Adatok
csaba.s
0 bejegyzést írt és 3 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Nemrégiben két új pszichológiával foglalkozó magazin is megjelent. Hogy honnan ered ez az új divat, nem tudom, mindenesetre örömtelibb fejlemény, mint amikor néhány éve egymást érték az új parapszichológiai, ufológiai, ezoterikus és egyéb népbutító lapok. Az elsőként…..
csaba.s
2009.06.03 11:13:45
@Casus Belli:
Nyilván Te is tudod miről beszélsz, átélted Te vagy közeli hozzátartozó. :o) Két lapról beszélünk. A képlet: az egyik ellen hadjárat, a másik mellett kardoskodás. Ezen mi kérdőjelezhető meg? Itt a cikk, ott a másik. Pártokra szakadunk, ezt használjuk a köznyelvben, és ez is tény. Ha esetleg ez új volt, sajnálom. :o)
Elnézést kérek a hozzászólótól, de ezt kiollóztam, neve ismeretlen. Tán tanulságul szolgálhat.
Kedves Belli Ti húztok éles határokat, és a Ti meggyőződésetek, hogy egy lelkibeteg embernek nincs szüksége lelki /!/ támogatásra és "ilyen" lapra. Én nem óhajtok vitatkozni, hadd legyen nekem is saját "hülye" véleményem. :o) Számomra többet érnek a kedves szavak, emberek. Inkább igyekszem a problémákat feltárni, megoldani, nem elfedni és gyógyszerekkel kábítani. Van olyan betegség, amelyre a gyógyszer a megoldás, de tudod a lélek furcsa terület. Te is én is tudunk róla beszélni, mert kézzel nem fogható és mindenkinek van! Remélem...
Íme a kiollózott hozzászólás:
"Hát én nem javaslom az antidepresszánsok szedését! Nem tudom anélkül hogyan lehet ilyen betegségeken túl jutni, de a gyógyszer csak leépít. Példa rá a hugom. 18 évesen depis lett, nagyon. Járt dokihoz, gyógyszereket kapott, amitől egy idő után tiszta nem normális lett, teljesen elkeseredett volt, egész nap csak nézett ki a fejéből, vagy aludt, nem tanult, nem csinált semmit, csak bulizott és ivott és mellette szedte a dilibogyókat. Anorexiás lett. Kórházba került, majdnem meghalt az önsanyargatástól, mindezt úgy tette, hogy mi szinte észre se vettük, csak mikor már nem bírt mozogni se szinte. 2 hét kórház és helyrejött, azt mondta megváltozik, túljutunk ezen. Közben már a 4. iskolát váltotta 3 hónap alatt, érettségi előtt állt, de semmihez se volt kedve, azt érezte mindenki utálja. Végül a barátja is elhagyta másért, mire ő öngyilkos lett, beszedett egy csomó gyógyszer(rivotriltól kezdve mindent) és a férjem szeme láttára felkapta a nagy kést és vagdosta magát. Iszonyú volt!!! A kórházban azt mondták nincs sok esélye, rengeteg gyógyszert beszedett, végül 2 napi kóma után és rengeteg újraélesztéssel, de magához tért. Ezek után soha többet nem szedte a gyógyszereket. A forever living product aloés termékeit kezdte szedni, segített. Az elvonási tüneteket könnyebben bírta, de így is sírógörcsei voltak, remegések napi szinten. Tehát nagyon rászokhat a szervezet, és meghülyít!!!!
Nem viccelek, én láttam 2 éven keresztül, egy fiatal lány szenvedését és majdnem halálát. A családi támogatásra és megértésre van nagy szükség és valahogy az akaraterőt ki kell hozni a betegből, hogy akarjon meggyógyulni!
A legjobbakat nektek."
Nyilván Te is tudod miről beszélsz, átélted Te vagy közeli hozzátartozó. :o) Két lapról beszélünk. A képlet: az egyik ellen hadjárat, a másik mellett kardoskodás. Ezen mi kérdőjelezhető meg? Itt a cikk, ott a másik. Pártokra szakadunk, ezt használjuk a köznyelvben, és ez is tény. Ha esetleg ez új volt, sajnálom. :o)
Elnézést kérek a hozzászólótól, de ezt kiollóztam, neve ismeretlen. Tán tanulságul szolgálhat.
