Adatok
Creativus
4 bejegyzést írt és 44 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
„Szerinte ez nem szerelem, csak szeretet. Szerintem meg egy harmadik valami, amit én se tudok megnevezni” – A szakítás már hat éve megtörtént, az egykori pár mégse tud megválni egymástól végleg. Posztolónk szerint természetfölötti kötés van köztük.
…..
Posztolónk észrevette, hogy a csaja másra gondol az együttléteik során. Na, nem gondolatolvasó, de egy kicsit is érzékeny embernek azért feltűnik az ilyesmi. Igaza is lett, a nő az exébe volt még mindig beleesve. A csaj tanárnő, ám a sok végzettsége mellé azt már nem sikerült…..
Ha a pasid csak másokkal szemben lép fel az indokoltnál erőteljesebben, az sem annyira megnyugtató, mert ha eloszlik benne a rózsaszín köd, talán téged sem fog majd kímélni. Valóban szorongás és önbizalomhiány áll a bunkóság hátterében?
…..
Levélírónk arra keresi a magyarázatot, hogy miért történik környezetében mindig az, hogy ha megnősül egy haverja, azzal a lendülettel teljesen el is tűnik az életéből, és az addigi rendszeres találkozók nullára redukálódnak. Ő nem tervez nősülést, mert sosem tudta magát…..
Ha alaposan megismerjük saját magunkat, a valós igényeink, lehetőségeink is feltárulnak, így könnyedén kikerülhetőek a klisé-helyzetek. Posztolónk is azt vallja, hogy előbb magunkat térképezzük fel, utána jöhet a másik, mert ha nem így teszünk, ugyanazokat a hibákat fogjuk…..
Ha kikéred egy aggódó exed véleményét, ne csodálkozz, ha meg is mondja. Ha pedig megmondja, legalább fogadd meg. A csaj nem egy határozott jellem és az exe óva inti, hogy egy nála jóval idősebb úr bűvkörébe kerüljön. Mennyire van joguk az exeknek beleszólni az aktuális…..
Vannak olyan forró vérű nők, akik képtelenek várni, és léteznek olyan pasik is, akik ennek nem örülnek. Levélírónk keveset tud a nőről, akivel most próbálkozik, de szerinte nem jó jel egy kapcsolat kezdetén, ha valaki túl könnyen adja magát. Azt hitte, hogy a mai nőknek…..
„Ha esetleg neki közelebbi szándékai lennének, akkor érdemes kivételt tenni? Nagyon értékes embernek tartom, ritkának, aki harmóniában van az életével” – Amikor először meglátta Posztolónk ezt az urat, semmit nem indított el benne, de amikor elhívta a szülinapjára és nem…..
Egy traumatizált nő számára a legfontosabb a biztonság és kiszámíthatóság, amit Levélírónk garantál is párjának, aki mindezek ellenére még mindig bizalmatlan vele. Várakozás beleőszülésig?
Fedezd fel és használd! Ha lazán ismerkednél,…..
Creativus
2022.09.05 12:33:26
@Lorrh: Megértelek, hogy csupán ennyit értettél az egészből. A hozzászólásom pedig pont az "ennél valóságosabb bajaink"-ról szólt, pontosabban annak a gyökereiről.
Már közzétettem itt régebben, de most is iderakom a linket (Dr.Anna Lembke-től):
www.youtube.com/watch?v=9Zd9qvJUr-o
Dr. Máté Gábornak pedig nemrég jelentek meg könyvei itthon. Felkavaróak.
Már közzétettem itt régebben, de most is iderakom a linket (Dr.Anna Lembke-től):
www.youtube.com/watch?v=9Zd9qvJUr-o
Dr. Máté Gábornak pedig nemrég jelentek meg könyvei itthon. Felkavaróak.
A házasság szépen indul, épül a karrier és a ház is, a gyerekek is megérkeznek, de valahol a tizedik együtt töltött év után Posztolónk csak egy árnyéknak érzi magát, mert férje számára már csak egy nem túl érdekes bútordarab. Ám a sok elfojtás egy olyan munkahelyi afférba…..
Creativus
2022.08.11 09:36:04
Hogy kell megküzdeni?
