Regisztráció Blogot indítok
Adatok
Kopányi Tamás

0 bejegyzést írt és 2 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
1993-at írtunk, 23 éves voltam. Dolgoztam már ekkor pár éve. Egy örökségből és félretett pénzemből sikerült vennem egy Suzuki Swift 1.3 GC típusú autót. Azért döntöttem emellett mert mindenki dicsérte, olcsó volt, fürge modern. 880.000 Ft-ot fizettem érte. Fess fiatalember…..
Kopányi Tamás 2009.08.28 15:22:21
Elképesztő a lakosság pénzügyi képzetlensége!

A hitellel előre lehet hozni jövőbeni fogyasztást. Ez teljesen logikus, ha tartós fogyasztási cikkekről beszélünk, hiszem ki szeretne 50 éves korában saját lakásba költözni? A hitellel megteheted 20 évvel korábban, majd 20 év alatt "összespórolod" rá a pénzt a hiteltörlesztés formájában.

Ennek az egésznek a kamat az ára, ami részben az inflációt fedezi (ha most 15 milliós lakást veszel, akkor nem lenne elég 20 év alatt ennyit összegyűjteni, hiszen addigra többe kerülne a lakás), másik része pedig annak az ára, hogy mások lemondanak a fogyasztásukról a javadra (igen, valakitől jön a pénz, nem terem) nekik kell valamit adni cserébe.

Nézzük mit csinált a cikk beküldője:
Az első autóra összespórolta a pénzt, nem is volt belőle gond.

A második autóra már nem volt spórolt pénze, az első autóból maradt valószinűleg kb. 400 eFt, a lagziból összejött 600 eFt. Saját erő 1 millió, a hitel 750 ezer forint. Ezt az autót 6 évig használta és közben kifizette a hitelt is. Ez a hitel megfelelő felhasználása volt.

A harmadik autóra saját erőként csak az előző autóból származó összeg volt, 800 eFt. A hitel összege 1,9 millióra emelkedett. Ráadásul a "megfelelő" törlesztőrészlethez 10 éves hitelt vett fel a család. Ez magyarra forditva azt jelenti, hogy az 1,9 milliót a család 10 év alatt tudta volna összespórolni! Az autót viszont csak 4 évig használták.

Igy aztán a negyedik autóra gyakorlatilag elfogyott a saját erő!

Másik oldalról nézve, az első autó 4 év alatt vesztett az értékéből a példa kedvéért 400 eFt-t. A második autó 6 év alatt 950 eFt-tal ért kevesebbet. A harmadik autó 1,380 eFt-t vesztett 4 év alatt.
14 év alatt az autók értékcsökkenése felemésztett (inflációt nem változtatva) 2,730 ezer Ft-ot. A kezded kezdetén ebből rendelkezésre állt 880 eFt, majd az esküvő alkalmából újabb 600 eFt került a kasszába. Azaz 1,250 eFt-ot spórolt a család 14 év alatt autóra. Ez évente 100 eFt átlagosan, nem túl sok ebből az első autó se jött volna össze 8 év alatt!

Csoda, hogy eladósodtak? A bank a hibás? Legfeljebb abban hibás a bank, hogy idióta módon hitelt adott valamire amire nem is kellett volna!

Hogyan lehetett volna ezt elkerülni? Nézzük: a 1,750 eFt-os autó 6 év alatt 54%-ot veszitett az értékéből. A 2,680-as autó 4 év alatt 51%-ot vesztett...
A helyzet az, hogy 3 év alatt az autók elvesztik az értékük felét, azután nem amortizálódnak olyan gyorsan, ráadásul egy átlagos magánember évi 10-12 ezer km-es használata mellett egy modern autó 6 évig simán gond és nagyobb költséges javitás nélkül fut.
Ha 6 évig használták volna mindegyik kocsit, akkor még csak a harmadiknál tartanának! Az első két autó értékcsökkenésén vesztettek volna 1,5 millió Ft-ot! A 2003-ban felvett hitelnek megfelelő összegre lett volna szükségük 2005-ben! 5 éves hitelekkel, jövőre futna ki a harmadik autó hitele és lenne egy saját kb. 1,3 milliót érő autójuk!

