Regisztráció Blogot indítok
Adatok
Vaskalapos

9 bejegyzést írt és 4 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

2008.11.28. óta tag.
Admin Szerkesztő Tag Vendég
Rozmaring Már-Cius 2019.03.06 15:02:01
Sziasz-magam..Végre-végre kicseréltem a zárakat a bejáraton és a szobám ajtaján is! Hurrá :)..
Rozmaring Femruárban kezdtem .. 2019.03.04 17:29:34
Napi 1-2 citrom leve csodákra .....
Rozmaring 2019.02.28 22:54:29
Gyorsan elment ez a február ... gyakrabban kellene jelentkeznem, mert annyi minden történt, aztán ide a fene sem tett fel semmit. Nahát! :)..
Rozmaring Még januárra :) 2019.02.03 20:10:23
Ramival a cirkuszban. Rég nem voltam, talán pont ezért lepett meg, hogy az előadás nem volt annyira gyermekekre hangolva, mint régebben. Színvonalas és pörgős volt. ... Azért nem fogok rászokni, de alkalmi kikapcsolódásnak remek! :) A januári beosztásom. :) Sokan nem igazodnak rajta ki, elsőre…..
Rozmaring jan. közepe :) 2019.01.13 16:17:26
Tegnap jártam a Bosnyák téri bolhán. 100Ft volt minden darab, amibe virág kerülnek majd nem is sokára. Ez van most az asztalomon. Kicsit kusza, a billentyű jó koszos, de ezt az "élet" rakta így össze, a le nem szedett karácsonyi terítővel együtt :)..
Rozmaring Január eleje2 2019.01.12 17:58:06
Új Hobby a Lock Pick. Sajna minden nehezebb és bonyibb, mint elsőre látszik. Az ügyesség a kitartás és a türelem fontos, de közelebbről látszik csak, hogy mennyire szerteágazó ez a téma (is) ... de azért tetszik. Elment a Tibi, a Horváth Tibi. 10.-én volt a temetése Mendén. Sebi Andrissal mentem.…..
Rozmaring Január eleje 2019.01.08 18:39:16
Az újpesti fodrászat mellett lőttem a Fog-ászatot, most megint szép nyári frizurám van a télre és a megfázásomra tekintettel. :) ÉSSSss igent, megint itt vannak a grafikonok, így évek után is rááll a kezem és a szemem ..., megdöbbentő. Még az is lehet, hogy a maradék pénzecskét felélesztem a számlán…..
Rozmaring Mai Képek 2019.01.03 17:24:06
Ma szép az idő, élvezem a betegállomány előnyeit és az orr dugulás és a köhögés hátrányait :)Beteg Eszti is, Tdi is, a körzetinél szinte sorba álltunk :)..
Rozmaring NaMost 2019.01.02 13:34:43
A Kétségbeesés teája: Hozzávalók: - Rozmaring, Borókabogyó és chili, valamint orr-dugulás, hidegrázás okozta (ha ez nem segít, akkor semmi) érzés. :) Most készül, így sem még most, és később sem ajánlom senkinek. - Aztán a meló. Szögre, azaz csapra akasztottam a melós-kabátot két napra, amely ezen a…..
Discovery Species - kutatás a fiatal férfiakról Fő az egészség! 2008.12.19 17:58:00
Lapozgatom a Species kötetet. A Discovery Channel kutatásából egyértelműen levonható az a következtetés, hogy a férfiak ma egészségesebben élnek. Vagy legalább is jobban tudják, milyen az egészséges élet. Különösen Nyugat- és Észak-Európában, tehát azokban a…..
Vaskalapos 2008.12.31 20:16:59
Úgy emlékszem, hogy minden iskolámban a lányok / hölgyek voltak inkább humán beállítottságúak, a fiúk többsége inkább a reáltantárgyakban jeleskedett (vagy épp egyikben sem).
Ennek alapján azt gondolom, hogy a férfiaknak könnyebb az összefüggésrendszereket megérteni, azaz (pl.), jobban tudják, hogy milyen az egészséges(ebb) élet. Persze, őket is befolyásolják a divatok, az akár egymásnak ellentmondó bölcsességek, de a férfiembert nehezebb megvezetni.
Így remélem, hogy a férfitöbbség képes statisztikai alapon tekinteni egyetlen – ugyan példaképnek tekintett -, a fekpadon szívrohamot kapott társára.