(A vázolt helyzet tipikus, és egy egész világ, százmilliók szenvednek tőle)
Totális szemléletváltással! Fordítva ülünk a lovon. Ez az "ülésváltás" egy kb. 50 éves folyamatban zajlott le, azt hitegetve nekünk, hogy így majd jobb lesz. Nem lett az, és 2018-táján kezdték el publikálni szakértők, hogy az emberi lét (benne a házasság) nem így működik, és lehetetlen feladat javítgatni hosszú távon. Addiktológusok ismerték fel, hogy az az egész ugyanúgy zajlik le, mint a drogosoknál az egyre erősebb, és durvább drogokra való rátérés, de pl. a több évtizedes tapasztalat a pornózással kapcsolatban is ugyanezt az eredményt szülte. Sarkítva fogalmazva: Nincs emberi boldogság! Egymást követő, majd lassan megunásra kerülő, s egyre nagyobb élvezetek csak ideig-óráig, esetleg jópár évig működnek aztán jön a végeláthatatlan boldogtalanság időszaka, mint a narkósoknál, akik már nem azért szerzik a szert, mert jól akarják érezni magukat, hanem azért hogy a pocsék életérzést enyhítsék magukban. Egy hormonális eltolódása van a folyamat mögött, amit ma dopamin toleranciának hívnak. Persze van módszer ellene, a teljes megvonás, ami komoly megvonási tünetekkel indul, még inkább remegve igényelve az enyhítő, de könnyen megszerezhető élvezeteket.
Valójában nem is (csak) a házassággal van a baj, hanem a létmóddal, amelyet a fogyasztóivá alakított társadalom kényszerít ki bennük, és csábít - sikeresen - hedonista létre. Ezt már 2500 éve felismerte egy királyfi, és tanait ma is sokan követik. A jólét egyre erősebb vágyakat követel ki arra, hogy még jobb létünk legyen, ám ez idővel teljesíthetetlen határokba ütközik. Ezt is merte fel nem rég a "világ", és próbál napjainkban valami másra szoktatni minket, egy - szemmel láthatóan - mind fájdalmasabbá váló folyamatban, lerombolván az elmúlt 50 év "eredményeit".
Azok, akik derűsen, s szinte "boldogan" élnek, azok szemléletmódja eltér a miénktől. Nem várnak boldogságot, nem törekednek az élvezetekre. Számukra az élet tele van kihívásokkal, problémák felmerülésével, amelyeket mi akadályoknak gondolunk, és szenvedések árán igyekszünk megszabadulni tőle. Pedig éppen a megoldásuk, a leküzdésük adna értelmet az életnek, és attól éreznénk értékesnek magunkat. Helyette a fogyasztói társadalom adta függőségeinkbe menekülünk, állandóan kikapcsolódást, feltöltődést keresvén, és hétköznapi (nem drogoknak hívott) kis élvezetbombákat fogyasztunk el, amelyeket pl. a digitális lét bőven ont számunkra. Ezektől a fel nem ismert függőségeinktől kell megszabadulnunk, és a valódi szemléletmódra kell váltanunk, ugyanakkor azt is fel kell ismernünk, hogy milyen rejtett (általában gyerekkori) traumák okozzák a függőségekben való menekülésünket. Ez utóbbi önerőből rendkívül nehéz, pszichológus vagy terapeuta tud rajta segíteni, melyek nem ördögtől valók, hanem a segítő barátaink.
(A téma szövevényes, ez csak egy vázlat dióhéjban, nem részletezem tovább).
A dopamin toleranciáról egy klip (sajnos angol, de feliratozva magyarítható):
www.youtube.com/watch?v=9Zd9qvJUr-o
(A vázolt helyzet tipikus, és egy egész világ, százmilliók szenvednek tőle)
Totális szemléletváltással! Fordítva ülünk a lovon. Ez az "ülésváltás" egy kb. 50 éves folyamatban zajlott le, azt hitegetve nekünk, hogy így majd jobb lesz. Nem lett az, és 2018-táján kezdték el publikálni szakértők, hogy az emberi lét (benne a házasság) nem így működik, és lehetetlen feladat javítgatni hosszú távon. Addiktológusok ismerték fel, hogy az az egész ugyanúgy zajlik le, mint a drogosoknál az egyre erősebb, és durvább drogokra való rátérés, de pl. a több évtizedes tapasztalat a pornózással kapcsolatban is ugyanezt az eredményt szülte. Sarkítva fogalmazva: Nincs emberi boldogság! Egymást követő, majd lassan megunásra kerülő, s egyre nagyobb élvezetek csak ideig-óráig, esetleg jópár évig működnek aztán jön a végeláthatatlan boldogtalanság időszaka, mint a narkósoknál, akik már nem azért szerzik a szert, mert jól akarják érezni magukat, hanem azért hogy a pocsék életérzést enyhítsék magukban. Egy hormonális eltolódása van a folyamat mögött, amit ma dopamin toleranciának hívnak. Persze van módszer ellene, a teljes megvonás, ami komoly megvonási tünetekkel indul, még inkább remegve igényelve az enyhítő, de könnyen megszerezhető élvezeteket.
Valójában nem is (csak) a házassággal van a baj, hanem a létmóddal, amelyet a fogyasztóivá alakított társadalom kényszerít ki bennük, és csábít - sikeresen - hedonista létre. Ezt már 2500 éve felismerte egy királyfi, és tanait ma is sokan követik. A jólét egyre erősebb vágyakat követel ki arra, hogy még jobb létünk legyen, ám ez idővel teljesíthetetlen határokba ütközik. Ezt is merte fel nem rég a "világ", és próbál napjainkban valami másra szoktatni minket, egy - szemmel láthatóan - mind fájdalmasabbá váló folyamatban, lerombolván az elmúlt 50 év "eredményeit".
