Uncle Spam 2009.06.21 13:42:46

@yanchi345:
Nos, az egyéni érdekérvényesítés közösségre gyakorolt hatása és a közösségi döntések egyéni élethelyzeteket befolyásoló szerepe közötti különbség némiképp árnyalja az általad felvetetetteket. Ha a közösségi döntések mögött valóban közösségi alapokon nyugvó érdekek közvetítése rejlik, és nem egy zárt vezetői közösség hatalmi játszmáinak ügyes manőverezése, akkor értelemszerűen a közösség használatába adott javak előállításához, és működtetéséhez kapcsolódó kiadások fedezetét jelentheti például az adó is. Sajnos az adó azonban a történelem során sohasem kizárólag ezek forrásaként került be a közösségek gazdasági rendszerébe, hanem mindig az aktuális hatalmi struktúrák udvartartási rendszerének közvetett finanszírozásához járult hozzá. Nagyon igaz, hogy ahol nincs családi összetartozás, és nem segítik egymást a kis mikroközösségek sem, ott hiábavaló nemzetek szintjén erkölcsi, gazdasági felemelkedésről beszélni. A külső társadalmi elvárásoktól való függetlenedés ezért a közösségi színtereken keresztül közvetített gazdasági hasznossághoz mért értékelvűségre vonatkozik, és nem a társadalomtól, valamint az egyének összetartozásán alapuló kisebb csoportjaitól való elkülönülést jelenti. Ha a minta közösségi szinten egységes, ugyanakkor látható, hogy hatalmas belső feszültségekhez vezet, akkor a közösség hosszú távú életkilátásait az a kisebb közösségi csoport biztosíthatja, aki gondolkodásmódjának, életvitelének közvetett példájával jelzi a vállalhatóbb irányt. Ez pedig kétségtelen, hogy néha ideiglenes elkülönüléssel is együtt járhat.

Uncle Spam 2009.06.09 18:59:38

Nos, a fogyasztói modell, ahogy fogalmaztad, sok száz, mi több ezer év civilizációs eredménye. A hatalom ágai olyan vezetői struktúrákat hoztak létre, amelyben az egyének kitörési lehetőségeit sikerült maximálisan irányítás alá vonni. A fogyasztásra buzdító üzenetek befogadását megkönnyíti, hogy a közvetített értékek között sajnos egyre bajosabb ráakadni azokra a tartalmakra, amelyekre az emberi kapcsolatok mélyebb minőségét lehetne felfűzni, a válságosnak látszó élethelyzetekben pedig a többség igyekszik egyéni létbizonytalanságaira biztonságos vélt fogodzkodókat találni. A fogyasztás végülis ennek a biztonságnak az illúzióját teremti meg. Nem érzem hibásnak azonban a társadalmat abban, hogy hagyja magát manipulálni, hiszen az üzenetek olyan árnyaltan kerülnek megfogalmazásra, hogy az "átlagember" számára ezek többnyire fel sem tűnnek. A pénzben mért értékeket valóban nem viheted a túlvilágra, de a carpe diem jelszavát sokan teljesen félreértelmezik és ezért a másokon történő átgázolás természetes velejárója lett a személyes életben maradási stratégiáknak.

Uncle Spam 2009.06.01 12:03:31

@Életvanbenne: A dolog azért ebben az esetben egy kicsit árnyaltabb. Nem az esetleges szakításokkal van gond, hanem azok Miértjével. A "könnyű" szakítások oka ugyanis általában az, hogy az illető nem felel meg az elvárásainknak. Ezeket pedig sohasem lehet igazán teljesíteni. Sajátos vonás az is, hogy az őszinteség szinte teljesen hiányzik a kapcsolatokból. Többet akarunk mutatni annál, mint akik vagyunk, és olyan közösségi minták alapján kezdünk élni, amely úgy érezzük, hogy kiemel az átlagból, ám paradox módon éppen ezért lassan egyforma "értékekkel" szaladgáló emberek között élhetünk majd. Vállalni önmagunkat, talán csak ennyi kellene. MINDIG ÉS MINDENHOL. Különben a sokféle szerep között állandóan "Súgók"-ra kényszerülünk...

