Regisztráció Blogot indítok
Adatok
child_of_korn

0 bejegyzést írt és 4 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
TOMi BLoG _távbasz 2008.09.24 16:23:54
A mai napon megszületett a távbeszélőtechnika nevezetű órán (röviden: távbesz.) a Távbasz című alkotásom :D Íme: TáVBaSZ Hibajavítás. Csigalazítás. Börtönlázadás és robbantás. Totális káosz van, mert az élet ilyen. Sose azt nézd, minőségileg ez még semmilyen. Mindig…..
child_of_korn 2009.08.04 10:04:09
A cigánybűnözés kronológiája - 2008 január 1-től 2008 június 30-igEzt a bejegyzést még tavaly kezdtem el megírni. Akkor még nem volt cigánykérdés. Cigánybűnözés főleg nem, de az ugyebár most sincs. Aki cigányproblémát mert említeni, azt azonnal letorkollták a szokásos…..
Főnix blogja Mi van velem? 2009.03.03 21:59:50
Nem tudom. Sokan kérdezik ezt tőlem aggódva manapság, de én nem tudok nekik választ adni. Mert én sem értem.Az elmúlt egy hónapban rengeteg dolog megváltozott. Emberi kapcsolataim nagyrészét teljesen megszakítottam. Megszakítottam a kapcsolatot egy nagyon kedves lánnyal, akit már…..
child_of_korn 2009.03.09 23:04:56
Bár nem ismerlek, de úgy éreztem írnom kell valamit. Ahogy elolvastam ezt az egészet, hirtelen "dézsavű" lett úrrá rajtam.

Vannak idők, mikor az ember totálisan lerobban, legszívesebben előröl kezdené egész addigi életét. Nem tudom mennyi idős lehetsz, én 19 éves korom ellenére (vagy miatta?) megéltem már ezt-azt. Sokszor éreztem úgy, hogy körülöttem meghalt minden, s ez nem szimplán egy egyszerű kamaszkori depresszió volt. 17-18 éves koromban történt az életemben egy (ahogyan írtad) főnixmadárhoz hasonlatos újjászületés. Pontosan ezeket a "tüneteket" éreztem előtte..legalább 1 éven keresztül. A barátaim (vagy legalábbis akiket annak hittem) elhagytak, totálisan eltűnt mellőlem mindenki. Volt egy depresszáns időszakom is egyébként, talán ennek köszönhetem azt az ember, aki ma vagyok. Ekkor gondolkodtam el életemben először komolyan a dolgokon. Összefüggéseket és miérteket kerestem. Azelőtt sohasem érdekelt ilyesmi, viszont annyira hirtelen omlott össze minden körülöttem, hogy rákényszerültem a gondolkodásra. Elég tróger gyerek voltam, nem szerettem gondolkodni. :) Ahogy teltek-múltak a napok, éjjel-nappal járattam az agyamat. Mindenen. Hogy kik voltak a barátaim, hogy milyen emberek voltak ők, hogy mit jelentettek ők nekem, hogy megérné-e egyáltalán újból felépíteni az egészet. Visszahúzódó típus lettem, inkább csak figyeltem a háttérből az eseményeket, tanulmányoztam a dolgokat és levontam a saját következtetéseimet. Eztán következett be 1 év elteltével egy radikális forradalom a tudatomban. Kinyílt a szemem. Rájöttem, hogy a dolgok nem úgy működnek, ahogyan azt addig hittem.

Azóta szert tettem új barátokra, igaz barátokra. Nem sokra, de őket soha nem engedném el. Illetve azt hiszem megtaláltam a nagy Ő-t is. Persze ezt minden barátnőnél elmondjuk, de az ember szerintem érzi, ha tényleg elérkezett az igazi. Teljesen új ember lettem, és amire büszke vagyok, az az, hogy önerőmből álltam talpra, a saját akaratomból. A titok nyitja még mindig az, hogy a háttérből figyelem az eseményeket, és magányosan, csendben tanulok a dolgokból. Olvasom/látom/hallom az emberek reakcióit, próbálom őket minden szemszögből megvizsgálni, de soha, semelyikre sem tekintek elvakultan. Csakis a saját véleményem lesz a végén a mérvadó. Ettől egyedi az ember, ettől lesz egyedi stílusa. Ez nem azt jelenti persze, hogy kizárólag nekem van igazam, de nem fogok azért valakinek a pártjára állni, mert ő a Józsika. Tulajdonképpen ezeknek a vizsgálódásoknak köszönhetően fedeztem fel valamit, ami kincs számomra. Rájöttem, hogy az ember (mivel folyamatosan fejlődik a tudata) egy idő után elérkezik egy olyan szintre, ahonnan tovább kell lépnie, és lélekben új életet kell kezdenie. Talán törvényszerűen elő van ez írva. Ha csak egy kicsit is foglalkozik magával, akkor mindenki megérzi, hogy mikor jött el az ő saját "szintlépésének" ideje. Ekkor kellene rávennie magát, hogy szembenézzen önmagával és a körülötte levő világgal, majd újraértékelni az egészet, kiegészítve az új tapasztalatokkal.

Még egyszer mondom, nem tudom mennyi idős vagy, lehet hogy te ezeken már rég túl vagy, sőt, lehet hogy jót mosolyogsz ezen az egészen, mert már rég túlléptél ezeken és egy olyan szinten vagy már, amit én még elképzelni sem tudok. :) Akkor is volt viszont értelme a mondandómnak, és szeretném ha elgondolkoznál ezen az egészen. Talán épp most értél meg egy következő szintre. Építeni pedig mindig van értelme. Újjáépíteni meg pláne, sőt, szükségszerű, ha a "fejlődős" elméletem igaznak találtatik. Márpedig nekem valós dolognak tűnik. Most pedig kelj fel a porból (ha nem megy, kérj segítséget, de ha kell, én nyújtom a karomat feléd), mutasd meg, hogy ki vagy te, nézz szembe a dolgokkal és a félelmeiddel. A teljes igazságot ne keresd, ezen a földön nem fogod meglelni, ez egészen biztos. Talán "odaát" van, talán nem is létezik. A "jó" és a "rossz" fogalmával én is foglalkoztam már nem keveset...én arra a következtetésre jutottam, hogy egyik sem létezik. Nincsen egy adott, elfogadott, "közös" jó, vagy rossz....csakis nézőpont létezik. Ami neked, vagy nekem, jó, az nem biztos, hogy másnak is jót jelent. És fordítva. Persze sok dolog van, amit a szíve mélyén jónak, vagy rossznak ítél az ember, de azok is csak többnyire a szokásokból és kultúrákból erednek. Ezekről írtam a blogomban már nem egyszer, ha gondolod olvasd el. Nem firtatnám tovább ezeket a filozófikus kérdéseket, ez most itt nem annak a helye.

A lényeg, hogy kár lenne érted, óriási tehetség rejlik benned az írásaid alapján. Szüksége van a világnak, és most Magyarországnak végképp a logikusan és reálisan gondolkodó emberekre, mint amilyen Te is vagy.

Szebb jövőt!
szamárfülek elkezdem 2009.02.15 01:03:00
 Hogy hogyan, azt még nem tudom pontosan, de majd csak kisül valami ebből. Nem lesz hosszú, és fájni is csak annak fog, aki végigolvassa...Nem sok blogot olvastam eddig. Ma este, teljesen lefáradt aggyal és szinte tökéletes üresség közepette valamiért beírtam a keresőbe hogy…..