bogi2000 2009.10.25 23:48:50

"A biológiai nem
genetikusan, biológiailag meghatározott, a nemi szerepek viszont kulturálisan
meghatározottak. Biológiai meghatározottságunk a következık: a férfi nemi hormon, a
tesztoszteron ezt az utasítást adja nekünk: "dugd meg, vagy öld meg!". A női nemi hormon, az
oxitocin pedig a "gondoskodj róla, vigyázz rá, őrizd meg!" parancsot diktálja. Ma a kultúránk,
társadalmunk a nőktől férfias nemi szerepet kíván – légy autonóm, állj ki önmagadért –, a
férfiaktól pedig nőieset. Úgy tűnik, a megtanulandó nemi szerepeink ellene dolgoznak a
biológiai adottságoknak. Ez megfelel az evolúciós törvényszerőségnek: ha egy új szint
megjelenik, az túlmegy az előzőn, meghaladja, transzcendálja azt. Ma mind a férfi, mind a nő
küzd azért, hogy transzcendálja a régi szerepeket, amelyek egykor jól működtek. Az evolúció
rendje az, hogy az új szint az előzőt meghaladja, és magába foglalja, integrálja azt. Ez látható
a férfi és a nő szerepproblémájában is. Nem leküzdeni, eltörölni igyekszünk a biológiailag
diktált nemi szerepeinket, hanem meghaladni. Megmaradnak az eredeti késztetéseink, de
megjelenésükben átalakulnak, finomodnak. Nem arról van szó, hogy a "ruhánkat" letépjük
magunkról, hanem egyszerűen kinőttük, magától hullt le rólunk. A nőnél az érett, különálló
szelf megalkotása, elismerése a feladat. A férfiak pedig szociábilisabbá, lágyabbá,
társaságiabbá válnak. Az 5000 éves patriarchális kultúra evolúciós szükségszerőség volt,
amely most szűnik meg és alakul át, és így kiegyenlítődnek a két nem közötti különbségek."

bogi2000 2009.07.13 01:53:09

Hűha. Mi minden történt itt. Idő hiányában remélem kivételesen pár mondattal beérem;-)
1.boldogságról:ha állandóan boldog lennék megkérdőjelezhetetlenül ha nem is zárosztályon lennék, de sokat mosolyognátok rajtam, szerintem. Nagyon boldog tudok lenni, ha a keresztlányom mosolyog a karomban, ha valaki simogatja a hátam, ha szép az idő, ezzel nem tudom haladok-e a célom felé, de sokkal boldogabb vagyok, mintha befejezném az aznapi melóm. és persze más amikor kész vagyok egy ruha megvarrásával, finom lett amit főztem, vagy a maratonon célba érek, de az utóbbiakat hátrébb sorolom.
2.Igények: szerintem a szerző eddig is igényes volt kalandjai tekintetében. A változás meg igen egyszerű, van hogy nincs szűkséged a lehetőségek fenntartására, hogy nyugodt szívvel azt mondod, igen ez és ez is meglehetne, de minek fecséreljem az energiám, simán elkötelezhetem magam valami jó mellett. Na ezt a jót nehéz még csak megtalálni is, és igen ne csak a másiktól legyünk boldogok, de tegyünk egymás boldogságáért.
3.Hányás, mester: az emberek sokkal több mindenben hasonlóak, aki sokat ismerkedett sokszor sablonokat lát, könnyű és nehéz prédát stb. a kudarcok nagy része abból adódik, hogy terveinket, döntéseinket egy statikus jövőképpel alkotjuk meg, és menet közben ezért fel nem mért meglepetésekkel szembesülünk. És igen, ma egy nőt sokkal könnyebb „megszerezni”, mint boldoggá tenni, vagy akár csak szeretni és szeretve lenni. Magyarul a megszerzést ne keverjük össze a becserkészéssel.
4.Depresszió: kémiai folyamat egyrészt, nézz meg egy menstruáló nőt, de egy igazit. Másrészt úgy magyarázzák, hogy ha elfojtod a haragod, és magadba fordulsz annak a következménye. Így többszörösen is gratulálok az új bejegyzéshez. Senki ne tartsa magában az elkeseredését, dühét, boldogságát, bármi ami kikívánkozik, de azért viselkedni soha nem felejtsünk el, és ne törjünk zúzzunk feleslegesen, akár szíveket is.

Senki ne akarjon végleg felnőni, az embert gyermeki énünk tartja életben :) ja, és nyáron nincs depresszió, süt a nap.. végre nem esik

bogi2000 2009.07.13 01:54:18

Hűha. Mi minden történt itt. Idő hiányában remélem kivételesen pár mondattal beérem:
1.boldogságról:ha állandóan boldog lennék megkérdőjelezhetetlenül ha nem is zárosztályon lennék, de sokat mosolyognátok rajtam, szerintem. Nagyon boldog tudok lenni, ha a keresztlányom mosolyog a karomban, ha valaki simogatja a hátam, ha szép az idő, ezzel nem tudom haladok-e a célom felé, de sokkal boldogabb vagyok, mintha befejezném az aznapi melóm. és persze más amikor kész vagyok egy ruha megvarrásával, finom lett amit főztem, vagy a maratonon célba érek, de az utóbbiakat hátrébb sorolom.
2.Igények: szerintem a szerző eddig is igényes volt kalandjai tekintetében. A változás meg igen egyszerű, van hogy nincs szűkséged a lehetőségek fenntartására, hogy nyugodt szívvel azt mondod, igen ez és ez is meglehetne, de minek fecséreljem az energiám, simán elkötelezhetem magam valami jó mellett. Na ezt a jót nehéz még csak megtalálni is, és igen ne csak a másiktól legyünk boldogok, de tegyünk egymás boldogságáért.
3.Hányás, mester: az emberek sokkal több mindenben hasonlóak, aki sokat ismerkedett sokszor sablonokat lát, könnyű és nehéz prédát stb. a kudarcok nagy része abból adódik, hogy terveinket, döntéseinket egy statikus jövőképpel alkotjuk meg, és menet közben ezért fel nem mért meglepetésekkel szembesülünk. És igen, ma egy nőt sokkal könnyebb „megszerezni”, mint boldoggá tenni, vagy akár csak szeretni és szeretve lenni. Magyarul a megszerzést ne keverjük össze a becserkészéssel.
4.Depresszió: kémiai folyamat egyrészt, nézz meg egy menstruáló nőt, de egy igazit. Másrészt úgy magyarázzák, hogy ha elfojtod a haragod, és magadba fordulsz annak a következménye. Így többszörösen is gratulálok az új bejegyzéshez. Senki ne tartsa magában az elkeseredését, dühét, boldogságát, bármi ami kikívánkozik, de azért viselkedni soha nem felejtsünk el, és ne törjünk zúzzunk feleslegesen, akár szíveket is.

Senki ne akarjon végleg felnőni, az embert gyermeki énünk tartja életben :) ja, és nyáron nincs depresszió, süt a nap.. végre nem esik

bogi2000 2009.05.14 21:18:37

A tartós kapcsolathoz szeretkezés kell, ahhoz bizalom kell, amibe persze az is belefér, hogy a másik elmondhassa, hogy mit szeretne, legyen az pornó vagy bármi, csak nekem is essen jól, és kettőnk közt és a hálószobában maradjon. tartós kapcsolatban mindent szabad, amire vágysz, attól lesz tartós. ha nem csinálhatod, amit szeretnél, akkor nem lesz tartós, az a kérdés, hogy akarod-e. Valószínűleg ha olyat teszel, ami a másiknak nem fér bele, elhajt, kiveri a biztosítékot, de ha nem teszel meg olyan dolgokat, ami neked fontos, és nem tudsz nélküle élni, akkor meg te leszel boldogtalan… csak valóban szükségletet képez-e a dolog, a késztetések többségét komplexusok hajtják, és nem a tudatos éned. szóval kell egyáltalán? Hiányt éreznél?
1. szexuális elfojtás van, amit elég aberrált módon próbálnak kiélni az emberek (ez nem a saját szavam, nemrég hallottam, de én is így érzek)
2. a társadalmunk szex és szerelem központú, ezért mindkettő túl van misztifikálva, hatalmas elvárásokkal
3. a filmekből, reklámokból, videoklipekből a szeretkezésről, szexről olyan képet sugároznak felénk, aminek a következtében egy mai fiatal első tapasztalatra, ha nem kap képet, szerintem simán meghasad, mert bármit is látott addig, az nem a realitás. ha a porón felnövő (menekülő) generációra gondolok akkor meg… mindkettő válhat szánalmassá.
4. amikor bejött Magyarországra a video a bátyámék az első pornót a haverjaival brancsba nézték otthon. Soha semmiből nem zártak ki, de amikor rajta kaptam őket, mindegyik egyöntetűen azt mondta, én ilyet ne akarjak nézni, rossz hatással lenne a személyiségfejlődésemre. szóval a férfiaknak elég fura előítéletük van ezzel kapcsolatban a nőkkel szemben, és az előttem szólok is erről tanuskodtak.
5. Az viszont fura amikor valaki azt mondja(lányok szokták), hogy nem izgatja föl a pornó látványa. Nem tudom persze, hogy ez a meztelenségtől van-e, esetleg hangoktól, hisz maga az, hogy bepucsítunk gyertek mindenki valahova, hát a valóságban kit nem lankasztana le, ha a férfi otthagyna és a másik mufiba lenne stb…
6. sokat köszönhet a magyar társadalom szegény csisztu zsuzsának, kárára. képet kaphattak az emberek arról, hogy milyen egy igazi home video, ha már helyén szeretnénk kezelni a dolgot, és izgató ízig, vérig igazi szeretkezést szeretnénk látni.
7. néztem már együtt filmet a másikkal, a szexuális fantázia az egyik legizgatóbb dolog. de a szeretkezés valahol a szappanopera és a pornó közt van, ezt nem ártana szem előtt tartani. isteni érzés, amikor a másik szívverését a tested teljes felületén érezi, amikor csak az érintése izgalomba hoz, amikor a másik szájával, testének minden porcikájával érzékeled önmagad. nincs az a pornó, ami ezt valaha képes lenne megadni, és ha ez van, nincs szűkség pornóra..
8. a pornó nagyon nagy üzlet, szóval a pénz beszél, annak hogy miért működik, kinek-hogy nincs jelentősége… amúgy is hajlamosak vagyunk képmutatásra.. a brazil szappanopera ugyan ez. működik.
viszont, panaszként hallom, és lehet benne valami, hogy a pasik elkényelmesedtek. túl egyszerűen és olcsón is élményben részesülhetnek, és semmi kedvük, energiájuk és idejük szeretkezés után nézni. mi igaz ebből? elég csupán az orgazmus vágy? vagy azért csak társas élőlények vagyunk? a másik öröme nem izgató? nem ez a varázs? hm? lehetséges, hogy kapcsolaton belül is a mai nő nem kap elég szexet? vagy mi nők lettünk telhetetlenek? szóval ha „tartós kapcsolat mellett egyedül”, én megértem, mindaddig, amíg ez nem megy a kapcsolatunk kárára, legfőképpen az én szeretkezéseim számra :P Amerikai szépség mond nektek valamit?
ja és pasi csajt kapott már rajta?