Azt gondolom, hogy minden korszaknak megvoltak a mainak megfeleltethető közösségi mintái.
Az, hogy ez „legutóbb” sörözésben, lötyögésben valósult meg, az csak a korszak adta lehetőségeknek és körülményeknek tudható be.
Szerintem létezik egy valódi ok, egy mély belső indíttatás, amely számos formát ölthet a lehetőségektől, a divatoktól függően.
Ezért úgy vélem, hogy magát az éppen aktuális megvalósulást („…most alakulóban vannak a body gym és a szauna köré szerveződő közösségek.”) –et, csak is az alap-igények összefüggéseivel együtt érthetjük meg igazán.
Vizsgálhatjuk a lázrózsák sziromszerkezetét - nem leszünk „okosabbak” -, ha nem tudjuk, hogy mely betegség áll a háttérben.

Tehát Tisztelt Réz Úr és Discovery Channel kutatás!
Tisztelettel adózom megállapításaik előtt, de ezekre úgy tekintek, mint egy éppen zajló folyamat aktuális helyzetleírására, és csak az ebből adódó kérdések felvetésére.
Viszont úgy érzem magam, mint az, aki egy kiváló bemutatást olvas arról, hogy a deák téri metrómegálló miként néz ki, de ettől még nem tudja meg, hogy honnan indult és hova tart.

Talán tévedek, de szerintem a modern férfi helyzetének megértése és a megfelelő válaszok megtalálása, csak is tágabb nézőpontból lehetséges. Arra gondolok, hogy a „modern férfinak”, talán nem azt jelenti a „hagyományos, a Család Ura szerep”, mint azoknak, akik ezt evidenciaként írják le.
Arra gondolok, hogy egy rövid időszakot vizsgálni főként a férfiak szemszögéből, alig figyelembe véve az össztársadalmi hatásokat, hamis eredményt adhat.
Arra gondolok, hogy a jelen helyzet önmagában nézve nem ad lehetőséget értékelésre minősítésre. Sőt, a jelenségek értékelésre nem törekvő taglalása azt sugallhatja, hogy mindegyik megnyilvánulás feltétlen szükséges hasznos és értékes, esetleg ízlés szerint követhető minta.
Lehet, hogy így van, de erről nem esett szó.

Üdv.: A Vaskalapos
Discovery Species - kutatás a fiatal férfiakról Miről szól ez a blog? 2008.10.13 13:23:00
Lehet, hogy a férfiak még a nőknél is bonyolultabbak? Sokan juthatnak erre a következtetésre a mai férfi vásárlási és magánéleti szokásairól szóló, a Discovery által készített, Speciesnek keresztelt tanulmányt böngészve. A tudományos szakértők közreműködésével 15…..
Vaskalapos 2008.11.28 19:49:14
Azt gondolom, hogy az „új típusú, modern férfi” nem létezik. Különféle válaszok léteznek csak a nem-normális világ kihívásaira.
Tehát, a viselkedési minták változnak ugyan - a környezeti elvárásokhoz és lehetőségekhez képest -, de úgy gondolom, hogy ezek nem típusok.
Ezek csak egyszerű hétköznapi őrületek.
Már senki sem tudja pontosan, hogy milyen az igazi férfi szerep. Persze, de az elvárások azért lettek pokolian bonyolultak, mert a liberális világunk megengedi, hogy ahány nő, annyi elvárás legyen, = káosz.

Szerintem, legyen kérdés akár a sex, akár a szaktudás, a freeTime, a kütyük, vagy a szülőktől való leválás – a témák összes aktuális kérdése -, ezek mind-mind csak okozatok.
Ha ezekkel foglalkozunk, akkor úgy teszünk, mint az orvos, aki észleli a lázat, és azt akarja csak megérteni/csillapítani ahelyett, hogy a betegséget, azaz, az okot vizsgálná/szüntetné meg.

Igen, legfőként arra gondolok, hogy míg korábban a párok egyetértésben voltak a nők és férfiak különböző szerepeit illetően, ma vitatkoznak mindazon, amit mindketten betöltenek. DE! A kérdés számomra nem az, hogy kinek van igaza, - hogy melyik szerep illik inkább a nőre és melyik a férfira -, inkább az, hogy ami évezredeken keresztül bevált, ami az élővilágban ma is ösztönösen természetes, az miért kérdés tárgya?
Lehet azon elmélkedni, hogy klumpával, vagy húsklopfolóval jobb-e a szöget beütni, de lássuk be, erre a célra a kalapács a legjobb szerszám. Lehet próbálkozni, lehet kísérletezni, lehet arra hivatkozni, hogy egy modern háztartásban inkább van klopfoló, mint kalapács, de ne feledjük! Minden, ami nem a kalapács mellett szól, az csak magyarázkodás.

---------------------------- = Hozzászólás vége.

Ha ez csak egy burkolt közvélemény kutatás, akkor bocsi, nem biztos, hogy idevaló a gondolatom.

Üdv.: Vaskalapos (aki Péter)
Vaskalapos 2008.12.13 16:11:02
Tisztelt Attila!

