Regisztráció Blogot indítok
Adatok
Katuli

0 bejegyzést írt és 1 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
I. küldte nekünk az alábbi kis történetet, akit felesége csalt meg több ízben, de nem tudja megmagyarázni tettét.10 éve élünk együtt feleségemmel jó anyagi körülmények között, és van egy gyönyörű 6 éves kisfiunk, aki mindkettőnkhöz egyformán ragaszkodik. A házasságunk…..
Katuli 2009.06.06 11:11:50
Kedves Posztíró!

Sajnos pontosan tudom mit élsz át, mik kavaroghatnak a fejedben. Velem a férjem csinálta ugyanezt. 7 hónapig küzdöttem a házasságunkért, de gyenge volt. A mai napig írja, hogy szeret és hiányzom neki, de ezt csak a visszaút fenntartása érdekében teszi.

Sajnálom, hogy túl sok műmacsótól a férfiasságra apelláló valójában azonban primitív és szegény lelkiségről, "eccerségről" árulkodó véleményt kaptál. Nem attól lesz férfi egy férfi, hogy hú de cserébe megdug más nőket. Ennek kapcsán volt itt egy vélemény, amit én is osztok. Ettől csak neked lesz rosszabb és semmi értelme. Ettől nem fog jobbá válni, erősödni a kapcsolatod a feleségeddel. Márpedig te megoldani akarod a gondodat és nem elmélyíteni.

Én a másik, a megcsalt oldalon állva sok-sok hónap alatt jutottam el odáig, hogy képes lettem volna megbocsátani, továbblépni. Ez azonban mindig a nehezebb út. Sokkal nehezebb, idő- és energiaigényesebb egy meglévő valamit újraépíteni, mint kiszállni és új utat keresni. Egy 10 éves házasságot pedig nem lehet és nem is érdemes csak úgy lehúzni a budiban. Főleg egy gyerekkel együtt. Ha szeretitek egymást, akkor mindent megér, hogy egy új fejezetetet nyissatok és egy ilyen hiba talán még erősítheti is a kapcsolatotokat. Igen, soha nem lesz ugyanolyan, mint korábban volt. De attól még lehet jó, szeretetteljes és újra visszaállhat az ősbizalom. De ezért nagyon keményen meg kell dolgozni. És tévedés azt gondolni, hogy csak a feleségednek. Neked is. Ezért is közösen kell mindent megtennetek és fontos, hogy tiszta szívvel, ne pedig valami kegyet gyakorolva menj bele a visszarendeződésbe. Azt kell elérni, hogy újra egyenrangú félként tudjatok egymás mellett létezni.

Megbocsátani nagyon nehéz, de csak úgy érdemes, ha képes vagy ezek után úgy együtt élni vele, hogy nem teszel epés megjegyzéseket, nem vágod nehezebb helyzetekben a fejéhez, amit tett. Hidd el iszonyatmód megbánta már ezt a dolgot. Ha tudná, visszacsinálná. De nem tudja, és te sem. Ezért csak azt teheted, hogy feldolgozod ami történt és erőfeszítéseket teszel azért, hogy helyrehozzátok a hibát. Ilyenek a legjobb házasságban is előfordulnak. Az ember gyarló, de ettől még ugyanaz az ember ő. A büdös kurvázás csak védekező reakció. Olyanoké, akik nem látnak mélyebb síkokba. Persze vannak, akiknek nincs is mélyebb síkjuk. A "tenyészbikának" valószínűleg nincs. Ezért tudja pontosan a feleséged, hogy Te 1000 X többet érsz és te kellesz neki. Biztosan magadat is hibáztatod. Pedig ha okot keresünk, leginkább oda fogtok jutni, hogy túl jó dolga volt az asszonynak és elfelejtette ezt értékelni. Mindig ebből van a probléma. Elszalad a ló. Olyan, mintha csak akkor tudnánk értékelni amink van, amikor már elveszítjük, vagy elveszni látszik.

