Ubu 2009.04.22 13:21:13

@Bockó:

"Az Újszövetség kanonizációja [szerkesztés]
Az újszövetségi iratok néhány évtized alatt keletkeztek, mégis bizonyos időt vett igénybe az újszövetségi kánon kialakulása, mert az egyes iratok általános, az egész Római Birodalomra kiterjedő elterjedése, illetve ismertté válása szükséges volt a kánon lezárulásához. A szent iratok széles körű megismerése istentiszteleti felolvasás által történt a Jelenések könyve (1:3) alapján: „Boldog, aki olvassa, és akik hallgatják e prófétálás beszédeit”."

Csak most pótlólag megnéztem a Wikipédián általad megadott szócikket, és onnan, az Újszövetség kanonizációja alcím alatti szövegből másoltam ki ezt a néhány sort. Szerintem nem mond ellent annak, amit én állítottam korábban e kapcsán.

Ubu 2009.04.23 14:09:30

Kicsit el vagyok keseredve. Lehet, hogy abba kéne hagynunk az eszmecserét.

Tehát, ha valaki legyárt egy koncepciót, és utána az (egyébként bárki által ellenőrizhető) adatokat hozzáigazítja (hozzáhazudja), akkor az Téged teljesen kielégít...? Itt, úgy döntöttem, bizonyosan, csakugyan abba kell hagynunk a beszélgetést... Lehet, hogy mégis túlbecsültelek.

Zárszóként még néhány sor.

1. Mint írtam, eleve nem akartam belemenni a természettudományokkal kapcsolatos vitába (beszélgetésbe, mert vitatkozni erről nem is volt okom), hisz tudtam, hogy tévútra visz. (Továbbra sem akarok semmiféle tudományos eredményt megcáfolni. Hibáztam, hogy egyáltalán a vitába belementem. A primitív kis példámmal - ne felejtsd, minden hasonlat sántít! - csak pontosan azt akartam szemléletesen bemutatni, hogy modellek megszületnek, működnek. Ha egyszer nem adnak pontosan bekövetkező előrejelzést, akkor vagy módosítani, vagy elvetni kell őket. És hogy a helyes megfogalmazás, mint az ajánlott előadás anyagában is, amelyet Te nem olvastál el, leírja a szerző, tudományos kérdésekben annyit lehet mondani, ha korrektek akarunk lenni: "A tudomány jelenlegi állása szerint..." És hogy semmi köze a vallásos hithez ennek a kérdésnek. Lehet, hogy tényleg túl primitív példát választottam. )


E témában még egy megjegyzést tennék, nagyon félve, mert ezt is félre fogod magyarázni, vagy meg fogok lovagolni, hogy arra vigyen, amerre menni akarsz:

"a tudománynak nem érdeke téveszméket terjeszteni (a Z bozon keletkezési küszöbenergiája 120GeV és nem 90, háháhá), mivel ezen eredményeknek nincsenek erkölcsi (manipulatív) implikációi. (A tudomány erkölcsi implikációi éppen az előítéletmentesség, objektivitás, kíváncsiság, amik magából a módszerból fakadnak.)"

Halk kérdés: Kik művelik a tudományt és kik használják fel? Emberek, nemdebár? (Most felejtsük el azt a lehetőséget, hogy egyes, tudománnyal foglalkozó egyének meghamisítják vizsgálatok eredményeit, akár anyagi haszonszerzés, akár saját presztízsük növelése érdekében, mert ilyen még nyilván nem fordult elő, azonkívül megint szándékoltan félreértenéd, és azt hinnéd, hogy a tudományt támadom, holott csak - némiképp rossz keresztényként - az emberben nem bízom.)
És ne csak a fizikára gondolj, de legyen az kémia, biológia, orvostudomány... És nyilván semmi (erkölcsi) felelősségük nincs az előállított tudás későbbi felhasználását, áruba bocsátását illetően, ugye? Nyilván kellő, hosszútávú vizsgálatok igazolják például a genetikailag módosított növények hosszú távú veszélytelenségét az ökológiai rendszerre, ugye?Nekem, tudod, ha már választanom kéne, hogy erkölcsi úton manipuláljanak, vagy a fejemre ejtsenek néhány megatonnát, akkor lehet, hogy az előbbit választanám...

De még egyszer, kategorikusan szeretném kijelenteni: ("hangosan mondom, hátha Bockó is megérti" :o) ) NINCS SEMMI BAJOM A TUDOMÁNNYAL (hacsak Te nem tekinted bajnak, hogy nagyon jól össze tudom illeszteni Istenbe vetett hitemmel,) és hogy esetleg nem bízom száz százalékig a tudományt művelő emberben, akinek viszont vannak saját, nagyon jól felfogott érdekei. Mert a tudomány művelői sem hülyék - tudod, mint a Biblia ihletett szerzői, a mindenféle pásztorok, halászok, akik komoly csillagászati ismereteiket felhasználva összehazudták például az Úr Jézus Krisztust... (Tették mindezt ráadásul azért az alantas célért, hogy a szeretve tisztelt Bockót kétezer év elmúltával is legyen mivel megpróbálni manipulálhatni! Még szerencse azonban, hogy ő, felvilágosult, széleslátökörű szabadgondolkodóként, brilliáns intelligenciájával semmi perc alatt átlátta ezeket a mesterkedéseket...!)

2. És mi az, ami az erkölcs forrása terén örökkévalóvá és változtathatatlanná, a mindennapi életben máig hatóvá, a modern ember erkölcseit, mindennapi életét meghatározóvá teszi Arisztotelészt...?