Azok, akik derűsen, s szinte "boldogan" élnek, azok szemléletmódja eltér a miénktől. Nem várnak boldogságot, nem törekednek az élvezetekre. Számukra az élet tele van kihívásokkal, problémák felmerülésével, amelyeket mi akadályoknak gondolunk, és szenvedések árán igyekszünk megszabadulni tőle. Pedig éppen a megoldásuk, a leküzdésük adna értelmet az életnek, és attól éreznénk értékesnek magunkat. Helyette a fogyasztói társadalom adta függőségeinkbe menekülünk, állandóan kikapcsolódást, feltöltődést keresvén, és hétköznapi (nem drogoknak hívott) kis élvezetbombákat fogyasztunk el, amelyeket pl. a digitális lét bőven ont számunkra. Ezektől a fel nem ismert függőségeinktől kell megszabadulnunk, és a valódi szemléletmódra kell váltanunk, ugyanakkor azt is fel kell ismernünk, hogy milyen rejtett (általában gyerekkori) traumák okozzák a függőségekben való menekülésünket. Ez utóbbi önerőből rendkívül nehéz, pszichológus vagy terapeuta tud rajta segíteni, melyek nem ördögtől valók, hanem a segítő barátaink.
(A téma szövevényes, ez csak egy vázlat dióhéjban, nem részletezem tovább).
A dopamin toleranciáról egy klip (sajnos angol, de feliratozva magyarítható):
www.youtube.com/watch?v=9Zd9qvJUr-o
Az apukaszerep a legtöbb pasi egóját izgatja, egészen addig, amíg nem szembesülnek vele, hogy mennyi lemondással és kötelezettséggel jár. Ha korlátozásnak élik meg, folyamatosan a kiskapukat fogják keresni.
Fedezd fel és használd! Ha…..
Creativus
2022.07.21 09:38:56
@body_andras:
Az, hogy igazad van - nem vitás! Legfeljebb a nők egy része vitatná.
A mára oly jelentős méretűre duzzadó probléma oka azonban érdekes, és nemrég (2018) derült rá fény, és annak következményei beláthatatlanok. Kár, hogy a következmények között van az is, hogy sokan (ma már a legtöbben), a hozzászólásodra, illetve az enyémre is pillantva, azt "TL;DR"-nek minősítik, és el sem olvassák. A fejlett nyugat különös, és tragikus válsága tükröződik ebben.
A téma összetett, de bízom benne, hogy legalább téged megérint, és egy olyan utat mutat sokunknak a jövőre nézve, amellyel nehéz szembesülni, de önkéntesen választható egy boldognak megélt élet reményében.
Mi is a mai ember boldogtalanságának az oka? A magyarázat - meglepően - a hormonális rendszerünkben, illetve az evolúciósan örökölt agyműködési mechanizmusainkban van. Ám itt most nem az oxitocinról esik szó, mely hormonunk befolyását a párkapcsolatunkra már évek óta (talán már unalomig) magyarázgattam, hanem egy sokkal alapvetőbbről, a dopaminról. S az utóbbi években a függőségek (pl. drog) kutatásából levezetett jelenségről, a dopamin-rezisztenciáról. És mellette egy nagyon ősi agyterületről (már a hüllőknél is megjelent), a hippokampuszról, amely alapjaiban magát az emberi értelmet képes felülbírálni, és kemény munka ez ellen harcolni.
Hogy kerül a csizma az asztalra? Ha megnézzük pl. Dr. Anna Lembke klipjét a YouTube-on, akkor csak döbbenten bámulhatunk, és foghatunk padló, amennyiben ráérzünk a lényegre:
www.youtube.com/watch?v=9Zd9qvJUr-o
(feliratozva, és magyar fordítással viszonylag jól érthető)
A jelenség a "lusta, rendetlen disznót" hozza ki az emberből, amelyet azonban - jól sejthetően - NEM lehet megváltoztatni, mert az egy komoly, és elszánt egyéni döntéssel, és min. egy 30 napos, emberpróbáló "önkezeléssel" (lásd: dopamin böjt) győzhető le. Leggyakoribb okként - amiről szégyenlősen hallgatunk, és tiltakozunk - a pornózás, de ugyanilyen súllyal a digitális világ nyújtotta lehetőségek szenvedéllyé váló használata (ám ott van pl. a nőknek a vásárlási függőség) szerepel.
