Adatok
noutri
0 bejegyzést írt és 2 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Miért szeretünk olyanokat, akik nem viszonozzák az érzéseinket? Az ilyen szerelmek sokszor megalázóak, örökké kielégítetlenek, mégis nagyon sokan vonzódnak olyan emberekhez, akik valamiért elérhetetlenek, vagy hidegek hozzánk. Hiába tudjuk ilyenkor, hogy az eszünkre kéne…..
noutri
2009.03.22 20:56:19
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
A dolog tavaly április óta tart. Volt egy nyolcadikos fiú, aki tetszett nekem. Amíg ki nem járta a nyolcadikat, néztem őt, álmodoztam róla, próbáltam minnél többet beszélni vele ( legtöbbször nem sikerült ). Lassan tudatosult bennem, hogy szerelmes vagyok.
A szerelem, mint egy lánc, kötözött hozzá, és nem eresztett. Máig nem. Minden nap gondoltam rá, és minden nap hiányzott.
Sajnos beteljesületlen szerelem volt, reménytelen, ugyanis ő, azt hiszem mindmáig egy másik lányt szeret, és amúgy sem kezdeményezett velem ő. Néha rajtakaptam, hogy bámul engem, néha ő jött oda köszönni, és ez mind-mind üdítően és boldogan hatott rám. Aztán június után nem láttam egészen tegnapig. Nagyon megörültem, amikor megtudtam, hogy találkozni fogok vele egy rendezvény kapcsán. Az alatt a sok hónap alatt szinte majdnem eltemettem az emlékét bennem, nem is nagyon törődtem már vele, de ez a találkozás újraélesztette bennem a csodálatot és a szerelmet.
Boldogan váltam volna el tőle, ha lett volna bátorságom odamenni, és beszélni vele, köszönni neki. De nem mertem. Azzal áltattam magam, hogy már nem is emlékszik rám, és ezért nem is mentem oda. Egész este.
Aztán, mikor ment haza, tudtam, utolsó alkalom, hogy tegyek valamit; jó lett volna odamenni, átölelni, köszönni, vagy valami. De ehelyett csak ültem. Ültem és hagytam, hogy kisétáljon az ajtón.
Akkor úgy éreztem, sosem bocsátom meg ezt magamnak. Igazából, már elkönyveltem magamban, hogy ő sosem lehet az enyém, próbálom elfelejteni. De nem megy. Egyszerűen, ha rá gondolok, ha meglátom a képét, újra érzem a szerelmet, amit akárhányszor is feledni próbálok, visszatér, és kísért, mint egy magamhoz láncolt szellem.
Mit tehetnék, hogy végleg továbblépjek? Hogy hagyjam őt, és új lapot kezdjek?