Adatok
simp
0 bejegyzést írt és 2 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Horgásztam már ezen a tavon, nem is túl régen, de lehangoló eredménnyel. Összesen öt, vagy hat dévér, meg egy UBV által okozott égési sérülés volt a nap hozadéka. Tegnap este, a tíz nap óta dühöngő hőséget, egy frissítő zápor szakította meg, végre aludni is…..
simp
2011.07.26 23:02:59
Szegedi vagy bajai volt a "h-lé", mert az egyik hírős a másik finom!
A történet, amit elmondok, kb. harminc éves, a szereplők sorsát nem tudom, de mivel jóval idősebbek voltak nálam, lehet, hogy már az égi vadászmezőkön cívódnak. Ennek ellenére - kegyeleti okokból - nevet nem írok, de az egyik főszereplő neve, a címbéli mulatós rikkantás,…..
simp
2009.03.19 22:23:55
EGY SZAMÁR MONOLÓGJA
Mert szamárnak neveznek engem, egyáltalán nem haragszom. Miért is haragudnék, hisz az vagyok. Sosem tiltakoztam ez ellen. Szamár vagyok és kész – vállalom szamárságomat.
Önmagam felvállalása kötelességem. Szamárnak teremtett engem Isten, áldott legyen Teremtőm ezért.
Külsőmben olyan vagyok, mint őseim, mint családom: testem kicsi és erős. Testemhez viszonyítva kissé nagy a fejem, de épp azért van ez így, hogy a hozzá illő füleimet méltósággal viselni tudjam. Szép nagy füleim vannak. Jó a nagy fül, sok mindent meghallok vele, de minden mendemonda után nem indulok el. A színem is egyszerű, szürke, miként a hétköznapok nagy része. Így szürkeségemmel alig tűnök fel az életben. Színemmel könnyen tudok alkalmazkodni környezetemhez: a pusztához, az út porához, rétek-mezők fűtengeréhez. Úgy érzem, fontos az alkalmazkodás, ahol és ameddig lehet. Utána, hát Istenem, végül is én szamár vagyok, és természetemnek megfelelően viselkedem,
No még erről kell szólnom, a természetemről. Ez a bensőmben van, ami engem szamárrá tesz, az lényegében láthatatlan. Igénytelen vagyok. Én igazán nem válogatok, amit elém tesznek, mindent elfogadok és elfogyasztok. Ráadásul nem is kell sokat ennem. Szeretnek is engem ezért. Én pedig azt szeretném, hogy olyannak szeressenek, amilyen vagyok, jó és még jobb tulajdonságaimmal együtt. Ha megterhelnek, terhemet hűséggel hordozom. Sokszor elviselhetetlenül nehéznek tűnik az életem. De nem panaszkodom. Ugyan ki segítene rajtam?! Úgysem tudja az én gondjaimat megoldani senki rajtam kívül. Hát akkor érdemes panaszkodni, hogy kikacagjanak? Ritkán és keveset beszélek. Hangom színe nem is megnyerő, de amit mondok, az kifejező: iá, iá, iá…Istenemet áldom…Istenemet áldom…Istenemet áldom… Hogyne áldanám és magasztalnám őt, hisz azzal tüntetett ki, hogy Jeruzsálembe vonulásakor engem választott ki. Kimondhatatlan öröm az Úr hordozójának lenni és közben egyszerű szürkeségben élni. Ha erre gondolok, mindig öröm és boldogság tölti el szívemet-lelkemet.
Ám sokszor nem ismerek magamra. Bár mindig törekszem szelídnek és szolgálatkésznek lenni, időnként valami makacs csökönyösség száll meg. Ilyenkor kivetkőzöm szamárságomból (miként az emberek), nem is hasonlítok önmagamhoz. Egy ilyen alkalommal dobtam le Bileámot is magamról. Hát mindent ne akarjanak elhitetni, megparancsolni rám erőszakolni, megcsináltatni velem, csupán azért, mert szelíd szamár vagyok. Kérem, tartsák tiszteletbe szamár egyéniségemből származó önérzetemet, és ne akarjanak minden áron lóvá tenni engem… Ilyet gondolok csökönyösségem idején, amikor megvetem a lábam vagy toporzékolok, de utána mindig megbánom, hisz engem jámbor szamárnak teremtett az Isten…
Talán soha nem beszéltem ennyit magamról, de jó, ha megismernek engem, hogy ne várjanak többet tőlem, mint ami szamár-voltomból kitelik. De azt örömmel és hűséggel teszem. Örülök, hogy mindezt elmondhattam, már úgy érzem, a bennem összegyűlt keserűség elszállt belőlem. Így már ismét tudom csendben vállalni önmagamat és környezetemet, és közben iázom, nyerítem, bőgöm: iá…iá…iá.