bogi2000 2009.05.16 09:41:26

@shinigami:
5.: részletesebben?
6.:nem vagyok egy fejfájós hála istenek :) de bármilyen fájdalomra jó hatással szokott lenni... legyen az fizikai vagy lelki..:)))) és egyébként hogyan vennél rá valakit a szeretkezésre, ha az passzív? most tegyük fel szereted, stb... a férfiaknál ugyan is a tojásrántotta, zellerszár 100%-os megoldás, de férfiak kérdezték Tőlem, hogy mit tegyenek, féltik a kapcsolatot (ezek komoly többéves kapcsolatok, esetleg házasság), és nem tudom a választ. és most ne a legyen kedves, beszélgessetek. praktikus dolog nincs erre?
7.: mindig is így, hogy is? mióta? akkor most kárára vagy sem?
8. Az amerikai szépség című filmet szerintem kötelező lenne megnézni
9.: sajnálom, biztos érdekes lett volna... :)
más: egyébként Nektek, férfiaknak mit jelent pornót nézni? ez igazán izgalmas téma lenne... mikor, miért, hogy, hogyan hat. vágyat kelt csak, vagy magát az élvezetet is? milyen jellegű kielégülést okoz? (nem arra gondoltam, azt azért sejtem:-) erről nem nagyon beszéltetek, pedig lehet itt a titok nyitja. és hogy kapcsolaton belül ez hogy jön Nektek, mikor milyen igénnyel... előjátéknak tekintitek, kedvfokozónak, és akár hasznára is lehet a kapcsolatnak? beépül a szexuális fantáziátokba?
na jó még ezer kérdésem lenne..

bogi2000 2009.04.18 20:18:23

@17 :): Figyi, ez a vers válasz vers a versedre, nem én írtam! Nézz utána! bocsi, ha megbántottalak vele…
Keserű? egyébként, igen- az elmúlt négy évben nem úgy alakulnak a dolgaim, ahogy általában indulnak, de ez folyamatosan így van, szóval ebből az következik, hogy nem csalódtam, :))) de alig várom, hogy végre csalódjak (kellemesen természetesen). egyébként ettől függetlenül meg remekül elvagyok az életemmel, és sok kellemes barátságot kötök, és én egyre jobban ismerem önmagam!!!
hát, nem tudom, így harmincötfele már aszott a gyümölcs, nem hogy virágozna… :))) kérlek, értsd az iróniát, és ne a keserűséget.
egyébként, szerintem a csajok nem hajtják el a legyeket, ezért van az, hogy a legnagyobb bögöly is képes gyönyörű virágot beporozni itt nálunk Magyarországon, anélkül, hogy a kisujjukat ki kellene nyújtaniuk….
ezt a hagyod dumát, már korábban EL is kifejtette, de szerintem félreértés van. azt szerintem, hogy valaki tesz valakivel valamit, az nem ugyan az, mint amikor csalódnak az emberben, és elhagyják… de valóban, azon lehet el kell gondolkodni, hogy miért hagyják el az embert, de mint fentebb kifejtettem, ez ötből ötször azért volt, mert én már ott tartok a "legyek" szerint, hogy gyereket kellene szülnöm, és ők még nem akarnak, vagy már nem akarnak családot. szóval ezt kikérem magamnak, mert pont én vagyok az, aki minden legyet elhajt, és az elmúlt méhecskék egyáltalán nem keserű szájízzel álltak odébb, csak nem merték belém fúrni tisztességesen a fullánkjukat :)))és én még csak haragudni sem haragudhatok, egyszer meg majd kimondottan hálás leszek…
szóval ennek tükrében gondold végig, és itt a vers folytatását is megtalálod:
portal.ghost.hu/gindex.php?pg=18700097
ha jól emléxem, ez valami indián versek cím alatt futott…
el, bocsi hogy ezt itt kellett, de nem hagyhattam ki….

bogi2000 2009.04.17 02:32:08

Hát én idén 35 éves leszek, általában az emberek nem is gondolnák, de amikor kiderül, mindenki azt gondolja, valami nem stimmel velem. Az emberek szemében a lesajnálást látom. Szerintem nincs Velem baj, évekkel ez előtt vége szakadt egy hosszú kapcsolatomnak, ahol sok évem nem ment kárba, mert ügye jó volt, de tény a társam tudhatta volna pár évvel előbb is, hogy nem én leszek a családanya. én nem tudtam, és nem is úgy nézett ki…ennyi.. a korom miatt viszont sokkal nehezebb dolgom van jelenleg, mert az ellenkező nem előítéletekkel van velem szemben. Ha fiatalabb, ha idősebb, egyre megy. Az elmúlt években voltam szerelmes, de hosszú távú kapcsolat nem igen akad. Az egyik legszebb emlékem egy nálam fiatalabb férfivel esett meg, és én nem vagyok benne biztos, hogy nem lennénk még ma is együtt, ha tíz évvel fiatalabb lennék…. Amennyiben nálam idősebbekkel hoz össze a sors, ami a társadalmunkban elfogadott kapcsolat lenne, akkor tényleg több baj üti fel a fejét- elvált, többgyermekes apuka, akik már nem szeretnének újabb ilyen jellegű kapcsolatot, vagy soha nem volt nős, mert soha nem is akart. ez egyébként minden harminc fölöttire nem jellemző, vannak akik egyszerűen csak kényelmesek ahhoz, hogy kapcsolatot találjanak.
én elengedtem az elvárásokat is már rég, de a másik nem gondolkozik, nagyon- és hiszik, tudni vélik, hogy nekem mire lenne szűkségem, és ők nem tudják, illetve nem is akarják megadni -kapom meg, minden felvetés nélkül úton útfélen. szóval legalább ők ismerik önmagukat, de engem meg se ismernek….
a Pesti srácok-lányok egy picit beüt egyébként- más az életmód, talán csak ezért.
szóval én hálás lennék, ha nem címkéznénk, többet lennénk szerelmesek, jobban ismernénk magunkat, kevesebbet színészkednénk, és sok véleményt, tanácsokat olvashatnánk egymástól. a bejegyzés és az előttem felszólalók szavai is nagyon tanulságosak voltak. Nagyon tetszett, köszönöm.. Középső Nevem D.től pedig már nem ez az első felszólalása, amiért megemelném a kalapom látatlanba, ritka egészséges gondolatokat hoz.

