Adatok
Julian, egy kivülálló
0 bejegyzést írt és 1 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
A komment.hu körkérdést intézett közéleti szereplőkhöz "Tehet-e ön bármit a cigány-magyar együttélés érdekében és ha igen, mi az, amit meg is tesz?" címmel. Nem szeretnék sokat hozzáfűzni, a válaszok önmagukért beszélnek. Lezsák Sándor, a Magyar…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
A mi városunkban (Beregszász, Ukrajna) nem bűnöznek a cigányok, legalábbis nem tömegesen és nincs olyan bűnelkövetési forma sem, amelyet hozzájuk lehetne kötni. Mindez annak ellenére, hogy a harmincezer lakosból hozzávetőleg négy-ötezer a roma. Nem hallottam olyanról az elmúlt 10-20 évben, hogy cigányok megtámadtak vagy megvertek volna valakit a nyílt utcán vagy akár szórakozóhelyen. Bárki a nap bármely szakában nyugodtan sétálhat a városunkban, és legkevésbé a cigányoktól kell tartania. Az is elképzelhetetlen, hogy egy roma szülő vagy testvér megverjen egy tanárt. A rendőr akár egyedül is nyugodtam bemegy a „dzsumbuj”-ba. Ugyanis nálunk a „mundérnak” van becsülete. Az pedig, hogy egyenruhás vagy szolgálatban lévő rendőrre támadjon (vagy támadjanak) még a legelvetemültebb cigány(ok) fejében sem fordul meg. A rendőr megvédheti magát akár fegyverrel is, és ezért kitüntetést kap nem megrovást. Persze nem azért mert „romát lőtt”; ugyanez az eljárás, ha a támadó magyar vagy ukrán. A törvény betartásában és betartatásában nincs diszkrimináció, sem pozitív, sem negatív. És nehogy azt gondolja valaki, hogy az ukrán rend őreinek naponta kell lövöldözniük a tekintélyük fenntartása érdekében. Elegendő elrettentő erővel bír már maga az a tudat, hogy joguk és kötelességük akár fegyverrel is megvédeniük magukat és a törvényt.
Azzal, amit most elmondtam nem szándékom úgy beállítani a dolgot, mintha a mi cigányaink szentek lennének. Akad közöttük is csibész, zsebes, tolvaj, de nem ez a jellemző. Pontosabban nem jellemző rájuk a bűnöző életforma. Hogy akkor miből élnek? Hát dolgoznak. Hogy miért? Mert nincs más választásuk. Voltak ugyan próbálkozásaik a rendszerváltás idején, de a nagypályás ukránokkal szemben nem volt semmi esélyük, a kispályásokat pedig hamar kiemelték közülük a rendőrök. Persze itt is zömében tanulatlanok és nincs semmilyen szakmájuk. De még itt Ukrajnában is találnak munkát: utcaseprés, szemétbegyűjtés, napszámba, idénymunkákra járnak brigádokkal az ország belsejébe, építkezéseken segédmunkások, stb. Egyre többen élnek közülük normális emberi életet, teszik magukévá a civilizációs és társadalmi normákat.
A magyarországi híradásokat hallgatva, olvasva erősen elgondolkodtam, hogy mi lehet a különbség az ottani és az itteni cigányok között. Végül arra a következtetésre jutottam, hogy semmi. Csak a körülmények mások. A gondolatmenetem a következő:
A közfelfogás szerint a cigány nép lusta és munkakerülő. Ez persze általánosítás, mint ahogy az is, hogy a magyar nép munkaszerető és dolgos. A magyarok között is sok a munkakerülő lusta ember, mint ahogy a cigányok között is szép számmal akad szorgalmas, dolgos. Ennek ellenére mindkét állítás általános érelemben igaz. Aki ezt tagadja, az vagy nincs tisztában a realitásokkal, vagy valamely szélsőséges nézet elvakult híve.
A munkakerülő, a bandába verődő és a bűnöző cigányok másik jellemző vonása a gyávaság. Kivétel nélkül mindig csak gyengébbeket támadnak meg a túlerő biztos tudatában. Ösztönösen érzik, hogy egyedül nullák. Ez az összetartásuk fő oka. Nem a nemzeti öntudat, családi szeretet vagy fajtárs önzetlen segíteni akarása. Ez inkább a zsidókra jellemző. Ezt most nem zsidózásnak szántam, sőt ellenkezőleg, kimondottan pozitívnak és követendő példának tartom a zsidó nép összetartását (Megjegyzés: Mielőtt még a cionisták támogatásával vádolnának leszögezném, hogy a cionizmus ennek az összetartásnak egy szélsőséges formája, amikor az más nemzetek rovására, kárára történik. Mint minden szélsőséget, ezt is elítélem és semmilyen formájával nem értek egyet. Amiről én beszélek az a nemzeti összetartás egy közös cél érdekében). Ha a cigányok ilyenek lennének, most nem lenne miről írnom. Akkor a vezetőik nem egymással marakodnának a koncon, a módosabbjaik nem kilós aranyláncokkal dekorálva, „merdzsókból” néha alamizsnát osztogatva parádéznának a putrisorokon, hanem segítenének társaiknak felzárkózni, kilábalni a nyomorból. De ez nyilvánvalóan nem így van. A gyávaságukból és lustaságukból adódóan mindig a könnyebb ellenállás útját választják. A mai Magyarországon pedig ez az út nem a munkával való boldogulás. A jelenlegi szociálpolitika nemhogy megoldaná a problémáikat, de még mélyebb morális posványba süllyeszti őket.
