Regisztráció Blogot indítok
Adatok
veritasop

0 bejegyzést írt és 15 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

2008.10.22. óta tag.
Admin Szerkesztő Tag Vendég
Jezsuita bloggerek Nem panaszkodók klubja 2010.07.05 15:20:00
- Apó, igaz az, hogy egy klubot akarsz alapítani?- Igen, szeretném összeszedni azokat az embereket, akik csatlakoznának a NEM PANASZKODÓK KLUBJÁ-hoz! Amikor 17 évvel ezelőtt visszajöttem Japánból, nagyon elcsodálkoztam azon, hogy a magyarok mennyit panaszkodnak. Lehet, hogy meg is van…..
veritasop 2010.07.06 17:32:06
veritasop 2010.07.06 17:40:10
Kedves Szakaszu,

és még valami: szerintem nem lehet ilyen bekeményitett szivvel élni a világban, ahogyan az rólad lejön. Nem lehet izomból hinni. A világ ennél sokkal szinesebb.Nyilván az, hogy Te Japánban éltél, ami - ha nem is vallod be - Téged nagyon betört, ez nem szégyen. Te ezt ugy próbálod/ próbáltad feldolgozni, hogy életben maradj, hogy "kemény legény" lettél. A "jó tanácsaid" lehet, hogy nagyrészt csak rád vonatkoztathatóak. Ha nem Japánban lettél volna, hanem mondjuk Pakisztánban, ott egész mások a játékszabályok.
Egyébként, aki meg úgy tűnik, hogy mindenre tudja a jó választ, az nagyon sok emberi gyengeséget rejt magában. Szóval, én azt gondolom, hogy nevetséges Japánnal összehasonlitani a magyar népet, mentalitást. Inkább arra kéne törekedni,. hogyha akadna jó mentálhig.szakemberek, hogy abban segitsenek, miként lehet a saját kulturkörnyezetében feldolgoznia a nehézségeit az embernek. Egyébként meg olyan, mint amikor a muszlimokat katolizálni akarjuk csak azért mert Európában élnek.
Jezsuita bloggerek Csíksomlyó! Szép is, jó is, DE… 2010.05.28 10:20:00
Már nem először merülnek fel bennem kérdések a csíksomlyói búcsúval kapcsolatban, s most, hogy ismét ott lehettem, gondoltam, megosztom Veletek is. Személyes kis életemben azért fontos Csíksomlyó, mert hatvan kilométerre laktunk onnan (szüleim most is ott élnek), és gyakran…..
veritasop 2010.05.28 15:18:16
@homo secuiens secuiens:
Én azt gondolom, hogy a Romániában élő magyarok nem annyira elkeseredő fajták. Azt inkább a Magyarországi magyarokra tudnám sokkal inkább elmondani. És ez ellen szoktak úgy védekezni, hogy "őket a környező országok mind utálják", és igy kezdjünk el jóbarátok lenni velük. És ezt valaki nem akarja, akkor az bunkó szomszéd. De miért kell mindenkinek a mi jóbarátunknak lenni??????
veritasop 2010.05.28 15:19:56
@saintlouisdefrance:
na, végre valami objektiv hozzászólás
veritasop 2010.05.29 12:32:21
@izrael miszteriuma:
Ez a legjobb kérdés.
Szerintem először azt kellene az embernek önmagában tisztáznia, hogy ő kicsoda: először is, amennyiben úgy jött létre e világra, hogy ő maga semmit sem tett érte, vagyis, hogy nem önmaga teremtette önmagát, akkor - ha tetszik, ha nem - Isten gyermeke, vagy ha jobb ötlete van, akkor azt fogalmazza is meg, de tisztán. Azután, hogy ő, mint személy kicsoda: Kiss Pál, Nagy Mari, de ehhez egy megmunkált önismeret is szükséges, amely feldolgozza a családból hozott dinamikáját, amellyel integrálódni képes a társadalomba. HA ez is meg van, akkor jöhet az, hogy milyen nemzeti társadalomba: magyar, német, kinai, stb. Mert ha egy ház csak úg yfelépül, és a téglákat utólag akarjuk beilleszteni, akkor lesz csiksomlyó effektus.
Jezsuita bloggerek A szív iskolája 2010.05.16 07:30:00
Így nevezi a rendalkotmányunk a jezsuita képzés utolsó fázisát, amit tertia (ejtsd: tercia), vagy harmadik próbáció néven emlegetünk magunk között. A jezsuita képzés bizony elég hosszú, 10-12 év is eltelik mire valakit pappá szentelnek nálunk, de még ez sem elég. Eltelik még néhány papi munkában…..
veritasop 2010.05.17 21:06:11
Jezsuita bloggerek "Pedofília: nem a cölibátus az oka" 2010.03.22 23:00:00
Eléggé megbolygatta az egyházat mostanság a sokfelé megjelenő visszaélések híre. Beszélgetések, találgatások, az egyház jövőjét fürkésző tekintetek, becsődölő Vatikánról és egyházmegyékről szóló hírek keltek szárnyra, és mindezt erkölcsi csődre vezetik vissza, és…..
