Adatok
mfilth
0 bejegyzést írt és 2 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
E-könyv olvasók
Hogyan is kell(ene) e-könyvet kiadni – avagy párhuzamok, kereszteződések, buktatók és mérföldkövek
2010.01.13 07:00:00
Sokan sokféleképp ideologizálták végig az e-könyvek előállítását, ideje hát, hogy az összes érintett fél: a kiadók (és közvetve a szerzők), a „vas” gyártói, a forgalmazók, valamint az olvasó, mint ezek végfelhasználója szemszögéből is megvizsgáljuk a…..
Tétován álltam a Nyugati tér vadonatúj épülete, az Eiffel irodaház előtt, és nem tudtam eldönteni, hogy mit gondoljak a kockás és csíkos, csupa üveg tömbről. És persze a mellette kialakított, parknak nevezett területről. Zavartan néztem körbe a téren, és megvilágosodtam.…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Ami miatt nehezebbnek érzem a bármilyen jelleggel is, de szórakoztató könyvek digitális világának kialakulását mondjuk a zenékénél, az az, hogy a könyv az olvasás teljes időtartama alatt szerepet játszik. Míg mondjuk egy zenei CD-t berakunk, és onnantól nem látjuk, csak a zenét hallgatjuk, a könyv az más.
Sokkal könnyebb elfogadni egy mp3-ba (vagy flac-ba) tömörített zenét, mint egy e-könyvet, mert utóbbinál sokkal többet vesztünk. A zenehallgatás (megfelelő minőségű fájlok esetén, lásd pl. flac) semmiben sem lesz más, míg az olvasásnál elvész a könyv szaga, súlya, alakja, fogása, esztétikai értéke.
Viszont lehet haszna a digitális olvasóknak azon területeken, amik Internet alapú verziója már most is hódít. Jó példa erre a bejegyzésben is említett Index, vagyis a hírek világa. Amiért az internetes hírportálok sikeresek, azért lesznek még sikeresebbek az azokat megjeleníteni tudó "könyvolvasók". Reggeli közben tájékozódhatunk az aktualitások felől úgy, hogy közben nem kell bekapcsolni a számítógépet. Ez pedig nem elhanyagolható szempont, mert egy netbookon is meg kell várni az oprendszer betöltését, hunyorogva nézni a kis kijelző igen apró pixeleit, míg pl. a bejegyzésben látott PlasticLogic olvasó első ránézésre sokkal alkalmasabbnak látszik ilyesmire.
Vagy, mint már mások is említették itt, a szakkönyvek, 1000 oldalakban mérhető manualok esetében, amik polcon tartása csak szükséges rossz, szintén jó lehet egy hordozható olvasó. A dokumentumok digitális formában egyből kereshetőek is, megkönnyítvén az információ megtalálását.
A másik kérdés azonban, és talán a fő kérdés, csak most következik:
Aki régen szerette a bakelit lemezeket, és sok volt neki, az általában nehezen áll át a CD-re (a már említett "CD-ről mp3-ra" az sokkal könnyebb). Ez szerintem hasonló helyzet, mint én és a könyvek.
A bakelit formátum viszont, ennek ellenére, már majdnem kihalt! Tehát az, hogy mi, az olvasók (egy része, remélem nagy része) nem akarunk e-könyveket, az az ég világon senkit sem érdekel. Ha az általunk elolvasni kívánt művek is csak ilyen formában lesznek elérhető áron beszerezhetők, és a globalizáció jegyében ez akar majd következni (kérdés, hogy sikerül-e neki), rájuk leszünk kényszerítve. Ezért gyűlölöm kezdettől fogva az egész témát.
Még valami: cáfoljon meg, de nekem úgy tűnt, hogy a bejegyzés szerzője és a kommentelők is némileg tágan értelmezik az olvasó, mint ember fogalmát. Aki a szakirodalom, szakkönyvek iránt érdeklődik, az nem olvasó, hanem lelkes amatőr, vagy profi szakember, vagy hasonlók. A fogalom maga az én megítélésemben humán jellegű információra vágyó embert jelent, aki betű alapú forrásból elégíti ki ezen vágyát. Természetesen ide tartoznak az irodalmi vagy történelmi szakkönyvek vásárlói is, de pl. az orvosi, mérnöki irányvonal már nem.