Regisztráció Blogot indítok
Adatok
Masznyik Csaba

0 bejegyzést írt és 7 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
A Szépművészeti múzeum bővítése után, újabb szaftos témát szolgáltat számunkra a magyar építésztársadalom. Műsorunkban a Nemzeti Múzeum bővítésére kiírt pályázatáról beszéltünk, a múzeumban június 24-én lezajlott tervbemutatás és vitaest apropóján. A…..
Masznyik Csaba 2010.06.25 17:29:16
Sziasztok!

Meghallgattam az adásotokat és (mint egy volt zsűritag)néhány tárgyi tévedésre felhívom a figyelmeteket:
- ez a pályázati rendszer, tehát, hogy a pályázat KÖZBESZERZÉSNEK számít, (azaz jogi szempontból kőkeményen szabályozott), csak néhány éve van érvényben... és ez Eltér István egykori elnöki munkájának az eredménye, azért olyan büszke rá; a "szocializmusban" simán előfordultak mindenféle trükkök a "titkosság" körül, ami most, hacsak nem egységesen korrupt egy zsűri, jogásztól igazgatóig, szinte keresztülvihetetlen.
- éppen a közbeszerzési kötelezettség miatt nem pusztán lehetősége, hanem KÖTELESSÉGE a múzeumnak (*sajnos) Mányi Istvánnal szerződni. (A sajnos magyarázatát lsd. később) Ha ez valami miatt meghiúsul, akkor pedig a 2. díjassal köteles, egészen a díjazottak sorának végéig. Ez szörnyű kényszer tud lenni bizonyos esetekben,de elvileg azért van, hogy védje az építészt, ha egy megrendelő trükközni akar, például kisakkozni egy jó tervet egy rosszabbért stb.
- a pályázati titkosság, ami az egyik oldalról a demokrácia alapfeltétele, zsűrizés közben nagy teher; tévedtek, EGYÁLTALÁN nem lehet kitalálni a rajzstílusból, hogy melyik tervet ki csinálta, nem is beszélve arról, hogy sokan, főleg fiatalok szeretnek valamilyen "divatos" ízlés szerint előadni terveket, ezért becsapják a gyanútlan zsűrit. Zsűrizés közben jobb, ha minden ilyen gondolatot elhesseget magától az ember.
- Ha bárki is tudta volna a végső döntésnél, hogy az a terv Mányi Istváné, BIZTOSAN nem nyert volna, ezt garantálhatom, mert átéltem a bontás "drámáját". A fehérvári emlékhely pályázatot is gyatra grafikával nyerte jó építész, ebben reménykedtünk. Rossz nyomon jár, aki sumákolásra gyanakszik. Nem ez volt a baj ennek a pályázatnak a nyilvánvalóan közepes eredményével, rosszul figyeltetek tegnap (bocs).
- egyáltalán nem volt szempont, hogy a megoldás a Szépművészeti megoldására hasonlítson: hiába van sok szép terv, ha a szépségükön túl olyan megoldásokat tartalmaztak, amik rosszak, vagy semmit sem oldanak meg, csupán szépek...
- a zsűri nem ünnepelte magát, részemről sajnáltam, hogy egyáltalán belekeveredtem; Eltér István habitusa ilyen, Samu hamarabb lelőhette volna...
- még sok apróság volna, egyelőre ennyi

Üdv!
mcs
Köztér Rehabirritáció 2009.06.04 07:00:00
Rehab-irritáció. A sporaarchitects építésziroda szállodaterve a zsidónegyedben. Építészek: Dékány Tibor, Finta Sándor, Hatvani Ádám, Vadász Orsolya. Az utóbbi években bontások és botrányok véget nem érő sorozata jellemezte a budapesti zsidónegyedet. Többször szerepelt…..
Masznyik Csaba 2009.06.10 21:35:25
Kedves Attila!

Most jutottunk el oda, hogy elbeszélünk egymás mellett :-) Ilyenkor szokott az következni, hogy:
- de igenis, a példád (a példáid) rosszak, illetve amelyik jó, az is mást példáz) !!!
- de igenis, éppen arról van szó, hogy a magyarországi anyagi, mentális és jogi körülmények között hogyan lehet minősíthetetlen tucatépületeknél jobb (költőibb) épületeket építeni (nem tervezni, azt könnyebb, de meg is építeni) !!!

