Regisztráció Blogot indítok
Adatok
kismaccska

0 bejegyzést írt és 3 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

2009.03.15. óta tag.
Admin Szerkesztő Tag Vendég
Kozonithy Fényképek az abortusz után 2007.04.22 10:31:00
"Fényképek az abortusz után" volt a címe az eredeti bejegyzésnek... 2009. szeptember 21-i kiegészítés:OLVASD EL A KOMMENTÁROKAT, HA ABORTUSZON GONDOLKODSZ! Ez a bejegyzés 2007. április 22-én született. Azóta  a Google már az első 10 között…..
kismaccska 2009.03.15 22:30:31
kismaccska 2009.03.16 20:44:18
Köszönöm szépen, hogy van aki elolvassa gondomat, és még jobban köszönöm a válaszokat. A verseknek nagyon örülök. Gratulálok a bátorsághoz, és a kitartáshoz, mert ekkora családnál az bőven kell. Anyukámék 3-an vannak testvérek, apukámék 5-en, férjemnek 2 tesvére van, és egyik unokatesómék heten vannak. Van bőven nagy család az ismeretségben, de most a saját családról dönteni sokkal nehezebb.

Egy kis helyesbítés, mert miután beírtam szerettem volna a szövegen változtatni, de már nem sikerült. A háborút családinak értettem, azaz nem szeretnék családi háborúban élni, a gyerekek és a férjem is a világ legfontosabb lényei, csodái számomra.

Amikor erre az oldalra tévedtem még nem tudtam mit is szeretnék. Abortuszt soha nem terveztem, és nem is tudom elfogadni. Én aki a pókot is pohárba kergetem és kidobom, ahelyett, hogy eltapossam, egy pici életet szüntessek meg saját kényelmem miatt?
A párom az egyetlen aki valaha is megértett, és vele tudok csak megbeszélni bármit. Hiába anyukám, húgom, barátnőm, ők mások. De úgy érzem nem kívánhatom, hogy még több felelősséget, erőn felüli dolgokat tegyen értünk. Így is havonta jó, ha 2-3 napot látja a családját. Van, hogy 3 hétig csak sms-en keresztül tartjuk a kapcsolatot néha egy-egy telefon.
Nehéz így dönteni. Mi volna az ideális. Amit utána nem bán meg az ember?
Rajtam kívül mindenki első szóra elvetetné, kivéve aki hasonló cipőben jár. Legyen az első vagy a fent említett akár tizedik, ha nem tervezett nagy fejtörést okoz föleg az anyának, mert mienk az utolső döntés. Csak mik lesznek a következmények, senki nem tudja előre.

Mégegyszer köszönöm, ha valaki segítő mondatot ír, nagyon sokat segít, már abban is tudjam mit akarok, utána pedig, hogy hogyan tovább.
kismaccska 2009.05.06 21:38:33
Sziasztok!

03. 15-én írtam arról, hogy nem tudom mi legyen, negyedik babámmal. Azóta sok minden történt, és az oldalt sem volt időm meglátogatni.
A babát megtartottuk, most 15 hetes. A párom mondta el másoknak, hogy megtartjuk, már a második nevek lehetőségein gondolkodunk, az elsőt elvetettük. Azt hittem, olyan hideg lesz majd a témához, de sokat beszélünk a babáról, és sokszor aggódunk is mi lesz majd, de bízunk benne bármit képesek leszünk megoldani. Ő egész évben "oda van dolgozni" és nekem majd egyedül kell megoldani mindent itthon.
Egyedül ezt az oldalt bogarásztam, és innen merítettem bátorságot a döntéshez. Tartottam attól is mások mit szólnak a nagy hírhez, tudom senkinek semmi köze hozzá, de nem szívesen sétálok úgy az utcán, hogy rólam pusmognak a hátam mögött.
Mindenkit bátorítani tudok arra, hogy tartsa meg a babát, mert akinek az első egy teljesen új világgal ismerkedik meg, ami tele van nagyon jó dolgokkal.
Anyák napja idején, még inkább eszembe jutnak a szép dolgok. Második csemetém első anyáknapi ünnepségén voltam hétvégén, és ott döbbentem rá, milyen sok ilyen szép napom lesz még, mikor már mind a négy verset fog mondani, és én büszkén hallgatom, mert az én gyerekem monta el olyan ügyesen! Ez tényleg csak az anyukáknak jár ki, és persze csak másodsorban, de a mamák is nagyon büszkék az unokájukra. És amikor átadják a saját készítésű kis ajándékokat, többet jelent, mint bármi drága vett dolog. Az tényleg csak dolog, mert nem igazi ajándék.
A legnagyobb gyerekünkkel mentem atóval kettesben, 2 éves volt akkor. Pisilnie kellett, megálltunk az út szélén, és mikor végzett nem szállt be, amíg a mamának nem szedett pár szál mezei virágot. Egyszer montam korábban, hogy a mama szereti a virágokat, és ha látott valahol, mindig a mamának szedte. Egyszer sem hagyta ki. Ma már én is kapok, még gyümölcsfák virágját is, de nem az a lényeg, hanem öszinte szívből adja, és önzetlenül.
Ezt csak azért fűztem hozzá, akinek a szülei nem támogatják a terhességet, ha megszületik a baba egyből elfelejtik miért is ellenezték. És ha legrosszabb esetben az apuka "lelép" sokkal nagyobb segítség marad az anya mellett. Persze kell a gyereknek ugyanúgy apa is.
Nálunk a védőnők, és az egyház is sokat segít a rászorulóknak, szerintem ez máshol is így van. Mi rengeteg ruhát kaptunk ismerősöktől, és nagy részét tovább is adtam, és személyesen a védőnőnek, vagy a papnak, ők tudják ki a rászoruló, és így én névtelen tudtam maradni. Csak merni kell kérdezni, ha szükség van valakinek valamire. Legfeljebb nem tudnak akkor abban a pillanatban segíteni(pl a babakocsi, kiságy, bébihordozó, stb-re gondolok), de tudják, hogy ha van lehetőség kinek kell segíteni. Szerintem sem a védőnő, sem az egyházi dolgozók nem küldenek el senkit. Az önkormányzatok kevésbé segítőkészek, de ez csak az én meglátásom.
Utolsó gondolatként még annyit szeretnék hozzáfűni sógorom 20 évesen lett apuka, és 1,5 év múlva már két kisfiával dicsekedett büszkén. Mind a kettőt szerették, volna, nem nemtervezett babák. És még most is csak 23 éves, úgyhogy nem évtizedekkel korábbi a történet.

Üdv minden leendő kismamának!
felhasználási feltételek adatvédelmi tájékoztató segítség jogi problémák dsa impresszum médiaajánlat süti beállítások módosítása