Adatok
jucus75
0 bejegyzést írt és 23 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Többtucat civil szervezet összefogásával a 18 éves demokráciánk legnagyobb pártfüggetlen tömegdemonstrációja szerveződik az erőszak és a kirekesztés ellen Budapesten. A szervezők százezres tömeget várnak 2008. október 4.-re az Erőszakmentesség Világnapjához…..
MTI2008. október 4. 18:35Befejeződött a Tarka Magyar rendezvényMintegy ötezer ember vett részt a Tarka Magyar! címmel az erőszak és kirekesztés ellen meghirdetett demonstráción szombaton a fővárosban, a megmozduláson jelen volt Gyurcsány Ferenc kormányfő is és az egybegyűltekkel…..
2008. október 4-én 15:30-kor gyülekező az Erzsébet téren, a Gödör Klub-nál. A helyszínen a hasznos tudnivalókról Novák Péter, moderátor és Bódis Kriszta, a Tarka Magyar demonstráció szóvivője, az akció egyik kezdeményezője tájékoztat. Ezt követően, 16 órakor elindul a…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Minden gyerekben van egy közös pont. Legalábbis a többségben. Többet kibírnak mint egy felnőtt. Nagyon sok idő telik el amíg egy gyerek önmagáért vívott harcot feladja. Ez jó is, mert így mindig van rá remény, hogy a következő nemzedék jobb lesz az előzőnél. Ezt mutatja, hogy a rákos gyerekek érettebbek a betegség akarattal való leküzdésére, mint a felnőttek. Egy gyerek sokszor a saját szüleiért is feláldozza magát, hogy összetarson egy családot. A gyerek lelke sérülékenyebb, de több benne az érzelmi szál által mozgatott logika, mint egy felnőttbe. Hogy értsd miről beszélek.
A szülök a kapu előtt Orbánoztak, Gyurcsányoztak. Közben egy feszült környezetben voltak. A gyerek odament édesanyjához hogy kiszedje az édesanyját a feszült környezetből, hiszen az a gyerekre nézve is káros. "Anya nézd!" -mondta, anya nem nézett. Tovább Orbánoztak meg Gyurcsányoztak, meg veszekedtek a szülők. A gyerek megint odament "anya nézd!" Anya tovább folytatta a hülyeséget, mármint a saját bosszantását. A gyerek ránézett a tócsára, ránéztt a szülőre, ránézett újra a tócsára, majd újra a szülőre és beleugrott. Jött a pofon. A gyerek sírt. Hazamentek, majd átöltözés után kint játszottak békésen ketten a kapujuk előtt. Győzött a gyereki logika. De milyen áron? Miért kell egy gyereknek bevállalni egy hatalmas pofont és nem azért ugrálni a tócsában, mert az a gyeremeki lét velejárója, hanem azért, hogy a szülő vele foglalkozzon, s hogy ne legyün feszült a környezet, amelyben kerekként élnie kell?
Sőt mondok még egyet. Kirugták a gyerekek az ablakot focilabdával. A szülők kint ripacskodtak megint. S hogy legyen a gyerekeknek három jó napja fordítva tettem vissza a függönyt. Minden szülő kint volt és röhögött a függönyömön. Anyám külön kérvényt nyújtott be, hogy már mind a két utca rajtam röhög, sőt a kapu elé járnak gyönyörködni a harmadik utcáról is, mert a nagy virágok fejjel lefele lógnak. Majd a minden csoda három napig tart ideje után visszafordítottam a függönyt. A gyerekek pedig egy-két napig röhögő szülőket láttak. Nekem te ne mutasd be, hogy a ripacskodó szülők mit ártanak a gyerekeknek, mert azt hiszem, hogy többet tettem én kb 20 gyerekert, akit pesztráltam 12 éves korom óta és még ma is visszajönnek hozzám ha problémájuk van, mint te valószínűleg a sajátordért, ha ő problémás.