Azt gondolom, hogy a civilizáció lehagyta az evolúciót. Ez alatt azt értem, hogy olyan elvárásokat állítunk magunk elé, amelyekre képességeink nem tesznek (még) alkalmassá. Kevesen tudják, vagy csak nem számolnak vele, hogy szerzett tulajdonságok nem örökölhetőek. Azaz, valaki hiába alkalmazkodik a modern világ kihívásaihoz, utódaiba ezekből nem kerül át semmi.
Miért fontos ez? Mert az evolúció kiválasztódás, alkalmazkodás, amely egy igen lassú folyamat.
Az évezredek alatt, a férfiak a nőkhöz képest másféle rostán estek át. Így ugyan egyelőek vagyunk, de másban vagyunk jobbak, más-más kvalitásaink csiszolódtak jobbá.
Tehát, áltathatom magamat, hogy én egy modern férfi vagyok, ezért elfogadom azt, hogy a női szerepek is át-áttevődnek a férfi oldalra is, de ezzel azt is mondom, hogy olyan területen is „dolgozom”, működök közre, amelyben vélhetőleg ügyetlenebb vagyok, mint női társaink.
Lehetne azt mondani egy pékségben, hogy legyen egyenlőség, és ha kell, hát beállhasson a pék a pult mögé eladni, az eladó pedig süthessen kenyeret, de gondolom kitalálható, hogy ez a csere milyen eredményt hozna.
Ezek alapján a véleményem továbbra is az, hogy ugyan létezik az, amit „modern altípusnak” hívunk, de ez nem más, mint egy torzulat. Egy, ugyan szükséges válasz, egy szükséges viselkedés, de ettől még valódi kvalitásaink a régiek. Erről sajnos, a „nagy egyenlősdi” ködében megfeledkezünk.
Visszatérve a példámra, amiről persze tudom, hogy biceg. Tegyük fel, hogy eladó valahogy elboldogul a kenyérsütéssel és a pék is el tudja adni a portékát. De ezt látva, ezek után, ahelyett, hogy arról beszélnénk, hogy miként kerülhetne mindenki vissza a megfelelő helyére, számomra agyrém arról elmélkedni, hogy végül is milyen jól áll a péklegénynek, amikor azt mondja a pult mögül, hogy „mitteccikkérni?”.
Számomra az „új típusú, modern férfi” leírása, meghatározása egyben egy nem normális helyzet elfogadása is. Ez nálam így is marad addig, amíg ezt a helyzetet ugyan elfogadva, de nem tesszük mellé valamely formában azt, hogy ez azért még sem teljesen jó így.

Tisztelt Klini!

Nem, valóban nem pattanok lóhátra és a feleségemet sem magázom. A vaskalaposságom nem a modern kor előnyeinek, technikai lehetőségeinek az elutasításáról szól, inkább korunk ellentmondásainak el nem fogadásáról.

Ön azt gondolja (a leírtakból erre következtetek), hogy fenntartás nélkül fogadjuk el azt, hogy sok nőnek a munka után kezdődik a második műszak? Valamint azt is gondolja, hogy ennek a „dupla műszaknak” a hátrányait, fáradalmait érdemben csökkenteni tudjuk azzal, hogy hasznossá tesszük magunkat a mindennapi élet apró, egyáltalán nem heroikus területein?
Ugyan így tűnhet, ugyan sokan így tartják, de ha belegondolunk, ha van alkalmunk nyíltan beszélgetni megfelelő számú hölggyel, akkor rájöhetünk, hogy az ilyen tartalmú vélemények a legtöbb esetben nem fedik a valóságot.

Szomorú vagyok, igen szomorú. Mert amíg Ön és sokan mások az egyenlő jogokat látják, vagy a modern kor kihívásaihoz való alkalmazkodást, „egyfajta evolúciót”, én a gyermekeimet és a következő generációt látom. Azokat a gyermekeket, akik úgy nőnek fel, hogy az anyjukkal reggel úgy találkoznak, hogy Ő csak gyorsan kirakja reggelit. Délután talán Ő megy értük az iskolába, talán apa, este fáradt, ezért apa készíti a tejbegrízt, ami sosem olyan, mint anyáé. Apa segíteni akar, ezért elmosogat, de anyával ezen sokszor összevesznek, mert apa mindig „kipacsázza” a vizet és nem mindig teszi vissza a jó helyre az edényt.

Tudja, semmi gondom a „férfiatlan” feladatokkal, de nem vagyok hajlandó elfogadni azt, amely ugyan hasznosnak tűnik, de végeredményben elvesz azoktól, akiket a legjobban szeretünk, a gyermekeinktől.
Vaskalapos 2008.12.14 17:41:55
Tisztelt Attila!