veritasop 2010.03.24 13:42:11
Jezsuita bloggerek Sztrájk és szalagavató 2009.11.16 16:26:00
Nézem a naptáram. Bizarr így egy lapon látni, hogy délután sztrájkolunk iskoláinkért, és aznap este még szalagavatót ünnepelünk, mintha mi sem történt volna. Nézem a híreket, ahol a miniszter az oktatásra is vonatkozó „szolidaratási” követelményről beszél, amiben nekünk is részt kell vennünk, minden…..
veritasop 2009.11.21 11:06:02
Olvasva a bejegyzéseket, úgy gondolom, fontos még egy dolgot figyelembe venni. Éspedig azt, hogy napjainkban azt is figyelembe kell venni, hogy milyen a családi háttér. Ugyanis lehet, hogy a gyerek egyházi iskolába jár, de a családi körülményei nagyon siralmasak. Vagyis, hogy sok szülő ma egyre képtelenebb felnevelni, nevelni a gyermekét. Igy aztán ott az iskola, amire tudattalanul is ráháritja gyermeke felnevelését. Csakhogy az iskola - és legyen az katolikus, református, vagy más vallási felekezethez tartozó - nem az a küldetése, hogy az otthon, család, szülő nélküli gyerekeket felnevelje. A tanárnak, osztályfönőknek nem az a feladata, hogy 25-32 gyermeket felneveljen. Nincs olyan család, aki erre egyébként képes lenne, ha lenne 25 gyereke. Azt látom a szülök olyan elvárásokkal vannak az iskola iránt, ami nem az iskola kompetenciája. Nem az osztályfönőknek kell felnevelnie a gyerekét. Miért mondom ezt? Azért mert napjainkban nagyon sok gyerek már alsós osztályokban olyan komoly pszichikai betegséget mutat, ami egyértelmú, hogy a család nevelési, jelenléti hiánya miatt jött létre. Azt gondolom, nem normális az, hogy egy elsős, másodikos gyerek este 6-7-8 órakor ér haza, mert szüleinek minimum 2 állása kell hogy legyen, hogy el tudják tartani őket. A társadalom borzalmasan elkezdte ferditeni az emberi szükségletek arányait. A konzumizmus olyan mértékkel húzza magával a jó érzésű és még józan gondolkodású embereket is, hogy nagyon nehéz egyedül józanul megmaradni. Igy aztán amit otthon nem tudunk megtenni a gyerekkel, létrehozunk egy olyan oktatási rendszert, amely este 6-7-8 óráig lefoglalja a gyerekeinket. Ahelyett, hogy mi foglalkoznánk vele, és családi életünkben megóvnánk őket a különböző idegrendszeri (lásd hiperaktiv, dislexia, stb) betegségektől, nyugtázzuk, hogy az iskola oldja meg, nevelje fel. És a ha tanár erre nem képes, akkor feljelentjük az iskolát, tanárt akárkit. Az gondolom, hogy ez egyszerre nevetséges, siralmas, és borzalmas. Mert egy folyamat, amely elindult, amelyet még lehetne visszaforditani, de ehhez azt is figyelembe kell venne, hogy a gyerek elsődleges nevelői a SZÜLEI és nem a tanárai, a CSALÁD és nem az iskola. Viszont ehhez a szülőknek is fel kellene valahogy nőni.
Jezsuita bloggerek Jób könyve – ha nem a bűneimért szenvedek, akkor miért? 2009.02.01 00:59:00
Ebben a félévben a kurzusaim az ember nagy krédéseire vannak kihegyezve: Honnan a szenvedés? Miért a halál? Mi jön utána? Olyan kérdések, amelyek attól lesznek nehezek, hogy nincs rá válasz. Márpedig ma az azonnali válasz uralkodik... Ha valaki nem tud választ adni a saját…..
veritasop 2009.02.02 10:12:10
Jezsuita bloggerek „Hát én immár kit válasszak”, avagy: gondolatok a kilépő/aposztatáló/pályamódosító papok kérdéséhez 2008.11.18 22:15:00
Még talán sokan emlékeznek a híres/hírhedt esetre, amikor – néhány éve – egy katolikus tábori püspök elhagyta a hivatását. Válaszul a legkülönbözőbb érzelmi reakciók születtek: a jámbor hívő katolikusoknak összerándult a gyomra, internetes portálakon pedig…..
veritasop 2008.11.20 10:01:02
veritasop 2008.11.19 21:35:47
Jezsuita bloggerek Szerelem, nősülés, cyber-sex, avagy: a pap is férfi? 2008.10.19 22:20:00
Tudok egy plébánosról, aki az iskolában, ahova hitoktatni járt, provokatíve nem engedte előre az ajtónál a tantestület hölgytagjait. Mikor aztán valaki számonkérte rajta a férfiak részéről a nőknek kijáró kötelező udvariasságot, az illető kéjes öntudattal kijelentette:…..
veritasop 2008.10.30 11:42:49
Kedves Mindenki!

