Regisztráció Blogot indítok
Adatok
malaszt

0 bejegyzést írt és 16 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
Néha az ember kényszert érez arra, hogy írjon. Az eredményt látva aztán a józan ész, valamint a család és a barátok lebeszélik róla, hogy túl komolyan vegye. De arról már nem sikerül, hogy közzé is tegye. Íme. Vigyázat, fikció! A kitalált történet szereplői is kitaláltak,…..
A mai Népszabadság címoldalán így kezdődik a vezércikk: „A szexuális jellegű botrányok eddig jobbára elkerülték a hazai katolikus egyházat, csak egy-két elszórt eset borzolja a kedélyeket. Közben bírósági eljárás folyik egy „meleg-papos” honlap miatt: a…..
malaszt 2010.04.23 23:12:42
@Kukettó: végre valaki elolvasta a cikket.
malaszt 2010.04.24 10:06:42
@Talon Karrde:
igen, valóban van egy ilyen kijelentése a cikknek, de én erre refkeltálva írtam azt, hogy egy ilyen lista megbízhatatlan, és nem lehet komolyan venni.
amiről én írtam az az, hogy a népszabadság nem azt mondja, hogy ez a módszer a támadásra helyes lenne, vagy konstruktív, egyszerűen leírja, hogy van ilyen próbálkozás a magyar katolikus egyház ellen is, és hátha kiderülnek egyszer a valódi bűncselekmények, értsd pedofília.
azt viszont továbbra sem értem, hogy egy pap vélt szexuális orientációja hogyan tud nyilvánosságra kerülni, illetve bizonyítódni anélkül, hogy ezzel a pap a katolikus egyház törvényeit megsértse.
Azt írja Dupcsik Csaba A magyarországi cigányság története (Osiris, Budapest, 2009) című könyvének előszavában, hogy amikor az egyik rokona megtudta, hogy a cigányokról ír könyvet, azt kérdezte: „De te ugye nem a cigányokkal vagy?”. Mert a cigányokról nem lehet…..
malaszt 2010.03.22 16:07:08
@kolbenheyer: én most elolvastam ezt a calam által adott linket, és lehet, hogy tévedek, de hol írják azt, hogy a cigányság a hátrányok alapján lenne definiálva? azt írják, hogy "származás alapján", de ez nem jelenti feltétlenül azt, hogy társadalmi hátrányokról lenne szó.
amiről ti beszéltek az nem a definíció kérdése, hogy kit tekintünk cigánynak - amint az kiderült a linkből ez nagy mértékben egyezik a személyek saját vélt származásával - hanem az ebből fakadó negatív megítélés.
tehát aki mint nem cigány valakit cigánynak nevez, az nem jelenti azt, hogy a hátrányairól beszél, kiindulhat teljesen semleges, vagy akár pozitív dolgokból is.
a rasszista diskurzus szerintem egy másik kérdés, de szerintem ennek a kutatáshoz nincs sok köze, mert ahogy a számokból kiderült, a cigányokra vonatkozó adatokat nem torzítja az, hogy egyes nem cigányok az általuk cigánynak véltekről negatív véleménnyel vannak, és a cigány szóhoz @calam: nem alátámasztható, ellenben elítélő jelentéseket kötnek.
ettől még nagyon ijesztő és felháborító a rasszista megközelítés, hogy a cigányokat egy szociálisan lemaradott csoporttal azonosítja, de talán ez nem igaz az egész nem cigány társadalomra.
Sárdobáló Fuck the communism 2010.02.25 11:00:00
Észak-Korea, Kína, Kuba, Laosz, Vietnám. Ez az öt kommunista állam maradt. Vietnám és pláne Kuba elsősorban turisztikai célpont a világ leggazdagabb negyede számára, Kína pedig lassan a dinamikusan fejlődő gazdaság iskolapéldájává fejlődik. Pedig ezeken a helyeken még…..
malaszt 2010.02.25 12:31:22
Ez a poszt egy ötrészes sorozat első darabja. Folytatása szerdán (01.06.) következik. Minden épeszű ember liberális. Ki vonná kétségbe, hogy világunk szabad és felelős egyénekből áll. Egyetértünk abban is, hogy mindenki szabadon gondolhat, hihet, érezhet, és gondolatait,…..