bogi2000 2009.04.17 22:42:26

@17 :): Már, ha érdekel, miből élek,
Már, ha érdekel, mire vágyom, mit álmodom,
Akkor, és csakis akkor mersz te szembe nézni velem.
Majd, ha érdekel hány éves vagyok,
Majd, ha tudni akarod megkockáztatom-e,
Hogy őrültnek tűnjek szerelmedért,
Akkor majd nem kalandozni
Akarsz csak
Életemben.
@
Majd, ha érdekel, milyen bolygók köröznek
Holdam körül,
Majd, ha nem a fájdalmaimat és csalódásaimat akarod
Fokozni,
Majd, ha engem nem magzatzsugorban akarsz a félelemtől bezárkózva látni,
@
Majd, ha nem akarsz szenvedést okozni,
Majd, ha nem akarod a boldogságom,
És örömöm lerombolva látni,
Fájdalomban felőrölni,
Majd, ha csak azt
Akarod tudni:
Örülök-e
Szerelmünknek szelíden,
Akkor emlékezni akarsz indiánként
Emberi mivoltunkra.
@@@
Majd, ha érdekel, amit
Mondok, és tudod már, nem akarsz
Csalódást okozni, mert így maradhatunk hűek egymáshoz,
Majd, ha nem akarsz csalni, és csalással vádolni a meg nem történtekért,
Majd, ha már tisztán állhatsz lelkeddel elém,
Majd, ha már tisztán állhatok lelkemmel eléd,
Majd, ha már tudod: hűséges vagyok, kitartó, és megbízható,
Majd, ha már tudom: hűséges vagy, kitartó, és megbízható,
Akkor már tudni fogjuk, hogy mindenben ott rejlik szépségünk.
Majd, ha már hiszed, hogy az élő istenünk lánya vagyok,
És én hiszem, hogy te meg vagy a fia,
Akkor majd nem érezzük a kudarcot,
És együtt, egyszerre fogjuk a Hold felé kiáltani:
I G E N……..
De amíg nem érdekel hol és, hogyan élek,
Amíg nem akarod tudni, hogy támasz akarsz-e lenni vagy támogató,
Addig nem tudhatod meg azt sem, mire vagyok képes
Csillagszemű gyermekeimért.
Amíg nem érdekel ki vagyok és hogyan kerültem ide,
Addig azt sem tudhatod meg, hogy bemennék-e érted a tűzbe.
Amíg nem érdekel mit tudok és ki vagyok, addig nem tudhatod meg,
Mily’ és honnan származó erő lakozik bennem azért,
Hogy egyedül is talpon tudjak maradni.
Addig nem értheted meg azt sem,
Hogy néha kell egyedül is lennünk azért, hogy magunkban megáldhassuk és Szerethessük azt,
Kit magunk mellé választottunk társként,
Indián
Szellemünkkel,
Indián
Szerelmünkkel.

és még erre is van válasz......és így tovább és így tovább

bogi2000 2009.04.01 14:20:12

bejönnek a fiatalabb srácok (na jó, ezt nem tom, hogy kellene pasira fordítani :))

bogi2000 2009.04.01 14:09:03

Tisztasághoz nem sokat tudok mondani, nekem soha nem volt még kellemetlen élményem ez ügyben, de azért amikor először realizálod a másik illatát, ténylegesen csak is az illatát, ízét stb. az meghatározó, és semmi köze parfümökhöz, rágóhoz stb. Én imádom ezt a tiszta ápolt, egyedi jellemző illatot.:))) Azt is mondhatnám, hogy ez alapján megismerném a hozzám közelállókat bármely idő távlatában talán… Ez beteges, vagy van hasonló tapasztalatotok?
A másikat megítélni a barátai, volt, jelenlegi pasija alapján szerintem ma már nem megy. Az emberek tele vannak előítélettel, és a hagyományos értékek nem árulnak már el semmit a másikról. Nekem nagyon sok fura barátom van, egy két kiragadott példa: Jogi diplomával rendelkező ismerősöm az ORFkán ül négynaponta, mert nincsen kapcsolata és kedve, felesleges pénze jogász mellett leülni a bojtár időszakát, fizetés-kiegészítésként pedig egy kompon matrózkodik, amivel többszörösét keresi annak, amit mi esetleg négyfal közt, szabad ideje pedig, mint a tenger. Ismerősöm országos MTB bajnok, a hobbyja a mindene, reggelente postásként leveleket hord ki, mellette egy bringaboltban van, és többet van kint az erdőben, mint négy fal közt, több ideje van olvasni, művelődni és senki nem gondolná. Nem folytatnám, csak annyi, hogy „külső megjelenés” alapján nem ítélhetünk meg senkit, ugyan én is többször esem ebbe a csapdába, és legtöbbször pont a jó benyomás csap be. Ami meg ennél is fontosabb, még a barátaid véleményére se adhatsz, a legrosszabb!
Ismerkedés, játék: imádom ezeket a flörtölős dolgokat leszögezem. a példálózásnál maradva-ismerősöm állítja, hogy élelmiszerboltban lehet a legjobban ismerkedni. Feltűnés nélkül megnézheted az áldozatot, van időd kieszelni mit lépj, felmérni a terepet, belenézhetsz a kosarába, ami mindent elárul (egyedül él, miket vásárol, esetleg szereti a hasonló dolgokat), és gyorsan zavartalanul tovább is állhatsz. Ezen én jót röhögök, mert a legtöbbször anyukámat elvszem vásárolni, addig is együtt tudunk lenni egy kicsit, gondoskodás is benne van stb. Másodsorban mindig veszek a bátyám gyerekeinek egy kis apróságot. De van benne valami! Csak nem kellene a pasiknak a kosár alapján ítélni, meg befosni- édes történet, hogy nem rég anyámmal voltam szintén, belerakott a kosárba egy szerelmes regényt, jött egy srác, belenézett a kosárba, rám nézett és elröhögte magát. Később persze látta, hogy anyukámmal lehetek, pár sorral odébb amikor ismét egyedül talált, rám dobott egy sziát, annyira lazán, hogy hirtelen azt hittem ismerem valahonnan. Első kérdése persze az volt, hogy anyukámmal vagyok, aztán egy béna és mit vásároltok (leszögezem, ezeket a kérdéseket imádom, sokkal jobb, mint Hollywood, ezek teszik igazán vonzóvá a másikat), és azonnal jött a felmérés, hogy itt lakom-e valahol. Azt hiszem így a szándék se volt elrejtve, és szerintem nem is kell, ha két ember ismerkedni akar, akkor nem kell taktikázni, jött is a kérdés, hogy megiszunk-e valamikor valamit. Ez szerintem ilyen egyszerű. Aki meg akart Velem eddig ismerkedni, azzal elég volt a hárommásodperces mosolygos játék, bárhol bármikor. A folytatás természetesen már nem ilyen egyszerű.
A játszmázástól ráz a hideg! Amikor meg akarnak bolondítani, vagy irányítani, vagy erősebbnek látszani, vagy mit tudom én mi a cél, de az agyamra megy. Vagy amikor megismernek, és csak egyoldalúan hajlandóak, van az egy-két archetípus, amit elfogadható egy nőben a társadalom által, az alapján kategorizálnak, és ha valami mást is kapnak a másikból, akkor csalódottak, tiltakoznak, megrémülnek, elrohannak, vagy egyszerűen több személyiséget vélnek felfedezni, és nem hajlandóak csak a Nekik tetszőbbel együtt lenni, rosszabb esetben egyszerűen skrizofénnek neveznek, a bonyolult összetett személyiség olyan, mint a tűz. És látni, érezni a taktikázást, sőt néha még nevelni is akarnak. És tévedés ne essék, tessék nyugodtan irányítani, nem kívánom ezen előjogokat elvenni (mert, a nő tudja úgy is mit akar), de a játszmázás minden emberi kapcsolatban szánalmas. de tudom, egyszer be kell majd állnom a sorba… Szóval a provokálás jó, de hagyjuk az ismerkedés szakaszára.
A lelki testi együttlétre meg annyi, hogy az orgazmus vágy a legerősebb elemi ösztön. Néha szerelmet látunk hozzá akkor is, ha az ösztönön kívül semmi köze a dologhoz (ha nem így lenne, évek telhetnének el magányban, sajnos ez a modern Hollywood), mert az ölelés, a törődés, a szavak, hangok, a simogatás,az érintés, az illatok, a felszabaduló hormonok, maga az extázis ezt váltja ki. Ezért szeretkezünk, és nem dugunk, de van, hogy utána kiábrándulunk, mert ezen kívül semmi nem marad meg belőlünk a másikba, vagy mellettünk a másikból. És amikor nem így van, na akkor kezdődik el valami, csak hogy mikor és kivel, és hogy jön el, ehhez én nem tudom a játékszabályokat. Lehet ez valami új generációs dolog, és még ki se alakult, de ha ezt láthatnánk előre, ha nektek van hozzá útikönyvetek, akkor osszátok már meg velünk, mert én túlzárkózott vagyok, sérülékeny, és az időm is kevés, hogy feleslegesen „lukra menjek”. És ha lehet, én ahhoz, hogy valakit „megtartsak” ehhez nem szeretnék taktikázni… játszani, azt szeretek, de az más dolog… tudjátok, ahogy olvashattuk több felvonásos vagyok :))))))))

