Regisztráció Blogot indítok
Adatok
evet89

0 bejegyzést írt és 6 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

2008.10.27. óta tag.
Admin Szerkesztő Tag Vendég
Jezsuita bloggerek Szerelem, nősülés, cyber-sex, avagy: a pap is férfi? 2008.10.19 22:20:00
Tudok egy plébánosról, aki az iskolában, ahova hitoktatni járt, provokatíve nem engedte előre az ajtónál a tantestület hölgytagjait. Mikor aztán valaki számonkérte rajta a férfiak részéről a nőknek kijáró kötelező udvariasságot, az illető kéjes öntudattal kijelentette:…..
evet89 2008.10.29 07:42:45
evet89 2008.10.29 07:58:23
Szia!
Az egész ugy kezdodott, h ot káplánnak helyezték a plébániánkra, én akkor 14 voltam. KInézetre nem volt eldobni valo, kedves, megérto volt és egyfajta plátoi szerelem alakult ki bennem iránta. Aztán ugy tunik benne is. Meghivott minket fiatalokat, joformán gyerekeket a plébániára filmeket nézni, egyre tobbet voltunk ott, aztán folyamatosan a tobbiek elmaradoztak, már csak egyedul jártam. Ekkor már állandoan smseztunk, a hugicájának nemvezett...aztán egyszer csak megolelt, megcsokolt..:( O ekkor 26éves volt. Egyre tobbet járt hozzánk haza is, megbarátkozott a szuleimmel. Aztán a nyáron elhelyezték egy 50kmre levo faluba. De a kapcsolat nem szunt meg, o is eljárt hozzánk, én is, titokban találkozgattunk. Azt állitotta h ilyen boldog még sose volt, én vagyok a mindene, fulig szerelmes, és mi mindig is egyutt maradunk.
Aztán egyszer csak kiderult a dolog, anyukámék megtalálták a levelezéseinket. Otthon kitort a pánik, nem tudtam a szuleim szemébe nézni. De még mindig folytatodott...
Volt h eltunk pár honapra, aztán mintha mi se tortént volna, ujra elobukkant és minden ment a régi szerint, Es o bármikor hivott én mindig készen álltam, lestem minden kivánságát, teljesen megalázkodtam. -ha nekem volt vmi problémám, akármilyen nagy is, ot nem érdekelte, sose volt olyankor mellettem. Csak akkor létetem a számára,mikor neki kellett vmi.
Aztán most nyáron megint találkoztunk, és megint ugy viselkedett, mintha egy szerelmes pár lennénk, kozben meg azt mondogatta, h o csak a barátom, a legjobb barátom. De hát a barátok nem csokoloznak...-na erre nem mondott semmit se, inkább elkuldott.
Ekkor lett elegem, már nem birtam ezt a helyzetet, egy rongynak éreztem magam, amit használlat után csak ugy kihajítanak. Segitséget kértem egy ismerosomtol és o ajánlotta azt a lelkiatyát akihez azota járok. De kemény 4év kellett ahhoz h ezt el tudtjam mondani valakinek, hogy meg tudjam gyonni.
Sajnos még a sebek nem gyogyultak be, még dolgozunk rajra...
Koszonom, h elmondhatom ezt itt, segit...
evet89 2008.10.29 13:59:45
felhasználási feltételek adatvédelmi tájékoztató segítség jogi problémák dsa impresszum médiaajánlat süti beállítások módosítása