Adatok
mgr55 (törölt)
0 bejegyzést írt és 1 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Jó néhány nappal ezelőtt a hazai közvélemény idegeit az a hír borzolta fel, hogy dr. Magyar György esetleg elvállalja az egyik veszprémi gyanúsított – az újabban csak R. Sándornak nevezett Raffael Sándor - védelmét. Ezt követően a magyar médiavilág valamennyi mértékadó…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Én hallottam Zamecsnik védőbeszédét, nem egyet és hallottam Magyarét is. Hallottam sok ügyvédét. Láttam Zamecsniket is tárgyalni és láttam Magyart is és láttam rengeteg ügyvédet tárgyalni.
Magyar a leggyengébbek egyike. Nagy svung, nagy szavak, folyosói arcoskodás párosul az időnként kétségbeejtő felkészületenséggel és a nulla tartalommal.
Zamecsniket lehet nem szeretni, mert selypít meg iszonyú nagyképű is, utóbbi okán magam is rühellem, de kétségtelen és a szakmában sem nagyon vitatott tény, hogy tehetsége és felkészültsége messze kiemelkedő az átlaghoz képest. Van vele együtt még persze jó védő Budapesten, jópárat a sztárügyvéd-címmel is felruháztak már, de Magyar ezek közé a felkészült ügyvédek közé soha nem tartozott és ma sem tartozik.
Feltűnt már valakinek, hogy Magyar soha nem bukkan fel a nívósabb gazdasági bűügyekben, vagy akár a komolyabb, a szervezettségük és az elkövetett bűncselekmények volumenét tekintve a bűncselekményi hierarchiában magasabb szinten álló bűnügyekben? Nem tűnt fel? Hát akkor most mondom. Magyar a tudatlan kisember, a szerencsétlen perifériára szorult kisbűnözők ügyvédje, csóringer talpasrendőrök és kelemenanák kutyaharapásos sztárja, a mamikák, papikák és senkiháziak csodált hőse.
Magyar egyetlen célja a médiában szereplés. Ez szakmában, értem ezalatt most az újságírói szakmát, teljességgel köztudott. Nem csak a bírák között, de a mérvadó, hozzáértő bűnügyi újságírók között is visszatérő sztorik a Magyar György-féle tárgyalótermi szerencsétlenkedések, én nem voltam részese, de sosem felejtem e milyen röhögve mesélte egy régi kékfényes az esetet, amikor a vádlottnak az volt a szerencséje, hogy a bíró nem fogadta el Magyar bonyolult okfejtését, mert ha elfogadta volna, akkor az eset súlyosabban minősült volna. A röhej az volt, hogy ez már az okfejtés alatt mindenkinek leesett, kivéve a hülye Magyart, aki nem vette észre a bíró végtelen döbbenetét és testbeszéddel kifejezni próbált igyekezetét, hogy leállítsa az ámokfutást, és kivéve szegény kis hülye vádlottat, aki nyilván el volt ájulva, hogy milyen okos sztárügyvédje van.
A média-ügyvéd Magyar György és a média kapcsolata szintén sajátságos. Az újságírók zöme teli szájjal röhögi ki Magyar mániákus médiatolongását, azt a leplezetlen törekvést, hogy képernyőn, kereskedelmi rádióban, Blikkben, akárhol ott legyen. Teli szájjal röhögik ki, közben lesajnálják őt, de hívják, mert jön mindig, akár az ágyból ugrik ki, ha az ügynek épen nem használ a nyilvánosság, jön akkor is, meggyőzőn beszél és csak a szakmabeliek fogják a fejüket arra a sok zöldségre, amit itt-ott teljesen felkészületlenül összeimprovizál.
Vannak tehát Magyarországon sztárügyvédek, de és ezzel vállalom a demagógok támadását, de akkor is ez a véleményem, a sztárügyvédnek kikiáltott ügyvédek közül sokan tényleg kiemelkedik az átlagból tehetségben, felkészültségben és igen, kapcsolati tőkében.
Magyar György nem emelkedik ki sehonnan. Ez az ember egy tehetségtelen majom, aki befurakodik a médiába és befurakodik azokba az ügyekbe, ahol média-érdeklődést remél, ami persze csak egy bizonyos szint alatt működik, mert egy szinten fölül ezt a figurát senki nem veszi komolyan. Csak a mamikák, papikák és sok-sok tudatlan szerencsétlen. Az Isten óvja őket Magyar Györgytől, mert nem mindenhol lesz olyan bíró, aki leállítja a sztárügyvéd urat, amikor éppen saját hangjától elszállva az ügyfelét tolja be a kóterba.