De itt van még a többségi társadalomban nagy vitát kiváltó „cigánybűnözés” fogalma. Soha sehol nem találkoztam még olyan cikkel vagy hozzászólással, amely megpróbálta volna taglalni, elemezni a cigány társadalomban mélyen gyökerező bűnözési hajlam okát, gyökereit. Ha volt is a témáról szó, az csak a két véglet valamelyikét hangoztatta: faji/genetikai ok vagy pedig a hajlam meglétének teljes tagadása. Szerintem a válasz sokkal árnyaltabb. A bűnöző és munkakerülő cigányok számára a lopás, a rablás nem bűn. Legalábbis nem a mi XXI. századi felfogásunk szerint értelmezik. Az ő moráljuk és értékrendjük más. Ez a morál egy évezredeken át nemzedékről nemzedékre átadott, vadászó és gyűjtögető életmódot folytató társadalom morálja és értékrendje. Ma is csak gyűjtögetnek és vadásznak. Gyűjtögetik a mezőkről és a kiskertekből a termést, a színesfémet mindenhonnan, begyűjtik a segélyeket, stb. És persze vadásznak is: idős emberekre, kamaszokra, magányos felnőttekre. Hogy miért teszik? A válasz egyszerű: mert ez a könnyebb ellenállás útja. Kevesebb időt és erőráfordítást igényel, mint mondjuk szakmát tanulni és dolgozni. A rendőrségtől nem félnek. Sőt, hovatovább a rendőrök félnek tőlük. A börtöntől még kevésbé. Nem is igazán számít férfinak közöttük az, aki nem börtönviselt. A nem cigányokra, a „gádzsók”-ra úgy tekintenek mint lehetséges prédára, az ő szóhasználatukkal élve balek-, paraszt-, csicskamagyar. Azzal pedig, gondolom, nem mondok újat, hogy a vadászokat nem érdekli a nyulak véleménye, tanácsai, érvei. A „vadászok” ravaszabbnak, okosabbnak hiszik magukat, egyfajta felsőbbségi érzésük van, de legalábbis lenézik a „nyulakat”, itt a munkából élőket. A rasszista megnyilvánulások, a gyűlölettől fröcsögő kijelentések sem zavarják őket különösebben, sőt hangoskodó magatartásukkal, sértegető megjegyzéseikkel stb. igyekeznek ezeket kiprovokálni, mivel ezek csak táplálják ideológiájukat, erősítik groteszk világképüket. Akiknek igazán kárt okoz az egyre fokozódó gyűlölet, azok a beilleszkedni akaró, jobb életre vágyó cigányok. Őket teljesen ellehetetleníti az egy kalap alá vevés, az általánosítás. De sok tekintetben legalább ilyen káros a jogvédő szervezetek hozzáállása az úgynevezett „cigánykérdéshez”. Ténykedésükkel nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy ez a bizonyos „út”, a könnyebb ellenállás útja, szélesebb és könnyebben járható legyen. A többségi társadalom felelősségének túlértékelése, még több, még nagyobb segélyek követelése, a magyar társadalom védekezőreflexszerű reakcióinak dramatizálása, a problémák ok-okozati vizsgálata és az okok kezelése helyett bizonyos problémák, jelenségek puszta létének tagadása és/vagy ideologizálása, bagatelizáslása kimondottan káros hatással volt/van/lesz a cigány és magyar társadalomra, lehetetlenné teszi kettejük békés egymás mellett élését. Ugyancsak nagy dőreség abban reménykedni, hogy a most bűnözésből élő vagy munkakerülő életmódot folytató cigányokat egyszer csak megszállja a szentlélek vagy bármi más belső indíttatásból megváltoznak és önként „beállnak a sorba” a „nyulak” közzé, pusztán csak azért mert ez is egy lehetőség a sok közül. Ezt csak akkor teszik meg, ha ez az egyetlen lehetőség, vagyis nincs más választásuk. Ez az, ami nálunk Ukrajnában megtörtént.
És itt értem a gondolatsorom végére.
Tisztában vagyok vele, hogy az Ukrán jog és annak alkalmazása nem EU-konform, de meggyőződésem, hogy meg lehet, sőt meg kell találni az európai módját a probléma megoldásának. Ennek az alapja annak a ténynek az elfogadása kell hogy legyen, hogy a cigányok anatómiailag teljes értékű emberek. De semmiképpen sem hagyhatják figyelmen kívül a megoldáskeresők a másságukat: más az identitásuk, a világképük, a szokásaik stb. A kényszer szóba se jöhet, de olyan helyzetet kell teremteni, amelyben önként választják a civilizációs és társadalmi normák betartását.
A mai Magyarországon uralkodó közhangulat, a hatályos jogszabályok némelyike (pl. megélhetési bűnözés, pozitív diszkrimináció stb.), a szociális juttatások rendszere, a rosszul értelmezett liberalizmus külön-külön és összességében is csak mélyíti a cigány és magyar társadalom válságát, lehetetlenné teszi a cigányság integrációját.
A leírtakkal nem áll szándékomban senkit sem megsérteni, sem a „vadászokat” sem a „nyulakat”. Mindössze a történéseket, híreket és tényeket logikusan, érzelmektől mentesen, kívülállóként végiggondolva kialakult véleményemet írtam le.