malaszt 2010.01.05 10:11:34
ne haragudj, de bizonyos dolgokat egyáltalán nem értek abból, amit írsz, pedig nagyon érdekelne.
az elméleti rész ugye az elején azt állítja, hogy a felelősség a szabadságból következik, automatikusan, hiszen azzal a feltétellel lehet valaki szabad, ha ezzel vállalja a tettei következményeit. ezért a két elméleti konstrukció ok-okozati összefüggésben áll egymással, és nincs meg az egyik a másik nélkül. (axióma)
ebből a két konstrukcióból a szabadság pedig úgy definiálható, hogy az egyén, aki szabad, és ezzel együtt felelős, mástól ugyanezt a szabadságát nem veheti el. ez alapján egyértelműen eldönthető lenne, hogy hol vannak a szabadság határai, pontosan ott, ahol, elkezdünk másokat korlátozni.
a kritikában, ha jól értem, ezek a korlátok vannak megkérdőjelezve, hogy hol kezdődik mások szabadságának megsértése, és ezáltal vezetted le azt, hogy a liberalizmus önellentmondásos, mert ha nem ítél el, akkor már következik belőle a felelősség hiánya, ami magával vonja a szabadság hiányát. (a fent említett axiómából)
és szerintem itt van egy csúsztatás, mert azt írod, hogy a szélsőséges liberális eszmék szerint nincs deviancia, csak másság, tehát nincs felelősség. miért ne lennének az egyének felelősek a tetteikért attól még, hogy nem tekintünk rájuk feltétlenül deviánsként, csak másként?
A megítélés kérdése szerintem nem esik egybe a felelősségével. A bűncselekmény bűncselekmény, és az egyén felelősségéből fakadóan következményeket von maga után. ezt nem hinném, hogy bármely liberális szélsőséges ezt vitatná.
"mert a szabadság csak akkor érvényesülhet, ha nincs" ezt a mondatot egyáltalán nem értem, nekem eddig úgy tűnt, hogy a szabadságjogok a létükkel együtt tudnak érvényesülni.
A liberalizmus konfliktusminimalizáló szerepe is érdekelne tulajdonképpen, mert én leginkább az ellenkezőjét tapasztalom.
malaszt 2010.01.07 00:28:37
@kolbenheyer: még nem győztél meg:) azt írod, hogy az ember, liberális nézőpont értelmében felmenthető a saját felelőssége alól (gének, neveltetés miatt), de ez szerintem nem igaz. attól még, hogy valakit nem ítélünk el, tehát nem tekintjük deviánsnak, a tettinek igenis következményei vannak, tehát van felelőssége, mert ekkor kerülhet az elmeszociális otthonba, (heroinisták/elvonó stb.)
A felelősség szerintem a tettek utáni következmények viselését jelenti.
És azért ne válaszd szét a devianciát meg a felelősséget, mert pont ezzel indokoltad a cikkben, hogy ha nincs deviancia csak másság, nincs felelősség, és nincs szabadság. én egyébként szétválasztanám, mert a deviancia a megítéléssel kapcsolatos.
A heroin meg szerintem egy másik kérdés, és nem azért kell tiltani, mert rossz példa, vagy deviancia, hanem mert a használata úgy vezet halálhoz, hogy a használók ezt kezdetben feltehetőleg nem akarták.
szerintem ez nem a legjobb példa, persze most lehet vitatkozni ilyenekkel, de nem hinném, hogy ez bizonyítaná a liberlaizmus alapelveiből fakadó ellentmondásokat.
végül az objektív igazsághoz. az az alapvetés, hogy ott a határa cselekedetek szabadságában, ahol másokat sértünk. ez már elvenné a szabadságot, mert objektív igazságként határoztuk meg?