"Mi az első következménye annak, hogy Isten van? Az, hogy ebben a világban van terv, tőlünk független akarat; akkor az, aki egyedül illetékes reá, tudja, hogy mi lesz holnap, és miért van ma minden úgy, ahogy van; akkor van igazság, függetlenül attól, hogy elismerik vagy nem; akkor van jogrend, függetlenül attól, hogy megadják vagy elveszik ezt a jogot az államok; akkor van irgalom, függetlenül attól, hogy mi a véleménye az embereknek, vagy mi a javaslata a papoknak erre vonatkozólag; akkor van szabadság, amelynek alapja és előfeltétele az emberi méltóság, a világ szerkezete; akkor van a világban egy örökkévaló erkölcsi rend, amelyet nem mi csinálunk, amelyet mi csak felismerünk, tisztelünk vagy megtagadunk, de tőlünk éppen olyan független és objektív, mint a csillagos ég. Akár látom, akár nem, Tejút van, és léte nem tőlem függ.
Azután következik ebből az, hogy a jónak és a rossznak a mértékegysége nem az embertől függ, azt Isten állapítja meg. Nincs veszedelmesebb és nyomorúságosabb dolog annál, amikor a dolgok akkor jók vagy akkor rosszak, ha egy vagy több ember annak mondja. Ha például azt, hogy mi a jó, mi a rossz, mi igaz, mi hamis, miszép, mi csúnya, egy pap mondja meg, vagy egy császár vagy egy diktátor.
Isten van, Istentől van az erkölcsi világrend, és az Ő világában nincs relativitás. Pedig az emberek hajlandók erkölcsi kérdésekben viszonylagosságot tanítani. Népiesen ezt így fejezik ki: nincs sem jó, sem rossz, csak a gondolkozás teszi azzá. Ha nincs bizonyos erkölcsi mérték, tág tere nyílik a köpönyegforgatásnak, akkor az emberek máról holnapra szentnek tartják, amit eddig bűnnak tartottak, és bűnnek, amit eddig szentnek tiszteltek." (Ravasz László: "Én vagyok a te Istened!" A tízparancsolat magyarázata, Kálvin Kiadó, Budapest, 1996.)
Én erről próbáltam, - ezek szerint nem eléggé világosan. - szólni.


"És ekkor Margarita újra megpillantotta Wolandot. Abadonna, Azazello és néhány Abadonnához hasonló, de fiatalabb fekete alak kíséretében érkezett. És Margarita ekkor vette észre, hogy az ő emelvényével szemközt másik dobogót is emeltek Woland számára, ő azonban nem lépett fel rá. Az is meglepte Margaritát, hogy Woland a bál e végső, ünnepélyes pillanatában ugyanolyan lomposan jelent meg, mint ahogyan a hálószobában látta. Ugyanaz a mocskos, foltozott hálóing lógott a válláról, lábán ócska, elnyűtt házipapucs. Spádét hozott ugyan magával, de a hüvely nélküli kardot sétapálcául használta, reá támaszkodott.

Bicegve jött ki, s megállt dobogója mellett. Azazello abban a pillanatban mellette termett, tálat nyújtott feléje, és Margarita meglátta, hogy a tálon levágott emberfej fekszik, elülső metszőfogai hiányoznak. Továbbra is síri csend honolt a teremben, csak egyszer hallatszott messziről - az adott körülmények közt meglepő és érthetetlen - csengetés, mintha valahol egy előszobaajtón csengetnének.

- Mihail Alekszandrovics! - szólította Woland halkan a fejet, és a megölt férfi szemhéja felnyílt, a halott arcában Margarita elborzadva eleven, értelemmel és szenvedéssel teli szemeket pillantott meg.

- Minden beteljesült, igaz-e? - folytatta Woland, a fej szemébe nézve. - A fejét egy nő vágta le, az ülést nem tartották meg, és a lakásában lakom. Mindez tény. A tény pedig a legmakacsabb dolog ezen a világon. Most azonban a távolabbi jövő érdekel bennünket, nem a beteljesült tények. Ön mindig lelkes terjesztője volt annak az elméletnek, hogy a fő levágásával az élet megszűnik, az ember hamuvá válik, és a nemlétbe távozik. Nagy örömömre szolgál, hogy itt, vendégeim jelenlétében, noha ők, mármint vendégeim, egészen más elmélet igazolásául szolgálnak, közölhetem önnel: elmélete szellemes és egyúttal helytálló. Egyébként egyik elmélet sem különb a másiknál, és nem is rosszabb. Van olyan felfogás is, miszerint mindenkinek az ő hite szerint adatik. Hadd legyen így! Ön a nemlétbe távozik, én pedig örömmel iszom a létre, az életre, abból a serlegből, amellyé az ön koponyája változik!"
(Mihail Bulgakov : A Mester és Margarita)


Isten áldjon! Szervusz!

Ubu 2009.10.18 22:39:02

Bockó · tollkabat.blog.hu/ 2009.09.08. 18:56:23
"Ez a szomorú. Leosztjuk a kis vallásos szotyikat, miután bedugták a fejüket a racionális kontextusba, aztán visszamennek a meleg, nedves barlangjukba, és elő se jönnek többet.

Persze, jó érzés nyerni, de szeretek játszani is."
"Jézus = Nap"

"– Elfogadja Ön a történeti Jézust?
– Micsoda kérdés! Senki nem olvashatja úgy az evangéliumokat, hogy ne
érezné Jézus valóságos jelenlétét. Minden szóban ott lüktet a személyisége.
Nincs mítosz, amelyben ennyi élet lenne.”
(George Sylvester Viereck, „What Life Means to Einstein”, The Saturday Evening Post,
1929. október 26.) www.jesenius.hu/files/einstein.pdf

"Az a baj a világgal, hogy a hülyék mindenben holtbiztosak, az okosak meg tele vannak kételyekkel." (Sir Bertrand Russell)