hatarszel 2009.03.16 19:33:56

Én úgy érzem annyira reménytelennek látszik a keresztény élet közösségben megélése, hogy csak az ilyen imák autentikusak, amikkel azonosulni tudok.

hatarszel 2009.03.12 17:06:21

@Joejszaka: Azert szerintem ennyire nem kell elkeseredni. Obama nem a megváltó, csupán kompromisszumképes. Nemrég olvastam valahol, hogy bár nem alaptalan azt állítani, hogy Obama Segolene Royaletól csente az ötleteit, ám mégis képes volt kompromisszumokat kötni a demokrata párt hatalmasaival. Belőle elnök lett, a dacos Mme Royaleból nem lett Franciaország első női elnöke. Persze el lehet várni azt, hogy a jelölt tökéletesen beváltsa ígéreteit, meg mindenben olyan legyen, mint amilyennek mi vágyjuk, de a realitás az elnöki székben - én el sem tudom képzelni - nagyon más lehet. Ha bármelyikünk ilyen helyzetbe kerül, akkor majd bizonyíthat. Amúgy én hasonló "elvárásokat" érzek zsidó testvéreink részéről mondjuk Horthy felé (vissza a jövőbe) vagy a nemzeti radikális barátaink részéről Orbán Viktor felé. Obama esetében (is) talán jobb azt nézni, hogy mi valósul meg a jóból végre (talán) és nem messzemenő következtetéseket levonni egy alapvetően elvi jelentőségű megállapításból.

hatarszel 2009.03.15 14:55:59

@bonne: Én a "tudomány" pályán játszom s többször is beleütköztem a kérdésbe. Többek között az interaktív televíziózás témát erkölcsi megfontolásból ejtettem, mivel egy pillanatot sem akarok áldozni arra, hogy hatékonyabban jusson át a szenny ami a TVn keresztül áramlik. Emellett én hibás felfogásnak látom, hogy ma a tudományt tartják a problémák megoldójának. Hiszen pont az erkölcs hiánya okoz sok szenvedést és ezt már ezer évekkel korábban világosan leírták.
Az állatkísérletek szabályozásába már komolyabban beleszólnak erkölcsi kérdések, illetve újabban az embrió/csecsemőkísérletek témában is vannak nagyon megkérdőjelezhető, mindent csak valami "hasznos-e" szemüvegen keresztül néző emberek - hatékonyan képviselve érdekeiket pl. az EU döntéshozóinál. De végső soron mindent az adott ember/közösség értékrendje dönt el, a kutatás önmaga még se nem jó se nem rossz. Vagy ez nagyon relativista megközelítés, engem is megfertőztek?

hatarszel 2009.03.16 19:30:35

@ige: pontosan hogy képzelnéd el Isten szerepét a tudomány életében, szabályozásában?

hatarszel 2009.03.09 20:38:54

@homo seculiens : Tetszett az írásod, csak a felütést találtam alapozatlannak: "ugyan sokak szerint szocialista hagyomány, pedig igazából épp az ellenkező forrásból, Amerikából érkezett": Nem szeretnélek megsérteni, de talán érdemes lenne kicsit utánaolvasnod, hogy meddig jutottak el a bolsik Amerika behálózásában. Megjelentek komoly munkák ezügyben, pl. Kettős szerepben: az értelmiség elcsábítása (Stephen Koch) Ezek után talán mégis elmondható, hogy bolsi ügy ez a nőnap.