@Krokodil:
nem jobb, nem rosszabb, csak más" - azaz értéksemleges), tehát ez pont azt kérdőjelezi meg, hogy van olyan magatartás, amivel sérted mások szabadságát.
miért??
szerintem teljesen elválasztható a két dolog. van deviancia (1), vagy nevezzük aminek akarjuk, ami nem lehetséges egy liberális társadalomban, mivel sértem más szabadságát, ezt nem szabad. nem dobhatod a vízbe, nem ölheted meg, károsíthatod, stb. azt nem állítottam, hogy mindent lehet csinálni, mert az csak más, és nem káros.
ellenben vannak azok az esetek (2), amikor másokat nem károsítasz, és azokon belül - szerintem - nem beszélhetünk egyértelmű devianciáról.
Sárdobáló Mindennapi fasizmus 2009.01.24 14:43:00
Közéletünk bájos vonása a mindennapi fasisztázás. Ha a bárhogyan is értelmezett egyenlőséget éri bármilyen vélt vagy valós sérelem, sőt annak csak halvány gyanúja merül fel, rögtön lesz valaki, aki fasizmust kiált. És tudja is, miért teszi: azt állítja ezzel, hogy az…..
A közelmúltban parázs vita zajlott a regisztrált élettársi kapcsolatról. Ennek egyik eleme volt az új jogintézmény viszonya a polgári házassághoz. Egy új szempontot szeretnék felvetni, a poszt amellett fog érvelni, hogy miért kellene megszüntetni a polgári házasság…..
malaszt 2009.01.23 17:07:36
@calam: a törvényben ez azt hiszem, nem így van:
18. § (1) A házasságot a bíróság bármelyik házastárs - illetőleg a házastársak közös - kérelmére felbontja, ha a házaséletük teljesen és helyrehozhatatlanul megromlott. A házasság felbontásánál a közös kiskorú gyermek érdekét figyelembe kell venni.
aztán: 1952. évi IV. törvény:
A szülők megegyezésének hiányában a bíróság a gyermeket annál a szülőnél helyezi el, akinél a kedvezőbb testi, értelmi és erkölcsi fejlődése biztosított. Ha a szülőnél történő elhelyezés a gyermek érdekét veszélyezteti, a bíróság a gyermeket másnál is elhelyezheti, feltéve, hogy ez a személy a nála történő elhelyezést maga is kéri.

A gyermek érdeke meg az, hogy ne bántalmazzák, a megcsalás pedig egyértelműen a házas félé.
A cikkre visszatérve, sajnos egyelőre én sem látok nagy különbséget a polgári esküvő és a regisztráció között a gyakorlatban, ha kérhetem a beszéd átugrását. Persze, teoretikus alapon valóban furcsa, hogy az állam beszél a hűségről, de ha belegondolunk, ennek eltörlése tulajdonképpen nem sok mindenen változtatna. Csak olyan okokat említettél ugyanis (Moritz), mint erkölcsi kérdésekben való véleményformálás, nevelés, és egyéb külsőségek, amelyekben, az utolsó lelkéses sztori alapján nem is kell részt vennem, ha nem akarok.
A megállapítás a házasulandók 4 tipikus csoportjáról egyébként honnan származik? Mindenesetre érdekes...
A legutóbb (Miért tanulunk történelmet?) a történelemtanítás tartalmának megújítása mellett érveltem. Úgy vélem, hogy nagyobb hangsúlyt kell kapnia a 20. századnak, és ki kell bővíteni a tananyagot állampolgári, gazdasági és társadalmi ismeretekkel. Ennek érdekében…..
malaszt 2008.11.23 14:51:18
Jelen esetben csak egy kérdésem lenne. Az állítás ugye a következő: a frontális oktatást fel kéne cserélni csoportmunkára, amely során a diákok jobban elsajátíthatják azokat az ismereteket és készségeket, amelyek ahhoz lennének szükségesek, hogy a jövőben felelős állampolgárokká váljanak, felkészülten vitatkozzanak, stb. Lehet, hogy csak számomra nem világos, de pontosan mit értünk csoportmunka alatt? A tankönyv, ekkor már kellően modernizált, forrásközpontú, készségfejlesztő feladatait kéne például 5-ös csoportokban megoldani? Ez valóban garanciát jelentene arra, hogy mindenki részt vegyen az órában, és elmélyítené a szükséges ismereteket?