Kedves Belli Ti húztok éles határokat, és a Ti meggyőződésetek, hogy egy lelkibeteg embernek nincs szüksége lelki /!/ támogatásra és "ilyen" lapra. Én nem óhajtok vitatkozni, hadd legyen nekem is saját "hülye" véleményem. :o) Számomra többet érnek a kedves szavak, emberek. Inkább igyekszem a problémákat feltárni, megoldani, nem elfedni és gyógyszerekkel kábítani. Van olyan betegség, amelyre a gyógyszer a megoldás, de tudod a lélek furcsa terület. Te is én is tudunk róla beszélni, mert kézzel nem fogható és mindenkinek van! Remélem...
Íme a kiollózott hozzászólás:
"Hát én nem javaslom az antidepresszánsok szedését! Nem tudom anélkül hogyan lehet ilyen betegségeken túl jutni, de a gyógyszer csak leépít. Példa rá a hugom. 18 évesen depis lett, nagyon. Járt dokihoz, gyógyszereket kapott, amitől egy idő után tiszta nem normális lett, teljesen elkeseredett volt, egész nap csak nézett ki a fejéből, vagy aludt, nem tanult, nem csinált semmit, csak bulizott és ivott és mellette szedte a dilibogyókat. Anorexiás lett. Kórházba került, majdnem meghalt az önsanyargatástól, mindezt úgy tette, hogy mi szinte észre se vettük, csak mikor már nem bírt mozogni se szinte. 2 hét kórház és helyrejött, azt mondta megváltozik, túljutunk ezen. Közben már a 4. iskolát váltotta 3 hónap alatt, érettségi előtt állt, de semmihez se volt kedve, azt érezte mindenki utálja. Végül a barátja is elhagyta másért, mire ő öngyilkos lett, beszedett egy csomó gyógyszer(rivotriltól kezdve mindent) és a férjem szeme láttára felkapta a nagy kést és vagdosta magát. Iszonyú volt!!! A kórházban azt mondták nincs sok esélye, rengeteg gyógyszert beszedett, végül 2 napi kóma után és rengeteg újraélesztéssel, de magához tért. Ezek után soha többet nem szedte a gyógyszereket. A forever living product aloés termékeit kezdte szedni, segített. Az elvonási tüneteket könnyebben bírta, de így is sírógörcsei voltak, remegések napi szinten. Tehát nagyon rászokhat a szervezet, és meghülyít!!!!
Nem viccelek, én láttam 2 éven keresztül, egy fiatal lány szenvedését és majdnem halálát. A családi támogatásra és megértésre van nagy szükség és valahogy az akaraterőt ki kell hozni a betegből, hogy akarjon meggyógyulni!
A legjobbakat nektek."
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Meglepődtem a tányértörésen.
Az Olvasó semmiféle szakképzettség nélkül is tud dönteni, lásd "barb" blogját...
Így amondó vagyok, döntsenek/dönthessenek Ők, akiknek szólnak az említett lapok. Remélem nem nyeltek le keresztbe, ha nekem tetszik a Way emészthető, tapasztalati (empirikus) stílusa. Számomra például éppen ezért hitelesebb. Mellesleg művészemberként alátámaszthatom, hogy valóban egy ugrásnyira található lelkemben az őrültség és a zsenialitás, a melankólia és a feldobottság érzete. :o) Humorérzékkel kéretik fogadni ezt a sort, nem támadással. Köszi! :o)
Ízlések és pofonok... Kinek a pap, kinek a papné... És még sorolhatnám. Persze ez a "cikk" is ízlésformáló, így írójának ugyanakkora a felelőssége, mint kiadni egy lapot és...
Hiányzik a kedvesség, az elfogadás, a szeretet. Bocsánat, de tipikus magyar mentalitás. Nem lehet mindkét lap jó? Nem. Mindig "pártokra" szakadunk. Ezt nyomjuk ki magunkból. Indulattal. Így hogyan is lehetne megnyugvás kicsiny hazánkban? Szólásszabadság. Ez nem feltétlenül azt takarja, hogy dobáljunk sárral. Szólásszabadság, Te kritizálhatsz, Ők ne írjanak lapot?! Elfogadásra neveljük magunkat végre. Így érhető el pozitív változás és jövő. Szerintem. :o)
Szép estét Nektek!