Sokáig gondolkoztam, hogy írjak-e vagy ne.
Nagyon jó ötletnek tartottam, hogy elindult egy ilyen blog. Azt viszont nagyon sajnálom, hogy nem egy olyan helyen van (mint blog), ahol nemcsak "hasonló" (és azért irtam idézőjelbe mert látom, hogy olyanok is olvassák, akik nem rózsaszínű álomban élnek akismagyaregyházunkkal szemben) gondolkodású emberek olvasgatják és reagálnak rá. Mert hiszen ha pl. megnézünk egy olasz, francia, angol, német egyházi honlapot, akkor ott mindegyiken megtalálható a BLOG sarok. Talán az is elárul valamit amikismagyarkatolikusegyházunkról, hogy nálunk ilyen nincs. Hogy miért? Sok találgatás van bennem ezzel kapcsolatban, mert hogy igazi választ nem tudok rá. Talán mert még amikismagyarkatolikusegyházunk nem nőtt fel és nem tud kérdésekre felnőttes válaszokat adni (lásd mint pl. e blogban felmerülő kérdésre), vagy talán mert még mindig nem látja, hogy lennének kérdések, akkor meg nincs szükség válaszokra. Talán mert nem érti a kérdéseket, akkor meg nem is kell rá válaszolni. Szóval, ezek csak találgatások....de igazából nem értem, hogy miért és mitől fél, védekezik, ha azt hiszi, hogy nincs mitől.... de ez megérne egy külön blogot... :)

