Adatok
katarina
0 bejegyzést írt és 1 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Az alábbi eset egy közeli kollégával történt meg a hétvégén. Azért döbbenetes, hogy a rendőrségnél még mennyire működnek a kádári éra reflexei, és az sem zökkenti helyre ezt a szemléletet, hogy sorra nyerik ellenük a hasonló törvénytelenségekért a kártérítési…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Szeretném a nyilvánossággal megosztani a saját, hasonló történetemet, most, hogy lassan egy éve perlem X. város rendőrségét. Csak röviden, bár a történet mára eposszá dagadt: tavaly egy februári éjszaka anyámmal éjféltájban arra ébredtünk, hogy fegyveres kommandósok törik ránk a családi házunk ajtaját, persze csengetés, kopogtatás, felszólítás nélkül. Kb 10-15 perc földön fekvés, sikoltozás, házkutatás, ordibálás, stb. után közölték, hogy családunk egyik tagját keresik - tanúként. A rokon már hónapok óta nem lakott a házban, és nem tudtuk a pontos címét. Erre közölték, ha nem mondjuk meg, hol van, akkor bevisznek a kapitányságra, (előállítanak)"és ott más lesz a helyzet". Arról is "felvilágosítottak", hogy mivel közeli rokonunkat tanúként keresik, kötelesek vagyunk az ügyben vallomást tenni. Be is vittek szépen bennünket (anyám 65 éves, akkor épp infarktusközeli állapotban...), ahol vallomást kellett tennünk. Pár óra verbális huzakodás után elengedtek.
Én persze jól bepereltem őket, mert még exbölcsészként, jogi diploma nélkül is szöget ütött a fejembe, hogy miért kell fegyveres kommandósokat küldeni éjjel egy olyan tanúért, aki előző nap ki-be járkál az adott házba/ból. Arról se voltam meggyőződve, hogy nekünk tényleg kötelességünk volt tanúvallomást tenni, a rendőrségnem meg joga volt bennünket előállítani. Nem egy ügyvédet kérdeztem meg, és mind nekem adott igazat.
Lényeg a lényeg: habár az ügyészségnek írtam, ugyanaz a rendőrség vizsgálta ki az ügyet, ami az intézkedést elrendelte, és hosszas ide-oda levelezés után alapos kioktatásban részesítettek, hogy én bizony saját jószántamból mentem be éjszaka a rendőrségre, nem előállítottak. Kár, hogy én erre egy kicsit máshogy emlékszem...
Nem mellesleg az elutasító határozat végére elfelejtették rábiggyeszteni, hogy ide és ide lehet fellebbezni, vagy ellenkezőleg, "fellebbezésnek helye nincs".
Hosszasan ecsetelhetném még a részleteket, a hangnemet, de inkább csak annyit, hogy két tanulságot vontam le az ügyből:
1. Ebben az országban még mindig úgy kezelik az állampolgárt, mintha fogyatékos alsó tagozatos lenne.
2. Kis hazánkban nagyon kevesen tudják azt mondani hivatalból, hogy elb*sztam, bocsi. Ez a rendőrségre különösen igaz.
Hát akkor irány Strassbourg...