Adatok
Miđori
102 bejegyzést írt és 5 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Nem tudom, hogyan mondjam el... de lehet hogy nem itt folytatom írói munkásságom :D
Üzletünk pár utcával arrébb költözött, a következő címen megtalálsz: http://getlost4.blogspot.hu/Minden jót, még lehet hogy itt is találkozunk. Nem feledem, sok emlék van itt. Puszi mindenkinek!..
Dear September, please enugh. Thank you very much.
Már most elfáradtam, pedig még el sem kezdődött. A rendet összezavarták, a víz így igen piszkos lett körülöttem. Sajnálattal nézem, hogy milyen férgek uralkodnak itt. És még én leszek ideges. Viszonylag normális életemmel,…..
Bárcsak visszatekerhetném az időt. És megállítani ott, ahol én szeretném, és újra és újra átélni azt, ami a legjobb volt. Visszamenni a jó helyekre, újra nevetni, újra átélni, újra...Milyen jó volt veled kettesben az a pár nap. Oda szívesen visszamennék. Tudom, hogy te is,…..
Néha szívesen álmodnám azt, hogy egy másik életem van. Újra kezdhetem az elejétől... megismételnék dolgokat, de lehet, hogy mindent másképp csinálnék. Elkötelezném magam még egyszer, de az is lehet, hogy nem. Ezt az utat választanám? Nem biztos. Annyi nyitott kérdést hagytam a…..
El sem hiszem, hogy a képeket, amiket látok a tévében és az újságban élőben is láthattam! És még megannyi szép, más helyet. Rengeteg képet csináltam... milyen jó lesz majd visszanézni sok idő elteltével. Majd mondhatom, jártam itt. Nem olyan nagy szó, sokan voltak már...…..
Hiába minden, kezdődik elölről az egész. De talán nem bánom meg.Ez talán más. Kicsit fáj, kicsit rossz vagyok, de jó nagyon.
Nem érdemlem meg a szép szavakat, nem ilyennek ismerem magam. Jó hallani, hogy más ilyennek gondol. Jó azt érezni, hogy örömet okozok már csak azzal, hogy…..
Hosszúak voltak ezek a nappalok és esték. Jól éreztem magam, az kétségtelen. Mégis, valami furdalja az oldalam. Annyira... más ez, mint amit eddig hittem. Késztet arra, hogy írjak róla, neki. Mégse tehetem. Nem lehet. Sajnálom.Most egy kicsit csak beszélgessünk. Szorítkozzunk…..
Tudtam én, hogy ilyet nem lehet. Pedig annyira bíztam benne.Azt hittem most igen, ez sikerülhet! Jónak indult. Először nem is néztem. Ő igen. Hallgattam, hogy beszél, én nem szóltam. Aztán sokat beszélgettünk, nevettünk, sírtunk...Elmentem. Nem tudom, hogy jót tettem e vagy sem.…..
Az lesz a legjobb, ha elkezdem magam éheztetni. Hiába próbálok minden nap tenni egy kicsit azért, hogy a képhez hasonló legyek, amit elvár, ehhez nem kapok semmilyen biztatást, egy jó szót sem, semmit. Mit ér így az egész? Hát nem neked csinálom?! Hát nem neked akarok jót?!…..
Ímhol, 19 éves lettem. Végre valahára. Mások nem örülnek az idő múlásának, én még egy-két évet szívesen elfogadnék. Bár később ezt biztosan nem így fogom gondolni. Na de sebaj. Fiatalság, bolondság...
Azért kíváncsi vagyok, hogy néha gondol-e rám. Én régebben igen, de…..
Olyan jó lenne, ha egy kis tündérporral meg lehetne oldani a dolgokat! Csak egy csipet ide, egy hintés oda, egy fújás ide és már nem is lenne gond az életben. Kár, hogy nem árulnak ilyet a boltokban.Annyira elegem van az emberekből! Főleg ott... meglátok párat és már az idegbaj…..
Félek. Ne engedd, hogy féljek. De hiszen te miattad félek. Nem akarom, nem vagyok erre felkészülve. Te vagy számomra egy biztonságos menedék, egy rejtek. Kérlek, csak ezt ne vedd el tőlem. Te vagy... oly sokat jelentesz számomra. Hiszen szeretlek...
Én csak azt szeretném, ha lenne egy hely, ahová elbújhatok, ha ér valami... valami rossz, amit nem szeretnék átélni. A világ elől, a tekintetek elől, a szabályok elől, a főnökök elől. Segítsetek ezt megtalálni.Ahol csönd van, és nem keres senki, nem csörög a telefon, nem…..
"Se te, se én... vagyis mindketten." Azt mondom: szia! és máris azon morfondírozok, hogyan fog lekerülni rólad a ruha... Bocsi. Nem tehetek róla. Annyira...Tudod, csak rabul ejtesz... nem teszel semmi különöset, épp hogy csak találkoztunk, és befészkelted magad a gondolataim közé.…..
Kísértés: ezer érvet tudok, amiért ne… de elég egy is, amiért igen.Egy idő után már nem elég az, amit látunk. Érezni kell, ízlelni, tapintani, tapasztalni... de akkor is olyan messze van minden. Így nehéz eldönteni, hogy mi a rossz és mi a jó. Abban a pillanatban sok mindent…..
Na szóval. Túl sokat gondolok. És ez hiányzik. Valamivel le kell foglalnom magam, mert nem fogom bírni. De ezen más úgy sem tud segíteni. Sajnos.Egyszerűbb lenne hátat fordítani, és soha többé visszanézni, de valami mégis arra késztet, hogy pillantsak vissza, csak még egyszer…..
Örülök, hogy vagy nekem. Szeretlek. Régen láttalak. Hiányzol. Segíts.Gyakran használt szavak, de mégsem elég gyakran. Egy barátságban ezeknek el kell hangoznia, ahhoz, hogy minden rendben működjön.Megtudtam, hogy legjobb barátom nálam lel békét a világ lehetetlensége elől.…..
Sokat gondolkozok "rólunk", miközben a "mi" nem is létezik.. . Na igen. A sok elképzelt történet most következik...Másnak is szép lehetek, másnak is jó lehetek. Ezt már megtudtam, és igen jól esett. Jól éreztem magam tőle, bár olyan nehezen hiszem el. De azért mégis...Tudom,…..
semmi... semmi! Nem bírok összeszedni egy értelmes gondolatot... annyi minden kavarog a fejemben, képtelen vagyok rendet teremteni. Sok minden csinálnék, de egyszerűen nem érzem magam rá képesnek... miért van ez... Talán ha délután elmegyek, akkor kicsit jobb lesz a napom. És utána…..
Ó, szünet, drága szünet, miért vagy ilyen rövid. Annyira jó volt itthon lenni, és sehova se menni. Csak oda, ahova én akarok. És azzal lenni, akivel én akarok. Milyen jó is ez. Kár, hogy nem ebből áll az élet.
Olyan jó volt Veled tölteni ezeket a napokat. Veled feküdni, és veled…..
Legszívesebben most egy hétig aludnék, és csak az lenne a legnagyobb problémám, hogy melyik oldalamon aludjak...De nincs időm. Pont én mondom ezt... Olyan sok mindenhez lenne még kedvem, de mire hazaérek úgy kivagyok mint egy maratoni távfutó. Hiányzik a régi életem, és hiányoznak…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz