Regisztráció Blogot indítok
Adatok
Sterk Péter

0 bejegyzést írt és 2 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
Illetve csak a kapacitását. Friss internetes hír:„A SzondaPhone nyilvános árverésre bocsátja év végi, KGFB típusú munkára képes kapacitását (emberi erõforrás és technikai, technológiai háttér). Az elmúlt három év tapasztalatán edzõdött operátori gárda képes…..
Sterk Péter 2008.10.04 14:09:33
A kommentemet a saját nevemmel jegyzem, a Szonda Ipsosban dolgozom, a kutatóintézet egyik vezetője vagyok. Egy barátom hívta fel a figyelmemet erre a blogra, benne az „Elárverezik a SzondaPhone-t” című bejegyzésre. Ezt követően érdeklődéssel olvastam el azokat a korábbi blog-bejegyzéseket is, amelyekre a szövegben a linkek utaltak. Ritkán szoktam válaszolni olyan írásokra, amelyeket nem tekintek etikailag elfogadhatónak, de most azért teszek kivételt, mert ez a blog nevében szakmai fórumnak igyekszik definiálni magát. Én úgy gondolom, hogy meg kellene vizsgálni, hogy megfelel-e ennek az igénynek, vagy egyszerűen csak ez a fedele egy kis piackutató vállalkozás önreklámjának.
Amire az írás elolvasása után először gondoltam: mi is történik akkor, ha az inszinuáció és az informálatlanság frigyre lép egymással? Hát ilyen helyes torzszülött bébi születik a nászból, mint a szóban forgó írás. Mivel nem tudom megállapítani, hogy a gyerek melyik „szülőjének” a génjeit hordozza inkább, had legyek jóhiszemű és feltételezzem azt, hogy itt inkább tudatlanságról, tájékozatlanságról van szó és nem rosszindulatról. Tekintsük ezt a továbbiaknak null-hipotézisnek és a következőkben próbáljuk meg igazolni, vagy cáfolni. Kezdjük az írás címével. A szerző már az alcímében nyilvánvalóvá teszi, hogy itt bizony tudatos csúsztatásról van szó, nem pedig tévedésről. Pontosan tudja, hogy nem a Szondaphone-t árverezik el, hanem a tele-marketing cég a saját kapacitását bocsátja árverésre. Ez bizony nagy különbség és kezdek is elbizonytalanodni a jóhiszeműséggel kapcsolatos előfeltételezésemben. De egyenlőre tekintsük a dolgot a bikfangos címadás egy kevéssé sikeres kísérletének. Az írás fundamentuma, hogy a Szonda Ipsost és a SzondaPhone-t összemossa, egy vállalatnak tekinti. A szerzőnek nem kellett volna az UD ZRt-hez fordulnia, hogy kiderítse, itt bizony önálló jogi személyiségű gazdálkodó szervezetekről van szó, olyanokról, amelyek nagyon eltérő tevékenységeket végeznek. Az ezzel kapcsolatos cégbírósági adatok nyilvánosak és könnyen elérhetők. A Szondaphone a Szonda Ipsos egyik alvállalkozója olyan kutatások esetében, amikor telefonos adatfelvételről van szó. De tovább pontosítva a képet, nem az egyetlen, kizárólagos alvállalkozója ezen a területen. A Szonda Ipsos meghívásos tendereken évek óta rendszeresen foglalkoztat más call centereket is. Persze ennek leírása az egész blog-bejegyzés létjogosultságát megkérdőjelezte volna, ezért a szerző ettől a kis ténytől nagyvonalúan eltekintett. Akkor hát legyen leírva is, a Szonda Ipsos piackutató vállalat és mint ilyen, nem végez semmiféle értékesítési, tele-marketing tevékenységet, nem foglalkoztat operátorokat, nincs felesleges call center kapacitása, amit minden áron értékesítenie kell. A Szondaphone ezzel szemben nem kutató vállalat, hanem a tele-marketing piac egyik vezető szereplője, amely szabadon értékesíti a valóban világszínvonalú kapacitásait – közöttük a piackutatási adatfelvételi tudását és képességét is. Az írásban persze éppen nem ilyenről van szó, hanem KGFB típusú munkáról (a rövidítés feloldása: kötelező gépjármű felelősség biztosítás), magyarul biztosítási csomagok telefonos értékesítése az év végi átigazolási időszakban. Ez ugye végképp nincs köszönő viszonyban sem a piackutatással.
Végül szeretném megköszönni azokat az aggódó jó tanácsokat, amelyeket a szerző a Szonda Ipsos külső/belső PR-jének javításával kapcsolatban tesz. Ígérhetem, ha ilyenekre szükségünk lesz a Forecast Research lesz az első, akitől segítséget fogunk kérni ahhoz, hogy hogyan is lehetne ezt a dolgot végre jól csinálni. Addig is valahogy magunk próbálunk meg ügyetlenkedni ezen a téren. Valami azért egy csöppet zavar, - és ezzel ismét visszatérnék a null-hipotézisemhez . A Szondával kapcsolatban évente több tucat médiahír jelenik meg (nem Szondás közleményekről beszélek, azok száma több száz). Bizonyára ördögi véletlen, de a blog jegyzőinek sikerült ezek közül csak azt a hármat kiemelni, amelyek egy markáns politikai irányzat orgánumaihoz köthetők és amelyek a politikai támadást szakmai köntösbe igyekeztek bújtatni és mint ilyenek nem csak a Szonda Ipsost, hanem az egész piackutató szakmát támadták. Ma már tényként közölhető, hogy ezek szimpla rágalmazások voltak, amelyek nyom nélkül enyésztek el a médiatérben.
