Regisztráció Blogot indítok
Adatok
antimask

0 bejegyzést írt és 2 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
"-Ez egy könyv?-Nem, ez a plafon." (példapárbeszéd egy életcentrikus orosz nyelvkönyvben) Kedves honfitársaim! Roma barátaim! Szomorú vagyok, szomorú, mint a farkatlan füles a szivárvány tövében. Lógathatnám kamillába csepegő orrom, de az áruló írástudók nyomába lépnék,…..
antimask 2009.02.24 01:11:29
Kötve hiszem, hogy ez egy szimpla paródia lett volna. Egyrészt, mert több rafinériát feltételezek a szerzőről, másrészről több humanizmust is, hogy egy ilyen kardinális kérdést, mint a faji előítélet elbohóckodjon, vagy rossz ízű tréfa tárgyává tegye a rasszizmus ellen jó szándékkal felszólaló többnyire baloldali, ill. liberális gondolkodókat, mint amilyen pl. György Péter. Persze liberálisként mondom, hogy a kérdés túlérzékenykedése is olykor megér egy misét, mondom ezt közel egy nappal Tatárszentgyörgy után is-, hiszen ez sokszor épp annyira árthat a cigányságnak, mint a gyűlöletkeltő uszítás, és olykor éppúgy olaj lehet a tűzre egy-egy atrocitáshoz, mint egy-egy cigányok által elkövetett bűncselekmény, illetve ezeknek túlreagálása, és az ebből levont szűkkeblű általánosítások.
Olvasva a kommenteket először elszórakoztam. Lám a magát öntudatosnak nevező, a vélemény formálásban magát kompetensnek érző, értékeihez kritikátlanul ragaszkodó kispolgár átlagkommentelő, hogyan sétál bele öntudatlanul egy ravaszul felállított virtuális csapdába, ami két oldalról is be van biztosítva. A típus: rázza az öklét a nem létező Amerikában élő, kérdéses származású /ez utóbbi adat persze félreértés ne essék, csak nekik, nem nekem érdekes/ egyetemi professzor felé, holott nyilván ő is nagyon jól ellenne és élvezné az amerikai high society irigylésre méltó anyagi helyzetéből származó előnyöket,
B típus: hozsannázik, hogy micsoda fasza gyerek ez a csucsuka, mennyire le tudja járatni, a hígagyú, és a valóságtól elrugaszkodott toleranciára buzdító pacifista lózungokból légvárakat építgető liberális teoretikusokat. Holott a szöveg és a szerző célja nyilván nem a liberális értelmiségiek fiktív levéllel való lejáratása, hanem az ő frusztrációjuk, korlátoltságuk, előítéletük kiugrasztása és kimondatása. És persze arról, hogy hogyan gondolkozunk. Kritikátlanul elhisszük amit látunk, hallunk, olvasunk, egy blogon, a kurucinfón, vagy a Mari nénitől? Egyedül Babarczi vette a lapot, és az élelmesebbeknek, ha másmiről nem legalább az ő véleményéből le kellett volna esni a vashatosnak ám ez nem történt meg. Persze könnyen elképzelhető, hogy sokaknak fogalmuk sincs róla, ki Babarczi Eszter, nemhogy arról, hogy milyen véleményen van az adott kérdést illetően. Mert ugye csak pártos médiából tájékozódnak egyoldalúan. Vagy még abból sem igazán, de jogot formálnak arra, hogy előítéleteik legyenek. Megtehetik, mert magyarok, mert öntudatosak, mert ismerik a valóságot, és mert adót fizetnek. Mein gott. Nem tudom sírjak vagy nevessek. Fel kéne végre nőni, le kéne vetkőzni végre ezt a szittya kivagyiságot, és eltakarítani azt az évszázadok óta poshadó fekáliát amit magunk köré termelünk folyamatosan. Hogy tisztán lássunk, és felnőtt , ember módjára kezeljük végre a dolgainkat, hogy öntudatos államot építsünk. De hát ehhez persze kellene egy öntudatos és masszív progresszív középosztály, és persze európai horizont, meg műveltség: az sem utolsó.