Adatok
donat17
0 bejegyzést írt és 1 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Nem csak hosszú, szomorú is. Találkozás az A38-on, pezsgős vasárnapok, de a szánsájn-hepinesz után már csak "Hazajön, tévé, jajdefáradtvagyok, semmi beszélgetés, arcra egy puszi, alvás" megy. Sziasztok, kicsit hosszú lesz... Már lassan egy éve egyedül vagyok,…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Személy szerint nem szokásom ilyen fórumokra jönni és olvasni, ma mégis megtettem, mert erre az érdekes témájú blogra akadtam a neten. Annyira megfogott a történet, hogy képes voltam keresztül menni egy - számomra igencsak bonyolult, és hátam közepére sem kívánt - regisztrációs folyamaton és itt lehetek most veletek, leírhatom rövid véleményem. Remélem segíti az érintettet. Ha nem, akkor így jártam..
Elolvastam az egész történetet, az összes kommentet... kísértetiesen hasonlít a "posztoló" írása a valóságra, tényleg sajnálom Őt..szívszorító történet.Valóság.
Egyébként szabadakarat véleményével értek leginkább egyet:
"Valami kellett, hogy legyen, ami a srác viselkedését ilyenre formálta, ami a Posztoló szerint lényegtelen elemnek tűnt valószínűleg, a srác szemében pedig mocskos lényeges volt. Csak érem egyik oldált nézitek"
Így van. Maximálisan egyet értek. Az ember szerintem sok idő alatt érik meg/nő fel főleg, ha férfi (jómagamból kiindulva). És ehhez idő kell. Visszanézve az életemre (nem vagyok túl idős, 27 éves:) elmondhatom, hogy a kommunikáció jelenti a kapcsot két ember között. Hiába szerelmes két ember, mint Rómeó és Júlia... hiába van meg a vonzódás stb. ha nincs annyi felismerésük a kapcsolatban élőknek, hogy a lényeges dolgokról beszélni tudni kell ..
Annak ellenére, hogy férfiból vagyok, legbelülről nagyon szeretnék érzelmeimmel is látni. Hogy ezt véghez tudjam vinni, nagyfokú felnőttiesség kell és a körülményekhez való megfelelő hozzáállás, figyelmesség. Ápolni kell egy kapcsolatot mindig, akármilyen aprósággal is.
A "posztoló" hiába volt szerelmes, ha nem látja mi zajlik belülről a párjában. Véleményem szerint (az írást olvasva) a párja is szerette Őt, nagyon...
A "posztoló" hibája abból fakadt szerintem, hogy nem tudta észrevenni párja viselkedésének indokait.
A párja hibája pedig ennek a fonákja, képtelen volt ezt kommunikálni..
A kettőt együtt kell előmozdítani.. ha nem megy, idővel eltávolodnak a legnagyobb szerelmesek is.
Beszélhetünk itt "vascső"-ről (ahogy itt mondjátok:), meg megcsalásról, meg egyéb gerinctelenségekről... ezek nagyon csúnya dolgok, de nem szabad leragadni ezeknél. Ezek egy görcsös, eltorzult jellemvonásból fakadó tünetek.. magát az emberben való feszültséget szükséges feloldani (tüneti kezelés nem jár igazi eredménnyel), amelynek megtalálásához/orvoslásához elsősorban a feszültség gazdája kell. Ha már képes volt összejönni a "posztolóval" így, akkor meg már rá is kivetítette ennek a feladatnak a megoldási szükségét.. pech. Illetve nem lett volna az, ha látták volna a belső jellemvonásbeli gondok gyökerét. És a probléma nem oldódott meg.
Sajnálom még egyszer nagyon.. Szívszorító valóság.
Üdv,
donat17
(tájékoztatásul közlöm, semmi közöm a történet szereplőihez)