Nem vagyok pedagógus, de a városban nincs olyan osztály középiskolában, amiben a felét ne ismerném. És tudod mit? van akivel csak úgy ismerkedtem meg, hogy visszadobtam neki az elguruló labdáját az utcán (ma egy olyan elidegenedett rásadalomban élünk, hogy sajnos ez is elég), majd elkezdett köszönni és egy hónap elteltével tudtam a problémáit. Sajnos a gyerekekhez a kutya nem közelít. Elfordult tőlük a társadalom felnőtt generációja és akkor te meg számonkérsz. Ugyan mit?
A pedagógusokról annyit, hogy nem ők az okai az agressziónak elsősorban, de ők lehetnek az elsődleges orvosai. Mert a szüleit nem választhatja meg az ember. De a gyerekeknek a tanárait helyesen kiválaszthatja a társadalom. Azon kívül a szülő elfogult a gyerekével. Nem tudom pl. tudsz-e arról, hogy ha egy gyereket megerőszakolja a nevelőapja, vagy valamely rokon, akkor a szülő azért nem hisz a gyerekének, mert azt akarja inkább hinni, hogy a gyerek hazuduk, mintsem el kelljen neki fogadni, hogy nem tudta őt megvédeni. És itt lépne be a pedagógus, aki teljesen független lehet az anyai érzelemtől. Feltéve ha lenne.
Azon pedig elgondolkodnék, hogy a gyerekem miért problémás a helyedbe és nem védeném meg magam azzal, hogy a másik gyereke teszi azzá.
Ajánlom neked elolvasni Horváth Imre Egy öngyilkosság című könyvét. Horváth Eszter szinkronúszó volt. Az egyik legtehetségesebb szinkronúszó. 16 évet élt. Felakasztotta magát.
horvatheszter.extra.hu/frames.htm
Az édesapa a naplóját a gyereknek nyilvánosságra hozta, meg az összes írását (persze ez etikátlan, de attól még rengeteget lehet tanuni belőle). Azon túl pedig találkozol egy olyan nemzedékkel a könyvben, aki megáll a felnőttéválás kapujában és egyszerűen nem akar felnőtt lenni, mert nem akar a másikon áttaposó szar ember lenni. De ugyanakkor mindent elkövetnek, hogy életképessé váljanak egy mindenkin áttaposó felnőtt társadalomban. Ez a kettősség fűti, táplálja, teszi agresszívvá azt a nemzedéket, akiről beszélsz. (Ja és még valami az agresszió kiváltója: a gyarloglás hiánya. Gondolnád, hogy amelyik gyereket autóval viszik állandóan iskolába, meg hozzák onnan haza az fokozottabban ki van téve az agressziónak, mint akit biciklivel vagy gyalog? Pedig ez így van. És akkor nézz körül a környezetedbe, hogy hány gyerket visznek háztól házig.) Visszatérve a kamaszok mostani világára. Majd megvesznek, hogy levetkőzzék a tisztességet, hogy életképessé váljanak a mai magyar társadalomban. Ki mást bánt, ki pedig magát. De nagyon sokat szenved ez a generáció. A WHO felmérései szerint minden középiskolai osztályban ül egy olyan gyerek, aki bármikor öngyilkos lehet, és a középiskolás gyerekek fele gondol legalább egyszer öngyilkosságra. De peresze a pedagógusok ezt sem tudják. Én is csak azért tudom, mert engem érdekel a gyermeki lélek.