Egy 50 évvel ezelőtt - hallgatólagosan - meghirdetett forradalomnak vagyunk a súlyos áldozatai, amely a fogyasztói társadalom révén (s közte van bőven a szexforradalom is) egy hedonikussá váló létet alakított ki a könnyen és gyorsan megszerezhető élvezetekkel, s ami rövid távon állandóan vigaszt próbál nyújtani, ám hosszú távú hatása úgy működik mint a drogosoknál a drog. Állandó elégedetlenség érzetet kelt, mindenben akadályokat látunk, s leküzdeni nincs erőnk, bármennyire is akarnánk. Igen, ez a dopamin rezisztencia. S a gyors élvezetekből emiatt egyre többet, jobbat igényelünk.
Különösen a fiatalok körében személyiségzavarok számos formája burjánzik dömpingszerűen ebben az elkényeztető, s a "gyermekeimnek mindent megadok" (vagy éppen fordítva: azokat elhanyagolom, és mindent magamnak követelek) társadalmi szellemiségben. S gyakran előkerül eme zavarok jelei közt a legtöbb abból, amelyet a mai pszichiátria új nevén "aszociális"-nak (APD) hív, elhatárolódva a régi, és pejoratív értelmű megnevezéstől. Valóban, látszatra egyre többen ilyenekké válunk, ha nem figyelünk. Férfiak, nők egyaránt (utóbbiak azok akik vitatkoznának veled).
S ne csodálkozzunk azon sem, hogy az ebből eredő, közelgő katasztrófát bizonyos körök globális "kezeléssel" kívánnák elkerülni, noha a történelemből jól ismert kezelési mód éppen hogy egy katasztrófaként lenne megélhető.
Érdemes elolvasni James Fallon könyvét (Pszichopátia belülről), amiből mellékesen az is kiderül, hogy ezzel a ma már nem betegségnek tekintett agyműködési változattal (azaz az APD-vel) is lehet értelmes életet élni akkor is, ha az valóban nem csak egy tünet-következmény.
Az, hogy igazad van - nem vitás! Legfeljebb a nők egy része vitatná.
A mára oly jelentős méretűre duzzadó probléma oka azonban érdekes, és nemrég (2018) derült rá fény, és annak következményei beláthatatlanok. Kár, hogy a következmények között van az is, hogy sokan (ma már a legtöbben), a hozzászólásodra, illetve az enyémre is pillantva, azt "TL;DR"-nek minősítik, és el sem olvassák. A fejlett nyugat különös, és tragikus válsága tükröződik ebben.
A téma összetett, de bízom benne, hogy legalább téged megérint, és egy olyan utat mutat sokunknak a jövőre nézve, amellyel nehéz szembesülni, de önkéntesen választható egy boldognak megélt élet reményében.
Mi is a mai ember boldogtalanságának az oka? A magyarázat - meglepően - a hormonális rendszerünkben, illetve az evolúciósan örökölt agyműködési mechanizmusainkban van. Ám itt most nem az oxitocinról esik szó, mely hormonunk befolyását a párkapcsolatunkra már évek óta (talán már unalomig) magyarázgattam, hanem egy sokkal alapvetőbbről, a dopaminról. S az utóbbi években a függőségek (pl. drog) kutatásából levezetett jelenségről, a dopamin-rezisztenciáról. És mellette egy nagyon ősi agyterületről (már a hüllőknél is megjelent), a hippokampuszról, amely alapjaiban magát az emberi értelmet képes felülbírálni, és kemény munka ez ellen harcolni.
Hogy kerül a csizma az asztalra? Ha megnézzük pl. Dr. Anna Lembke klipjét a YouTube-on, akkor csak döbbenten bámulhatunk, és foghatunk padló, amennyiben ráérzünk a lényegre:
www.youtube.com/watch?v=9Zd9qvJUr-o
(feliratozva, és magyar fordítással viszonylag jól érthető)
A jelenség a "lusta, rendetlen disznót" hozza ki az emberből, amelyet azonban - jól sejthetően - NEM lehet megváltoztatni, mert az egy komoly, és elszánt egyéni döntéssel, és min. egy 30 napos, emberpróbáló "önkezeléssel" (lásd: dopamin böjt) győzhető le. Leggyakoribb okként - amiről szégyenlősen hallgatunk, és tiltakozunk - a pornózás, de ugyanilyen súllyal a digitális világ nyújtotta lehetőségek szenvedéllyé váló használata (ám ott van pl. a nőknek a vásárlási függőség) szerepel.
Egy 50 évvel ezelőtt - hallgatólagosan - meghirdetett forradalomnak vagyunk a súlyos áldozatai, amely a fogyasztói társadalom révén (s közte van bőven a szexforradalom is) egy hedonikussá váló létet alakított ki a könnyen és gyorsan megszerezhető élvezetekkel, s ami rövid távon állandóan vigaszt próbál nyújtani, ám hosszú távú hatása úgy működik mint a drogosoknál a drog. Állandó elégedetlenség érzetet kelt, mindenben akadályokat látunk, s leküzdeni nincs erőnk, bármennyire is akarnánk. Igen, ez a dopamin rezisztencia. S a gyors élvezetekből emiatt egyre többet, jobbat igényelünk.
