Gondos 2013.01.06 04:16:38

@Trompf:
Sántít a párhuzam, az összehasonlítás, mert a két választott tisztségre eltérők a szerepek és az elvárások. Nem összevethetők, párhuzamba se állíthatók, mivel nem azonos a mérce.

A köztársasági elnöki szerephez a polgárok Sólyom-féle "láthatatlan alkotmánya", a nagy elődök után, magas szellemi és erkölcsi színvonalat, feddhetetlenséget társít.
Érthető, hogy " a legfőbb közjogi méltóságot, aki őrködik afelett, hogy az államszervezet demokratikusan működjön, és aki megtestesíti a nemzet egységét.", a mérleg nyelvét ilyennek, bölcsnek, mértéktartónak, becsületesnek és józannak szeretnénk látni. Épp ezért van az, hogy a jelöléshez is magas, 2/3-os közmegegyezés szükséges.
Ezért bűn volt, és ez a jelölő 2/3 bűne, hogy nem tudta, nem látta, hogy egyébként bármire, de erre nem alkalmas, hogy a magyar helyesírással is gondjai vannak, hogy nem összevethetők az erkölcsi és szellemi képességei a Gönc Árpád, Mádl Ferenc és Sólyom László magas szellemiségével.
Bukott és lemondott köztársasági elnök helyett ma is a nemzet köztiszteletben álló, spanyol királyokkal golfozó olimpikonja, Pali bá' maradhatott volna.
Önbeteljesítő lett a jóslata " Bár egy kicsit fél attól, hogy így már sokat markol", mert tanmese lett "Ki sokat markol, keveset fog" közmondásunk igazolása.

A polgárok a miniszterelnöki szerepre már, szintén a a "nagy" elődöknek köszönhetően, nem ennyire finnyásak. Simán belefér, hogy hazudik, hazudhat többször is, reggel, délben és este is, sőt szinte kötelessége, amennyiben ezt egyszerű többség, vagy a nemzet, az ország érdekében teszi.

A törvényalkotók mindkét szerepre minimális követelményt adnak: "büntetlen előéletű, az országgyűlési képviselők választásán választójoggal rendelkező".
Mert a demokráciákban bármely választó választható is egyben, hogy a nép egyszerű gyermekével, ha elindul szerencsét próbálni, bármi megtörténhessen.
Ez történt, mégse tetszett :).

Ja! Ez olyan valami, amiben tartunk Európa felé? Úgy látod? Ezt látod?
-> Végül is a föld gömbölyű,bármerre is indultunk el, előbb utóbb csak visszajutunk ide. De ez tovább tart majd, mint 80 nap.

Helyesírásod nem OK, de azért jobb, mint az sp-é. És az elírás: orvosi kar, orvosi cím.
Mindenki ír, senki se olvas, még a saját írását se!? :)

Gondos 2009.05.28 01:29:39

Szép és egyszerű a gondolatok, de amit ez alapján gondoltam, az kicsit bonyolultabb.
Úgy vélem, hogy a változások során nem csak "fel" és "le" van, inkább csak ilyen egyszerűen értékelünk dolgokat.
Az önértékelés pedig szubjektív, siker marketinges vagy depresszív lehet.

Úgy vélem, hogy az egyes ember egzisztenciájának határa a saját egyéni (másokétól különböző) lehetőségeinek halmaza (képesség, készség, személyiség, motiváció, család, barátok, ismerősök, környezet)
A lehetőségeink közül - tudatosan vagy ösztönösen - minden cselekedetünkkel választunk.

Munden választás után elveszítünk egy részt a korábbi lehetőségeink közül és új lehetőségeket nyerünk.

Ha azt érjük el, amire vágytunk, akkor a változást nyereségnek, "fel"-nek értékeljük, ha pedig veszteségként éljük meg azt "le"-nek .
A vesztesé-nyereség 0 körüli egyenlegét a nyereségre törekvő "korszerű" ember "le"-ként éli meg.

Csak a töredékét tudjuk megtartani az elért nyereségeinknek. Pld: új környezet, új családtagok, barátok és ismerősök, e közben elveszítjük a régi környzetet, gyengülnek/elvesznek régi kapcsolataink.

Az önvizsgálat és a veszteség/nyereség megfelelő értékelése segíthet abban, hogy valóban azt érd el, amit te nagyra értékelsz, ne veszítsd el azt, ami számodra fontos.

Döntéseinket befolyásolják a tudatalattink, az ösztöneink. Az érzelmi, emulcionális döntéseink olykor-olykor kivállóan kisegítik az esetleg gyengélkedő tudatos énünket.

A gyermekkor és ifjúkor szakadatlan fejlődését folyamatosan "fel"-ként értékeljük, az idősebb és öreg kor változásait észrevehetően növekvő számban élik meg "le"-ként. Ez vélhetően nem szükségeszerű, a gyermekkori emlékeimben a megbecsülés és tisztelet övezte idős falusi embereket és a nagyszüleimet a józanságuk, tartásuk, emberi méltóságuk segítette az öregedés változásait is pozitívan megélni.

Meglehet, hogy van "fel" és "le", de talán a legfontosabb mégiscsak az, hogy lehetőleg cselekedjünk mindig úgy, hogy attól jól érezzük magunkat a bőrünkbe.

Mindannyian ismerünk olyan "fel" jutott embereket, akiket igazából elítélünk, lenézzük, mert "fel"felé irányban számunkra fontosnak tartott értékektől (tisztesség, becsület, hitelesség, szeretet, család, barátok) szabadultak meg.


Utóirat:
Javítsd ki a helyesírásai hibákat:
megfogalamazására,kiételt,autómatikusan,megusztuláshoz