Adatok
Zombor
0 bejegyzést írt és 1 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Az immár két éve elsősorban iskolákban játszott hamlet.ws előadásunkat legközelebb január elején láthatják felnőtt nézőink a Kisképző (IX. ker. Török Pál u. 1.) autentikus környezetében. Január 5. és 8. között minden este 8-kor kezdünk, helyfoglalás a jegy@kretakor.hu…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Azt hiszem, elérkezett az a pillanat, hogy újradefiniáljuk a blog célját és értelmét. Ezt főleg neked mondom, Lupi, Forza, Porza, Flupi, Fliza és Flipa. Esetleg Lufi és Zapor (a többi neved most nem jut eszembe hirtelen).
Egy ideje gondolkozom, hogy outsiderként belocsoljak-e egy kis hidegzuhanyt a fórumra, de rájöttem, hogy az arcátlanság volna. Semmi jogom hozzá. Most viszont úgy döntöttem, írok néhány keresetlen sort. Kedves Porzsák Balázs! Egyáltalán nem személyeskedendő, de remélem észre vetted, hogy – csekélységed bocsássa meg nekem – megöltél egy működő blogot! Külön sértő lenne, ezért nem is írom le (!!!), hogy ennek a szellemi térnek a kiapadását a kiapadhatatlan… na, hogy is mondjam, általad prezentált hígvelej apasztotta ki. Félre ne érts, nem te vagy a hígvelejű, hiszen amit itt, ezen a felületen összehordtál, minden bizonnyal nem te írtad. Ilyen spirituális akcentussal azok a békák kuruttyolnak, amelyek a hátukon hordják a petéiket. Tehát mindezt nem is neked írom, hanem annak a fölöttes, vagy inkább alantas hatalomnak, aki kábítószertől megmámorosodott pillanataiban ezt a tolladba diktálja.
Üzenem neki – persze még egy rút barna békát sem szeretnék megsérteni -, hogy hagyja abba.
Minden egyes brekkenése, pukkanása, böffenése, filológiai pontatlanságoktól hemzseg, ha néha logikai medrében marad, egy hatalmas közhelyben durran ki, érdektelen, színtelen, egyáltalán nem humoros (!!!), és főképp: destruktív. Egomán-destruktív. Érdektelen egotrip. Egy fél tonnás úriember pöffeszkedő terebélyesedése egy 10 személyes medencében. Mindenki eltűnt.
Kedves Béka!
Megszólalásaid hamisak. Talán náladnál kevesebb káoszt magába gyömöszkölő szellem számára ámulatba ejtő az érthetetlenséged, de ez sem tart tovább 10 percnél.
Amit a művészetről állítasz, az legfeljebb egy fiatal dilettáns költőifjú hagymázos képzelgése lehet, akinek még soha senki nem mondta meg, hogy maradjon csöndbe, s főleg, hogy miért.
Pl.:
„Nekem azért fontos emlékeztető injectio, nem manus injectio ez a történet, mert a jó és a rossz közötti választásról szól. Minden igazi történet erről szól. Hogy végül és folyamatosan választani kell jó és rossz között. Más nem is létezik igazán.” – csak egyetlen kiragadott példa az égig érő ostobaságokból, amelyek olyannyira az egekig magasodnak, hogy maguk körül mindent beárnyékolnak.
Most tovább kerestem. (Nem is kellett keresni, épp itt nyílt ki)
„A tudás (techné értelemben) csak akkor tudás, ha továbbadom.”
Ez egy bon mot-nak közepes, heideggeri vagy nietzschei, de akár arisztotelészi igazságnak, vagy szimplán pedagógiai alapú világszemléletnek fals. Egyszerűen nem áll. Arról nem is beszélve, hogy a tudásnak igen kevés köze van a techné-hez; ez ugyanis a csinálás. No persze tudás nélkül nincs csinálás, de ezt most hagyjuk. Nagyon távoli.
Megpróbálom attól is elszigetelni magam, hogy tanácsokat adjak, kedves Béka, a gondolkodási módod felépítéséhez. Ezt majd tegye meg más, akit szeretsz. De ha ennyire zabolázatlan vagy, ilyennyire nem szociális egyetlen gondolat-megformálásod, nem empatikus, nem közérthető, direkt-zavaros, akkor egyszerűen csak ne brekkenj oda a tonnáiddal, ahol mások fürdenek.
Kollegina nagyon pontos megfigyelését citálom zárásképpen.
(és elnézést a kéretlen moderáló-szerepért, és a szigorúságért, de biztosíthatlak titeket, hogy nem csak az én jóérzésemet zavarta meg a Flipa daimónjának brekegése. Szokratész egy dionüszosz himnuszt furulyált el a halála előtt, daimónja tanácsára. Hát a megszállottaknak mind ezt javaslom)
Rituálé
„Aha, akkor te egy kis kaméleon vagy tulajdonképpen. Próbálod érdekessé tenni magad azza amit írsz.”
A békát (vagy kaméleont?) két tenyérrel (ahogyan tapsolni szoktunk) – pakk - szétdurrantjuk, és ebben a pillanatban már nem is béka, hanem béke. Innen folytatom.
Én többször is láttam a Hamleteteket.
Szerintem még kicsit darabos az előadás, kicsit direkt, de a tér fikcionalitása, az interaktív játék, a szerepek keveredése, egyáltalán – egy 400 éves darab ilyetén felfrissítése…. Bravo!
Egy irodalmár-esztéta, aki nincs rossz hangulatban