Adatok
Csodacsiga
0 bejegyzést írt és 1 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Tisztelt Cím!
Olvastam hirdetésüket, hogy írjunk, ha valami nagyon jó vagy valami nagyon rossz történik velünk az egészségügy területén.Édesanyám történetét szeretném elmesélni. Daganatos volt, majd negatív leletekkel adták haza a 3 hónapos kemoterápia után. Csak 3 havonta…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Magam is kórházban dolgozom csaknem 10 éve és nem tudom sajnálkozzak vagy felháborodjak. Először is kikérem magamnak hogy egy kalap alá vegyenek olyan emberekkel akik hivatásukat nem a kellő emberséggel végzik függetlenül személyes és/vagy anyagi problémáiktól. Írom ezt azoknak akik előszeretettel általánosítják a magyar egészségügyben tapasztalt problémákat minden intézmény valamennyi dolgozójára. Ugyanakkor kérem mindenki értse meg aki előszeretettel vagdalkozik a hippokratészi esküvel, hogy a fehér köpenyben épp úgy emberek dolgoznak mint amilyen ő maga. Sokszor a végsőkig elcsigázott, kizsigerelt, ugyanakkor gyakran irreális elvárásokkal szembesülő emberek. Direkt nem írtam orvost (minden tiszteletem ellenére), mert az egészségügy gépezetét nem csak ők működtetik. Érdekes lehet azon is elgondolkodni, hogy noha cikk írója "egészségügyisnek" vallja magát, az események olyan momentumai vannak kiragadva, amelyek nincsenek valós ok-okozati összefüggésben a néni állapotával illetve annak romlásával.
Végül szeretnék válaszolni azokra a "roppant átgondolt" felvetésekre és megállapításokra, miszerint könnyen jár a szánk, hisz úgysem rúgnak ki, vagy ha mégis, akkor meg megyünk külföldre a kánaánba.Ha mégsem, akkor meg sötétek vagyunk és még nyelveket sem beszélünk.
Akkor nézzünk egy kicsit körül, kik dolgoznak az egészségügy szakembergárdájában! A dolgozók csaknem háromnegyede 50-60 éven felüli. Ez tény, lévén az a diplomát megszerezni sem 2 év, de nem kell feltétlenül diplomában gondolkodni. A szakdolgozók nagy része (bele sem merek gondolni hányad része) az elkövetkező 5 éven belül elmegy nyugdíjba. Utánpótlás...na az egy másik történet. Jó eséllyel van ezeknek az embereknek idős édesanyja, vagy az életbe épp csak elindult, fiatal felnőtt gyereke, esetleg több unokája. Miért is hagyja itt őket? Ha a magam korosztályára gondolok sem rózsás a helyzet. Ha csak ki merném ejteni a számon, hogy külföld, akkor megkapom, hogy egy hálátlan hazaáruló vagyok. Igen, le merem írni, mert nem vagyok. Beszélek nyelvet? Igen, kettőt is. Van diplomám? Van és értek is ahhoz amit csinálok. Még itt vagyok? Még itt és a fogaimat összeszorítva dolgozok a velem ordító, mindent jobban tudó, de soha köszönömöt nem mondó betegért is. Mert ezt is vállaltam amikor reggel felvettem a fehér ruhát, amelyen nincsen zseb.