Adatok
andreuta
0 bejegyzést írt és 1 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Határozott véleményünk, hogy a sajtószabadság és a véleménynyilvánítás szabadságának egymáshoz való viszonyának súlyos torzulását tükrözi ez az írás éppen úgy, mint az – a Magyar Hírlapban megjelent –, amelyet mottóként idéz, és amelynek – egyesek…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
döntse el ki-ki maga, hiteles-e, őszinte-e Tóta W. Árpád kollégánk. Ezt segítendő megosztom a t. blogtársakkal a következőket.
Az alábbi nyílt levélben megbíráltam Tóta úr egy mostani publikus cselekedetét. A levelet azonban nem csupán nem közölte le az ügyben érintett internetes lap (Index), hanem még privát módon se reagált rá (se a megkeresett főszerkesztő, se T. W. Á.)
A levélben két fő állításomat bizonyítom:
1/ Tóta W. szóban forgó írása ("A zsidó álma") nem felel meg a paródia műfaji követelményeinek, vagyis - mint paródia - elégtelen osztályzattal minősíthető, más szóval, ezt a munkát a szerző összecsapta.
2/ Az írás felelőtlen.
Összegezve: Tóta W. ebben az ügyben kritikátlan, mert az önreflexió, az önkritika teljes hiányát mutatja.
Értékeljék hát ezt a kritikai levelet, ki-ki utasítsa el vagy méltányolja - tetszése, megítélése szerint. És - természetesen - azt is megtehetik, hogy rá se hederítenek. Vagy kifütyülnek. Vállalom (elérhetőségemet is feltüntetem).
TISZTELT TÓTA W. ÁRPÁD ÚR!
A Klubrádió 2008. október 20-i Kontra c. műsorában meghallgattam Önt és aktuális ellenfelét, Halák László urat. Párbajuk hatására alaposan elolvastam a konfliktus tárgyát képező – az Index elektronikus újság okt. 13-i felületén, A zsidó álma címmel közölt – írást Öntől (paródiát, ahogyan Ön minősíti), továbbá az üggyel összefüggő többi releváns anyagot (a MÚOSZ Etikai Bizottsága vonatkozó állásfoglalását és az Ön reflexióját). Ezek után még böngésztem az Ön blogjában (mert – bevallom – munkásságát nemigen ismertem).
Úgy érzem, immár – némi háttértudás birtokában – kifejthetem Önnek véleményemet erről a konfliktusról, közelebbről az Ön szóban forgó pamfletjéről. Dacolva az Ön szövegszerkesztő-billentyűinek kétségtelenül vitriolos voltával, valamint az Ön szakmai elismertségével (irigység nélkül a Pulitzer-díjára utalok), ezennel meg is kockáztatom. Igyekszem tárgyszerűen.
Írását – konkrét közállapotainkat tekintve – félresikerültnek gondolom (az Etikai Bizottságra reagáló szösszenete, bocsánat, de inkább feleselés, a bizonyítvány ügyetlen védelmezése: kritikusát „felmosórongynak” titulálja stb.). Ugyanakkor aláhúznám, szamárság úgy vélekedni (legalábbis remélhetőleg), hogy Tóta. W. antiszemitává vált volna.
A zsidó álma egyfelől formai szempontból kifogásolható (választott műfaja ugyanis, a paródia, nem igazán fér össze az annyira direkt fogalmazással, mint jelen esetben az Öné), másfelől médiapolitikai hiba (a cikk stílusa egy az egyben azonos a szélsőjobboldali online fröcskölődésekével, s különben ezért nehéz azt jól nevelt embernek humorral olvasnia). Következésképpen számomra kérdéses, hogy amit Ön gúnyirataként tart számon, az kinek-kinek kit, kiket gúnyol ki? Bayer Zsoltot és társait (mint Ön hiszi) vagy a zsidómagyarokat? Én nem kételkedem az Ön eredeti szándéka becsületességében, azonban cikke elcsúszott a honi rögvalóságon. Ezúttal figyelmen kívül tetszett hagyni a kontextust.
Szomorúsággal tölt el Halák úrral szemben használt vitamodora is. A vagabund jelzőhalmozás nekem redundancia, Nagy Lajosra és hasonló irodalmi példákra hivatkozása meg – a holokauszton túlról – nem korrekt. Mindazonáltal belátható, hogy Halász Lászlóéknak nem ezen a tótamunkán kellett volna nyilvánosan fennakadniuk. Mert – lám! – a Gondola (ah, nomen est omen akarna lenni?) elnevezést viselő széljobb, na jó, nemzeti radikális internetes orgánum már kapott is az alkalmon, amelyet ominózus publicisztikájával éppen Ön kreált.
Nem egyszer, nem kétszer úgy hárítják a bírálni merészelő kifogásait, hogy az illető ne csupán kritizáljon, hanem mutasson megoldást is. Nos, nem a távoli múltban egy ugyanolyan tárgyú és műfajú írásom, mint az Öné, úgyszintén a Hálón jelent meg (Népszabadság Online, 2007. szept. 20). Viszont nem keltett félreértést. Mivel társadalmi munkában készítettem (értsd: nem adtam el), és sajnos aktualitását őrzi, terjedelme meg rövid, s a hagyományos sajtóban korábban nem jelent meg; e helyütt ismét közreadom – lásd levelem után. Szerintem valami efféle dolog a paródia. Vállalom a saját tollal ékeskedés kockázatát.