Különösen a fiatalok körében személyiségzavarok számos formája burjánzik dömpingszerűen ebben az elkényeztető, s a "gyermekeimnek mindent megadok" (vagy éppen fordítva: azokat elhanyagolom, és mindent magamnak követelek) társadalmi szellemiségben. S gyakran előkerül eme zavarok jelei közt a legtöbb abból, amelyet a mai pszichiátria új nevén "aszociális"-nak (APD) hív, elhatárolódva a régi, és pejoratív értelmű megnevezéstől. Valóban, látszatra egyre többen ilyenekké válunk, ha nem figyelünk. Férfiak, nők egyaránt (utóbbiak azok akik vitatkoznának veled).
S ne csodálkozzunk azon sem, hogy az ebből eredő, közelgő katasztrófát bizonyos körök globális "kezeléssel" kívánnák elkerülni, noha a történelemből jól ismert kezelési mód éppen hogy egy katasztrófaként lenne megélhető.
Érdemes elolvasni James Fallon könyvét (Pszichopátia belülről), amiből mellékesen az is kiderül, hogy ezzel a ma már nem betegségnek tekintett agyműködési változattal (azaz az APD-vel) is lehet értelmes életet élni akkor is, ha az valóban nem csak egy tünet-következmény.
„Számíthat, hogy előttem kiket választott és hogyan vélekedik róluk, még ha úgy is saját magát fogja előnyös fényben feltüntetni” – Posztolónk nem faggatja a jelölteket, de megtisztelőnek veszi, ha beszélnek a múltjukról, hiszen a mögöttünk lévő történések jelentősen formálták személyiségünket.…..
Az első ágyjelenet sokáig várat magára, majd amikor megtörténik, a pasi nincs elkápráztatva. De mit is lehet elvárni egy ingadozó személyiségű nőtől, aki egyszer vidám és csintalan, máskor meg pont az ellenkezője?
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű…..
Az ötvenes úr előszeretettel tagadja az éveket, de a szervezete sajnos mindig érzékelteti vele a valóságot. Mivel a pasi amolyan „majd én megoldom”-típus Posztolónk attól félti, hogy az öngyógyításnak a spam-ek által kínált módját fogja választani, veszélyeztetve egészségét a kétes eredetű, olcsóbb…..
Creativus
2022.03.30 18:27:41
@Puerto Prince: Helyesen látod! A probléma sokkal összetettebb, mint ahogyan felületesen gondolnánk. És valóban, az esetek nagy többségében nem szervi probléma áll a háttérben, bár alapként az sem zárható ki, tehát egy ilyen vizsgálat megér egy misét.
A mára felhalmozott ismeretek már egy egész könyvre valók, és a hosszúnak látszó (TL;DR szerű) értekezésem csak egy nagyon tömör vázlat, s több helyen félreérthető. Természetesen nem a szexről, hanem a pornóról kell kb. 2 év alatt leszokni, pontosabban otthagyni, mert leszokni ugyanúgy lehetetlen mint pl. a dohányzásról (arról pl. egy cigivel évtizedek múltán is vissza lehet szokni), de a pornó egy nehezebb eset!
S példaként egy napjainkban élő esetet figyeltem meg az index fórumán, ahol a merevedészavarok témájában folyik - általában különféle szerekkel kapcsolatban - diskurzus. Valaki ráeszmélt, hogy mikor a volt feleségével újra összejött, akkor a zavart a pornózása okozta. S egy hét megvonás után már jelentős javulást tapasztalt. De megtapasztalta az igen kemény megvonási tüneteket is, hasonlóan ahogyan a drogosoknál jelentkezik. Ez utóbbi az, amivel nagyon meg kell küzdeni, mert visszaesve tovább romlik a helyzet. Ugyanakkor azt is figyelembe kell venni, hogy a pornótól egy bármilyen (akár dögös) nőre is csupán felizgató tárgyként kezdünk tekinteni, és ugyanúgy ráununk, mint a kedvenc klipjeinkre. Sok elhidegülés mögött pont ez áll: az agyunkat "áthuzalozza" a pornó, s visszacsinálni hosszú időbe telik.
Saját véleményem - a téves felfogásokkal ellentétben - az, hogy a pornó NEM káros, de következménye van az agyban. Ha ezt (pl. a merevedési zavart) valaki károsnak ítéli meg, akkor önmagára nézve azt károsnak tekintheti, ha úgy akarja, de ez egy tévút. Azért sem szabd (sőt tilos) károsnak nevezni, mert éppen ez a szemlélet az, mi továbbra is benn tart a pornó függőségben, ugyanis a feltörő szégyenérzetet, és feszültséget éppen a pornóval igyekszik minden függő enyhíteni, tehát ez egy ördögi kör.