Ezen a ponton sajnálattal kell megállapítanom, hogy null hipotézisem megdőlt, helyet kell adni annak az alternatív hipotézisnek; a Piackutatás blog tudatosan inszinuál. Ezt az állításomat csak az cáfolná, ha a szerző – immár birtokában a szükséges információknak - a következő blog-bejegyzésében elnézést kér az érintettektől, valamint az olvasóktól is a félrevezetés miatt.
Sterk Péter 2008.10.05 14:40:56
Tisztelt Józsa Gyula!
Egy valamiben teljes az egyetértésünk: a vitatott dolgok nagy részét másképp látjuk. És ezzel nincs is semmi baj, ha a vita, a nézetek ütköztetése az írott és íratlan etikai normák által kijelölt mezsgyén belül marad. Válaszának legfontosabb része, - a szóban forgó blog-bejegyzés korrigálása - számomra megnyugtató volt. Ez lehetővé teszi, hogy polémiánkat folytassuk. Ugyan akkor nem szeretnék visszaélni sem az Ön, sem az olvasók türelmével, ezért részemről befejezésként, már csak néhány megjegyzésére reflektálnék.
1. Címadás. A frappáns cím valóban eszköz az olvasók figyelmének elnyerésére. Ám jellegzetesen eltér a tabloid és a minőségi újságírás címadási gyakorlata mégpedig a szenzációshajhászás vs. megbízható hírforrás dimenzió mentén. Tetszik, nem tetszik, a címadás is pozicionálja a tartalom megbízhatóságának, - és így az adott médiumnak - a megítélését.
2. Tűrőképesség. Elhiheti, hogy ebben van némi gyakorlatunk. Azt természetesnek kell tekinteni, hogy ha valaki elől fut egy versenyben, azt a többiek üldözik és szeretnék megelőzni. Meg azt is, hogy a piaci vezető pozíció nem egyenlő a népszerűségi vezető pozícióval. Az is evidencia, hogy az éles piaci versenyben általában nem grál-lovagok mérkőznek egymással. Tehát mindez rendben van, ez a játék része. Aztán tűrőképességből külön leckét kell vennie annak, aki a piackutatás egyik sajátos területét a politikai közvélemény-kutatást is műveli. Itt ugyanis még a piacinál is durvább szabályok érvényesülnek, a nagyobbnak kijáró támadás feldúsul a politikai szekértáborok éles szembenállásából fakadó, sajátos gyanakvással, előítélettel és inszinuálással. Ön azt írja „Híreket, véleményeket közlünk”. Mostanában nem igen olvasom a Magyar Hírlapot, de régebben a vélemény oldaluk szlogenje az volt, hogy a „hír szent, a vélemény szabad”. Ennek minden betűjével egyetértek, de csak akkor, ha a hír igaz és vélemény a már említett etikai normáknak megfelel. Ilyen értelemben az átvett hamis, ellenőrizetlen hír és annak kommentárja ugyan olyan manipulatív, mint az eredeti volt.
3.A szakma jó hírneve. Azt írja, hogy „Azt vissza kell utasítanom, hogy ezzel az egész piackutató szakmát támadtuk volna vagy Ön szerint a Szonda Ipsos jelenti az egész szakmát?” Valószinüleg félre értett, ui. én azt írtam, hogy a blogban átvettek olyan politikailag motivált írásokat „…amelyek a politikai támadást szakmai köntösbe igyekeztek bújtatni és mint ilyenek nem csak a Szonda Ipsost, hanem az egész piackutató szakmát támadták” Tehát Önök tényleg nem támadták a piackutató szakmát, „csupán” asszisztáltak ehhez. Nem gondolom, hogy a Szonda Ipsos lenne az egész szakma, - ez nyílván csak hatásvadász fordulat volt az Ön részéről, de azt tudom, hogy a PMSz példamutatóan korrekt állásfoglalása – amelyet a blog is közöl - így fogalmaz: „Szövetségünk nem kíván egykori tagtársa fogadatlan prókátora lenni, hiszen a Szonda Ipsos - ha érdemesnek tartja - reagálhat a cikk rá vonatkozó állításaira. Nem hagyhatjuk szó nélkül ugyanakkor, ha egy szakszerűtlen írás rontja szakmánk és képviselőinek hírnevét, megkérdőjelezi tisztességét, még nehezebbé téve a szigorú sztenderdek szerint, korrekt módon dolgozó kutatók és kérdezőbiztosok munkáját. Reméljük, állásfoglalásunkkal némiképp ellensúlyozhatjuk az írás tévedéseit, és enyhíthetjük a szakmát ért kárt.” Hogy nevén nevezzük a gyereket, ez esetben a Magyar Hírlap "Számla nélkül fizeti kérdezőit a kormányközeli Szonda Ipsos" című, Bertók László által írt cikkről van szó, amit Önök szó szerint átvettek és helyesnek tartják a mai napig szerepeltetni blogjukban. Mert, hogy a hír szent (még ha hamis is) és „….nem vagyunk hajlandóak, hogy szelektáljunk, elhallgassuk a negatív híreket, egyfajta hamis szolidaritásból”.
Nos, tisztelt kolléga, úgy látom, hogy ezeknek a kérdéseknek a megítélésében valóban áthidalhatatlan ellentét van közöttünk.
Sterk Péter