A bankok a hibásak, vagy az erején felül vásárló fogyasztó? A devizás hitelek kérdését jövő órán tárgyaljuk. (Bár attól tartok, hogy a több száz hozzászólás végén senki nem fogja elolvasni ezt a hosszú szöveget. Be kéne nekem is küldenem olvasói levélben...)
A diákhitelt néhány éve azért vezették be, hogy a hallgatók e kedvezményes konstrukcióval támogatni tudják felsőfokú tanulmányaik végzését. Mi a véleménye a diákhitel intézményéről? A diákhitelt a legtöbben jó ötletnek, kezdeményezésnek tartják. A véleményezők…..
Kopányi Tamás 2009.01.13 11:53:38
Ahogy az utolsó kérdésekkel lenni szokott, azt hiszem ezt a választ már leginkább a jövő évi érdeklődőknek irom. (A hosszú i hiánya miatt előre is elnézést kérek.)

A diákhitellel kapcsolatban két fő kérdés merült fel, ami elég jól lefedi a tárgyalt területet. Ezekre külön-külön reagálnék, először a visszafizetés kérdésére térek ki, majd külön a felhasználásra.

Sokan fejezték ki kétségüket a diákhitel visszafizethetőségével kapcsolatban. Fő problémaként az alacsony fizetést illetve a munkanélküliség problémáját emlitve. Bármilyen hitel esetében a visszafizetés legkritikusabb pontja a törlesztőrészlet nagysága a jövedelemhez képest. Ebből a szempontból az egyik hozzászóló nagyon helyesen emlitett bizonyos 6-8%-ot, de részletekbe nem bocsátkozott. Kicsit konkrétabban arról van szó, hogy a diákhitel visszafizetése során az első évben a minimálbér 6%-a illetve maximális 50 eFt havi diákhitel esetén 8%-a a törlesztőrészlet. A második évtől kezdődően a korábbi fizetéstől függ a törlesztés nagysága. Ebben az esetben a 2 évvel korábbi fizetést veszik alapul (nyilván a munkábaállás utáni 2. évben a kezdőfizetést).
Mit jelent ez a diákok szempontjából? Egyrészt a diplomás bérminimum bevezetése miatt várhatóan a fizetésük a mindenkori minimálbérnek legalább kétszerese lesz, már induláskor is (közgazdászok esetében ennél jóval több), igy kezdetben legrosszabb esetben is csak bérük 3-4%-át fogják csak törlesztésre forditani. (Kivéve, ha csak szakképzettséget nem igénylő munkát találnak minimálbérért.) Később ez elvileg növekszik, de figyelembe kell venni azt is, hogy 2 év alatt a munkahelyi előrelépés és az általános bérszinvonal emelkedés miatt jelentősen növekedhet egy-egy ember keresete. Igy várhatóan a törlesztés egész időtartama alatt 6% alatti lesz a törlesztőrészlet arány a bruttó fizetéshez képest. Ekkora törlesztés mellett még nyugodtan fel lehet venni egy lakáshitelt is. (Csak viszonyitásképpen a bankok kb. a jövedelem 30-40%-áig érzik elfogadhatónak a törlesztőrészletek nagyságát a visszafizetés biztonsága szempontjából.) A törlesztésekkel kapcsolatos legnagyobb kockázatot összességében az állam viseli, ugyanis a non-profit diákhitel központ költségeit a piaci kamatok határozzák meg. Ehhez a központ félévente hozzáigazitja a diákhitel hivatalos kamatát, de a törlesztések a jövedelemtől függnek, igy egyáltalán nincs rá garancia, hogy egy alacsony jövedelmű értelmiségi (általános iskolai tanitó) valaha is vissza tudja fizetni a hitel teljes összegét. Elképzelhető, hogy a havi törlesztőrészletek csak a kamatokat fedezik majd, de ez a diákhitel központ problémája és elég extrém körülmények kellenének hozzá hosszú időn keresztül. (Jelenleg éppen ilyen körülményeket tapasztalhatunk.)

Ami a felhasználás kérdését illeti, elég pontosan megfogalmazódott a diákhitel esélyegyenlőséget növelő szerepe. Ezzel kapcsolatban sokan emlitették a rászorultság kérdését, illetve volt aki a diákhitellel szemben az ösztöndijak szerepét helyezte volna előtérbe. Ennek a kérdésnek a megvizsgálásához nem árt mérleget vonni a tanulmányokat illetően. Első lépésben két kérdésre keressük a választ: Milyen költségei vannak a diplomának? Miből lehet ezeket finanszirozni?
A diploma költségei:
1. Megélhetés az egyetem alatt. (Az ebben lévő fogyasztói kosár zsiros/párizsis kenyér illetve buli tartalma külön vita tárgyát képezi.)
2. Könyvek, tananyagok, tanszerek.
3. Tandijak
Források:
1. Családi támogatás
2. Saját kereset
3. Ösztöndijak (teljesitmény és rászorultsági alapon)
4. Diákhitel