Amit a végén említettél (gyönyörű nő az ágyon), az egy rendkívüli károkat okozó, s milliókat boldogtalanságban taszító hamis szemléletmódból eredő (s gyakran elő is forduló) lehetőség. Az emberi szexualitás nem így működik, hanem tévedésből így működtetjük (ez nem szex, hanem ingyen-kurvázás). Sok lépcsőn keresztüli, közvetett hatását napjainkban szívja meg az az emberiség, amely 50 éve kiengedte a palackból a szellemet. A hatásnak már látszólag semmi köze sincs a szexforradalomhoz, mégis ez egy generációról generációra terjedő következmény-sorozat, amelyet cinikus körök igyekeznek - a maguk javát is szem előtt tartva - durva eszközökkel helyrerázni.
A mára felhalmozott ismeretek már egy egész könyvre valók, és a hosszúnak látszó (TL;DR szerű) értekezésem csak egy nagyon tömör vázlat, s több helyen félreérthető. Természetesen nem a szexről, hanem a pornóról kell kb. 2 év alatt leszokni, pontosabban otthagyni, mert leszokni ugyanúgy lehetetlen mint pl. a dohányzásról (arról pl. egy cigivel évtizedek múltán is vissza lehet szokni), de a pornó egy nehezebb eset!
S példaként egy napjainkban élő esetet figyeltem meg az index fórumán, ahol a merevedészavarok témájában folyik - általában különféle szerekkel kapcsolatban - diskurzus. Valaki ráeszmélt, hogy mikor a volt feleségével újra összejött, akkor a zavart a pornózása okozta. S egy hét megvonás után már jelentős javulást tapasztalt. De megtapasztalta az igen kemény megvonási tüneteket is, hasonlóan ahogyan a drogosoknál jelentkezik. Ez utóbbi az, amivel nagyon meg kell küzdeni, mert visszaesve tovább romlik a helyzet. Ugyanakkor azt is figyelembe kell venni, hogy a pornótól egy bármilyen (akár dögös) nőre is csupán felizgató tárgyként kezdünk tekinteni, és ugyanúgy ráununk, mint a kedvenc klipjeinkre. Sok elhidegülés mögött pont ez áll: az agyunkat "áthuzalozza" a pornó, s visszacsinálni hosszú időbe telik.
Saját véleményem - a téves felfogásokkal ellentétben - az, hogy a pornó NEM káros, de következménye van az agyban. Ha ezt (pl. a merevedési zavart) valaki károsnak ítéli meg, akkor önmagára nézve azt károsnak tekintheti, ha úgy akarja, de ez egy tévút. Azért sem szabd (sőt tilos) károsnak nevezni, mert éppen ez a szemlélet az, mi továbbra is benn tart a pornó függőségben, ugyanis a feltörő szégyenérzetet, és feszültséget éppen a pornóval igyekszik minden függő enyhíteni, tehát ez egy ördögi kör.
Amit a végén említettél (gyönyörű nő az ágyon), az egy rendkívüli károkat okozó, s milliókat boldogtalanságban taszító hamis szemléletmódból eredő (s gyakran elő is forduló) lehetőség. Az emberi szexualitás nem így működik, hanem tévedésből így működtetjük (ez nem szex, hanem ingyen-kurvázás). Sok lépcsőn keresztüli, közvetett hatását napjainkban szívja meg az az emberiség, amely 50 éve kiengedte a palackból a szellemet. A hatásnak már látszólag semmi köze sincs a szexforradalomhoz, mégis ez egy generációról generációra terjedő következmény-sorozat, amelyet cinikus körök igyekeznek - a maguk javát is szem előtt tartva - durva eszközökkel helyrerázni.
Creativus
2022.03.30 18:34:22
@Lorrh: Nagyon jól esne viccelődni, de látván a YouTube-on az elkeseredettséget is visszatükröző előadásokat (némelyik már tíz éves is), nem tartom helyesnek, hogy homokba dugott fejjel hallgassunk róla. A téma sokkal de sokkal komolyabb, minthogy tréfálkozni lehessen róla. Aki viccnek veszi, abban nagyon mélyen ott van a saját - s önmaga elől is titkolt - szégyenérzete, s ezt a viccel próbálja kompenzálni (a pszichológia szerint azonban sikertelenül).
Creativus
2022.04.01 14:24:21
@Lorrh: Elnézésedet kérem, ha félreérthetőnek sikerült a fogalmazásom, amely így is nagyon hosszú lett, pedig igyekeztem tömören megnyilatkozni.
Levélírónk exe művészi szintre fejlesztette a félrelépést. A titok, hogy az eseményeket ügyesen tologassuk az idősíkon. A fickó első körben csak annyit vall be, hogy vannak körülötte lányok, de csak barátok, aztán később annyival toldja meg, hogy elkísérte egyszer az egyiket kabátot venni, aztán…..