bogi2000 2009.02.18 11:51:09

Nekem az elutasítástól való félelmem volt életem egyetlen nem valós érzése, és soxor keserítette az életem. Annak ellenére, hogy nagyon egészséges neveltetésben részesültem, gyönyörű gyerekszobám volt, nagyon sok ember szeretete vett mindig is körül, (akkor még) kis városban nőttem fel, mindenki ismert, nagyon sok baráttal, eseménnyel. A pozitív életfelfogásomat ugyan nem tudták megtörni, de önbizalmamat, a női mivoltomat gyalázatosan hanyatt vágta egy kapcsolat, és kishitűségem. Az életem első kapcsolata nagyon sokáig tartott, és kimondottan vegyi-lelki függőségen alapult részemről, nem sok elismeréssel, még kevesebb odaadással, sok agresszióval, kétségekkel stb. (ez a legszemetebb dolog, amikor valaki találkozik egy nála egészségesebbel (erősebbel) és úgy taktikázik, hogy megtöri a másikat, csak hogy fölénybe kerülhessen) Ami ebből a rabságból kiszabadított egy nálam fiatalabb fiú lelkesedése volt, de nem sokkal rá Vele kapcsolatban is felütötte a fejét az érzés, hogy nem kellek igazán neki. Nem tudom kifejezni Nektek ez mit jelent, mint ahogy jól ismerjük a nők hülye kérdését-akkor most merre tart a kapcsolatunk. Akkor még én is kétségbe estem ezektől a gondolatoktól, de mára egész más irányt vett a hozzáállásom. (Leszögezem, még most se hiszek a tiszavirág kapcsolatokban, azt gondolom akár egy kézfogás is már kapcsolat két ember között, és tudom, hogy egy kapcsolatot vagy építesz, vagy leépül.)
Szóval a gondolatok sorra a bejegyzéshez:
a fent említett megmentőm (azóta nős, boldog apuka) elmesélte, hogy ő mennyire odáig volt értem, és a viselkedésének alapja az volt, hogy érezte nem bízok meg benne, és félt attól, hogy nem is akarok Tőle semmit, mert olyan zárkózott és magányos voltam, nem beszéltem az érzéseimről. Soha nem beszéltem az érzéseimről, mert a fiúk mindig kiborultak, ha a csajok rinyáltak, és én nem akartam ezzel elveszíteni.... Szóval tessék beszélni, de azért ha lehet ne keverjük össze a barátunkkal a másikat, vannak dolgok ami akármennyire is szeretjük a másikat, mivel a másik nemhez tartozunk, meg is sebezhet minket akaratlanul. (egyébként ez olyan rossz, nagyon kell figyelni, vagy nagyon kell biztosítani a másikat érdeklődésünkről, talán akkor mindenről lehetne beszélni) Megjegyzem, annyira vakok néha a pasik, hogy egy ötéves kapcsolat után amikor szakítottak velem, és én összeomlottam ott helyben, azt kaptam, hogy az illető nem is gondolta, hogy ennyire szeretem... beszélni, beszélni, hátha meghallják... igen, nekem is nehéz :)) itt ilyen inkognitóban olyan jól megy :)))
másrészt, nem olyan rég találkoztam valakivel, tudtam hogy a kapcsolat nem vezet sehova, sőt távolságon kívül, kor és megannyi dolog beszélt ellene, és így céltalanul átadtam magam a dolognak. Négy feledhetetlen szenvedélyes napot töltöttem az illetővel, soha nem éreztem jobban, hogy Valaki ennyire akar, szeret( de tényleg), hogy odáig van értem. (persze ha nincs kockázat mennyivel egyszerűbb) Minden mindegy volt, mindent tömörítetten és bátran adtunk, és el is mertük fogadni. Nem volt kérdés, hogy ott voltam a szülinapján, hogy mit szól anyukája a kapcsolathoz, hogy az unokaöcsével babázzunk- és jujuj akkor ez a csaj gyereket szeretne stb. Persze a nagy boldogság súlya alatt, meg távolság,.. féltékenység..-összeomlottam, meg volt az ára a dolognak, de ebből építkezve ma már másképp élek. Nincsenek elvárásaim, (soha nem is voltak mások szerint, azért nem tartok sehol :)) ha valaki jön, és hatással van rám, akkor próbálok minden konvenciót és célt mellőzni. Egyszerűen csak át próbálom magam adni az érzésnek, megismerni a partnert, és ha lehet nem a szokásos módon. Igyekszem nem megítélni dolgairól, múltjáról, munkájáról. A nehezebb ügy azért magamat adni, de megkímélem magamat azoktól a kétségbeejtő szokásos kérdésektől,, Valószínűleg a volt barátaim ezért tuti simán bolondnak tartanak, illetve sokan kapásból felveszik a nyúlcipőt, vagy mert nem találják bennem a kihívást (pedig, ha csak kicsit figyelnének a kaland sokkal izgalmasabb lenne, mint a kihívás ;-), vagy azt hiszik (köszönjük azoknak a csajoknak, akik miatt ilyen jellegű tipizálás is van ma már) nyomulok, vagy ha ők könnyen megkapnak, akkor más is stb. meg, hogy túl hamar kiadom magam, és nem marad semmi megismerni való (na ez az igazi naivság, még én magam se ismerem magam:-)) Pedig, attól hogy még biztosítom a másikat az érdeklődésemről, a figyelmemmel kényeztetem, és kizárólagosságot érez, közel sem jelenti, hogy bármit is megkapott. A jéghegy csúcsán azt hiszik bármihez is közel kerültek... ennek ellenére ajánlom, hogy biztosítsuk a másikat, annyi szar van mindenki életében, miért kell játszmázni, miért húzzuk a másikat, mint a rétestészta. Ne ettől legyen már izgalmas a kapcsolat.
Szerencsémre emberi kapcsolatok terén nagyon szerencsés vagyok. A kis közösségeknek, a vidéki életnek, a szerteágazó érdeklődésemnek, a munkámnak, Budapest közelségének köszönhetően nagyon sok embert ismerek. Néha félelmetesen kicsinek és én központúnak tűnik az élet :) Na de amit akarok mondani, mindenkihez szeretettel kellene közeledni, de tényleg nem nyomulni! Nem csak akkor kellene kedvesnek lenni egy nőhöz, vagy férfihez, (gyerekhez, idős emberhez), ha szexuális vonzalmat érzünk a másik iránt(vagy kellene valami). Jó a pasiknál ez mindegy, mert ők mindenkihez vonzódnak :)) de nőtársaim, mi hozzuk meg minden döntést!!!! kezeljük helyén a dolgokat, és akkor nem kerülsz kellemetlen helyzetbe, mert Te nem is akartál semmi, vagy igen. Ebben meg a pasik nagyon jók, szavak nélkül is tudják, hol kezeled őket, és nem bántódnak meg, ha tiszta a helyzet...szóval én sokat barátkozom, de határokat tartok (persze ez belsőből fakad, mert az intim szférám kicsit szélesebb határokkal bír, pl. nem vagyok egy puszilkodós típus, nálam az már egy belsőbb kör) sokan a fejemhez is vágják, hogy mindent el tudok intézni a szép mosolyommal ebből kifolyólag (olcsóbban síelek, felsegítenek a felvonón, tovább szolgálnak ki egy étteremben, megszerelnek nekem mindent, elég egy-egy telefon dolgokhoz stb.), csak azt nem tudják, hogy utána egy munkát csak szívességből csinálok, hogy ha az utcán állítanak meg ingyen tanácsadók, hogy a síbérlet árának duplájáért viszek sütit a felvonósoknak-mert igen mindenek ára van, és nem szeretek tartozni. Ne tessék semmit ingyen elvárni, néha nem ott kell fizetni ahol kapod a kedvezményt. Remélem átvitt értelmet mindenki képes lefordítani...
és nem osztani szerettem volna itt az észt, mert tényleg néha ostobának érzem magam, hogy még mindig nem adtam föl, hogy ennyire naiv szeretettel vagyok megáldva, de Nekem nem kerül semmibe szeretni valakit, és ha néha szomorú vagyok, az is csak egy hang az öröm húrjain-vagy miaszösz. Nem nézem boldogan, hogy az emberek kikeltek Önmagukból, hogy mit jelent ma egy kapcsolat, és ezekről már dumáltunk, de nem vagyok hajlandó nem érezni... és mindig boldoggá tesz, amikor találkozom hasonszőrűekkel, mint Ti ;) Szép Napot Nektek! Itt nálunk gyönyörű napsütéses havas az idő...

bogi2000 2009.02.25 19:43:14

@17 :): nagyon yooooooo. köszzi

bogi2000 2009.02.23 07:38:36

aha, és akkor jön a keménykedő sznob picsa? nem tudom, mikor és hogy fordítják át az emberek a dolgot, hogy alárendelt legyek.. nem tudom, mi ösztönzi Őket arra, hogy egy nő helye hol legyen.. nem érdemlik meg? nem hiszem, minden ember megérdemelni. csak engedni kellene a kémiát, és nem kellene, csak azért mert valami erőssel találkoznak kapásból elkezdeni lenyomni. Alárendelt helyzetbe akkor kerülnék, ha engedném a saját kémiámat. nekem nincs bajom a naivitással, sokkal jobb gyereknek lenni néha.és lehet, könnyen jön, de sajnos soha nem megy könnyen… de könnyen sok minden jön, soxor. nem mondtam, hogy ez a panaszom, de a bevállalásról volt szó? nem? akkor most bevállaljam? egyébként bevállalnám újra és újra. dilis vagyok… a megmondomra gondolok... szép napot Nektek!

