Corrado Cattani 2009.05.21 18:02:20

@hot little bitch:

"Elszomorítónak és hihetetlenül ókorinak tartom hogy ilyen kérdésben egyáltalán szót kaphatnak az egyházak."

Szót mindenki kaphat, ez a demokrácia egyik fontos eleme, gondolom ezzel azért egyetértünk.
Legfeljebb nem veszed figyelembe. Nem kötelező figyelembe venni, és ez így helyes.

"miközben kifejlett idegrendszerrel rendelkező gerinces állatok, minősíthetetlen körülmények közt való tartását és gyomorforgatóan gusztustalan és bestiális lemészárlását teljesen helyénvalónak találják..."

Részemről sosem értettem meg a vegetáriánusokat, de nem zavarnak. Őket se zavarja, hogy én nagyon szeretem a húst. Szépek az állatok, nagyon aranyosak, de pechükre nagyon finomak is. Nem vagyunk mi többek vagy kevesebbek egymásnál attól függően, hogy eszünk-e húst, csak mások.
Ami zavar a gondolatmenetedben, hogy engem pl. határozottan érdekel, hogy kínozzák-e őket, illetve hogy milyen körülmények között élik le életüket, mielőtt pl. vörösboros borjúpörköltként a bográcsba kerülnek. Te összemosol két dolgot: húst enni és degenerált szadistának lenni. Kétség kívül van a kettőnek komplementer halmaza, csak kicsi.

"Ameddig húst esztek és ameddig tökéletesen tanulatlanok vagytok biológiából addig ne foglaljatok - műveltebb körökben legalább is - állást ilyen kérdésekben, mert csak mosolygás lesz a vége, meg kínos csend."

Na itt összetett logikai zavart találtam.

Miért ne lehetne véleményem? De most komolyan? Ebben az országban van néhány ezer adószakértő, de mondjuk az szja sáv eltolásáról mégis sokkal több embernek van véleménye. Akkor kussoljanak mind? Ezer meg ezer más példát lehetne még mondani.

Biológiát én gimiben tanultam utoljára, és már ott sem nagyon érdekelt, ez van. Nem is mondom, hogy értek hozzá, de szerintem nem kell orvosit végezni ahhoz, hogy legyen véleményem az abortuszról. Amit írsz, annak egyszerűen nincs értelme.

Corrado Cattani 2009.05.24 14:41:12

@berciXcore:
"mivel nincs méhe, amiről nem tehet senki, még a rómaiak sem"
:) De joga lehet hozzá!!! :)

Még egy érdekes dolog jutott az eszembe. A törvény lehetőséget ad az abortuszra, ami szerintem helyes. Ha valakinek "szent" meggyőződése, hogy egy 12 hetes élet még nem igazi élet, és valamilyen okból, bármilyenből, abortálni akarja, tegye meg szabadon, nem korlátozható benne, pusztán más emberek hite alapján, nincs mese.

De mi van akkor, ha történetesen annak a gyereknek az apja ragaszkodna hozzá? Ilyen is előfordul. Őneki nincs joga a megszületendő gyermekéhez?

Corrado Cattani 2009.05.28 21:52:03

@hot little bitch:

Örülök annak, hogy hlb itt van, így lehet vitatkozni, márpedig érveléseken és bizonyításokon, párbeszédeken keresztül lehet gondolatokat formálni és majd véleményt kialakítani.

Érdekes, de kb az utolsó 100 kommentben elbeszélnek egymás mellett az emberek. Van egyrészről az ateista megközelítés: nem született meg, még nem érez fájdalmat, félember, ergo megölni sem lehet. Egy szilárd vélemény, logikusan (ha tetszik ha nem) alátámasztva. Ha olyan helyzetbe kerülne, hlb abortálna. Rendben. Szíve joga. Az ő élete. Csak az övé, tekintve hogy az alkotmányban nincs benne, hogy mindenki ember fogantatásától kezdve, tehát megilleti az élethez való jog. Erről ennyit.

És van a keresztény nézőpont. Az azt képviselők nagy része felháborodik, ellenez, agitál, de sajnos elég "szerencsétlenül" teszi. A cél az, hogy kevesebb abortusz legyen, én sem támogatom. Hogy lehet megakadályozni? Törvényileg nem, mert hiszek az egyén szabadságában és az egyenlőségben, márpedig szerencsére abban élünk.
Akkor talán meg kellene győzni az erre készülő, illetve az abortuszt támogató/el nem vető embereket, hogy mégse tegyenek ilyet. Hát, én egyetlen kommentben sem láttam egy fél mondatot sem, ami arra utalna, hogy hlb-t valaki finoman a másik irányba szeretné terelni. A "dobd a francba a tudományos maszlagot te kis doktor bubo" jellegű mondatok ebben nem fognak segíteni.

Valahogyan máshogy kellene. Volt ismerősöm, aki abortálna, ha pl bebizonyosodna, hogy súlyos fogyatékos gyermeket várna. Aztán látta a bodies kiállítást, ahol szépen sorakoztak az 1-2-3 stb hetes magzatok. És felfigyelt, hogy jééé, hiszen néhány hetesen látszanak az ujjai, nézegette, és rájött, hogy nem tudna egy ilyen lényt megölni. Ő már ott egy ember a szemében. És tökéletesen lényegtelen, hogy érez-e fájdalmat, szállt-e belé lélek, hall-e, sír-e vagy akármi.
Ott abban a pillanatban a potenciális abortusz elkövetők száma egyel csökkent. Ateista egyébként.