www.hhrf.org/szentkereszt/lelkimanna/szamarmonologja.html
Mert szamárnak neveznek engem, egyáltalán nem haragszom. Miért is haragudnék, hisz az vagyok. Sosem tiltakoztam ez ellen. Szamár vagyok és kész – vállalom szamárságomat.
Önmagam felvállalása kötelességem. Szamárnak teremtett engem Isten, áldott legyen Teremtőm ezért.
Külsőmben olyan vagyok, mint őseim, mint családom: testem kicsi és erős. Testemhez viszonyítva kissé nagy a fejem, de épp azért van ez így, hogy a hozzá illő füleimet méltósággal viselni tudjam. Szép nagy füleim vannak. Jó a nagy fül, sok mindent meghallok vele, de minden mendemonda után nem indulok el. A színem is egyszerű, szürke, miként a hétköznapok nagy része. Így szürkeségemmel alig tűnök fel az életben. Színemmel könnyen tudok alkalmazkodni környezetemhez: a pusztához, az út porához, rétek-mezők fűtengeréhez. Úgy érzem, fontos az alkalmazkodás, ahol és ameddig lehet. Utána, hát Istenem, végül is én szamár vagyok, és természetemnek megfelelően viselkedem,
No még erről kell szólnom, a természetemről. Ez a bensőmben van, ami engem szamárrá tesz, az lényegében láthatatlan. Igénytelen vagyok. Én igazán nem válogatok, amit elém tesznek, mindent elfogadok és elfogyasztok. Ráadásul nem is kell sokat ennem. Szeretnek is engem ezért. Én pedig azt szeretném, hogy olyannak szeressenek, amilyen vagyok, jó és még jobb tulajdonságaimmal együtt. Ha megterhelnek, terhemet hűséggel hordozom. Sokszor elviselhetetlenül nehéznek tűnik az életem. De nem panaszkodom. Ugyan ki segítene rajtam?! Úgysem tudja az én gondjaimat megoldani senki rajtam kívül. Hát akkor érdemes panaszkodni, hogy kikacagjanak? Ritkán és keveset beszélek. Hangom színe nem is megnyerő, de amit mondok, az kifejező: iá, iá, iá…Istenemet áldom…Istenemet áldom…Istenemet áldom… Hogyne áldanám és magasztalnám őt, hisz azzal tüntetett ki, hogy Jeruzsálembe vonulásakor engem választott ki. Kimondhatatlan öröm az Úr hordozójának lenni és közben egyszerű szürkeségben élni. Ha erre gondolok, mindig öröm és boldogság tölti el szívemet-lelkemet.
Ám sokszor nem ismerek magamra. Bár mindig törekszem szelídnek és szolgálatkésznek lenni, időnként valami makacs csökönyösség száll meg. Ilyenkor kivetkőzöm szamárságomból (miként az emberek), nem is hasonlítok önmagamhoz. Egy ilyen alkalommal dobtam le Bileámot is magamról. Hát mindent ne akarjanak elhitetni, megparancsolni rám erőszakolni, megcsináltatni velem, csupán azért, mert szelíd szamár vagyok. Kérem, tartsák tiszteletbe szamár egyéniségemből származó önérzetemet, és ne akarjanak minden áron lóvá tenni engem… Ilyet gondolok csökönyösségem idején, amikor megvetem a lábam vagy toporzékolok, de utána mindig megbánom, hisz engem jámbor szamárnak teremtett az Isten…
Talán soha nem beszéltem ennyit magamról, de jó, ha megismernek engem, hogy ne várjanak többet tőlem, mint ami szamár-voltomból kitelik. De azt örömmel és hűséggel teszem. Örülök, hogy mindezt elmondhattam, már úgy érzem, a bennem összegyűlt keserűség elszállt belőlem. Így már ismét tudom csendben vállalni önmagamat és környezetemet, és közben iázom, nyerítem, bőgöm: iá…iá…iá.
www.hhrf.org/szentkereszt/lelkimanna/szamarmonologja.html
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz