tutuTATA 2013.07.13 17:59:14

magyar-magyar szótár
Nádas és Hajnóczy különbözősége a szexushoz való viszonyukból is kibontható, s bizony megérne egy misét ennek részletesebb kifejtése. /Jó ötlet hát a téma összehasonlító felvetése./ Ami a „Párhuzamos történetek” hölgyek bugyijára kifejtett hatását illeti, azzal kapcsolatban nekem egy éltesebb férfiember olvasás közbeni erekcióját említette…
Nádas egész életművét nézhetjük tehát a szexuális elfojtottság alól történő szabadulás egyféle sajátos, intellektuális tárgyiasulásának, s az ilyen megközelítést mintha maga az író is bátorítaná nem egy önértelmezésében. Nézhetjük, már ha bennünket is ilyen szinten érint e kérdés, ill. magunk is úgy hisszük, hogy mindaz, mi ide tartozik, önmagában az intellektualizálással megfogható. /Nem beszélve a lényegről, a felszabadulásról./
Ha viszont úgy érezzük-gondoljuk, hogy a szexus tipikusan az a terület, amit semmilyen módon - átlényegülésben, művészi tárgyiasításban vagy az intellektualizálás folyamata során – meg nem foghatunk, csupán önmaga lehetőleg totális át- és megélésével, akkor ismét Hajnóczyhoz érkeztünk. Az ő – életben és művekben egyaránt – kinyilvánított férfiasságához egyfelől, másfelől pedig, hogy ő soha nem félt tudatosítani magában a lehetetlent, a korlátait: drámájában, a „Dinamit”-ban például egy élő, eleven reteklevél organikus létét /mely a Nagy Fazekas teremtő képessége révén jött létre/ hasonlítja az ember munkájához, „amely – mit tegyünk! – mindig csupán kreatív lehet”. Mindezek alapján talán nem tűnik elrugaszkodottnak a kreativitás-intellektualizálás, mint egyik oldal és az organikusság-férfiasság, mint másik oldal ellentétpárjának a felállítása…
A Hajnóczyra emlékezők elmondják, hogy még utolsó, testileg leromlott állapotában is hatással volt környezetére, nem utolsó sorban az őt körülvevő hölgyekre. Műveiben a hősök határozottan, férfias egyértelműséggel igyekeznek megvalósítani akaratukat, átélni vágyaikat – minden társadalmi helyzetből következő frusztráltság, ideiglenes állapotromlás /részegség, betegség/ ellenére. Hajnóczy az, aki esetleges – érzékenyen és mélyen átélt és megjelenített – szerelmi beteljesületlenségét is férfias elérzékenyültséggel és egyben méltósággal képes viselni /”Hair”/, de nála a szerelem akár önigazolást, sikerélményt is jelenthet az egyébként átélt-elszenvedett kudarcok ellenében /”Finomfőzelék feltéttel”/. Férfialakjai ugyanakkor mentesek a féktelen, reflektálatlan turidaniságtól /Móricz: Sárarany/: igazi mai, összetett alkatok, akik, bár gyakorta tépelődnek, ám mindettől még nem válnak szerencsétlenné, nőiesen lággyá, vagy – a lényeget illetően – határozatlanná.
Befejezésül rákérdezek tehát: Létezik-e az utóbbi évtizedek hazai prózájában a „Perzsia” vagy a „Jézus menyasszonya” fiújához fogható, férfias – és egyben organikus - hős?

tutuTATA 2013.07.14 09:54:38

@magyar-magyar szótár: Persze, én se gondolnám, hogy az életbeli és a műbeli konkrétumokat feltétlen össze lehetne vetni - bár Hajnóczynál ez se lenne túl eretnek gondolat, annyira szorosak az egyezések.
Az viszont biztos, hogy habitusok, hozzáállások a műből szépen lejönnek, s nem kell analitikusnak lenni ahhoz, hogy ezeket összehozzuk az íróval /főleg, ha magánéletbeli megnyilatkozásai, interjúi is ilyen irányba mutatnak/.
Kettejük között ebben is markáns a különbség, ami valamennyire kényszerítő erővel bír, hogy válasszon az ember - főleg, ha a másikat sem feltétlenül szükséges emiatt elutasítania ...

tutuTATA 2013.09.05 13:57:33

Mivel a témához passzol, ideteszek egy másik, friss elérhetőséget:

nol.hu//kult/20130824-te_is_lehetsz_elmebeteg?ref=sso