Azt kérdezi: „A feladatok megosztását hogyan hozzuk össze a genetikával??? Nehogy már azt mondjuk hogy mivel ez vagy az a tevékenység be van programozva a génjeinkbe így nem érdemes ezt a másik félnek esetleg bevállalni.”
A genetika és a feladatok viszonyáról már az előzőekben írtam, most összefoglalva csak annyit, hogy van, amihez a férfi ért jobban, van, amihez a nő. Önnek igaza lenne, érdemes bevállalni, „esetleg”, alkalmanként a másik fél munkáját, - még akkor is, ha a feladatra a másik fél lenne az alkalmasabb -, ha ez a bevállalás tényleg csak esetenként és alkalmilag történne. Számomra nem alkalmi „bevállalás” az, hogy a családfenntartás feladatát már közösen vállalja a nő és a férfi.

Itt tartom fontosnak megjegyezni, hogy az, amit Ön oknak, indoknak tüntet fel, amire magyarázatát alapozza, hogy - a férfi már nem képes egyedül eltartani a családját -, az nem ok, hanem az is egy következmény. Jellegzetes elnőiesedett férfi (vagy női) tulajdonságnak tartom, hogy az események láncolatából csak az utolsó és az utolsó előtti történések viszonyát vizsgálják, így rendszeresen hamis eredményt kapnak. (Persze, ezt a hamis eredményt a környezetük visszaigazolja, hiszen sem az oktatásban, sem a magánszférában nem tanulunk meg megfelelően következtetni, így mások is hasonló eredményre jutnak.)

Hogy tőlem megszokottan egy példával éljek. Lehet azzal magyarázni egy betört orrot, hogy elestem, ami ugyan igaz, (és ok – okozati összefüggés is fennáll) de ha a valódi okra, hogy közben cudar részeg voltam nem derül fény, más lesz a helyzet megítélése.

Szóval kedves Attila, úgy gondolom, hogy amit mond, akár a másik fél „bevállalására”, akár az önálló életet kezdő férfiemberre gondolok, önmagukban nézve akár pozitív előjelet is kaphatnának. Sajnos, nem tudom magam kivonni annak a „téveszmének” a hatása alól, hogy csak rendszerekben, és azok összefüggéseit vizsgálva tartom érdemesnek a gondolkodást
Ez esetben rendszer alatt a társadalmainkat értem, és annak legkisebb egységét a családot. Talán hibásan, de azt gondolom, hogy a család, így a társadalom is akkor működik a legjobban, ha mindenki azt teszi, amihez legjobban ért, amire a természet évezredek alatt a legjobban felkészítette. A gyermek, az csak nagyon fiatal, de nem hülye és ugyan azt is látja, láthatja, hogy apa segít anyának és fordítva, de előbb-utóbb azt is észleli, hogy apa kezében ugyan olyan rosszul áll a fakanál, mint anya kezében az ütve fúró.
A sörözős-meccsnézős-kanapénheverészős, sztereotípiát pedig nem tudom honnan szedte, mert vettem a fáradtságot és „meg-googliztam”, de egyetlen találat sem volt.

Viszont!
Alaposnak tartom azt az elképzelést, hogy az „új típusú modern férfit” és annak altípusait a legutolsó, már a dolgozó nővel jellemezhető családtípus elutasítása hozta létre. Tehát azzal a gondolattal értek egyet, miszerint: „A munkában és a családban kiegyenlítődő nemi szerepek következtében ugyanis a férfiak egyre kevésbé képesek a hagyományos értékekre alapozni azonosságtudatukat. „ Tehát egy változás közepén vagyunk, megyünk valahonnan valahová, így nem lehetünk meglepve az ilyen és hasonló kijelentéseken: „Az igazat megvallva, már nem is tudom pontosan, milyen a férfi szerep..” Persze, hiszen manapság ilyen nincs is. Volt „valamilyen”, lesz, valamilyen, de szerintem az a „lesz”, a jövő, még csak most formálódik.

Nem lennék meglepve, ha belátható időn belül nőtársaink is kialakítanának egy a maitól eltérő „új típusú modern nőt”, hiszen rájuk is igaz, hogy: A munkában és a családban kiegyenlítődő nemi szerepek következtében a (n)ők is egyre kevésbé képesek a hagyományos értékekre alapozni azonosságtudatukat. Azt gondolom, hogy a női alapvonásokat figyelembe véve, ez nem a singli-ség lesz. Úgy vélem, ebben a „történetben” ez a helyzet hozhat majd igazi fordulatot.
felhasználási feltételek adatvédelmi tájékoztató segítség jogi problémák dsa impresszum médiaajánlat süti beállítások módosítása