Éppen most néztem végig egy fiút, akinek az édesanyja hatalom és pénzmániában szenved és a gyerek most van kamaszkorban. Bevallom ismeretlenül is féltettem a gyereket. Sokat gyaloglok ezért sokszor láttam. Először üzenetetket küldött a pedagógus édesanyjának (már nem az), olyan formában, hogy édesanyja tantárgyából rossz jegyet vitt haza (ez egyébknt sok gyereknél első segélykérés pszichológiai tapasztalatok szerint), de erre a szülő válasza hatalma lévén: eltávolíttatta a gyerek pedagógusát. Erre a többi gyerek válasza az volt, hogy ha a gyerek édesanyja el tudja távolítani azt a pedagógust, amely tantárgyból a gyerek rossz jegyet kap, akkor másikat is sikerülni fog (gyermeki logika). Erre a gyereket felbérelték, hogy más tantárgyból is vigyen haza rossz jegyet. De a tanár nem kockáztatta saját állását így a fiú pácban maradt társai előtt. Minden üzenete a szülő felé, hogy bajban van visszacsapódott. Féltettem, hogy droghoz nyúl, de nem. Hajléktalan embereknek visz ehelyett minden nap kaját és hétvégén nem egyszer láttam szegény embereket pizzáztatott és söröztetett egy pizzázóban. A gyerekeknek van egy önvédő mechanizmusa, amit a "szeretni és szeretve lenni" logikája működtet. Akkor van baj, ha ez már nem működik. Nála szerencsére működött. Valószínűleg túljut a kamasz évein már nem fog hajléktalanokat étkeztetni, de neki ez most kell, hogy ne a másik irányba induljon el.
Visszatérve Horvát Eszterre: Ez a lány 16 évesen írt egy novellát és az édesapa még azt sem értette. A lány barártnőről ír benne, holott két lányról van szó benne. Eszter, aki élni akar, és Eszter aki halni akar vitatkoznak egymással.
Az oktatásnak az öngyilkosságról annyi volt a véleménye, hogy 15 gyereknek fegyelmit adtak, megtiltották az iskolás gyerekeknek azt a fajta fórumozást, amelyen kiadták magukból a keserűséget, és a fáradt gőzt, és végül de nem utolsó sorban értelmes pedagógusokhoz híven megtiltották, hogy Eszter öngyilkosságáról beszéljenek a gyerekek. Az a könyv annak a tragédiája, hogy a felnőttek nem akarják megismerni azt a gyermeki leleket, amely már nem olyan, amilyen volt a kommunista időben felnőtt gyerekeké. A mai gyereket ezer olyan hatás éri, amire feleletet pedagógus nélkül nem kaphatnak. Ennek ékes példája az internet. Nem tiltani kell a gyereket az internettől, mert ha 5 szülő megengedi 1 meg nem, akkor az egy kirekesztettnek érzi magát valamiből, ami a másik ötnek megadatott. Meg kell őket tanítani internetezni. De amíg az a hőbörgés megy, hogy az internetnél bármi fontosabb az iskolában és hogy az internetes oktatás egy liberális hülyeség, addig a gyerekek nem használni tanulják meg oktatási célokra az internetet, hanem rombolni önmgukat. Az internet áldás és átok lehet. De amely oktatás elutasítja az internetet, mint áldást, az átkot szór a következő nemzedékre azáltal, hogy az internettel a gyereket magára hagyja. Gyereket soha jobban nem lehet megtanítani bármely tantágyból könnyen tanulni, mintha power point diafilmek segítségével megtanítod őket vázlatot írni, vagy hogy megmutatod, hogy mit hogyan és milyen könnyen talál meg a neten. De mivel ezt a pedagógus maga nem hajlandó elsajátítani így a vázlatírás még mindig annyit jelent az oktatásban, hogy a könyv főcímeit szorgosan lejegyzeteljük és még mindig a kréta a pedagógus elengedhetetlen eszköze.
És mégegyszer visszakanyarodva Eszter öngyilkosságához. A kislánynak volt egy alkoholista édesapja, volt egy anyja, aki az edzője volt elsősorban és ebben a gyerek felőrlődött, de segítségét minden gyerek az iskolába megy. És ezt hidd el nekem. Ott talál barátot, aki segít átvészelni a problémákat, és ott talál (ha talál) pedagógust is, aki szintén segíthet ávészelni a problémákat.
Én nem azt mondtam, hogy az agresszió nem jöhet otthonról, de azt nem választhatja meg egy gyerek, hogy ki legyen a szüleje. Az adottság. A Morvai Krisztina gyerekeit pl. kifejezetten sajnálom, s remélem, hogy lesz olyan pedagógus a gyerekek körül, aki a Krisztina hatásait ellensúlyozni tudja. De ehhez az kell, hogy a társadalom adjon segítséget pedagógus formájában a gyereknek. Sajnos azonban nem ad.