Őszintén szólva nem abban látom a problémát, hogy a különböző elköteleződésű emberek (családosok,papok, szerzetesek) egyszer csak "meglépnek", ott hagyva "csapot-papot". Ez már "csak" egy folyamat végeredménye. És mint minden eredmény valahonnan, valamikor elkezd "eredezni". Sokkal inkább azt tartom elkeserítőnek és aggasztónak, hogy az ember eljuthat egy ilyen gondolatig, hogy "kilépek". Kilépek családból, szerzetesrendből, egyházból, papságból.
Én azt gondolom, hogy lehet bár családos, szerzetes vagy pap az ember, elsősorban Istennek adja oda az életét, mert - ha őszinték vagyunk magunkhoz - akkor mindannyian Tőle kaptuk - és nem a szerzetesközösségünktől, püspökünktől vagy házastársunktól. És ez így egyszerűen hangzik, de persze nem ilyen egyszerű. Ez egy út, amíg az ember eljut ide, hogy ezt megélje. És itt jön az én kérdésem: vannak-e olyan képzett, felnőtt férfiak és nők, akik segíteni képesek fiúknak és lányoknak idáig eljutni? Vannak- e a szerzetesi hivatásgondozásban ma, amikismagyarkatolikusegyházunkban olyan Istennek szentelt féfiak és nők, akik képzettek(netalántán van pszichológiai, pedagógiai, szupervíziós képzettségük-végzettségük), akik képesek kibontakoztatni, egy mai világban élő fiú vagy lány lelkében a hivatás kérdését? Van-e a papi szemináriumokban ma olyan képző személy, aki rendelkezik ilyen képzettségekkel, és képes azon túl, hogy "ajánld fel a sexualitásodat is Istennek" emberileg valamivel kézzel foghatóbban is megközelíteni és megmagyarázni annak a szerencsétlen kispapnak, aki ezzel küzd és nem kevesebbel küzd ő sem, mint egy házasságban élő, hogy ezt ugyan hogyan is tegye egy élet során. Vagy ott van a dogmatika, at egyházjog, amely minden kérdésre választ ad, és mire minden kérdésre választ kaphattunk, kiégetten bár, de azonnal távozunk arról a helyről ahova egyszer, szerelmesen az életünket feltettük. Miért nem fordít egy vezetés arra időt, pénzt és lehetőségeket, hogy képezzen olyan vezetőket, aki nemcsak ráérzésből hanem szakmai felkészültséggel szolgálnak családot, szerezetesi életet vagy papi hivatást? Miért nincs a plébánosoknak évente kötelező szupervízió? Miért nincs a plébánosok mellett egy épkézláb család, aki segíti őt mondjuk a házasulandók előkészítésében - mert talán a gyakorlatban egy kicsit járatosabbak, mint egy Istennek szentelt élet - és további előmenetelükben, amíg tapasztaltabbak lesznek? Miért nem fordítünk erre is legalább annyi pénzt, bizalmat és időt, mint amennyit szoktunk konferenciákra, egyházi borfesztiválókra? Vagy talán a bor az majd mindenre megoldást fogmutatni, hiszen "borban az igazság...."

Nem azt tartom szomorúnak, hogy ma ilyen döntéseket hozunk meg (legyen az család, papság vagy szerzetesség), hanem hogy egyáltalán eljuthat egy ember egy ilyen döntés meghozatalára.
Immár 20 éve szabadon gyakorolhatjuk hitünket. Senkit nem zárnak ma emiatt börtönbe vagy ölnek meg mint annyi más országban ezt ma még megteszik. Mégis "siránkozunk", hogy valami nagyon nem úgy megy, ahogyan mennie kéne.
De ha egy "vezető teamnek" (ha van egyáltalán ilyen) csak a karrier, a sok, szép fényes palota és a hírnév a fontos, akkor miért csodálkozunk hogy "a legjobb kispapom kilépett". Ha egy szerzetest a fogadalmáig gyepálunk aztán meg magára hagyjuk, holott előírás szerint "a fogadalmasok lelkivezetése, kisérése elengedhetetlen", akkor miért csodálkozunk, hogy megnősül vagy férjhez megy.

Talán éppen ezért tartanám jónak ha egy ilyen blog olyan helyen is elérhető lenne, mint a magyarkurir, vagy akatolikusponthu, mert ha máshonnan nem is hallanának tisztelt vezetőink arról, hogy igencsak nagyok a hiányosságok és problémák a sok, szép fényes konferenciák és paloták mellett, akkor legalább egy ilyen kis blogon rátalálhatnának kérdésekre. Persz, aki a falat nem látja, miért venné észre a téglát?
felhasználási feltételek adatvédelmi tájékoztató segítség jogi problémák dsa impresszum médiaajánlat süti beállítások módosítása