fagyöngy 2009.04.08 16:55:43

@Kitalátor feljegyzete:
Teljesen egyetértek Veled. Az egyébként egy eléggé "érdekes" pillanat, amikor rá kell ébrednünk arra, hogy a papok is emberek és legalább olyan esendőek, mint mi magunk. Ez majdnem olyan, mint amikor a gyerekeknek először kezd feltűnni, hogy az apa vagy az anya nem is annyira tökéletes, mint amilyennek kiskorában látta. Ez a pillanat mindenkinek az életében így vagy úgy eljön és nagyon nem mindegy, hogy hogyan sikerül ezt átvészelni, mert komoly károkat is okozhat akár a hitéletünkben is. Biztos, hogy ez is oka annak, hogy sokan aztán átpártolnak egy másik egyházhoz, vagy akár szektához. Bár nem ismerem a papképzést, de azt gondolom, hogy ilyen irányban sem lenne baj, ha egy kicsit beszélgetnének velük, mert így előfordulhat, hogy akár akaratlanul is ellenpéldája lesznek mindannak, amiért ott vannak. Ezt akár olyan áron is érdemes lenne megtenni, hogy nem csak azt szem előtt tartani, hogy állítólagosan paphiány van és ezért akiben a szándék már megvan, azonnal "kérdezés nélkül" felszentelni, hanem az ilyen irányú képzésre is nagyobb hangsúlyt kellene fektetni.
Egyébként azt a gondolatot, hogy védekezés céljából kevesebbet beszélgessen az illető atya nőkkel, kicsit gyerekesnek érzem. Szerintem nem ezen múlik csak (persze az sem mindegy, hogy miről beszélget velük...)

fagyöngy 2009.07.23 21:04:11

Rég nem szólt már senki sem.

Találtam valamit, kíváncsi lennék, hogy a témával kapcsolatban, mit szóltok hozzá:

www.youtube.com/watch?v=v-fozo2vGGM

fagyöngy 2009.11.24 16:46:59

Rég nem írtam már, de újra idetévedtem és beleolvasva az írásaitokba, úgy éreztem, hogy 1-2 dolgot szeretnék én is elmesélni. Én jártam közösségbe és most is aktív tagja vagyok a plébániánknak. Lehet, hogy nekem szerencsém volt, de én nem találkoztam azzal a sokak által leírt jelenséggel, hogy az egyedülálló nőket bárki is kiközösítette vagy megbélyegezte volna. Én magam is egyedülálló vagyok, abból az okból kifolyólag, amit már korábban elmeséltem nektek. Szerintem az a fontos, hogy ki miért akar ott lenni, ahol van. Az-e a célja, hogy mindenáron párt találjon, vagy az, hogy Krisztus ügyét előbbre vigye és ha közben még párt is talál, az csak egy csodálatos plussz. Az atyákkal való szerelemhez pedig csak annyit, hogy minden 2 emberen múlik. Tudom, hogy nagyon elcsépelt már ez a mondat! De tényleg így van! Aki elmegy papnak és vállalja mindazt Krisztusért, ami ezzel jár, és ebben a hivatásban a helyén érzi magát, akkor tudni fogja azt is, hogy az ilyen helyzeteket hogyan kezelje. (jobbik esetben!) Aki viszont ezt a szituációt nem tudja kezelni (amiben szerintem a képzésük is hibás, mert nagyon sok mindenre nem készítik fel őket), akkor ott más probléma is lehet. A saját "hibámból" tanulva azt tudom mondani, hogy a templomba soha ne a papok legyenek a fontosak, akik miatt odajárunk (persze nagyon meghatározóak ők is), hanem keressük meg a feladatunkat, amiben segíteni tudjuk a plébániánk életét és ez legyen a legfontosabb, nem pedig, hogy ki és hogy néz ki az atyánk! Lehet, hogy ennek ellenére kapunk pofonokat és futunk bele olyan emberekben, megjegyzésekbe, amik bántanak minket, de soha nem szabad ezeket az előtérbe helyeznünk! Ha megtaláljuk a feladatunkat és jól érezzük benne magunkat, akkor ez sokat tud ezeken enyhíteni! Nem gondolom, hogy rögtön az lenne a megoldás, hogy másik egyházat kell keresni, mert az olyan, mintha a könnyebbik utat választanánk. Nem véletlen, hogy ott vagyunk, ahol, valószínüleg ott van ránk szükség és ott várnak ránk feladatok, amiket a legjobb tudásunk szerint el kell végeznünk. Én is csalódtam, nem is kicsit...! De a közösségemnek fontos voltam, és megtaláltam a feladatom. Kívánom mindenkinek, akiknek rossz élményei vannak egyedülállóként közösségekkel kapcsolatban, hogy ne adjátok fel!