Ja és olvass néha öngyilkossági fórumokat. Az utolsó döfést a gyerek 80%-ban a pedagógustól kapja. Éppen azért mert a gyerek nagyon sok rosszat elvisel, de ha nincs utolsó mentsvár, ahova meneküljön akkor nem éli túl saját kamaszkorát. A család egy burok. De a gyereknek nem jó a családja, attól még tud hinni abban, hogy a családon túl lehet élet. A baj ott kezdődik, amikor elhiszi, hogy a családon túl sincs élet. Ilyenkor vagy ő nem éli túl, vagy az akit bántott. Popper Péter a kamasz kor szerintem legjobb ismerője nyilatkozta valahol, hogy az öngyilkosság és a gyilkosság egy tőről fakad, csak a fegyver áll ellenkező irányba.
Tisztelt Obulus!
A 75 a születési évem száma. S ha Tauszig Néni jobban figyelt volna akkor tudhatná, hogy nem lehetek 75 éves. Egyrészt a 75 évesek már biztos nem tudnak piacban gondolkodni, másrészt ha valóban annyi lennék, akkor nemcsak a kommunista dalok éneklése jutott volna "osztályrészemül."
Kösz azt amit írál. Sokat olvastam én ezért és sokat tanultam. Sőt felsőokatási éveim alatt elértem, hogy némely tanár előre köszönjön.
A mezőgazaságról külkereskedelemből írott dolgozatomat a tanárom bekötette, a szakdolgozatom pedig kézről kézre járt olyanok körében, akik nem is tanítottak.
Vissza Tauszig Nénihez!
Nem azt mondom, hogy egy nemzet ne legyen büszke magára, de nem a handabandázást, meg az építészeti értékek szétverését tekintem büszkeségnek, hanem azt amiről már korábban írtam.
Ma magyar nótákat Németországban oktatnak turisztikai célokra, míg Magyarország lassan minden zeneiskolája kizárólag klasszikus zenét nyomja.
Németországba kamion számra szállítják ki a régi paraszt bútorokat, mert nekünk KIKA, meg IKEA kell. Alkalomadtán nézz utána, hogy egy régi faragott tükröt mennyi pénzért tudsz megvenni!
Múlt és jelen múzeumba jártam a Mátrában. A látogatók száma havi szinten eléri az ötöt. Valószínűleg Morvai Krisztina sem járt még ilyen múzeumba. A hőbörgéstől nem ér rá szegény.
Tulipános házban jártam, ahol minden hagyományőrző népi motívumot megtalálsz a ház különbőző falain. A látogatók száma havonta 2-3 fő.
Eljöttek ugyanakkor a németek hazánkban, és látták, hogy a lovas turizmus milyen jó lenne nekik. Ma több ezer hivatásos lovasuk van, míg nekünk lehet, hogy a 10 újjad is elég lenne, hogy megszámláld.
Elviszik a magyar kultúrát különböző országok és rá építik a turizmusukat, miközben a magyar honvédők és nemzeti oldal handabandázik, és utcaköveket haigál, mert mindenről Gyurcsány tehet, ja meg persze a liberálisok.
Mindeközben én őrült módon próbálom rávenni a városomat, hogy mennyi pénz van a kuturálban, és hogy milyen várost lehetne építeni az eberek jóságára s hogy kommunikációval (mert az mindennek a veleje) alakítsuk át a várost, aminek minden lehetősége megvan arra, hogy kultúrális és művészeti turizmusra építhesse a jövőjét. Én ezt gondolom tenni a városomért, ezt gondolom tenni a hazámért. És én ezt gondolom jó nemzeti érzésnek, sőt fájdalmas nemzeti érzésnek, amikor azzal szembesülök, hogy nem találok partnert. Most talán évek munkájával eljutottam odáig, hogy találtam a város politikájában egyetlen partnert.
Ennyi!
Azon tényleg gondolkodj el, hogy miért kezelhetetlen a gyereked. Talán éppen azért, mert agresszív társadalmi réteghez tartozol és az ő gyermeki tisztaságának ez megemészthetetlen.