bogi2000 2009.02.23 19:53:04

Hanna! Tök jó amit írsz, és igazad van, tényleg, de kiegészíteném picit. én nem szeretek soha senkit agyon, vagy ha ez az, akkor mostanság elég kevés szeretet jut az embereknek.:) Én is érzem a tesóm gyerekei iránt, amit 17 mond: nem kell több, a szemembe néz és megy tovább, sőt a nagyokkal már nem is ölelkezünk, csak ülünk egymás mellett, és szavak nélkül is értjük érezzük egymást, és nincsenek korlátok, semmi, az érzés még is megmarad, és az csak az enyém és az övé, egyedi, felülírhatatlan. És ne mondjátok, hogy ilyen nincs párkapcsolatban, ha valaki nem tapasztalta talán elhiszi, de aki egyszer érezte már, nem alkuszik kevesebbel. Ha hormonális oldalról nézzük, mert én picit realista vagyok (magyarázat kereséssel), mint sem idealista a kifejtéseim ellenére, az oka igen egyszerű, vegyi anyag. lehet, nem kellene annyit inni, szívni, fogamzásgátlót szedni, mérgeket enni, vagy évente egyszer a böjtöt tartani, f@sz se tudja. és mivel mintákat tanulunk a szüleinktől, hála Istennek én így tanultam szeretni. Nem csinálok én egyebet, csak kitárom a karom, nem mondok én semmit, de tudják jól… ennél jobban nem tudom visszafogni magam, de majd próbálkozom, de szerintem megjátszani nem lehet. És igen, bizti igazad van Hanna, mert amikor meg elmúlik a vonzalmam, akkor a másik újra beindul, vagy nem tudom, hogy is fejezzem ezt ki, de addigra bennem már megtört a varázs, illetve addigra már máshol szoktam járni fejben. és figyi, Nekem amikor jött olyan férfi, aki gyermeki módon szeretett, ölelgetett, lelkesedett, humoros volt, talán hazudott, nem váltotta ki belőlem a menekülési kényszert. Tény, hogy nagyon jól csinálta, nem nyomot el, nem korlátozott, levegőt is hagyott, és közben én is azon kaptam magam, hogy mindenkit ölelgetek. egyébként bújós típus volt, még az anyukáját is ölelgette, az unokaöccsével meg hihetetlen mód bánt, hát még velem :) szóval, én próbálom újra és újra, mert bevállalom. de egy bizonyos kor után ettől az egész szarakodástól kirázza az embert a hideg! :) Szerencsére a biológia műkszik, és mindig jön valami, ami felcsigázza az embert, de nem adok semmit feltétel nélkül! Attól, hogy nincsenek elvárásaim, nem akarok az illetőtől semmi olyat, amit a nagy átlag vár egy kapcsolattól, egy feltételem azért van, ha nem lenne, biztos könnyebben működne.. ha tudom, hogy szerethetetlen az illető, ha az nem tud szeretni, megyek tovább, mielőtt még függővé válnék és csapdába esnék. Ez olykor fáj, és sebekkel jár… A legkellemetlenebb, amikor visszajön valaki, néz rád őzike szemekkel, de Te már nem érzed, és fáj az üresség. Olyan, mintha mindenki fáziskésésben lenne, mikor már új kapcsolatba kezd az ember, akkor jön a másik, hogy nem akar elveszíteni, van hogy ez fél év, van amikor kettő, hihetetlen, már- már sokkoló. de felmelegítve… de legalább sok jó barátom van… és ha ez kudarc, hát legyen mindenkinek sok szép kudarca, én még is kockáztatnék egy jó kapcsolatért, és bevállalom újra és újra.

bogi2000 2009.02.24 10:54:15

@el Tiburón: két külön dologra bontanám a kudarc és hibák fogalmát, egyrészt az életben nem problémák vannak, hanem feladatok, ezek mindig megoldhatók, néha kevesebb sikerrel, néha hibázik talán az ember, de a kudarc nem jellemzi a dolgot, csak ha túl nagy elvárásaid voltak, vagy nem mérted fel reálisan a dolgot. A párkapcsolat egészen más téma:-) hiszem, hogy kémia, hiszem, hogy hosszú távon nem is lehet becsapni. Az evolúció nagyon kegyetlen, a fajfenntartás érdekében kialakította finom üzemét, és nagyon nehéz feladat legalább átlátni rajta. Hiszem, hogy az a nő, aki képes orgazmusra kötődés nélkül annak hiányoznak alapvető hormonjai, vagy nincs anyag a testében, vagy férfi. (várom a felháborodott válaszokat:-)Hiszem, hogy egy kiadós huncutkodás után az, aki utána fel tud pattanni mellőled és megrázni magát (én is csináltam már), mintha semmi nem történt volna, becsapja Önmagát. A felszabaduló hormonok ugyan is megnyugtatnak, az élet minden területén felgyülemlett kétségeidet elűzi, és biztonságban érzed a másik mellett magad, kötődést vált ki, oda akarsz bújni a másikhoz. Ettől nem működik az önkielégítés hosszútávon, azt a kegyetlen hiányt érezed közvetlen utána, ami az egész lényege, hogy nincs ott senki, nem ölel meg, nem néz a szemedbe, ettől az ambivalens érzéstől ráz a hideg, leszel még feszültebb, és általában egy jó bőgés a vége. És nem vagyok gyerek, mert azt is tudom jól, hogy a pasiknál másképp működik, az ő szervezetükben tesztoszteron is termelődik, és ez az anyag képes elnyomni ezt a hatást (az Isten a kezükbe adta a döntést, hogy menjenek tovább, ha genetikailag nem a megfelelőre talált). És tényleg ne vedd Magadra, semmi személyeskedés nincs benne, de a kopaszodó férfiak képtelenek nagyjából a kötődésre megfigyeléseim szerint is (kivétel erősíti a szabályt). És nem arról beszélek, hogy a kopasz férfiak feromon szintje magasabb és ettől iszonyatosan vonzóak, és minduntalan csábításnak vannak kitéve, és ez lenne az oka. (nem is értem, hogy miért van annyi gátlásuk a pasiknak ez miatt, amikor nagyon is tudják, hogy milyen sikeresek a nőknél, és még csak a kisujjukat se kell kinyújtani.) Azt gondolom, hogy kémiailag más a vegyület összetételük. pl. apám kopasz (pedig gyönyörű sűrű vörös haja volt fiatalon), amikor megkopaszodott akkor kezdett csajozni, (úgy buknak még ma is rá a csajok, mint maci a mézre, hihetetlen az öreg) addig olyan hűséges volt anyámhoz, mint senki. Az egy dolog, hogy elváltak, de apámban soha senki iránt nem alakult ki kötődés, az egyetlen NŐ az életében, akihez ragaszkodik anyám maradt. Lehet, tényleg húsz évesen kellene nősülni.. És hidd el, ez a nőknél is működik, figyelj meg egyszer egy nőt a teljes ciklusa során, hogy változik. Hihetetlen változáson megy át a testünk, a hangulatingadozás csak egy dolog. és azt is simán leveheted, hogy mikor van peteérésünk, a természet hihetetlen, olyankor olyan vonzóvá válunk nők, bartolini-mirigyek beindulnak, a mellek feszesé és érzékivé válnak, és gondolom ettől- egyszerűen donganak a pasik. A baj, hogy ilyenkor nem kockáztat egy okos nő, talán az baj, hogy eleve elkerüljük ezt a vegyinagyüzemet. Persze, már egy csókban is tömérdek mennyiségű információ cserélődik. most persze azt mondod, hogy az ember tudatos, és nem ez számít, és nem ez alapján döntöd el, hogy kivel mit csinálsz, mit akarsz, de félelmetes a tudatalatti munkája, ha egy percre őszintén magunkba nézzük, tudjuk, hogy haragunk, érzelmeink, hisztink, befolyásoltságunk és tisztánlátásunkért milyen keveset is tehetünk, ha úrrá lesz rajtunk ösztönünk. És aki most kiröhög, az nekem olyan, mint amikor azt mondja valaki, hogy a pornó nem lehet izgató. :-P
azt hiszem, sajnos azt csinálhatjuk, hogy korlátozzuk magunkat, begubózunk, nem adjuk át teljesen magunkat, elnyomjuk drogokkal megatöbbi, utána meg csodálkozunk a másik döntésén, ami lehet a tulajdonképpen a sajátunk. Szóval én nem mennék vissza soha, van olyan, amin örülök, hogy túl vagyok, megbánni meg nem azt kell, amit megtettél, hanem amit elmulasztottál. Amit meg Velem tettek, és bánni való, azzal nem tudok mit kezdeni. és ez nem azt jelenti, hogy annyira öntelt vagyok, hogy azt hiszem nem szoktam hibázni, dehogynem. a hiba, hogy nem merek megtenni dolgokat, hogy hiába mondom, hogy bevállalom, kontrollmániás vagyok, és nem kockáztatok, csak azt vállalom be, és addig, amíg biztos vagyok benne, hogy nem eshet bajom…
Lennék szívesen fiatalabb, és kerülöm azokat, akik már megöregedtek annyira, hogy ne működjön a kémia. És nekem nem kell a tökély, csak kellene egy kis slow drug ;), akkor is, ha a tökéletestől igen távol állok… és remélem, érzékeled, hogy miért írom a hiszem szót le olyan gyakran. nem vagyok az a fajta, aki nem szívesen változtat a gondolatain, vagy elutasítanék bármi új tapasztalatot. na jó, vannak idióta elveim, és kicsit keménykalapos vagyok, de ez a szigorú katolikus neveltetés ár, amivel semmi bajom, csak az egész európai szocializációval együtt a bűntudatra alapul, de nem biztos, hogy rosszabbul járunk, mint a japánok, akik a szégyenérzetre rendezkedtek be. hihetetlen, ne haragudjatok, de úgy ömlenek fel bennem a gondolatok, egyik jön a másik után, beszélhetnékem van, de nincs kedvem senkihez se szólni, csak bámulom a hóesést… és jól vagyok…

