Regisztráció Blogot indítok
Adatok
Róna Péter

0 bejegyzést írt és 2 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
Róna Péter befektetési bankár úgy véli, hogy a válság miatt összeomlott a harminc éve uralkodó neoliberális paradigma, a piac önszabályozó mechanizmusai nem válthatják ki az állami szabályozást. A válság következtében visszafordulhat a globalizáció és újjáépülhetnek a…..
Róna Péter 2009.03.20 08:13:12
Köszönöm a sok hozzászólást.
Néhány válasz:
1. Én a multinacionalizmus továbbfejlesztése és a nemzetállam visszaépítése közötti dilemmát vetettem fel mint a válság egyik következményét. Egyáltalán nem mondtam, hogy a nemzetállam visszaépítése a kívánatosabb, mert ezt egy nagyon is összetett kérdésnek tartom, amely kibontásához egy interjú keretei elégtelenek. Csak azt mondtam, hogy a jelenlegi szabályozási rendszer elégtelen, annak vagy a nemzetközi vagy a nemzeti irányba kell elmozdulnia. Azt mondtam és mondom, hogy a nemzetközi irányba való fejlődés a válság kitörése óta – számomra meglepően – komoly akadályokba ütközött.
2. Azt sem mondtam, hogy általában véve több szabályozásra lenne szükség. Éppen a nemzeti és a nemzetközi szintek elégtelen illeszkedése az, ami egyrészt a szabályozás hatékonytalanságát, másrészt pedig esztelen elburjánzását okozza.
3. Hangsúlyozottan fenntartom álláspontom, miszerint a magyar gazdaságpolitika az elmúlt 20 évben kifejezetten a neoliberális elméletet és gyakorlatot követte, továbbá azt, hogy ez az elmélet és gyakorlat megbukott. A rendszerváltás utáni azonnali külkereskedelmi liberalizálás, a szövetkezetek felszámolása, a készpénzes privatizáció, és mindenek előtt a tőke gazdaság és társadalom szervezőképességébe vetett korlátlan hit ennek az elméletnek a gyümölcse.
4. A NABI nem ment csődbe, csak elköltözött az USÁ-ba, ahol köszöni szépen, négy éves rendelésállományával jól van. Megtartotta a kaposvári gyárat, ahol most is termel. Volt egy nehéz pillanata, mert a magyar bankok nem voltak hajlandóak a valóban csúszásba került fejlesztését finanszírozni, de hát ebben a témakörben – az innováció finanszírozásában – az amerikaiak úgy látszik, hogy jobbak.
5. Ha a multik egy egészséges, versenyképes honi gazdasággal állnának versenyben, szerepük megítélése kiegyensúlyozottabb lehetne. Túlsúlyuk – az EU és az OECD országokban nálunk a legnagyobb a részesedésük szinte minden mutatóban, kivéve a foglalkoztatást – a gond, mint ahogy azt most láthatjuk.
4. Kétségtelen, hogy a mezőgazdaság és élelmiszeripar visszaépítése komoly akadályokba ütközik. De:
a. A világ népessége a jelenlegi 7 milliárdról 9 milliárdra nő a század közepére, miközben a megművelhető területek a globális felmelegedés következtében mintegy 31%-kal csökken (lásd a részleteket a Stern Reportban).
b. a rendszerváltásig a magyar mezőgazdaság a GDP 20%-át tette ki a jelenlegi 4%-kal szemben. A rizsnek egyébként nem 2000 mm csapadék, hanem 2000 mm víz kell. 1980-ig Magyarországon 57.500 hektár volt rizstermelés alatt, ami 35.000 munkahelyet jelentett, a mai 2.700 hektárral szemben.
c. az alapgond, a több mint 1 millió munkavállaló korú képzetlen ember bevonása a gazdaságba szerintem megoldhatatlan a mezőgazdaság visszahozatala nélkül. Persze, jó, ha vannak programozók, stb., de ennek a képzetlen tömegnek a sorsát szerintem nem lehet megoldani a mezőgazdaság nélkül, és ha ezt nem oldjuk meg, az ország tönkremegy.
5. Nem vagyok Marxista, de szerintem Marxnak volt két nagy észrevétele, ami ma is érvényes: a technológia hatása a konjunktúraciklus alakulására, és a finánctőke hajlama arra, hogy eluralkodjon az ipari tőke felett. A második már némi módosításra szorul, de az első továbbra is úgy jó, ahogy azt Marx annak idején megírta. Az osztályharc, stb. már régen kiürült, elavult. Gondolataim Keynes-től, Pigou-tól, Atkinsontól, J. Robinsontól, Bobbitt-tól és P. Galbraith-től merítenek. Közülük talán A. C. Pigou számomra a legfontosabb.