Véleményem szerint mindkét módszerre szükség lenne; a frontális oktatásra is, amely megismertetne egy korszakot például, jó példákkal és magyarázatokkal felkeltené az érdeklődést. Olyanra gondolok, mint az itt úgynevezett Überblick, amely azt a célt szolgálja, hogy nem az események szigorú kronológiája szerint természetesen, de próbál egy áttekintést adni, meghatározott szempontok alapján, és a diákoknak ezt követően lesz egy elképzelésük az adott korról, pl. a középkorról. Ezekre az előadásokra pedig ráépülnének gyakorlati foglalkozások, kisebb csoportokban, amelyek során a diákok a már megszerzett ismeretek fényében értelmezik a forrásokat, önálló kutatásokat folytathatnak, tehát kellőképpen elmélyítik az ismereteket. Tudom, hogy ez nem egyetemi oktatás, hanem gimnázium, meghatározott óraszámmal, és véges számú tanárral. De szerintem a rendszer nem lenne értelmetlen, most leszámítva a gyakorlati megvalósítást; én azt látom, hogy ha van lehetőség arra, hogy felhasználjuk a már megszerzett tudást a gyakorlatban, akkor az jobban megmarad a későbbiekben, mert sikerélmény emlékezni valamire, és jól hozzászólni a beszélgetéshez, tehát gyakorlatban használni a történelemtudást. Mert ugye a dolgozatban a 10 évszám helyes megfejtése nem tartozik ebbe a kategóriába. Ez persze csak egy ötlet, cáfoljatok.
Az előző témához: Úgy érzem, esélytelen lennék az ókor és a középkor védelmében, de szerintem igenis lehetne jól tanítani ezeket is, és nem kevésbé értékesek a történelemszemlélet kialakításában, mint a 20. század. Persze ehhez jelentős változtatásokra van szükség az anyag struktúráját illetően, mert a francia királylisták értelmetlen neveinek (ld. Fülöp Ágost) megtanulását én sem látom kifejezetten hasznosnak. De helyette lehetne annyi mindent kezdeni a történelem 1789 előtti részével is, hogy elmúljon a haszontalanság érzése ezzel kapcsolatban. Ha hazajövök, majd megpróbálom.
Történelemtanárként gyakran teszem fel magamnak a kérdést. Elsősorban azért, hogy megtaláljam a választ, amit másoknak adhatok. El tudom fogadni a konzervatív választ: a történelem az általános műveltség része az irodalmi, a képzőművészeti és a zenei ismeretek mellett.…..
malaszt 2008.11.21 13:44:54
Néhány észrevétel a cikkel kapcsolatban.:
1. Általános, már közhellyé vált megállapítás az, hogy a nyugati példákkal szemben a magyar oktatás feleslegesen sok tényanyagot, és lexikális tudást követel a diákoktól, amelynek a befektetett munkával arányosan kevés gyakorlati haszna van. Ahogy az Arató is nyilatkozott korábban a magyar irodalomtanítás tanítás ezen hiányosságáról: „Korábban én is azt gondoltam, hogy az amerikai gyerekek bunkók, meg olyan dolgokat nem tudnak, amiket mi tudunk; igen ám, de ez féligazság, mert más dolgokat viszont tudnak: az a tapasztalatom, hogy a húszéves amerikai egyetemisták között, még a majdani bölcsészek között is előfordul, hogy nem ismerik Moliére vagy Csehov nevét, másrészt viszont ha Moliére-t vagy Csehovot tanítok nekik, akkor jobb esszét írnak a kijelölt tárgyról, mint a magyar egyetemisták.” (A kronológia nem szavatol az irodalomtörténet-lady biztonságáért. In: Szabad Változók. 2004. szept. 8.)