Uncle Spam 2009.06.01 12:24:26

Már megválaszoltad a kérdéseidet. A másodikra pedig egy korábbi kommentben találsz választ.
Nincs elvárás...
Sem Önmagaddal szemben, sem másokkal szemben. Elfogadás van. Mindkét félnek ezt közösen kell gyakorolnia. Ez nem kompromisszum, ez a szeretet

Uncle Spam 2009.06.05 15:34:31

@Életvanbenne:
Az élethez való viszonyunkat alapvetően a tetteink határozzák meg. Akkor érdemes ott lenni,amikor szükség van rá. Sokan a szép szavakkal úgy érzik pótolható a tett. Néha talán így van. De alapvetően az lesz befolyással lelkünk és életünk minőségére, hogy ne akkor nyúljunk valaki után, amikor már fuldoklik, hanem észre vesszük azt is, hogy szeretne megtanulni úszni...

Szeretettel,

Unclespam

Uncle Spam 2009.06.01 12:12:40

Mihez képest teszed Magad jobbá? Honnan tudod, hogy a jó és a rossz?
Amikor "jobbá szeretnénk válni", akkor valamihez viszonyítunk. A jó és a jobb relatív fogalmak. Nem tudhatjuk egyiknek sem az etikai kereteit pontosan, hiszen ezeket a fogalmakat, viszonyrendszereket mi, emberek "gyártottuk".
Van egy belső hang azonban, amit mindenki megtapsztalhat. Ez attól függetlenül is létezik, hogy keretet keresnénk számára. Lelkiismeret? Vagy esetleg ahogy írtad: Agapé? Ha e kifejezések mögöttes tartalmád keresed, akkor valóban nem létezik a jobb fogalma sem...

Uncle Spam 2009.06.01 12:28:32

Erről hamarosan bővebben is fejtegetjük a gondolatokat. Addig is jó meditálást!

Uncle Spam 2009.06.04 08:55:37

@pillangóvadász: Kedves Pillangóvadász!

Több dolog miatt is hálás vagyok Neked vagyok azért, hogy ezt a kis etűdöt elküldted. De a legfontosabb, hogy Igaz. Hatalmas nevetéssel zártam én is a saját utazásom. Köszönöm! Így "ismeretlenül" is Feléd nyújtom a kezem, örülök, hogy Itt vagy! Igen, pozitív hatással legyünk a világra, a környezetünkre, arra, amiben és ahol élünk. Nehéz megfogni, hogy mi a jobb, talán ezt a belső hangjaink súgják meg a leginkább. Mindannyian érezzük, hogy mi az igazán helyes, gyakran mégsem merünk erre az útra rálépni. Félelmeink hatalmasok, egy csodálatos nevetés pedig valóban többet adhat, mint a legtöbb segítség. Nem tolakszik, azt adja, aki vagy. Pál Apostol tanítása, hogy mindenkit fogadjunk el olyannak, amilyen, ne ítélkezzünk, ne kerssük a saját javunkat, ha adunk. Buddha az egyéni boldogságot helyezi előtérbe és talán a kettő metszéspontjában lehet az, amit a XXI. századi ember a legkönnyebben megvalósíthat. Attól lehetünk igazán boldogok, ha önzetlenül adunk. Jutalom nélkül. Ez az igazi jutalom. Azt gondolom, hogy sokan gondolkodnak, éreznek így, csak talán nem merik még vállalni. A fizikai valóság fizikai javai hatalmas kötést jelentenek az emberiség jelentős része számára. A szabadság itt van, csak el kell engedni a tárgyi világhoz való ragaszkodás késztetését.