Regisztráció Blogot indítok
Adatok
@@@

0 bejegyzést írt és 2 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
A sok pornón és e-tápon (ízfokozó internet) nevelkedett gyökérnek a romantika az a mekiszerelem, az érzékiség egyenlő a seggre csapással, az előjáték a levetkőzés, az nő erogén zónája pedig egyszerűen a pina. Sajnálatos, szánalmas.A sexnek, és az összes hozzá tartozó…..
@@@ 2008.12.23 08:43:42
Nagyon tetszik a téma, egyik kedvencem. A post is jól felvezette, nem csak az orális szex részét a dolgoknak és talán ez is egyben a legfontosabb egymás kényeztetésében, hogy ne koncentrálódjon csak a központi testrészekre, annak ellenére, hogy elkötelezett híve vagyok egymás orális kielégítésének. Lehet, ez ellentmond néhol, mert utóbbi ugyebár hosszabb elidőzést kíván pont ott.

Lényeg: A szeretkezéshez (és nem dugáshoz) vezető út szerintem egy hosszú egymásra hangolódás folyamata, mert mindketten élvezzük az érzéki játékot, egymás csábítását, hatunk és hagyjuk, hogy hassanak ránk. Amikor viszont szeretkezés közben valami olyasmit csinál a másik legérzékenyebb testrészünkkel, ami nem tetszik, vagy te magad csinálsz valamit, amiről érzed, hogy a másiknak nem jön be és nem találsz éppen olyát, ami viszont igen, pedig annyira szeretnél örömöt okozni, de valahogy mégse megy, akkor hirtelen diszharmónikussá válik az egész. Alábbhagy a vágy és megszűnik az összhang, ami addig a pillanatig mindent elárasztó boldogsághormonok termeléséhez vezetett és olyan mintha elveszítettétek volna valahol útközben egymást. A testiség került előtérbe, hogy akkor most hogy is pontosan és milyen gyorsa és az érzékiség eltűnik. Már nem érzésből csináljátok, hanem technikával és ilyenkor a legjobb instrukciók se segítenek. A túl sok ilyenkor még inkább árt is a „teljesítménynek”. Akarásnak nyögés a vége mint tudjuk és nem nyögdécselés.

Nem egyszer éreztem már ilyet, hogy kizökkenek és ebből kifolyólag elügyetlenkedem, mert izgulok, mert szokatlan, mert nem ismerem még a másik előszereteteit, és azokat egy egyszavas instrukcióba nehéz átfogóan közvetítenie. Ilyenkor szeretek oda visszatérni, ahol még megvolt az a bizonyos érzés. A már felfedezett erogén zónákra, felvenni újra szemkontaktust ... az ajkak leheletnyi érintkezése, a csók vágya, egymáshoz simulás, ölelés, dorombolás, majd egyre mohóbb csókba merülés, restart: felvenni újra a játékot, ahol legutóbb mentettük, mert olyan jól ment éppen! Ilyenkor elfogadom, hogy elsőre nem mehet minden tökéletesen, de nem adom fel.

Szerintem a humor az egyik legjobb gyógyír ebben a szituban, az segít a leggyorsabban ellazulni és levetkőzni a megszokott viselkedésformákat, „bevált kielégítési technikákat”. A nevetéstől (meg)oldódik minden. A második nekifutásnál érdemes megkérdezni, hogy hogyan is szereti, ha kényeztetik, hogy ne úgy csináljam megint nagy izgalmamban, mint valami szűzlány, ő meg ne akarja annyira élvezni, hogy már nem is igazán tudja.

Epekedve várom a vágy útikalauz 2. részét :)
Cápali megmondja. A Nőről... 2008.11.26 19:29:00
"A Nőről...Mást gondol, mint amit cselekszik. Mást mond, mint amit gondol. Csak egy dolog biztos, az a pici rugó, ami mozgatja: hogy mit akar. Ösztönösen, legbelül. Látva szemeit, hallva szavait és érzékelve testének finom összjátékát, talán rájöhet az ember, mit akar.…..
@@@ 2008.12.23 06:29:36
A mi-a-bajod-semmi-re nekem a következő kombináció tűnik a leghatékonyabbnak:

Egy őszinte megnyilvánuláshoz, jól megfogalmazott kritikához, talán akár egy kialakuló mélyebb beszélgetéshez szükséges az oldott légkör. Adott esetben éppen a férfi szeretne valamit megtudni, mindegy hogy miért (hiszti elkerülése vagy tényleg érdekli), így ő vállalja az első lépést: nyitottságot és érdeklődést mutat, na de hogyan?

Nyílt testbeszéddel és meleg hangnemmel (e nélkül fel sem érdemes tenni a kérdést). A semleges megfogalmazás is csodákra képes (pl. „Mi foglalkoztat?” a „Mi van már megint” vagy „Mi a bajod” helyett), érintés vagy ölelés, ha ezek után engedi. Van, amelyik nőt a becézgetés oldja, van amelyiket az érintés, olyan is amelyiket az, ha felteszed a kérdést és picit magára hagyod, hogy összeszedhesse gondolatait, míg te gyorsan elintézel valamit, pl. egymáshoz illő zoknit keresel. Nem az a fő kérdés, hogy mi a baja, hanem, hogy miért nem tudja elmondani, és hogy hogyan tudod feloldani a kettőtök közötti feszültséget. Gyakran csak ez a baja és erre keres magyarázatot.

Amennyiben ritkán fordul elő, hogy duzzog, és nem minden hülyeségen húzza fel magát, akkor érdemes komolyan venni, ha egyszer tényleg megteszi. Ha tehát még mindig nem böki ki, akkor döntsd el, hogy folytatod-e vagy adsz neki időd, hogy magától oldódjon, hisztisebb fajtánál, hogy kiduzzogja magát és majd máskor nekifutsz, ha még van kedved.

Segíthet, ha feltételezések fogalmazol meg (semleges nyelvhasználat!), ha valamire pozitívan vagy épp negatívan reagál, akkor részletekre irányuló visszakérdezés (ez figyelmességet fejez ki, mindemellett segíti a tényleges megértést) és … a válaszra szánt idő sem hanyagolandó. Lehet, hogy csak nem mer belevágni, mivel gyakran nehéz valamit úgy kifejezni egy tömör mondatban, hogy a másik is ugyanazt értse, amit mi magunk is először próbálunk szavakba foglalni. Persze itt felmerül bennem a kérdés, hogy tényleg már alapjában véve is összetettebben gondolkoznak, vagy csak túlkomplikálják?