Regisztráció Blogot indítok
Adatok
Ropilógus

0 bejegyzést írt és 5 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
Ég a pofám rendesen, hogy eddig nem ismertem a videojátékok világának legszórakoztatóbb nyugdíjasát, pedig Old Grandma Hardcore, egy cleavelandi clevelandi néni az unokája segítségével már évek óta űzi az ipart blogon, Twitteren és YouTube-on egyaránt. És tetszőleges…..
Ropilógus 2012.02.03 01:00:44
Ez egy kicsit hosszú és enyhén off dolog lesz, de iszonyat mennyiségű nosztalgia szabadult fel bennem, elmém egy zárt részéről, egy kedves emlék.
Nem mondok neveket, se helyszínt, se semmit, mert az idő homályában eltudom képelni, hogy rosszul idézem a dolgokat, de a lényeg, hogy nem az öreg-gamer kategória vagyok (még:), 24 éves, de 7 évesen már kezeltem a dos-t és a c64-est úgy ahogy, de amiről mesélnék az egy kb 10 évvel ezelőtti szakasza életemnek és egy klán életéről szól.
Apámék munkahelyén voltam és legfőképpen unatkoztam, amit csendesen kellett tűrnöm. Egy ital nagyker volt és nem volt nagyon semmit se csinálnom, bár volt rá példa, hogy segítettem, de most ez kimondottan azaz unalom volt, amikor azt tervezed, hogy mekkora állati nagyot fogsz kockulni ha végre haza érsz. Ipari parkban voltunk és valaki felfigyelt, hogy van valami élet az egyik szomszédos telepen és lás csodát: egy 20 fős LAN parti volt! Én úgy a másodperc tört része alatt húztam át a csíkot csorgatni a nyálam, de kibaszott mód félénk kölyök voltam ám és csak néztem egy szót se szólva. Lement a LAN aztán, és így vagy úgy (ilyen ultra-befosok-úgy-félek üzzemódban, anyámékon/felnőtt ismerősökön keresztül) megkérdeztem, hogy ha legközelebb csinálnak ilyet lehet-e arról szó, hogy én is beszálljak? És azt mondták, jah.
A köv LAN-on ott is voltam már (egy folyóparti nyaralót béreltek ki), iszonyat félve és izgulva (tipikus kis nerd-ként nehezen kezeltem az emberi kommunikációt), de villám csapásként ért, hogy itt bezony én vagy a legfiatalabb... FÉNYÉVEKKEL! Nah jó, nem akarom öregbíteni őket, a lényeg, hogy az átlag korosztály 20-30 között mozgott, én meg 14 voltam. Leültünk, összedugtuk a hálózatot és ment a game. (Itt már voltak epic pillanatok, ilyen 20 óra folyamatos FPS multizás után kitalálták, hogy kell egy pihentető autóverseny és 6 perce elkezdett játék után felordítanak a túlsó szobából "Bazz! A wasd-en meg az egéren a kezem és csodálkozok, hogy nem indul ez a tragacs!") A lényeg, hogy kiderült, ez itt egy klán, amibe belecseppentem és szívesen fogadnak. El is kezdtem velük nyomni game-eket, de a főprofil a Day of Defeat volt (még a HL1-es mod, egy WW2-s csapat orientált FPS). És jöttek az élmények, ugyan is embereink nem kicsit nyomták keményen, pl. így 15 évesen (ha jól emlékszem) anyáméktól el kérezkedtem, hogy este 9-kor elvonatoljak egy másik szomszédos városba, mert klán gyűlés van egy kocsmába. :D Aggódó áldásukat adták és 1000 HUF-ot, meg megígértették velem, hogy ne igyak alkoholt (amik szerintem ellentmondásosak, de akkor és ott pont jó gyerek voltam, de életem ezen pontján már 2-szer, 3-szor ittam már, ebből egy volt amit mai szemmel is részegségnek neveznék). Bementem a kocsmába, ahol már ott volt az egész klán, egy füstös kis hely volt, tele élettel és mi körbe ültünk ott egy asztalt, a klán vezér elővett egy feltekert papírt, szét hajtotta az asztalon és az egyik map fölül nézetű nyomtatványa tárult elénk és hangosan elkezdte osztani, hogy ki, mikor milyen helyzetbe hova mennyen milyen fegyverrel... és egy egész kocsma nézett minket hülyének!!! Hogy mi a fenét művelnek ezek, hogy ilyeneket ordibálnak egymásnak: "-És ha németek leszünk? Akkor ezt, hogy back-eljük ki? -Akkor a riflések mennek a hosszún, az mg-s meg megy ide és figyeli a teret." Bejártunk így egy pár kocsmát és én egyre több tagot kezdtem megismerni, voltak köztük rendszergazdák, vállalkozók, programozók, egy csomó informatikus, akik felnőtt ként is simán kockultak és ez nekem új volt...
Eszméletlen sztorikat hallottam ott, de a legjobban az maradt meg, hogy egyszer, amikor már a végén járt minden és vezérünk enyhén cikk-cakkba közlekedett már, betalált engem és leültünk beszélni és közöltem vele, hogy nekem ez mennyire furcsa, mert minden hol azt kapom "Videójáték? Kis pöcs vagy!", meg "Sose lesz belőled normális ember."... ő meg elnézett a messzibe és azt mondta "Nézd, a fradit, vagy az újpestet is szidhatnám szabad időmben, vagy költhetnék tízezreket izomnövelőre, de az igazság: én nem látom a nagy különbséget. Játék-buzi? Lehet, de más se jobb. Minket ez fogott meg, mi ezt választottuk..."
De azért volt olyan, hogy egy sokáig nyúló este "edzés" folyamán a vezértől TS(teamspeak)-en halkan ezt hallottuk: "-A gyerek elaludt! Ha felköltöd, én nem tudom mit csinálok veled! Most azonnal abba hagyod és jössz velem aludni! -Jól van drágám. (Majd már nem halkan.) -Srácok, mennem kell, majd holnap még átbeszéljük a dolgokat, jó éjt all!" :)
Idővel megszakadt a kapcsolatom velük, de imádtam őket és így majd nem 10 elteltével kíváncsi vagyok mi lehet velük, mert nem hiszem, hogy felhagytak a game-eléssel. :)
Sorry, a hosszas wall-of-text és a nem egészen ide illő mivolta miatt, valamint köszi, aki végig olvasta.
Videojátékból készült rettentő rossz mozifilmet már nagyon sokat láttunk, jót, vagy legalábbis nézhetőt annál kevesebbet. Ettől függetlenül egyre nagyobb divat játékból csinálni filmet, a tavalyi nyár legnagyobb popcornslágerének például a Prince of Persiát szánta a Disney…..
És még a trailereknél maradva (úgy látszik, ez egy ilyen nap): ne menjünk el szó nélkül a Dead Island trailere mellett, már csak azért se, mert úgy tűnik, mostanában ez a gamer közösség egyik felkapott mémje. Gondolom, az eredetit többen láttátok már, aki mégsem, az gyorsan…..
IDDQD "Ez életem legszebb napja" 2010.08.28 18:26:00
Angelday biztos nem bánja majd nagyon, ha őt hozom fel így szombat este a jó példának abban a kérdéskörben, hogy miért éri meg a lehetetlennek tűnő küldetéseknek is többször nekifutni.    Hát nem felszabadító érzés azt a rengeteg frusztrációt és…..