Mindenkinek megvan a zsánere, Posztolónknak például az olyan férfiak jönnek be, akik segítségre szorulnak. Ennek az a hátulütője, hogy kihasználhatják, és néhány esetben ez be is következett.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a…..
„Alapjáraton kedves, aki jobban ismeri, tudja. Azt is látom, hogy a párja nagyon szereti, így egy darabig biztosan maradni fog mellette. Egy darabig” – A műmacsó stílus keveseknek áll jól 20 év fölött, pedig Levélírónk testvére már 30 is jócskán elmúlt. A nők folyton lelépnek mellőle, de továbbra…..
„Azok is, akik boldog párkapcsolatban vannak, egy idő után újra vágyakozni kezdenek a szerelem friss érzésére, az ismerkedés izgalmára” – Levélírónk szerint olyan nincs, hogy valaki végleg kiélte magát, főleg abban az esetben, ha az illető élete szebb éveit az élvezetek hajszolására áldozta, ő 30-40…..
Úgy tűnik, a barátnő a viharos kapcsolatokban érzi jól magát, mert mindig megtalálja azokat a pontokat, ahol könnyen nyúzhatja a pasija idegeit. A vádaskodások után nagy bocsánatkérések jönnek, így válik ez a játék még elviselhetetlenebbé.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső…..
Posztolónk vitapartnereket keres ahhoz a megosztó kérdéshez, hogy mikor is indokolt a félrelépés? Szerinte minden párkapcsolatban vannak olyan szakaszok, amik egy férfi számára csak így vészelhetőek át.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal,…..
„Mindig pedzegette, hogy elég nagy a házam, elférne itt ő is. Ekkor már szólt bennem egy vészjelző, és nemet mondtam” – Egy meg nem adott kölcsönt nem ellensúlyoz az, ha a pasi halk szavú és alapvetően kedves.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős…..
Creativus
2022.01.14 10:04:29
@Lorrh:
Köszönöm, hogy figyelmeztettél, hogy a "mindezen" jelző alkalmazásával tévedésből bevontam a zűrzavarba azokat a tényeket is, amelyek végső soron a kommunikálhatatlanság kategóriába tartoznak. Ez a régió itt valóban nem jelenik (és nem is jelenhet) meg, és jómagam sem tartom feszegethetőnek. Az igazi börtön ma nem Dánia, és a magánzárkájukban sínylődőknek csak sovány vigaszt nyújt az, hogy megtesznek az udvaron egy-két kört, ám bebörtönözöttségükön ez nem változtat, de még attól sem jutnak ki, hogyha másokat is igyekeznek maguk mellett tudni - szintén bezártan. A valódi szabadság a kinti - és észszerű korlátokkal teli - világban volna, ám az észszerűség hiányában ez a világ is lassan börtönné válik, akárcsak a Hamletben Dánia.
Köszönöm, hogy figyelmeztettél, hogy a "mindezen" jelző alkalmazásával tévedésből bevontam a zűrzavarba azokat a tényeket is, amelyek végső soron a kommunikálhatatlanság kategóriába tartoznak. Ez a régió itt valóban nem jelenik (és nem is jelenhet) meg, és jómagam sem tartom feszegethetőnek. Az igazi börtön ma nem Dánia, és a magánzárkájukban sínylődőknek csak sovány vigaszt nyújt az, hogy megtesznek az udvaron egy-két kört, ám bebörtönözöttségükön ez nem változtat, de még attól sem jutnak ki, hogyha másokat is igyekeznek maguk mellett tudni - szintén bezártan. A valódi szabadság a kinti - és észszerű korlátokkal teli - világban volna, ám az észszerűség hiányában ez a világ is lassan börtönné válik, akárcsak a Hamletben Dánia.
„Mondta, hogy nem akar elveszíteni, akkor meg miért dolgozik azért, mintha pont ez lenne a célja?” - A játszmázás sajnos egyáltalán nem korfüggő jelenség, bármelyik nő bármelyik életszakaszban elkezdheti... már ha el akarja csapni maga mellől a párját.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és…..
„Nekem az lenne a legmegalázóbb, ha velem párhuzamosan más nővel lenne és amikor együtt vannak, rajtam röhögnének” – megbocsátani lehet, felejteni már nehezebb. Levélírónk egy két éves kapcsolatban van, ahol a bizalom korábban kicsit megrepedt.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik…..
