Regisztráció Blogot indítok
Adatok
kikas

0 bejegyzést írt és 1 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
A Műút decemberi számának élén Szántó T. Gábor versei állnak, melyet Szilágyi-Nagy Ildikó rövidprózái és Turányi Tamás versei követnek. Egressy Zoltán novellája mellett részletet olvashatunk az Oresztész új, Karsai György és Térey János által készített fordításból;…..
kikas 2008.12.17 15:26:01
Éljen Tandori!Szeretem!
De_De! Engedjétek meg, mert kifutunk az évből, > Bocsánat_bocsánat, hogy
ide idézgetem, ezt a pár sort > Éljen Szentkuthy!
"az idén 100 éve született Szentkuthy Miklós"

"Magunknak több Szentkuthyt!"

Örkény István 1976. december 6-i levelének egy részletét idézzük, melyet akkor írt, mikor Szentkuthyt József Attila-díjra terjesztették fel. (1977-ben meg kapta Szentkuthy a József Attila díjat. Az 1948-ban neki ítélt Baumgarten-díj után ez volt az író első hivatalos elismerése.)

1976. XII. 6.
Kedves Miklós!
Nem tudom a telefonszámodat… Azt sem tudom, mond-e neked valamit egy esetleges József Attila díj. Nekem azonban jól esik elmondanom a körülményeket, hátha egy kis örömet okoz… Az írószövetségi titkárság titkos szavazással választja meg azt a 15 nevet, akit fölterjesztünk. A titkárságon én mondtam ki először a neved, mindenki helyeselt, és a választmány ülésén a jelenlévő 32 író 32 szavazattal hagyta ezt jóvá, amire alig volt még eset. … Írom ezt azért, nehogy a Nagy Magányosnak véld magadat, hanem érezd mindannyiunk tiszteletét, szeretetét, elsősorban persze e sorok írójáét, aki pályád kezdete óta látja benned a XX. század legnagyobb magyar prózaíróját.
Barátsággal köszönt: Örkény István

Szentkuthy válasza 1976. XII. 7.-én:
* Édes, jó Pistám!
Bizony nehezen találok szavakat, hogy Hozzád és érzéseimhez méltón tudjam kifejezni: milyen rendkívüli örömet okoztál jóságoddal, hűségeddel, barátságoddal és „bajtársiasságod”dal. Persze hogy jól esnék a díjazás, de esküszöm, hogy engem, szívemet csak a Te „viselkedésed” érdekli, – soha, soha el nem felejtem! (Azt a polcot, amelyre szerény prózámat raktad, persze hogy nem érdemlem meg, de Tőled hallani ilyesmit, könnyekig, – bizony! – meghatott.) Torzó ez a pár sor Neked, de lelkemben virul Feléd a hálás egész! Ölel, ölel Miklósod *