bárányka 2009.06.15 22:47:46

@pontilyen: Igazad van. Emeljük a színvonalat, elsősorban az erkölcsit.
Az axiológiai erkölcstan abból indult ki, hogy minden norma értéken alapul, abban gyökerezik. Érték nélkül nincs norma. A jó és a rossz eszméje eredetileg nem a cselekvéshez, hanem a személy létéhez kapcsolódik. A normatív etika figyelmen kívül hagyja az önértékû személyt, az erkölcsi értékek hordozóját. A scheleri értéketika ezzel szemben nem tagadja a normát, viszont az erkölcsi személyt a norma elé helyezi, mivel nincs kötelességet jelentõ szabály szabályozó személy nélkül. Nincs a normának anyagi helyessége a normát hozó személy lényegi jósága nélkül. Nincs kötelesség-norma, ha a személy – akire érvényessége vonatkozik – nem látja belülrõl kiindulva, hogy mi a jó. Nincs norma iránti tisztelet anélkül, hogy valaki ne tisztelné a normát szabó személyt. Mármost hogyan lehetne tisztelni azt, aki csak belülről tud kiindulni, azaz összekeveri az értéket az érdekkel? Mármint a saját érdekével. Az utilitarista és eudémonisztikus etikákkal szemben a kanti categoricus imperativus alapja az érdeknélküliség. Pontilyen és nemeh nem képesek belátni, hogy minden gondolatuk, minden leheletük érdekeik által vezérelt. Miben lenne jobb pontilyen és nemeh, mint bárányka vagy farkastorok? Hát biztos nem a tudományban. Abban a fajta pragmatizmusban, amiben - lássátok be - pulikutya a legjobb. Évtizedes kutyahűségéért kapott 100%-ot egy alig 50%-os teljesítményre. De ne csüggedjetek. Ha így haladtok, ti ezt majd már 25%-ra is megkaphatjátok.

bárányka 2009.06.15 23:11:15

@pszichiáter: Ez felháborító! Pontilyen, tiltsd ki innen pszichiátert! Elvégre ez a Te hálószobád. Sokkal jobban érdekel engem a filozófia, Nietzsche, Foucault, Scheler és Kant, mint mások cezaromániája és - hiányzó vagy meglevő - nemi élete. Arról szeretnék vitatkozni itt Pontilyennel, hogy miért nem képviselhetei ő - a hatalom kegyeltjeként - az erkölcsiséget, nem pedig mindenféle ide nem tartozó közönséges ocsmányságról. Ami sok, az sok.

bárányka 2009.06.09 17:16:09

A hatalmat megkaparintó ember valóban megrészegül a saját magában fölismert energia-mennyiségtől, és tényleg olyasmiket is meg akar változtatni vele, aminek hasznosságát nem képes belátni. Azt hiszem, sikerült beazonosítanom a szóban forgó egyetemet és annak ártó szellemét, hiszen már országszerte pletykálnak róla. Egy tekintélyes doktori iskola működésébe próbál beavatkozni a kari vezetés - merő kapzsiságból. A doktoranduszok vagy szüleik keservesen kikuporgatott fillérjeiből próbálja ez az ember kipótolni saját deficites költségvetését. (Jobb esetben az egyetemét ill. a karét, a rosszabb esetet le sem merem írni, bár a gyanú az illetők pénzügyileg többszörösen terhelt előtörténete alapján nagyon megalapozott.) Mélységesen egyetértek a cikkíró felháborodásával: mások pénzét, sőt mások munkáját erőből elvenni - aljasság. Ezáltal tönkretenni valamit, ami hasznos, még nagyobb aljasság. Mindenben egyetértek a szerzővel és a kommentekkel, kivéve a Nietzsche-hasonlatot. Ennek az akciósorozatnak semmi köze a kreativitáshoz. Az energia ebben a tehetségtelen, törpe személyiségben nem belülről fakad, hanem kívülről kapott, a társadalomtól bitorolt felhatalmazás, amelyet aljas célokra fordít. Az utolsó bekezdésben említett Freud inkább passzol a jelenséghez. Persze, nem maga Freud, hanem az eset, amely ismert típus: egy frusztrált, jelentéktelen senki, aki hatalma által próbál valaki lenni, vagy legalább valakinek látszani. És fel sem ismeri, hogy erőlködésében mit tesz tönkre.
Szegény!

bárányka 2009.06.09 20:05:15

@pontilyen: A "Hallgattassék meg a másik fél is" már a rómaiaknál jogi axióma volt. A hatalmi diskurzus lényege viszont a másik diskurzus elnyomása, kizárása. Az ingatag alapokra épülő hatalom nem engedheti meg magának a másik fél meghallgattatását. Ezért azt nem meghallgatni kell, hanem elhallgattatni. Ez minden diktatúra lényege, és a Kar történetében nem volt még a mostaninál sötétebb diktatúra. Az elnyomott másik oldal folyamatosan párbeszédet szeretne nemcsak saját, hanem az ártatlan áldozatok érdekében is. Ez azonban éppen a hatalomnak nem érdeke; a másik szót el kell nyomni, ki kell zárni, minél hermetikusabban izolálni. Az információk nem cserélődhetnek, nem léphetnek dialógusba egymással, hanem csak egy oldalról áramolhatnak. Sulykolni kell ezeket. A hatalom taktikája a brainwashing. A másik oldal pedig nem tehet mást, mint próbálja újra és újra elmondani a "másik" történetet, de mindig belé fojtják a szót. Pedig csak a két történetből állhatna össze az Egy. A két diskurzus nem azonos értékű. Nem véletlenül azonosítja Foucault a diffamáltat a pozitívval. Nietzsche helyett ajánlom Foucault "Őrület és társadalom" c. művét. (Ugye, nem kell mondanom, ki olvastatta ezt el velünk?) Foucault alapból tudta, hogy az elnyomott mellé kell állni. Mert az elnyomott valami nagyon fontosat akarna és tudna mondani, ami esetleg szubvertálhatná a hatalmat. Azért nyomják el. Az elnyomottnak többnyire igaza van, a hatalomnak pedig ereje.