Creativus
2021.12.18 18:29:45
@Olasz Bazsa: Becsülendő szókimondó a megjegyzésed, melyet pár gondolattal kiegészítenék (egyébként a zárójeles részt én elolvastam, és értem minden szavadat.):
Jó, hogy "pártalálás"-t írsz, és nem "párkapcsolat"-ról beszélsz, ugyanis ez utóbbinak semmi köze sincs ahhoz, amire végső soron a legtöbben (különösen a nők merik bevallani) vágyunk. Igazi családra, utódokra, s élethosszig tartó kapcsolatra (nem arra, amiben többségében a szüleink mellett felnőttünk). Ám a kettőt ravaszul összemossuk, azonosnak véljük, noha csupán annyi közük van egymáshoz mint a pöcegödörnek egy vacsorás estélyhez. Jó valamire a pöcegödör is, amelyben gyorsan könnyíthetünk magunkon, ám hamarosan "érezzük" kellemetlen voltát, pláne ha valami (hasmenés?) ott tart minket.
A netes randik azt nyújtják, amire szakosodtak: a kívülről csillogó, villogó pöcegödröt. Nincs velük baj, ha valaki erre vágyik, mert azt megkapja, csakhogy környezetünk által, hiedelmekkel megtévesztve azt hisszük, hogy ez a vágyaink tárgya. S ha beültünk, akkor a felfröccsenő nedvektől örökre bűzösek maradunk, anélkül, hogy tudomást szereztünk volna róla. S majdan egy estélyre betérve csodálkozunk, hogy hamarosan viszolyognak tőlünk, sőt ki is rúgnak onnan.
Igazi, jól működő családot csak szennyezetlenül tudunk összehozni olyannal, aki ugyanúgy még nem tért be a budiba, mint mi. Ez nem a múlt hamis szózata, hanem egy korszerű, s napjainkban felmérések özönéből feltárt tény, amelyet régi őseink valahonnan még tudtak. A szennyezetteknek pedig marad a lehetőség a nagyon nehéz, fárasztó megtisztulás, egy hosszú folyamatban, s amelyet csak kevesen vállalnak. S állandó önfegyelem kell ez utóbbi esetben, akár a pl. dohányosnak, aki úgy döntött: abbahagyja a dohányzást. Leszokni ugyanis még senkinek sem sikerült eme függőségből.
Jó, hogy "pártalálás"-t írsz, és nem "párkapcsolat"-ról beszélsz, ugyanis ez utóbbinak semmi köze sincs ahhoz, amire végső soron a legtöbben (különösen a nők merik bevallani) vágyunk. Igazi családra, utódokra, s élethosszig tartó kapcsolatra (nem arra, amiben többségében a szüleink mellett felnőttünk). Ám a kettőt ravaszul összemossuk, azonosnak véljük, noha csupán annyi közük van egymáshoz mint a pöcegödörnek egy vacsorás estélyhez. Jó valamire a pöcegödör is, amelyben gyorsan könnyíthetünk magunkon, ám hamarosan "érezzük" kellemetlen voltát, pláne ha valami (hasmenés?) ott tart minket.
A netes randik azt nyújtják, amire szakosodtak: a kívülről csillogó, villogó pöcegödröt. Nincs velük baj, ha valaki erre vágyik, mert azt megkapja, csakhogy környezetünk által, hiedelmekkel megtévesztve azt hisszük, hogy ez a vágyaink tárgya. S ha beültünk, akkor a felfröccsenő nedvektől örökre bűzösek maradunk, anélkül, hogy tudomást szereztünk volna róla. S majdan egy estélyre betérve csodálkozunk, hogy hamarosan viszolyognak tőlünk, sőt ki is rúgnak onnan.
Igazi, jól működő családot csak szennyezetlenül tudunk összehozni olyannal, aki ugyanúgy még nem tért be a budiba, mint mi. Ez nem a múlt hamis szózata, hanem egy korszerű, s napjainkban felmérések özönéből feltárt tény, amelyet régi őseink valahonnan még tudtak. A szennyezetteknek pedig marad a lehetőség a nagyon nehéz, fárasztó megtisztulás, egy hosszú folyamatban, s amelyet csak kevesen vállalnak. S állandó önfegyelem kell ez utóbbi esetben, akár a pl. dohányosnak, aki úgy döntött: abbahagyja a dohányzást. Leszokni ugyanis még senkinek sem sikerült eme függőségből.
„Nem utálattal szakítottunk, talán ezért van ez. Tiszteletben tartottam a szándékát, hogy menni akar” – Viszont a pasi nemhogy napi rendszerességgel, de lassan már óránként ad hírt magáról, így Levélírónk olykor kénytelen lehalkítani a mobilját miatta. Miért nem az új barátnőjével foglalkozik, és…..
„Tudott ő kedves és gondoskodó is lenni, de az főképp csak magára erőltetett szerep volt, és miattam csinálta, de órákban volt mérhető a tartóssága” – Az agresszív pasik mellett nem könnyű az élet, és ma azt is megtudhatod, hogy konkrétan miért nem.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Megmértétek, és kevesebbet nyomott mint egy kacsa, ezért lebukott?