pallai 2010.03.03 10:14:09

@turorudi: Zoli, szervezői és pártfogói érdekeltségem nem anyagi jellegű (magyarán: egy fillér jövedelmem nem származik belőle, sőt...). Ezt előre bocsátva, ez az érdekeltség nem tesz sem vakká sem süketté és nem foszt meg kritikai fakultásaimtól. Reméltem, soraimból világos volt: nem azt kifogásolom, ha valakinek nem tetszik, ami nekem. Azt sem, ha kifejezetten rossznak találja azt, amit én nagyra tartok. Ez a kritikus szíve joga. Kritikád módját, több esetben relevanciáját vitattam. Ha valóban a szíveden viseled a magyar jazz jövőjét, akkor szíveden kell hogy viseljed fiatal zenészeink fejlődését. Ha pedig tényleg ez a helyzet, akkor nem a megfelelő módját választottad annak, hogy tudtukra add, amit szerinted rosszul csinálnak. Az a fajta, féktelen habzású lebunkózás, ami írásodat áthatja, inkább saját vitriolos stílusodban való öncélú kéjelgésnek tűnik semmint a magyar jazz jövője óvásának. Mégegyszer figyelmedbe ajánlom Zipernovszky Kornél korántsem kritikátlan összefoglalóját a Jazz Showcase-ről. Az ő cikkében valóban tetten érhető a magyar jazz jövőjével való törődés és az a fajta bírálat, amit - jobb híján az átkos szóhasználatával élve - konstruktív kritikának minősítenek. A tied minden volt csak nem konstruktív.
Pallai Péter

pallai 2009.09.14 18:41:53

Végső Zoli dogmatikusan avantgárd, én meg dogmatikusan anti-dogmatikus vagyok:)

pallai 2009.09.14 18:47:45

Ja, és amint megpillantottam Zolit, azonnal tudtam, hogy az ÉS-ben ódákat fog zengeni erről a két lekvárzsibbasztó együttesről és mély értelmet fog tulajdonítani a zsebkendő lobogtatásnak. Hát ilyenkor olyan szellemi törpének érzem magam...

pallai 2009.09.15 07:21:44

Egyetértek. A Saga és a Takase produkció is avantgárd volt. Tetszett is. Zoli írásaiban azonban gyakran visszatérő motivum, hogy ha csak nem vagy régi nagy mester, mint Sonny Rollins vagy Wayne Shorter, akkor nincs jogod vagy nincs értelme(tömörítő torzítás tőlem) mainstream-et játszani.

pallai 2009.05.22 11:25:30

@telekkonyv: Kedves Telekkönyv!
Már régóta szerettem volna reagálni írásodra.Sajnos azonban az elmúlt hetekben eléggé feszített tempóban kellett külföldön dolgoznom. Biztos igazad van abban, hogy egy mai tizenéves fülével, aki eddig csak presszó rockot hallgatott otthon, és Tankcsapda koncertre jár a haverokkal az én műsoraim unalmasak, érdektelenek és hallgathatatlanok (természetesen te nem ilyen kifejezéseket használtál, de ez az igazság). Egyetértek, hogy nagyon jó lenne megszólítani őket is, próbáltam is szólongatni a szélesebb, a jazz iránt addig érdeklődést nem tanúsított közönséget 1999 és 2003 között a Jazz Veríték Nélkül c. műsoromban. Lehet, hogy a tankcsapdás generációnak már akkor is öreguras volt a hangvételem.
Noha profi rádiós voltam évtizedeken át, sőt nyolc évig egy londoni gimnáziumban tanítottam, az egykori londoni dokknegyed legsötétebb bugyrában négy évig ifjúsági klubot is vezettem, tehát valamikor meg tudtam szólítani a fiatalokat, de az régen volt. Kiöregedtem. Az ember nem tud kibújni a bőréből és nem tud úgy tenni vagy hangzani, mint aki még nincs 71 éves. 2003-ban ezért választottam a Jazz Csemegékben hallható előadásmódot. Közelebb áll hozzám. Ne feledd, hogy a miénk sajnos egy öregedő ország, ahol a 40-50 éven felüliek túltengenek és ők talán elviselik azt, amit a műsoraimban művelek. Mindamellett, ha találsz valakit, aki még elég fiatal ahhoz, hogy megvalósítsa a mindkettőnk által szükségesnek vélt hangváltást, én nagyon szívesen segítek neki, amennyiben az illető azt igényli.
üdv
Péter