsa, b) Isten igazságossága és erkölcsi szentsége biztosíték arra, hogy az erkölcsi rend összes posztulátumaival együtt valaha megvalósul; nevezetesen érdem és sors valaha teljes összhangba jut; erény és bűn nemcsak valamilyen, hanem belső értéküknek megfelelő viszonzásban részesül; továbbá, hogy az emberi léleknek a teljes igazság megfelelő bírására irányuló olthatatlan vágya valaha kielégülést nyer. Nyilvánvaló azonban, hogy a jelen éleiben érdem és sors sokszor nagyon messze járnak egymástól; továbbá az abszolút igazság bírására irányuló vágy a változások és halál e világában nem is elégülhet ki. Következéskép az erkölcsi rend teljes megvalósulása csak egy, az emberi lélek értékének és legnemesebb igényeinek megfelelő tartalmú, soha meg nem szűnő létben következhetik be.
Ezeknek a gondolatmeneteknek tudományos szabatossággal való kidolgozása súlyos elme-munkát kivan ugyan és a legnagyobb gondolkodókat is nagy erő-kifejtésekre késztelte; de az életben való eligazodás számára, a gyakorlati ludas fokáig való végiggondolása nem fölötte nehéz. Ezt bizonyítja a halhatatlanság hitének egyetemessége: a különféle népek és korok hite, mely sokszor sír-föliratokban is megható módon nyilvánul meg.
felhasználási feltételek adatvédelmi tájékoztató segítség jogi problémák dsa impresszum médiaajánlat süti beállítások módosítása