Regisztráció Blogot indítok
Adatok
Bohémia

0 bejegyzést írt és 1 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
A kolbásszal nem lehet viccelni. Nem is jutott eszembe egyetlen normális vicc sem a kolbászról.Az első saját töltés szépen szárad. Két nap kapott enyhe füstöt, száraz időben levegőn van, éjszakára visszateszem a garázsba. Finom lett, még a Kolbászetalon-gyártó-nagyfőnök (az…..
Bohémia 2009.12.17 12:00:06
Még a mai napig is felsejlik az emlékkép, hogy az én Nagyapám hogy készítette azt az isteni finom kolbászt, amit ma meg sem közelítenek a húsgyártó cégek kínálatai. Ő az az igazi nagypapi volt, aki maga egyszerűségével, jó lelkével és persze az alaposságával mindent bele tett a kolbászba amire csak szükség volt. Még a szívét is. A kíváló minőségű húsból darált húst készített. A fűszerekben napokig állt a hús, melyet fateknőben tartott és naponta többször is átforgatott. Arra tanított, hogy a húst sohasem szabad a disznóvágás napján betölteni. Nevettek is a környéken, hogy a Feri bácsi mennyi ideig képes szuszmákolni a husok feldolgozásával. Ő persze erre csak legyintett és mostani agyammal azt gondolom, hogy jól tette. Szóval, minden húst egy faházban tárolt, a külső hőmérséklet -10 fok körüli volt.Majd, Ő maga töltötte a húst a maga által megpucolt bélbe. Egy kis kőházban füstölte a husikat, ha jól emlékszem akácfával. Majd, minden a padlásra került - a húsvéti sonka, a disznósajt és persze az isteni kolbászok -. Kolbászok, melyeknek száradniuk kellett volna. De csak volna, mert, hogy én 7-8 évesen állandóan fellógtam a padlásra és suttyomban letördeltem a kolbászoknak azon alsó végét amit éppen elértem. Így esett hát, hogy mire kiszáradtak a kolbászok a családnak már csak a csonkok maradtak. Húúú, megkaptam a magamét érte, de azt kell, hogy mondjam nem tanultam belőle, mert a következő év újabb csábítás elé állított és én ismételten nem tudtam ellenállni.
-