Corrado Cattani 2009.05.11 22:14:37

Jó estét Mindenkinek

Az abortusszal kapcsolatosan jutott eszembe néhány dolog.

„A szabadság abban áll, hogy az ember mindent tehet, ami másnak nem árt. Korlátait a törvény állapítja meg. A törvény csak a társaságot károsító cselekedeteket tilthat el. Nem lehet megakadályozni azt, amit a törvény nem tilt, nem lehet kényszeríteni senkit arra, amit a törvény nem rendel, a törvény a közakarat kifejezése. Minden polgár személyesen vagy képviselője által hozzájárulhat megalkotásához. Akár véd, akár büntet, mindenkire nézve egyenlő."

Az alábbi idézet Az emberi és polgári jogok nyilatkozatából való.

Szóval, függetlenül attól, hogy magam is ellenzem az abortuszt, sajnos, objektíven gondolkodva nagyon szomorú lennék, ha törvény tiltaná be. Véleményem szerint ugyanis, tekintve, hogy minden ember egyenlő, valamely csoport - még ha többségi is - véleménye alapján nem lehet megfosztani embereket azon joguktól, hogy szabadon, lelkiismeretük alapján eldönthessék, élni kívánnak-e az abortusz lehetőségével. Amíg alkotmány nem rendelkezik pontosan arról, hogy kit tekint embernek, addig nem tiltható meg senkinek sem, hogy megölje magzatát. Ha valakinek hite és meggyőződése, hogy az élet a születéssel kezdődik, akkor a meg nem született magzatot nem megöli, hanem megakadályozza a megszületését.

Márpedig az ő hite éppen ugyanannyit ér, mint az enyém, vagy bármelyikünké, se nem alsóbb-, se nem felsőbbrendű annál a törvény előtt. Tehát törvényes tiltással nem lehet korlátozni őt.
Az abortusz megakadályozásának szerintem nem ez a módja, és sajnos nem tudom mi az.

Picit ehhez kapcsolódik az eutanázia kérdése is - korábbi postokat visszaolvasva a napokban gondolkoztam erről is. Most a passzív eutanáziára gondolok, vagyis amikor valakinek a szervezetét gépek tartják életben, ezekről lekapcsolva pillanatokon belül meghal, mert nincs önálló keringése, légzése stb. Korlátozható-e egy ilyen kómában lévő embernek a hozzátartozója abban, hogy meddig akarja mesterségesen életben tartani? Szerintem itt a válasz ugyanúgy nem.

Összességében azt mondanám, hogy nem korlátozhatok senkit sem, de reménykedhetek és imádkozhatom, hogy ne tegye meg. Mert én sem tenném meg.

Bocsánat, picit hosszú, és picit off volt.

Corrado Cattani 2009.04.24 14:47:44

@egysegelem:
Egyetértek. Még egy dologgal kiegészíteném: "Az ágy közös, a párna nem". Az egyik legfontosabb egy házasságban, hogy ismerjük saját "párnánkat", világunkat, ami csak a miénk, amit nem lehet megosztani még házastárssal sem. Illetve hogy tudjuk, a párunknak is van ilyen, és tartsuk is tiszteletben.
Mindenki folyamatosan változik, egyénisége átalakul, a hosszú és boldog házassághoz az kell, hogy azonos legyen az irány, mindig legyen egy értékrend, ami mindkét felet közösen jellemez.

Másik kérdés. Soha nem tudtam megérteni, hogy miért bűn a válás. Miért lesz emiatt egy ember kevesebb az egyház szemében, mint egy nem elvált, vagy soha meg nem házasodott? És egyáltalán mikor lett ez hivatalos álláspont? Ki(k)hez köthető, melyik kor?

Corrado Cattani 2009.04.24 15:42:42

@szpal:

Engem az érdekelne, hogy ez mikor intézményesült. Már csak amiatt is, mert ugye Jézus zsidó volt, a zsidóknál pedig egyértelműen szabályozott és meghatározott dolog a válás, az újra házasodás. És az iszlámban is.
Szóval mikor alakult ki a mai katolikus egyházi nézőpont?

Corrado Cattani 2009.04.21 17:57:50

Hát, hogy Attila révén rokonok vagyunk a törökökkel, az azért szerintem nem teljesen igaz. Ha jól tudom, Germanus Gyula tette helyre ezt a kérdést legutóbb, de lehet, hogy tévedek.
Ettől függetlenül, én a törököket érzem a legközelebbi rokonnak, ha van nekünk egyáltalán.
A témára visszatérve, régebben találkoztam egy cikkel - ha jók az emlékeim - ahol különböző világvallás papjait/szerzeteseit kérdezték meg hogy hogyan viszonyulnak az ő vallásukat elhagyó emberekhez. A leggyakoribb válasz az volt, hogy ez nekik kvázi személyes kudarc, mert azzal az emberrel nem sikerült megértetni vallásuk lényegét, magját, így egyházuk nem végzett ilyen esetekben jó munkát. Valószínűleg ez a török úriember is szellemileg kinőtte azt a közösséget, ami körülvette, és az élet úgy hozta, hogy kérdéseire a kereszténységben talált választ.