Amint azt én is tapasztaltam, a nyugat-európai egyetemi történelemoktatásban, az itteniek jóval kevesebb tárgyi tudással rendelkeznek, mint egy átlag magyar középiskolát elvégzett diák, még sokszor a nemzeti történelmüket, jelen esetben német történelmet illetően is. Ellenben világosan kiderült az is, hogy sokszor a magyar oktatás által tanított tényanyag egy hamis biztonságérzetet ad az adott történelmi kor ismeretével kapcsolatban. Például igen, tudom, mert megtanultam már a gimnáziumban, hogy mikor volt a krími háború, ők meg sosem hallottak róla. A különbség elsőre nagynak tűnik, azonban a valóságban csupán mégis csak annyi, hogy én hallottam az adott eseményről, de jóval többet nem tudok elmondani annak jelentőségéről, hogy ez miért is lenne fontos. Ebbe a csapdába pedig nagyon sokszor beleesik a magyar oktatás. Ezért azt gondolom, hogy a büszkén hirdetett általános műveltség nem biztos hogy feltétlenül olyan jól használható, mivel az eseményeket jelentőségét a legtöbb esetben konkretizálja, csak azt a tévképzetet kelti, hogy ismerünk valamit, amit tulajdonképpen nem.
2. Más. Amit még rendkívüli módon hiánycikknek érzek a történelemoktatásban, az a módszertanhoz köthető. A középiskola egész egyszerűen nem neveli a diákokat arra, hogy egy bizonyos témának utánajárjanak, tehát hogy maguk szerezzék be egy adott esetben a feltáráshoz szükséges forrásokat. A legtöbb esetben a modern oktatás forráselemzése abban merül ki, hogy letesznek a diákok elé egy meghatározott forrást, amiből majd a végén azt kell észrevenni, hogy. És onnan már megint jöhetnek a tények, évszámok, fogalmak, tehát az a hagyományos oktatási módszer, amellyel szakítani szeretnénk. De azt hiszem, hogy a kreativitás, vitakészség kifejlesztéséhez épp arra lenne szükség, hogy kialakuljon az a képesség, hogy a diákok disztingváljanak a fellelhető források között, és maguk jöjjenek rá az esetleges ellentmondásokra.
3. Bizonyára kissé elfogult vagyok ezzel a témával kapcsolatban, de sokaktól hallom azt, és azt hiszem, a cikk is sejteti valamennyire azt a megállapítást: a mai életben való eligazodáshoz a történelemből elsősorban a huszadik század részletes megismerésére van szükségünk, mert akkor át tudjuk látni napjaink problémáit, és tudunk mit kezdeni az olyan fogalmakkal, mint részvénytőzsde, meg hitelkamat. Ezzel nem is szeretnék nagyon vitatkozni, lévén, hogy feltehetően több kapcsolódási pont van a jelen, és a nemrég történt események között. Azonban nem hinném azt, hogy a középkor, és az ókor csak olyan szerepet tölthetnek be az oktatásban, mint az általános műveltséget szélesítői, hogy ne nézzünk hülyén, amikor azt mondják, hogy Cicero, vagy feudalizmus. És akkor majd utána jöhet az „érdekes” történelem, 1789 után persze. Ezzel viszont mindenképpen vitatkozni szeretnék, és szerintem az ókor és középkor társadalmának vizsgálata igenis hozzásegíthet a mai társadalmak megértéséhez, már csak a különbözőségéből fakadóan is. A történelemoktatásban ugyanis szükség van szerintem olyan absztrahálásra is, ami lehetővé teszi azt, hogy elképzeljünk egy teljesen más alapokon működő társadalmat, és el tudjuk képzelni például a rabszolgaság intézményét, vagy a középkor szűk hatalmi elitjét, akik egész országokat tudtak irányítani. És szerintem ez lenne fontos, hogy kialakuljon egy olyan tudás, ami lehetővé teszi az állam, a hatalom, vagy a tulajdon fogalmának használatát más korokban, amely természetesen feltételezi az összehasonlítást a ma használt fogalmakkal.

Tehát igen, alapvetően egyetértek a felvetésekkel, meg az elkezdett modernizációval, és mint a cikk szerzőjének egykori történelem tanítványa, abszolút támogatom ezt. Ellenben jó lenne elkerülni az olyan felületi kezelést, amely a felvilágosult, modern oktatás fényében tűnik fel, azonban a közélet és a jelenkor fogalmainak említésén, gyakori használatán kívül gyakorlatilag semmi új módszert nem mutat fel, mert ez sajnos valószínűsíthetően nem érné el a kitűzött céljait.