Adatok
krssz
0 bejegyzést írt és 1 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Ebben a félévben a kurzusaim az ember nagy krédéseire vannak kihegyezve: Honnan a szenvedés? Miért a halál? Mi jön utána? Olyan kérdések, amelyek attól lesznek nehezek, hogy nincs rá válasz. Márpedig ma az azonnali válasz uralkodik... Ha valaki nem tud választ adni a saját…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Igyekszem a feladataimat lekiismeretesen végezni, odatenni mindenem amim van, és ami a Mester kegyelméből vagyok. Szeretem a szakom is, szivesen ülök le tanulni, még ha sokszor azt érzem, hogy túl is vagyok terhelve.
Azt érzem egy ideje, hogy Jób-i életet élek: a legfontosabb vizsgámra készültem, egy hetet tanultam rá, és a vizsga előtti éjszaka még mindig azt éreztem, hogy nem állok sehogy, nem tudok semmit, de reményteli voltam, elvégre készültem, és az Úr is tudja, hogy mennyire szeretem ezt az egészet... Én az én részem megtettem...
Reggel, magabíztosan beléptem a terembe, Benne bízva, nem foglalkozva semmi mással. Most jó jegyet írok:)
Aztán megkaptam a tételsort... Köpni- nyelni alig tudtam. Minden feladatom igyekeztem kidolgozni, de mintha a feladatok nehézségétől megtorpantam volna.. nem lett túl fényes a vizsgám, vagy legalábbis most úgy érzem.
Kijöttem a vizsgáról, és a templomig vezető úton a gondolataim hatalmában, pereltem magammal és az Úrral...
"De készültem, hát Te is tudod... Nah jó, az én hibám is, nem tettem meg mindent a tudás érdekében, végülis az én hibám is. De attól tanultam, és még szeretem is a tárgyat... Az egyik legjobb vagyok, és most... Bizonyítani akartam magamnak, a szüleimnek, a csoporttársaimnak... Hát a Te teremtményed vagyok, a Te kegyelmedből vagyok olyan amilyen... Akkor most mi vaaaan?"
Nem tudtam, hogy most magammal, vagy vele vitázok, csak rámszakadt az érzések hada. Amikor beültem a templomba, csak ültem... nem tudtam mit akarok mondani... Aztán feltört belőlem a hála, mindenért. Az életemért, a családomért, a barátaimért, a jelen helyzetért.
És akkor most mi van? Kit érdekel ez a vizsgaeredmény? Ettől leszek értékesebb vagy értéktelenebb?
Persze sokat jelent nekem, de ez még nem jelent semmit. Mindig is hajlamos voltam "vitázni" Vele, aztán meg elduruzsoltam, hogy jól van nah... ha így látod jónak, legyen meg az akaratod.
De most más volt. "Azt hiszed, hogy most csalódott vagyok? Hét az:) De nem érdekel... Nem a sikertelenségeim fognak eltántorítani Tőled, nem fogsz tudni megingatni. Szeretlek, és azt akarom, hogy az életemben minden a Te szent akaratod szerint történjen, és ha annak kell jönnie, az jöjjön... dicsőség Neked a pótvizsga kínálta lehetőségért:)
A vizsga óta más nehézségek is jöttek az életembe, de mostmár ez jár a fejemben: Na nehogy már ez szakítana el engem a Te szeretetedtől...
Persze ez nem ilyen könnyű, megszenvedek érte, de tudom, hogy semmi, semmi de semmi nem tud elválasztani engem Tőle, és ezek a nehézségek csak egyre közelebb visznek Hozzá, és az Ő végtelen szeretetének a megismeréséhez.