Regisztráció Blogot indítok
Adatok
bttv

0 bejegyzést írt és 2 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
'napot Röviden a sztori. Édesanyám általános iskolai tanárnő kb. 30 éve. Számtalan generáció hagyta már el a kezét, a tanítványai közül sokat mai napig ismerek és elég jó emlékeket őriznek róla. Megadta a szükséges alapokat neki, mert anno meg volt a lehetősége rendesen…..
bttv 2010.03.26 15:10:28
Pedagógusként (középkorú, bár inkább fiatal:))nem egyszer harapom be a szám szélét, amikor a 6-10 éves gyermek édesanyámra tesz megjegyzéseket, ha megkérem, hogy vegye elő a tankönyvét, vagy legyen egy kicsit csendben, mert szeretném ha társai nyugodt körülmények között tanulhatnának. Olyan is előfordul, hogy szemem láttára emel kezet társára, és az írásbeli figyelmeztetésen kívül, (amit nem írnak otthon alá, nem jönnek el fogadóórára, nem fogadnak családlátogatáson, vagy ott is kiröhögnek) nem tehetek semmit. Tapasztalom, hogy tőlem idősebb kollégáim sokkal nehezebben viselik ezeket a konfliktushelyzeteket. Szó szerint igaz, amit a blogban olvastam: a képünkbe röhög a gyerekek egy része. Egy 25 fős osztályban 2-3 ilyen gyerek, tönkreteszi a felkészülést, az óravezetést, az óra hangulatát, társai figyelmét, koncentrálását. Tudom nagyon jól, hogy nem a gyermek a hibás, de szinte kezelhetetlen a probléma. A többi szülő és gyermek azt várja, hogy oldjam meg azonnal, pedig a nehezen kezelhető gyermekekkel megtalálni a hangot nem egy órás munka. Az
"Apukám azt üzeni, hogy a tanító néni idióta p*csa" szülői hozzáállás nem sokat segít.

Még emlékszem gyerekkoromból amikor a raccsolós nebuló fejét a táblába verte a tanító néni, mert nem pörgött az "r" hang. Nekem nem hiányzik a verés, mint eszköz, de valami más eszköz bizony nagyon jól jönne helyette. Olyan külső segítség a társadalom és a minisztériumok felől, ami visszatartó erő lehetne a k**va anyázásnál is.
Körzeti iskolából eltanácsolni gyereket nem lehet, a szülőnek nem érdeke (?), hogy megértesse kicsinyével(és magával), hogy ilyet azért mégse kéne. Földig hajlunk a szülők, a gyermekek előtt, meghunyászkodunk, mert mi is bérből-fizetésből élünk, sőt még szeretjük is a munkánkat, hiszen én például kiskorom óta erre a pályára készültem és mai napig imádom. Fogni kell a széket, félni a fegyelmitől, kirúgástól, amíg a szülő mindent megtehet. Neki joga van kiíratni, beíratni, panasszal élni és ezt őszintén mondom: így helyes. Csak nem minden szülő él a jogával úgy, ahogyan az várható. Egy pár szülő pedig nem ismeri a kötelesség fogalmát. Van, hogy hónapokig kell könyörögni, hogy a feldagadt arcú kisfiát vigye fogorvoshoz. Persze jelenthetem a gyermekjólét felé, de az már egy másik téma lenne.

Arra nevelem a gyerekeket, hogy verekedni nem szabad. Senkinek, soha. A tanító néninek sem.

Anyaként elvárom, hogy mivel én soha nem emelek kezet a gyerekemre, más se tegye. Én is feljelenteném.
De bízom benne, hogy az én gyerekem soha nem követ el olyat, ami miatt a tanító néninek eszébe jutna, hogy megüsse.
Érdekes jogi alapvetéseket vet fel az alábbi levél, a MÁV általános szerződési feltételeiből lehet kiindulni, de a sztrájkért való felellőséget majdnem biztos, hogy az kizárja. Kedves Zugügyvéd!A mostani sztrájk kapcsán merült fel bennem a kérdés, hogy milyen jogcímen…..