Ne hagyd elveszni! Adj neki még egy esélyt. Ezt mindenki megérdemli. Egyszer. Nem többször. Ettől még nem leszel kevésbé férfias a szemében. Az pedig nem számít, hogy a környezeted hogy ítéli ezt meg. Senkinek nincs fogalma és így igazán beleszólása sem a kettőtök közötti kötődés, szenvedések, örömök, tettek fontosságának, minőségének megítélésébe. Külsősként nekem úgy tűnik, hogy ez nem az a kapcsolat, amit el kellene dobnod.

Ha már ilyen stádiumban van az életed, azt nem lehet csak úgy akárhányszor újrakezdeni. Nem lehet minden eddigiekben megélteket csak úgy szándékosan egy fiókba elrakni. Ez talán még fájdalmasabb, mint egy megcsalást feldolgozni, bármennyire is sérti ez a férfiúi büszkeséged. Az emberek mindig találkoznak már házas időszakukban is olyanokkal, akik legbelül a lelkükben megérintik őket. Ezekből vannak vonzódások, flörtök. De ezt nem szabad továbbvinni. Mindig tudni kell, hogy hol a határ. Abban különbözünk, hogy vannak akik elég erősek hozzá, hogy tudatukkal befolyásolják, hogy eddig és ne tovább, és vannak, akik gyengék és nem tudnak megállni. És a baj akkor van, ha az új lelki kötődés felülmúlja a régi, még meglévőt, ami már pusztán abból adódóan is más alapokon nyugszik, hogy már régi, nem a kezdeti rózsaszín felhő és izgalom hajtja.

Ha az ember már megállapodott, akkor nem csak szívvel és hévvel, hanem ésszel is kell már szeretni. Szeress te továbbra is ésszel is és add meg a lehetőséget a feleségednek, hogy ne kövesse el többször a "csak szívvel és hévvel" hibáját. Hidd el ezt már ő is tudja és nem fog többet kockáztatni. Ha jó lélek, semmiképp sem. Ha meg nem az, akkor legalább adtál magatoknak egy esélyt és elmondhatod, hogy mindent megpróbáltál. Egy férfinek hidd el, mindig könnyebb újrakezdeni az életét, mint egy nőnek. Sokkal könnyebb. Ezt szakirodalom is alátámasztja.

És ezt nem azért írom, mert itt maradtam 33 évesen egy 6 éves kapcsolat és házasság után egyedül és majd beleőrülök a magányomba és az elmélkedésbe. Én mindent megpróbáltam a fentiek szerint a házasságom megmentéséért és a férjemnek mégis a 2 gyerekes anya főnöknője kellett, aki 5 évvel idősebb nála. Vele is elszállt a ló. A kapcsolatunk egy csoda-univerzum volt és ő sem tudta megmondani, hogy miért csalt meg. Saját állítása szerint tökéletesen boldog volt velem. Csak aztán munkahelyet váltott és nem vette észre, hogy milyen banális helyzetbe hagyta hozni magát. Túl nagyot lépett előre. Gyenge volt. Nagyon gyenge. Pedig egy szerelemért, ami sohasem 100 évig fog lobogni a kezdeti tűzzel nem szabad feláldozni egy jó házasságot, kapcsolatot. Ezt a feleséged is tudja. Csak az embereknek nehéz elfogadniuk, hogy mindennek megvan a maga időszaka az életben és nem lehet örökké lázas szerelemben élni és nem is kell. Ez így van jól.
Szerintem te ne légy gyenge és tanuld meg a magad tapasztalatából, hogy hogyan kell megbocsátani. A visszaépítés lassú lesz, de hidd el megéri. Magad, magatok miatt és mellesleg a gyerek miatt is. Őt nem kéne indoknak használni semmire. Az a lényeg, hogy ahol él, ott szeretetteljesség, boldogság legyen. Akkor is, ha együtt éltek, akkor is, ha esetleg nem sikerül megmaradnotok.

Bocsánat a grafomániámért. Sajnos nem a helyzetemből adódik. :o)

SOK ERŐT és KITARTÁST kívánok mindkettőtöknek megtartani a családotokat!