bogi2000 2009.01.14 18:21:08

Biztos feladnád a jelenlegi kapcsolatod?Menthetetlen?Mert amiről itt írunk az a dolgok letisztítása,csak a szépsége,az eleje,mondhatni még csak fikció Amikor együtt élsz valakivel az nem könnyű,még ha nem kellett lemondani dolgokról stb.Meg kell ismerned a másikat,megszeretni a hibáival együtt! Senki nem tökéletes!Én például volt olyan kapcsolatom(és furcsa módon nem mindre volt igaz,és hétköznap), hogy reggel felkelés után kiállhatatlan voltam.Igazi házisárkány!Rosszkedvű,a fejemre húztam a párnát,és csak aludtam volna tovább.(mert apukám biztos elkényeztetett: mindig ő indított iskolába,a ruháimat a radiátoron melegítette elő,és rendszerint tojásrántottát készített,uzsonnát pakolt-bátyámnak is!)Amikor kommunikálták,hogy ezt nem tudják elviselni,se változtattam rossz szokásomon,de a barátom igen. Eleinte azt vettem észre,hogy nagy hangsúlyt fektet a közös nyugodt reggelizésbe.Nem piszkált többet,sőt kifinomult eszközökkel szerettette meg velem a reggelt.:)és onnantól öröm volt a reggeli készítés,a reggeli lustálkodás.
Aztán van amikor a nők nehezen kezelhetők.Ismerős? kiderült ezt az időszakot figyeli,és elkerül olyankor. Egy peres ügyben vidéki házam szomszédjával és a helyi önkormányzattal volt egyeztetésem. Megszólal reggeli közben:hűha,az ember nem tudja mire vállalkozik! -Nem értettem mit akar ezzel mondani,erre mutat a naptárra,és mondja-Drágám Te ma egy „kicsit” harcias leszel.Hát így tudtam meg,hogy mennyire figyel rám!
A pasik nem hülyék,sőt figyelmes társak,csak ők nem adnak mindig mindenek hangot,és sokkal higgadtabbak ebben. Megperszeelutasítjákazérzelmeket azzal,ha nem vesznek tudomást róla.Nekik a szégyen,a sírás nem olyan,mint Nekünk.Arra lettek nevelve,hogy az férfiatlan!De ők általában kitalálnak valamit,amíg mi rágjuk a kefét.És még valami,a férfiak agresszivitása csak sokára ad hangot,de amikor ráüvölt majd a kamasz gyerekedre jogosan,ugyan az az erő lesz,ami akkor és ott megfogja fiadat saját önpusztító életétől.Nőként ezt elviselni fájdalmas,de ez az agresszivitás tudata oltalmaz is egyben.És ez élesen más,mint a családon belüli erőszak!a szavak sokkal jobban hatnak.A nevelésnél pedig nem a képmutatás lenne a megfelelő,hanem a példamutatás,a férfiakkal szemben is.
ne engedd,hogy valami mesebeli mai vad világ eltántorítson a valóságtól!Amikor beleszerettél a férjedben annak megvolt az oka,jobban ismered őt,mint talán saját maga.Ennek a birtokában,ha nem vagy képes változtatni,vagy elérni,hogy változzon,akkor miért gondolod,hogy egy idegennel fog sikerülni ebben a vadvilágban?A vágy tudom kecsegtető,de elsősorban azzal kell gazdálkodni,ami adott.Ez tényleg elcsépelt,de ha Isten citromot adott,csinálj limonádét!
Tudom,hogy nem láthatok bele a helyzetedben,nagyonsoxor nincs más út a válásnál.Remélem,nem bántottalak meg semmivel,csak nagyon sajnálom,amikor olyan kapcsolatok mennek tönkre,amik egyébként rengeteg értéket tartalmaznak.Szakemberhez én is utoljára fordulnék,de ajánlom,hogy igazi jó önismereti és párkapcsolati könyvet olvass el,lehet segíthet. (és ha lehet,ne azokat ahol azzal piszkálnak,hogy állj talpra,legyél egyenjogú,szállj szembe,harcolj és mindenért a szüleid a felelősek stb.)Szelektáld is pont ezért az információkat,és ha valamivel kapcsolatban meg szeretnéd,hogy változzon az érzésed,próbáld megváltoztatni a dologgal kapcsolatos gondolatid.Szerintem segíthet!
Valamibe gondolj bele:a házasság és a válás a legnagyobb üzlet.Minél többször annál jobb!Társadalmi szinten is,sokkal jobb,ha két külön háztartásból jön bevétel,mint egyből.(fogyasztói társadalom!!!) A tudatunk,vágyaink manipulálhatók,nagyon könnyen. Irgalmatlan bevételek származnak párkapcsolat menedzselésből,sérült gyerekek,magányos nők rehabilitációjából,egyedülálló férfiak szórakoztatásából.És erkölcsi szinten,ez tényleg jó a társadalomnak,az embereknek? Abban hiszek,ha nincs CSALÁDOD (néha ez nem a vérrokoni),nem csak magányos vagy,egyszerűen nem számíthatsz senkire,retteghetsz az élettől,minden okod meg is lesz rá,és agyon biztosíthatod magad,ez az érzés nem fog elmúlni.
Azért megnyugtatásként mondom,a szüleim elváltak,de mai napig úgy élnek,hogy apám elviszi anyámat vásárolni,ha kell,együtt ülünk le karácsonykor,és anyám az első aki intézkedik,ha valami baja esett apámnak.Mázlisták,mert ugyan soha nem lesz köztük ami volt,de nagy szerelmük,komoly érzelmeik biztosítják jelenlegi kapcsolatukat is. Az idevezető út göröngyös volt.a válás viharos,sebekkel,fájdalmakkal,ami ott lappang a húsunkban azóta is.
Azért remélem,ez a bejegyzés is elnyeri tetszésed,ha nem akkor megkérjük a gazdát,hogy törölje! Ja,és én se értem,de próbálom gyakorolni, érezni...:) nem is tudom,hogy érteni lehetséges-e....
A saját magaddal törődj pedig nem így szólt?
-amikor másokkal törődsz, azt is magadért teszed!akkor miért ne?
-nem fog eljönni a herceg,aki megszabadít minden problémádtól.Neked kell tenni,nem csak magadért,a kapcsolatodért.