Amennyiben, Fiatal Barátom (nem sértő célzatú az epitheton ornans), álláspontom helyességével kapcsolatban alapvető kétségeket táplálna, akkor azt kell javasolnom, hogy konzultáljon irodalmi szerkesztőkkel és magyartanárokkal. De elsősorban arra összpontosítson, hogy vajon milyen érzések tölthetik el a Vészkorszak túlélőit (és az őket vállaló leszármazottakat), ha belemerülnek az Ön paródiájába.
2008. október 22.
Üdvözlettel:
Fekete György
visszavonult történelemtanár és mentálpedagógus
( fekete.gyorgy@chello.hu )
RÉMÁLOM
Előrebocsátom, elég baj az, hogy jómagam igencsak túlsúlyos vagyok. Annál inkább megijedtem egy rémálmomtól, amely azóta is gyötör. Az éjjel árpádsávval csíkozott brosúrát nyomott egy ismeretlen, fekete egyenruhás kopasz a kezembe, és kényszerített, olvassam végig.
A színes propagandafüzet első oldalán az állt, hogy Magyarország minden problémáját, búját-baját a kövérek okozzák. A következő lapokon a szerzők pontokba szedték indokaikat. Ezek így szóltak.
1) A kövérek először is – csúnyák. Ennél fogva a becsületes magyarokból eleve rossz kedvet váltanak ki, már a látványukkal csüggedést, apátiát ültetnek el bennük, s így – ha nem csinálnak semmit, akkor is – megfosztják a dicső magyar nemzetet a rá jellemző, a vérében hordozott optimizmusától, tettre vágyásától.
2) A kövérek – lusták. Hájtömegük akadályozza mozgásukat, s e tény önmagában számos negatív következménnyel jár. Például, miattuk túlzsúfoltak az utcák, a tömegközlekedési járművek, az orvosi rendelők, a hivatalok, a takarékpénztárak. Lomhák, ügyeiket lassan intézik, s ezáltal az imént említett helyeken a népesség túlzott koncentrációját idézik elő.
3) A kövérek tehetnek arról, hogy a magyar termékeknek nem jut piac Magyarországon. Tudniillik imádnak gyorséttermekben ücsörögni, s ezekben töménytelen hamburgert, rósejbnit fogyasztanak, ahelyett hogy a közismerten fogyókúrás magyar szalonnának hódolnának. Nekik az se számít, hogy zamatos, itthon termett paradicsomot esznek vagy valami ízetlen külföldi zöldséget, számukra a lényeg, hogy szünet nélkül tömjék pofazacskóikat. Az étterem- és plázaláncok folyamatos telepítésével az idegen szívű tőke szálláscsinálói.
4) A kövérek felelősek a környezetszennyezésért. Mert ők használnak leggyakrabban gépkocsit. Sokszor kishelyiségre is autóval mennek. Ugyanis súlyfölöslegük még a rövid és egyszerű helyváltoztatásban is akadályozza őket.
5) A kövérek lényeges mértékben gátolják a haza védelmét. Egyrészt a dagadtságuk ellehetetleníti katonának történő kiképzésüket, másrészt önimádó, élvhajhász életmódjuk elveszi a hazafiak kedvét (akik miattuk soványak), hogy jelentkezzenek fegyverforgatásra.
6) A kövérek okozzák a magyar szellem eltunyulását. Hiszen – mint köztudomású – a bőséges táplálkozás átmenetileg ugyan, de kétségkívül csökkenti az agysejtek működését.
7) A kövérek tartják fenn a prostitúciót. Nem képesek se a személyiségükkel, se a külsejükkel hódítani, így hát vásárolják a szerelmet, s működtetik az egész országot behálózó, a fiatalságot megrontó szexipart.
8) A kövérek bűnösek abban is, hogy évtizedek óta nincs magyar foci, illetve amit annak lehetne nevezni. Mert gyerekeiknek nem sportolásból, hanem abból adnak példát, hogy a tévé előtt ülve miként lehet több kilónyi csipszet bemajszolni.
9) A magyarok betegségeiért úgyszintén a kövérek a felelősek. Ugyanis a hazafi (mert minden rendes magyar az, már a piros-fehér-zöld – újabban árpádsávos – pólyában!) – eredendően sovány. Csak a kövéreket megtévesztendő hízik el, védekezésül velük szemben.
10) Magyarország nagy bajban van. Tehát a kövérek még nagyobb bajban vannak/lesznek. Jobb, ha vigyáznak!
Éljen a soványság, a Nagy-Kárpát-medencei szikárság, ínasság, amely mindig kellően ki tudta feszíteni az ősmagyar íjat!
Éljen a Nagy Nemzeti Diéta! Le a kövérek által ránk erőszakolt alkotmánnyal és parlamenttel!
Menjenek végre haza a kövérek, indulnak a vagonok Kövérországba!
*
Hajnal felé végre magamhoz tértem. De soványabb nem lettem…
___________________________________________________________________________
Internetes megjelenés: Telepress {Olvasóink írják], 2008. október 23. 19.05 – www.telepress.hu/