hatarszel 2009.03.10 18:12:07

Kezdem két személyessel: édesanyámnak vesszőparipája a téma (el nem fogadott női hozzáállás, saját értékességében való bizonyosság hiánya), illetve drága feleségemmel kemény harcok mennek a szerepeken, hogy mit is kéne nekem teljesíteni és neki mit nem. Mindkét esetben azt látom, hogy arról szólnak a problémák, hogy "nekem mi hiányzik". Nők esetében jobb esetben a gyöngédségre való vágy a hiányérzet alapja, rosszabb esetben ez sem (feministák égessetek meg!). Ez azért baj, mert ez a vágy joggá formálódik az ő értelmezésükben (ezt piszkálta meg a bolsevik mozgalom). Akit valóban érdekel a megoldás annak ajánlanám figyelmébe Lawrence Crabb: Mélybenéző című vékony könyvét. Engem nagyon fejbe kólintott a mű, a fő témája, hogy a vágyainkat követelőzéssel próbáljuk betölteni.
Hogy nem ritka az ellenpélda (jól megért női szerep) arra ott van a sok anya majd nagymama (az enyém is ilyen volt), aki egyszerűen teszi, ami másoknak örömet okoz, akár a munkájában is. Azt hiszem kár a korszellemre vetíteni nyavalyáinkat, a "véres női elnyomottság" idején sem volt jobb, csak más. Aki akar az tud jót tenni.

hatarszel 2009.03.12 07:43:57

@ige: Mintha rajtad kívűl senki sem tartaná alapvető fontosságúnak, hogy az Istennel való kapcsolat is benne legyen személyes döntéseinkben majd a házasságunkban. Vagy legalább is elfelejtette beírni a hozzászólásába. Talán ha jól szembe nézünk magunkkal akkor valójában Ő csak n.-edleges szereplő, amolyan joker kártya?

hatarszel 2009.02.27 22:27:45

Nekem új gondolat, hogy az egyed megtagadását a böjttel kapcsoljam össze, de jó meglátásnak tűnik, ha a "társadalmi célú" böjtről beszélünk. Nekem a böjt mindig azt jelenti, hogy élesen újra felfedezzem mennyire nem vagyok elég magamnak, hogy már megint magáévá tett a birtoklás (szemben az alamizsna osztással), az élvezetek természetessége (szemben az ételtől való megtartóztatással) vagy a másokon való uralkodás (szemben a csöndes elfogadással). Talán többen megpróbáltátok már a lelkigyakorlat közbeni komoly böjtöt. Ha nem, akkor csak ajánlani tudom, megdöbbentő tapasztalat.

hatarszel 2009.02.17 08:00:49

Én az előadósdi, kávéházasdi dolgokat kedves ám az ellenség szempontjából ártalmatlan foglalkozásnak tartom.
Engem amikor egyetemi évkezdéskor Manchesterben voltam meglepett mennyire aktívak voltak a helyi protestáns egyházak abban, hogy megszólítsák az embereket az utcán. El is mentem egy King's Church (www.makingjesusfamous.org) nevű helyi egyház vasárnapi gyűléseire. Messze állt tőlem ott sokminden, de többször elhangzott az újak felé, hogy jó, hogy itt vannak, de ha nekik nem ez a stílus a nyerő, keressenek más közösséget, de legyen egy közösség ahová eljárnak. Ilyesmi volt persze a városmisszió, egy alkalommal. És kérdés mennyire befogadó az a "közösség" akik a falakon belül ülnek egy órácskát vasárnaponként.
Szerény ismereteim szerint Ignác hangsúlyt fektetett a legszegényebbekkel való törődésre. Ilyen lenne például a még mindig nagyszámú egyetemi ifjúsággal való foglalkozás. Főleg a vidékről felkerülőknek nehéz, nincs hová tartozniuk. Akár korrepetálás közben is lehet az Evangéliumot hirdetni, közösséget építeni, nem?
Na és még egy 5let: szerény tapasztalataim szerint a mai embereknek az egyház vagy valami avatag intézmény vagy jobb esetben szociális intézmény. Fel lehetne mutatni, hogy hohó, az egyházban az Istennel való kapcsolat a legfontosabb. Nem lehet szerény keretek között utcai ima-demonstrációt tartani? Némi minimalista díszletekkel Szentírás olvasás vagy éppen szemlélődőbb formák. Csak úgy "Barátom van 5 perced, hogy közénk ülj a csöndbe?"