A példáid poétikája (ehhez ragaszkodom!), vagyis építészeti magja, lényege, mondanivalója semmivel sem több, inkább kevesebb, mint a spórák tervéé.

Élén a nagyhangú divatdiktátorokkal, a H&dM párossal. Végiggondoltad te azt a tervet? Technikai bravúr egy (a miénknél) gazdag(abb) országban, ahol a régi épület "megőrzése" inkább csak cinikus fintor a műemlékesek felé, akik ragaszkodnak ahhoz az ócska téglaházhoz. Építettek egy központi vb. magot, építettek egy brutális konzolos szerkezetet, ami az első emelet felett képes megtartani a régi épület több szintes homlokzatait, ezután elbontották a régi épület földszintjét, hogy több emeletnyi pincét építhessenek alá !!!, majd rátettek még vagy kétszer annyi szintet más anyagból. A régi épület ebben új "kontextusában" nem más, mint egy költségesen helyén tartott (műemlékes szóval "in situ") speciális burkolat. Aminek - lássuk be - semmi köze az egykori épülethez, még akkor sem, ha a régi formák és az építőanyagok beépültek az újba. In situ.
A 60-as évek középmagos toronyházainak huszonegyedik századi változata ez a történeti városmagba illesztve, miközben szándékosan kerüli azok homogenitását. Végtelenül cinikus gesztus a múlt irányába. Hannibal Lecter a képére feszíti a lenyúzott áldozatok véres arcbőrét... valami ilyesmi.

Ezt állítod példaként - szembe - ezzel a tervvel ???
Hatalmas tévedés !!!
A többi példáról nem is beszélve...

Üdv!
mcs
Masznyik Csaba 2009.06.12 11:16:15
Kedves Attila!

Első és legfontosabb! Kérlek ne hozz be a képbe egy másik kollégát, pláne a "mi lett volna ha" fikció alanyaként, mert senkinek sem hiányzik egy újabb - alapos, vagy alaptalan - vesszőfutás. A mondandódat értem anélkül is.

Továbbra is azt látom, ahogy Zsolt is írta: Te másképp nyúltál volna ehhez a feladathoz, mint a spórák. Szíved joga. Még azt is megkockáztatom: lehet, hogy a semmiről beszélgetünk, mert akár a régi épület homlokzatának, falainak részleges megtartásával is megépíthető ugyanez az épület.

Ahogy a sok általad linkelt példa is mutatja, vagy akár Ekler Dezső Tölgyfa utcai átalakítása (közel tíz éves), a Turányi iroda Bem téri projektje (még terv) is illusztrálja, ma népszerű kezd lenni ez az vegyes megoldás: az új épület valamilyen módon magába építi, integrálja a régit. Legtöbbször a kontraszt nyelvén. Ettől lényegében tér el Plecnik ljubljanai könyvtára, ahol a régi épület köveit "szétszórva" építették vissza az új könyvtár falazatába. Esztétikailag egységesebb a végeredmény, az biztos, mint ami a kortárs "kontrasztos" példákból kijön. (Már akinek ez számít.)

Három fokozatot különböztessünk meg:
- a régi épület homlokzatainak, falainak megtartása
- a régi épület anyagainak szétbontása és beépítése az új épületbe
- a régi épület homlokzatának visszaépítése új anyagokból

E három variáció három kölönböző lehetőség, egy cél érdekében: és így levezetve nem is állnak olyan távol egymástól.
Hiszen a régi épület mindenképpen csak valamilyen áttételes módon kerül át az újba. Ezt éppen a H&dM Caixa Fóruma illusztrálja a legjobban. Műemlékes szempontból - szerintem - cinizmus, építészeti megoldásként (speciális burkolat) bravúros és elgondolkodtató.
A betonból "visszaépített" homlokzatban én látok annyi fantáziát, mintha foggal-körömmel ragaszkodnánk a régi téglákhoz, amik éppen úgy "átértelmeződnek" és elvesztik egykori minőségüket/jelentésüket, mint így.

A mai technicizált világ velejárója ez. A régi épületrészek megtartása nem tud olyan szerves lenni, mint a régi korokban volt. Éppen a műszaki követelmények, technikai igények, felszereltség miatt. Ritkán van olyan opció, mint pl. a berlini Reichstag épülete, ahol elég a külső köpenyt megtartani és belülre egy modern irodaház kerül. A magyar Parlamentet pl. nem lenne szabad így kibelezni... de ez más kérdés :-)

Üdv!
mcs