bogi2000 2009.01.15 12:13:09

Hát a fájdalommal kapcsolatban csak annyit tudok mondani,teher alatt nő a pálma.Az érzelmi fejlődéshez szerintem elengedhetetlen megélni dolgokat,mindaddig csak olvashatsz róla,de nem biztos hogy át fogod érezni.Igen,más kárán lenne a legjobb.Persze állatos gyerekfilmeken a mai napig elsírom magam,szóval én ilyen vagyok.Aki engem ismer,soxor nem is gondolná.A legtöbbször azt gondolják,hogy egy akaratos,karrierista,számító sznob dög vagyok!
Nosztalgia,minden kapcsolatom attól lett egyre jobb és jobb,hogy amit máshol megtapasztaltam azt vittem tovább.Nagyon szép emlékeim vannak,pontosabban szólva élményekkel van tele az életem,és remélem,ezek a dolgok teszik színessé,és szívesen fogok rájuk emlékezni mindig.Ja,és nem beszélve arról,hogy én is mindig értékesebb lettem ezektől az emberektől!szóval azt alá kell írnom,hogy minden új kapcsolat tartogat valamit.de a mai szinglivilággal nem mindig tudok azonosulni,ez tény.Imádok flörtölni és ismerkedni,igazi társasági egyéniség vagyok,de ettől még nem gondolom,hogy ez lenne a legjobb dolog a világon.A szingli attól az ami,hogy nem tud együtt élni senkivel,azért van egyedül hosszútávon.Én nagyon el lennék keseredve,ha azt mondjátok az ábrándjaim nosztalgia lehet csak,és elment az a világ!
Én is imádom az önmegvalósítást és a többi- és meg is tettem,de nekem a munkám és egy ruha megvarrása épp ugyan olyan öröm,annak ellenére,hogy versenyszellemem kiirthatatlan.
a casanovában volt,nem tudom idézni,de ilyesmi volt a lényeg:egy igazi férfinek elég ha egyetlen nőnek bizonyítja,és az elismer,hogy ő férfi. És akkor lehet új postot kellene indítani,hogy ezt a témát tovább fokozzuk.Megkérhetnénk a gazdát, hogy a nárcisztikus szerelem fogalmáról szedjen össze egy pár mondatot.Mindannyiunknak hasznos lehetne.
És ha személyeset akarsz,rólam senki nem gondolná,hogy hűséges típus vagyok(állítólag ezt sugárzom), de együtt éltem egy nagyon nehéz emberrel nagyon sok évet,és egy remek emberrel pár évet(lehet ezért is nem önt el félelem az együttélés gondolatától),elmúlt években mondhatjuk,hogy a te ideálod szerint élek.És nem vagyok boldogtalan,de a mai fogalmak szerinti kapcsolatok kicsit megviselnek,a tiszavirág kapcsolatokhoz nekem túl erősek az érzéseim.És hozzáteszem, próbálkozom élvezni,hogy akkor legalább adatna meg ebből több (mert ügye a rövidtáv-hosszútávra mondhatnánk-sok kicsi sokra megy, de szerintem ez nem igaz), de mindig belesek abba a hibába,hogy megszeretem a másikat.... és kötődöm(tudom,ez nem valami jó reklám,de névtelenül:), ami persze csak kémia,és mondhatod egy vegyi anyag rabjává válok minduntalan. Hála Istenek,azért azt is elmondhatom,hogy állandóan ismerkedem,és soxor nem a szerelmet találom meg,de értékes emberekre lelek.
És tévedés ne essék cseppke nem ítélkeztem és nincs is jogom.Azt gondolom,sokkal sikeresebb is lehetsz a férfiak körében,a mai igényeknek sokkal inkább megfelelsz.Az érzéseiddel meg találkoztam kapcsolaton belül,és szerencsés voltam,mert rájöttem,hogy hiba a kapcsolat,és még időben gyerek és férjezettség nélkül kiugrottam.És ha olyan lehetnék,mint Te,biztos sokkal kevesebb elutasítással kellene találkoznom.És tényleg elfogadó vagyok,nagyon sok igazi jó barátnőm van,aki hasonlít rád.És elmesélek valamit amivel lehet kiábrándítok mindenkit(de tudjátok, azért én is galád dög vagyok)de fura és durva érzés:
a körülöttem lévő házasságok többsége (sok kivétel is van) megalkuvás (számomra), legtöbbször jött a baba (véletlen) vagy kellett a lakástámogatás,és megannyi taktikát láttam már.A férfiak nem választottak,csak kényelmesek voltak,vagy elkötelezték magukat,a nők meg okosak,de nem biztos,hogy szerelmesek.Na ezeknek a nőknek mindig az az első kérdésük: és férjhez mentél már,van valami komoly?Na ilyenkor magamban-nem anyukám,de pont ezért vigyázz nehogy a férjed a közelembe kerüljön,mert ha megízleli mi az az érzés amit keresek,még felkorbácsolom a kíváncsiságát,és te a fentiek miatt remeghetsz!
Az éléskamráról meg az jutott eszembe,nekem azt szokták mondani-az összeköltözéssel az a baj,hogy,ha van otthon tehén,akkor minek mennék le tejet venni....

bogi2000 2009.01.16 11:25:43

Hedonizmus?miért pont most írod,tegnap pont majdnem elmentem egy ilyen buliba :)Hát jó lenne valami fiús téma! Szívesen olvasnám.. jó látni,amikor előjön,hogy azért a pasik agya még is csak másképp van huzalozva...
Nem,nem.Bogit nagyon megszerettem,és lehet meghalt,felemésztette a vak féltékenység,amit tulajdonosa soha nem ismert előtte.De erről Te honnan tudsz?De tényleg!
De nem adom a bogim, újra fel fog támadni poraiból minduntalan....remélem.nem engedek a bűbájnak!És ha más nem,amíg Titeket nem zavar,itt marad Veletek sokáig. :) és kérlek,ne fedd fel kilétem!Jó? mert akkor nem adhatom többet Önmagam:) tudod,ez az internet csodája!meg az olcsó gyors örömök...

bogi2000 2008.12.22 00:55:57

A tánc jutott eszembe arról, amit írtál! Nem tudom ezt mondtam-e már, ha igen elnézést, de nincs türelmem visszaolvasni a bejegyzéseimet. Szóval azért is nagyon szeretem a táncot, mert a férfi vezet. (Ennek nem könnyen adom át magam, magam se tudom miért, nem is mindenkinek megy a vezetés). Pedig ezt a felállást nagyon szeretem szeretkezés közben is, sajnos tőlem tartani szoktak a férfiak (nem könnyen veszik ki a kezemből az irányítást), ezért mindaddig, amíg le nem került a fehérnemű, és rá nem jönnek, hogy tulajdonképpen ahhoz képest, amit gondoltak mimóza vagyok, hirtelen beléjük bújik a kisördög, és átveszik az irányítást). Tánc közben is ezt teszi a férfi, vezet és figyel rám, sőt ha már ismer, tudja is (mint a szexben?), hogy mit szeretek, ezért olyan jól időzített kombinációkat talál ki, amiről tudja, hogy örömöt fog vele okozni, és amikor látja, hogy mennyire élvezem, akkor az önelégült mosolyt csal az arcára. Eufória. Örömittasak vagyunk ilyenkor… Olyan érzéki az egész, de nem könnyű. Manapság se hiszem, hogy könnyebben oldódnának fel a csajok a vágyak közepette. . Sok múlik az agyban, sok minden ott játszódik le, illetve nekem a gondolataimat elengedni se mindig könnyű. (átadni magam, engedni magam kényeztetni, és egyben figyelni a másikra) Egyszer valaki azt mondta, a szex olyan, mint egy meditáció, tulajdonképpen. Meg kell mondanom, van benne valami. Lehet, csak én vagyok ilyen, de nekem van olyan, hogy első alkalommal nem is jön össze a dolog, de általában szerencsés vagyok, mert a második alkalommal sem lankad az érdeklődés, és amikor a férfi megtisztel ezzel, már elkezdem magam biztonságban érezni, átadhatom magam és megoszthatom a másikkal a legtitkosabb vágyaim. Na, ilyenkor már jól végződik a dolog, csak a baj, hogy ekkor felszabadul az a hormon, amitől elkezdek ragaszkodni. Beindul a kémia folyamat, és bárkit szeretni vagyok képes. Ezért sajnos, nagyon keveset hazardírozok. Mindig irigyeltem azokat a lányokat, akik „csettintés a térden koppintás a talajon, nekem ennyi a srác én nem tagadom” módjára bárkivel bármilyen körülmények közt képesek elérni az örömöt. persze tulajdonképpen nem vágyok rá, mert olcsón jött örömöket soha nem becsültem igazán…a pornóban sincs benne az a plusz, ami egy szeretkezésben van, a másik, a másik öröme, a kölcsönösség. Tévedés ne essék, jól ismerem a testem, nagyon jól tudom, hogyan mikor a legegyszerűbb magamnak, de másokkal mindig más, szerencsére. Sőt lehet, nincs két egyforma alkalom. számomra is vannak meglepetések, mikor hol hova mire sül el a dolog. és talán ez benne a legnagyobb élvezet  azt viszont hallom pasiktól és nőktől is, hogy sokan kamuznak, és ez nagyon gáz, mert rád néznek esetleg utána furcsán, hogy micsoda egy bonyolult teremtés vagy, csak mert esetleg soha nem találkozott az illető őszinteséggel. Szóval nem is értem, mi a bajod az orális örömszerzéssel. Átérezni a másikat nem csak a testében teszed meg. A testünk bőrfelületén hihetetlen kiaknázatlan lehetőség van. A simogatás, az érintkezés, a tekintet stb. Nem lehet, hogy az a bajod, hogy ha te neked kell orálisan kielégíteni egy nőt, azt úgy érzed, a nemi szervedet kicsinyíti le? Erre mondják, hogy péniszközpontúság? Nem hinném, hogy bárki úgy ítélné meg a partnerét, hogy az ujja, nyelve, bármi szerve okozta az örömöt, és mi módon. de azt hiszem ez mindig csak két ember magánügye innentől. viszont hiszek benne, hogy érdemes kísérletezgetni. sőt egy időtálló kapcsolatban kell a kalandozás, a felfedezés. Mindig sok-sok évvel később is jönnek elő új lelkesítő dolgok. és amikor már a legkisebb rezdülését is érzékeled a másiknak, csak akkor kaptad meg igazán a másikat, és attól, nem attól hogy megvolt! (egy kis humor:a gyerkeket nagyon megnyugtatja a cumizás, a dohányzás erős szenvedélyét is összehozzák ezzel, meg a rágózást, körömrágást stb. miért nem jó neked, ha egy lány úgy nyugszik meg, hogy közben örömöt próbál szerezni?)
A másnál működött dologhoz meg annyit tudok mondani, hogy amikor valakivel az elején vagy, az egy picit olyan, mintha nem ketten lennétek ott, akkor még ott vannak azok az apró beidegződések az előző kapcsolatokból, szóval úgy csinálod, ami már bevált előzőleg, és azt valaki más szerette, szóval olyan, mintha picit ő is még akkor ott lenne veletek. Aztán kialakul az, hogy Te mit szeretsz és a Másik, és egyszer csak elkopik a kapcsolatból a harmadik, negyedik…, és az már csak a tietek lesz. ( A szeretősdiben ez a legkellemetlenebb, erről is szól, John UPDIKE a Gyere hozzám feleségül című könyve)

bogi2000 2008.12.16 21:53:21

Működik, gyönyörű. De milyen gyakran?

