Adatok
Thorn (AHA)
0 bejegyzést írt és 1 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Azt mondják, erőszakos huligán, agyatlan gonosztevő, bűnöző, anarchista vagyok. Azt mondják, hiányzik belőlem a megfelelő tisztelet a hatóságok és az emberek tulajdona iránt. Azt mondják, önkényes pusztításokban veszek részt és felfordulást okozok, csak azért, mert…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Szívesen olvasnám a szerzőnek egy olyan irományát is, amiben töredelmesen kifejti, hogy ő és a családja a kitörésnek pontosan milyen módozataival próbálkozott, és hogy ezeknek elképzelésük szerint hogyan is állták útjukat a tisztes, ám gonosz polgárok tömegei. Mert véleményem szerint az önmagában, hogy nem kaptam munkát még nem jelent semmit. Mindezt hány szakmával/diplomával illetve nyelvvizsgával a tarsolyában jelenti ki? Mert mondjuk aki a nyolc általánost is 12 év alatt teljesíti, és ezzel befejezettnek tekinti saját tanulmányait (és nincs valamiféle veleszületett Istenadta tehetsége valamihez), az később ne nagyon csodálkozzon, hogy őt nem akarják alkalmazni. Ez egyenes következmény.
Van egy személyes ismerősöm, aki viszonylagos nyomorból érkezett, egyszerű szülők gyermekeként. Iskola mellett annyit dolgozott már általánosban is, hogy bizony semmi másra nem volt ideje. Ám de tanult. Ő volt az osztály legjobb tanulója. Ő, aki a legszegényebb családból érkezett, és akinek a tanuláson kívül a legtöbb kötelezettsége volt. Ma sikeres villamosmérnök, megbecsült szakember, családdal, saját autóval és házzal. Boldog ember. De meg is dolgozott érte!
Vagy ott van a nagyapám. Kitelepített felvidéki magyar. Először csak a falujukban kezdték el őket terrorizálni az odaérkező szlovákok. Pl. egyik napról a másikra új tanárt kaptak az iskolában, aki onnantól kezdve csak szlovákul szólalt meg, a teljes egészében magyar osztályban. De elvárta, hogy értsék, amit mond, ezért aztán nem fukarkodott a pofonokkal és egyesekkel. Aztán jött a kitelepítés. Dédszüleim is dolgos emberek voltak, és a hajnaltól estig tartó munkának meg is volt a gyümölcse. Mintagazdaságuk volt, számtalan jószággal, gazdasági épületekkel, stb. Azt a szlovákok egy tollvonással mind elorozták, és Magyarországon csak egy düledező picike kis tanyát, meg egy szintén rossz állapotban lévő házikót kaptak. De volt erejük újrakezdeni, és becsülettel végigdolgozták az életüket! Pedig itt se volt ám könnyű a kommunizmus alatt, ráadásul mezőgazdászként... Nagyapám jócskán 70 éven felül van, de a mai napig nem tudok úgy elmenni hozzá látogatóba, hogy ne csináljon valami hasznosat. Legutóbb például egy szobát vakolt újra, úgy hogy előtte a tégláig verte le a vakolatot. Fiatal férfiaknak is embert próbáló munka, a végeredmény tökéletességét pedig egy mesterember is megirigyelné. A házban mindent ő maga épített fel, a két saját kezével. Ő rakta a falakat, ő készítette hozzá a vályogtéglát, ő építette a gazdasági épületeket, de még a vízvezeték szerelőnek is csak annyi dolga volt, hogy a telekhatárig kihúzott csöveket rákötötte a hálózatra. Mindent megcsinált, mert szegények voltak, és egyszerűen nem lett volna pénzük mással megcsináltatni, még ha akarják se. És ezt csak új pluszban, a sofőri teljes munkaidős állása mellett. Emellett a "szabadidejében" gondozták a gazdaságot, meg a jószágokat. Nyaralni egyszer volt, néhány napot a Balatonon. Mégis tisztességesen felnevelt két gyereket, és elbúcsúztatott egy szerető feleséget. Nagyapámat SOHA nem hallottam panaszkodni. Soha nem állt segélyért sorba. Soha nem hangoztatta, hogy nincs munka. És sosem lopott plazmatévéket, vagy gyújtogatott. Pedig azt hiszem a hányattatott sorsra való hivatkozási alap sokszorosan meglett volna hozzá, a londoni, születésüktől fogva állami pénzen eltartott, semmittevő családok tízezreihez képest.
És sajnos tudnék példát mondani az ellenkezőjére is bőven, de talán felesleges, mert ilyet mindenki ismer. És valahogy nem érezném jogosnak, ha ez utóbbi csoport végső elkeseredettségében nekiindulna, és rágyújtaná a házát nagyapámra, mert hát nem oldotta meg az életüket, saját maguk helyett...