Regisztráció Blogot indítok
Adatok
everydaynormalguy

0 bejegyzést írt és 2 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
Woof Apám szégyene 2009.02.15 14:25:00
Hogy én mennyier útálom azt, hogy soha az életben nem fogok tudni eleget tenni az apámnak...Nem elég, hogy van egy jó állásom, a legmagasabb szintű iskoláim vannak, autót kaptam... ő akkor is okokat fog találni arra, hogy szégyenkezhessen miattam.Ma kijelentette, szégyen, hogy gps-el…..
everydaynormalguy 2009.02.16 10:24:09
Na most csak azért regisztráltam, hogy ehhez hozzá tudjak szólni. Mert emlékeztetett valakire... Persze az én apámra. Hihetetlen mértékben tudott frusztrálni pont az ilyen beszólásaival, meg azzal, hogy soha egyetlen hibám fölött sem tudott elsiklani, és ilyeneket mondott, ha valamit elszúrtam, hogy "most ezt még is miért kellett?" Vagy, "hogy voltál képes...?" Vagy, "nem is tudom, ez miért nem lep meg..." Egy idő után hihetetlen módon szerettem volna olyasmit válaszolni, hogy "azért csináltam, mert úgy gondoltam, hogy jó ötlet lenne teljesen elbaszni az egészet, azért."

És a legbosszantóbb az volt, hogy apámat egyébként mindenki szereti: jó humora van, ért dolgokhoz, elintéz dolgokat, jó társasági ember, még azt is rá lehet mondani, hogy "példás családapa", mert ugye nem iszik, nem verekszik, házat épített a kis családjának, egyetemre járatta a kisfiait.

Emlékszem, amikor elmondtam neki, hogy meleg vagyok, szó szerint leesett az álla, és vagy fél percig nem jutott szóhoz, csak a szemét forgatta (ez marha hosszú idő ám, ha ott vagy és ki kell várnod). Azt hittem, szívrohamot fog kapni. Aztán csak annyit mondott, hogy ezt most miért kellett elmondani, kiment a kertbe tenni-venni és aznap már nem is beszéltünk.

Azért írtam le ilyen hosszasan, mert még egy ilyen szitunak is lehet happy end a vége, és még temetés se kell hozzá :D Egyszerűen annyi történt, hogy miután elköltöztem otthonról (persze még a coming out előtt), és csak ritkán jártam haza, elmúltak a mindennapos súrlódások. Meg leülepedtek bennem a sérelmek, és elkezdtem úgy tekinteni apámra, mint egy emberre, és nem arra a megkerülhetetlen tekintélyre, aki gyerekkoromban volt. Meg apám is rájött, hogy a fia vagyok és még legfeljebb néhány jó évtizedünk lehet. Meg Isten tudja, mi más történt. Szóval kialakult az a kapcsolat, amit a köznyelv apa-fia kapcsolaton ért. Sőt! Újabban a szüleim eljárnak velem ÉS a barátommal fallabdázni. Fucking happy little family :D.

Ezt azért írtam le, mert szíven ütött, amit írtál. Öt évvel ezelőtt én ugyanezt írtam volna. Tudom, hogy ez nagyon-nagyon-nagyon rossz. De talán nem reménytelen. Mindenesetre kitartás, és ne apád szemével lásd magad. Meg szeresd magad, mert megérdemled. És ne törődj az ilyen beszólásokkal, mert apád nagyon nagyot téved. Valószínűleg tudja is, és megbánja ezeket. De persze nem mondja el, mert az nem férfias. Na jó, itt befejezem.