bogi2000 2008.11.27 22:53:58

Déndzser-rel mindenben egyet értek.
A verbális kommunikáció viszont zsákutcának tűnik.Az agyunk működése összetett,de nem annyira bonyolult.Lehetne kifinomultabb,ami állítólag így is volt,csak egyszerűen letompítottuk,mára nincs szűkségünk rá.??A nemek gondolkozásában a különbség,a nők még mindig érzékenyebbek,a megérzésekre támaszkodnak (harmadik szem, fül stb.),míg a férfiak sokkal racionálisabban gondolkodnak.Talán most már tényleg érezzük,hogy erősíteni kellene másik nem tulajdonságát,és nem nőről és férfiről beszélek,mert van férfias nő is,akiben a nőiességet ugyanúgy erősíteni kell,mint pasiban.(nem metroszexuálisnak kell lenni,hanem érzékenynek is,vagy racionálisnak is,és eközben kezeljük helyén a szerepeket!)
Na,de visszatérve a szavak erejére,meg hogy kell-e beszélgetni arról,hogy ki mit akar.A szavak azért nem alkalmasak egyszerűen önmagukban a kommunikációra,mert amikor szavakat tanulunk érzelmeket társítunk hozzá,mindegyikhez egytől egyig.(elnézést,hogy nem a saját tudásomat adom át,habár tudni vélem,és nem tudom megnevezni melyik újság,melyik cikk,melyik könyv és melyik kiadó,kinek a szava,de biztos utána tudtok nézni,hogy valóst állítok-e) A hatalmas szóra valaki azt fogja gondolni,egy elhízott nő,a másik feladatra,a harmadik egy halra.Önmagában ez nem gond,csak épp egy mondat,amelyben semmiféle bántó szándék nem volt,balul sülhet el,mert a másiknak olyan érzelmi társítása van a szóhoz,amin kiakad(ő se tudja miért),vagy begubózik,mint egy csiga,és ha ekkor nincs ráérzésed,nem veszed a nonverbális jeleket,és hagyod,akkor gond van. Ezért is veszélyes az írás,sms,mail- visszacsatolás nélkül párhuzamos világban is élhetsz valakivel.Az ölelés igen is nagyon sokat segít. (igen, más meg még többet,soxor a nők azért ingerületek,ez van.de az alapcsomag is igaz,mert havonta olyan hormonális változáson megy át egy nő,csak ebbe gondoljunk bele)
A nők pedig tudni szokták mit akarnak(ösztönösen,legbelül),csak nagyon nehéz belátniuk,hogy azért meg kell dolgozniuk.És ne asszociáljunk arra,hogy az már rég rossz.Alapfelállás, hogy soha ne követelj többet valakitől,mint amit a másik adni tud,akar,szeretne,de tudnia kell a másiknak,hogy mivel tudna boldoggá tenni,és ezt nem kijelentjük,közöljük,hanem érzékeltetni kell,és ha kedvét leli benne a másik,lesz válasz rá.Csajok, a pasiknak nem olyan a fantáziájuk,mint a nőknek,itt járnak a földön,logikusak,racionálisak. Kemény feladat,munka mindkét nem számára a másik nyelvén beszélni,de egyben igen szórakoztató is,és a jutalom magáért beszél.(megjegyzem ember és ember között is).

A szerelem pedig nem vak,csak sok múlik a kémián.
„A férfit másképp teremtette az isten, magjait ezer fele kell stb.” nagyon nagy leegyszerűsítés,a hiba onnan ered,hogy nem nézzük meg az állatvilágot,miközben állati mivoltunkkal takarózunk.Sajnos,ma már lehet ez nem állja meg a helyét,de a nők nem csak azért alakítanak ki kevesebb partnerrel kapcsolatot,mert megalkuvók,csak még mindig jobban választanak.(az igaz,a nők sokkal később hajlandóak belátni a rossz kapcsolat tényét,de ma sokkal több megalkuvó férfit ismerek kapcsolatban,mint nőt) És mitől?Felmérték, hogy szagok alapján képesek vagyunk a számunkra legmegfelelőbb genetikai partnert kiválasztani.Az állatvilágban ez úgy működik,hogy a hím végig kostól minden nőstényt(ne legyünk álszentek,eközben nősténnyekkel vannak),mindaddig és csak addig,amíg a genetikailag legmegfelelőbb mellett lecövekel,minek fárasztaná magát a többivel (legkisebb energia elve). Ezek után oxitocin szabadul fel (itt kezdődik a szerelem?),ami a kötődésért felel,addigra megtörténik az utódnemzés,és ez a vegyi anyag biztosítja a közös nevelést. (példának pingvin, préripocok, vándormadarak)
És hogy van ez ma?A nők hisznek a szerelem első látásra,ami a pillangók a hasban,pedig az még csak a nemi vágy,és meg se várják,hogy beinduljon a kémia.és ne csak a közvetlen testnedvekre koncentráljon a férfi olvasó,mert ott van a beszélgetés közben a szag,a csókban a nyál,és a nonverbális kokain.A férfiak minden csinos nőre beizgulnak,és nem sokkal később csalódnak is,jobb esetben a szexet élvezik,(és nem azért lankad a kedvük,mert könnyen megkapták a lányt!) de valami hiányzik.
Felesleges a férfiakat a pénztárcájuk,az egzisztenciájuk,a nőket a koruk és a mellbőségük alapján megítélni.Nem kell elcsábítani mindenkit (legyünk már egy picit hatékonyabbak),de ismerkedni kell,nem kell a férfiakra haragudni mert csajoznak(minden nőt akarnak,de a nő dönt),és nem kell haragudni a csajokra mert nem jössz be Nekik.Nincs kudarc,csak nem megfelelő partner.A férfiaknak sokkal többet kellene próbálkozniuk,legyetek a színdarab rendezői,és a nőknek sokkal inkább az orruk után kellene menni,és nem megsértődni,erőlködni, hogy szeressenek.(ne aggódjatok, én is mindig belebukom,de tanulás az élet)A csábítás a nők asztala,de a hódítást hagyjuk a férfiakra.
És ha soha nem élted még meg,hogy első blikkre egy számodra jelentéktelen ember fél óra alatt olyan hatást tett rád,hogy a bugyid csúszott le,akkor nem érted meg soha,miért adnak el naponta több ezer példányt az ilyen témájú könyvekből (nők se kamuzzunk, alapszabályok és egyéb művek!), pedig nem ott az igazság,csak a szagokban,de ehhez közel kell kerülnöd,engedjük el a fantáziánkat. Gondoljunk arra a gyermekre,akit körbe körbe kergettek a játszótéren a haját húzgálva.
Mi is ez a nagy misztifikálás a vonzalom körül?Mert csoda,az élet.Hányszor érezted,hogy jobban vonzódnak hozzád,ha van valakid?Az a hormon volt,ami kialakult benned,és ezt mások is érzik. (akkor most van kísértés?)
A vegyület pedig mulandó,ha kölcsönösen meg van,nem mondom,hogy ne ereszd,de ne utasítsd el,csak mert még nem tartasz ott,még élni akarsz,csak mert korban nem illik hozzád,mert mit szólnának.Ha az kell neked,ne csapd be magad! És ha valakiért „beindultál”,soha nem fogod magyarázni tudni,csak azt fogod érezni,hogy ő a leggyönyörűbb ember a világon.És vigyázat a dolog mulandó,de ha belementél,és a kapcsolat fejlődik általatok,akkor jön az „ember”, kísértéssel, angyali és ördögi arccal váltakozva.És ügye az ember attól különb,hogy tudja csak a kémia nem elég, ügye?

bogi2000 2008.11.28 09:51:55

Ezt a kommunikációs témát mindig vágtam,de volt egy időszak az életemben,amikor a párommal együtt nagyon sokat stresszeltünk,nagyon fáradtak voltunk, és a feszültség oldásának nem egymást választottuk,ő online autóversenyzett,amiben teljesen ki tudott kapcsolni,én pedig megnéztem a jóbarátok összes részét dvd-n,semmi másra nem volt erőnk.Nem ítélkezni,hétvégék teljesen normálisak voltak :),csak ritkábbak,és a házkörüli teendők is oda tolódtak.Hálásak voltunk egymásnak a türelemért és megértésért,olyan nyugalomban éltünk esténként a fárasztó nap után teljesen felüdülve,el se tudom mondani.De hátradőlni csak Istennek ér!Fél év múlva ott állt velem szembe,átölelt,éreztem mennyire szeret,egy szót nem szólt,nem is akart (még),de én megéreztem valamit,és rákérdeztem,mi a baj.Zavarba jött,hogy ezt meg hogy-honnan.Szétmentünk,nem a játék miatt,nem az én választásom volt.Talán,ha nem működik a metakommunikációm,ha nem vagyok érzékeny,ha akkor nem szólalok meg.Nem hinném,hogy tipegésen vagy egy csipkés kombinén múlt(vagy nem az enyimen:)),szerettek is és szerettem. Félreértés ne essék,nem bánom,hogy így alakult,mert lesz,amikor a beteg szüleidet kell esténként ápolnod,vagy a gyereketeket. én a kémiára fogom :))