Amit fontos látni, hogy a forrásoknak a diákhitel csak egy eleme. Nyugati országokban, illetve az USA-ban ahol a diákhitel mellett a fizetős felsőoktatásnak is nagyobb hagyománya van ez jobban megfigyelhető. Ahol a tandij és a diákhitel együtt jelenik meg, ott nyilvánvalóbb az, hogy milyen költséget fedez ez a forrás. Magyarországon, ahol a felsőoktatás jórészt "ingyenes", a diákhitel bevezetése plusz forrásként jelenik meg a diákok számára. Abból kiindulva, hogy a többi költség fedezetét valahogy korábban is megteremtették a diákok illetve családjaik, valóban könnyen el lehet jutni arra a következtetésre, hogy a diákhitel a bulizást támogatja. Talán éppen ezért lett volna szerencsésebb a diákhitellel egyidejűleg tandijat bevezetni, ami egyúttal forrásául szolgálhatott volna a tehetséges diákok ösztöndijainak.
Hogy pontosan megértsük a diákhitel szerepét, nézzük meg hogyan finanszirozhatja tanulmányait egy diák nyugaton:
1. Gazdag és tehetséges: Akinek a családja megengedheti magának, az tanulni fog. A család fizeti a felmerülő összes költséget, ez végülis jó befektetés a gyerek jövőjébe.
2. Szegény és tehetséges: A fizetős intézményeknek érdeke, hogy minél jobb diákok járjanak oda, mivel ez az iskola hirnevét, diákvonzó képességét növeli. Nem elhanyagolható, hogy az iskolák nyugaton komolyan számitanak a végzett diákok utólagos személyes és szervezeteken keresztül biztositott támogatására. Minél tehetségesebb egy diák, annál nagyobb eséllyel kerül később olyan helyzetbe, hogy támogatni tudja az iskolát. Ennek megfelelően a tehetséges diákok, részben rászorultságtól függően is sokféle iskolai és alapitványi támogatásra pályázhatnak, amelyek többnyire részben, nagyon ritkán teljesen fedezik költségeiket. (Az iskolák sokszor tandijmentességet biztositanak.) Több ösztöndijforrásból elég jól lefedhető a tandij és a tanszerek költsége. Emellett gyakori az iskola melletti munkavégzés, ami a megélhetést finanszirozza. Ez utóbbihoz azonban valódi kreditrendszer szükséges, ahol lehetőség van az előirtnál kevesebb kreditet felvéve hosszabb idő alatt diplomát szerezni.
3. Gazdag és nem annyira tehetséges: Tanulni fog és fizetni, a legjobb iskolában, ahol hajlandóak felvenni. Persze a legjobb iskolák fel tudják tölteni a létszámukat gazdag és okos diákokkal, úgyhogy ez valószinűleg második vonalú iskola lesz.
4. Szegény és nem annyira tehetséges: Velük a világon sehol nem tudnak semmit kezdeni.
5. Nem gazdag, nem szegény, kb. átlagosan tehetséges diákok: Ők minden forrást igénybe vesznek. Kaphatnak kisebb ösztöndijakat, de a tanulmányaikra ez nem lenne elég. Családjuk is tud valamennyit segiteni, de ez is kevés. Saját munkájukra támaszkodhatnak, de emellett tanulni is kell valamikor. Nekik van legnagyobb szükségük a diákhitelre!

Tehát a diákhitel elvileg azoknak jelentene segitséget, akik elég okosak, de annyira nem tehetségesek, hogy jelentős mennyiségű ösztöndijat kapjanak és a családjuk sem képes a tanulmányaikat finanszirozni. Magyarországon is ez a helyzet, csak az államilag finanszirozott képzésben kevésbé kontrasztosan jelenik meg. A fizetős képzésben már jobban látszik, hogy a diákhitel lehet a tandij forrásak azoknak akik egyébként nem engedhetnék meg maguknak az ilyen továbbtanulást. A tandij bevezetése persze jobban megteremtené a lehetőségét a diferenciálásnak, a tehetséges diákok ösztöndijhoz jutnának a többiek befizetéseiből. Persze ez a jelenleginél jobban "büntetné" a nem kiemelkedő jövedelmű családok kevésbé tehetséges gyerekeit.

Üdvözlettel,

Kopányi Tamás